Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-10-07 / 28. szám
I. évfolyam. Nyíregyháza. 28. szám. Csütörtök, 1880. októberlió 7. TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre............................................................................*4 írt. Félévre....................................................................................2 „ Negyedévre......................................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő föl- szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-deb- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (nagy-debre- czeni-utcza 1551 sz., Blahuuka ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak cl. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. szám it tátik. Kincstári bélycgdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintlö kr. A kisliirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Előfizetési felhívás. Lapunk október 1-jóvel a 3-ik évnegyedbe lép. Az alak, a nagyság megmarad a régi, de a tartalmat, a szellemet benne emelni óhajtjuk, miről lehetőleg gondoskodtunk is, de hogy az még tartalmasabbá, még élvezhetőbbé váljék: kérjük t. előfizetőinket, szíveskedjenek bennőnket, necsak anyagilag, de szellemileg is támogatni. A „Nyirvidék“ előfizetési ára: postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .... 4 frt. Fél évre ...........2 frt. H áromnegyedévre3 „ Negyed évre. . 1 „ A községi jegyző s tanító uraknak egész évre csak két forint. A „Nyirvidék“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. A hazai kereskedők és a magyar nyelv. Nincs szándékomban kereskedelmünk elméleti s gyakorlati viszonyairól e helyen vitatkozni. Ez a szaktudósok dolga. Én megvallom nem értek hozzá. Általános jelzésűi megemlítem, hogy azt az 1867-diki politikai kiegyezés megfoghatatlan köny- nyelmiiséggel agyon hallgatta; az 1878-iki gazdasági szerződés pedig véglegesen megfojtotta. Ez úttal csakis annak hazánkban divó közvetítő eszközéről, a nyelvről vagyok bátor egy pár szót koczkáztatni. A kereskedelem megszámithatlan millió szálait a kereslet és kinálat törvényei szabályozzák, ake- reslő és kináló szemben állanak egymással, az előbbi pénzt, az utóbbi áruezikket tart kezében, s a pénz képezvén a kereskedelem mozgató erejét; a kereslendő természetesen főlényt, sőt hatalmat gyakorol a kináló irányában. A divat- és rövid-árúk kereskedői, kik czik- keiket nagyrészt Bécsien, Magyarország ezen szószerinti phylloxerájában vásárolják, azt hiszem, mint kereskedők bizonyára felhasználják üzleti viszonyaikban e fölényt; sajnos azonban, hogy azt a nyelv kérdésében teljesen elhanyagolják, ameuynyi- ben a bécsi kereskedőkkel kizárólag németül leveleznek. Ha mi nem követelhetjük tőlük a magyar, úgy a viszonyosság alapján ők sem követelhetik tőlünk a német levelezést, kivált akkor, amidőn selejtes czikkeikért évenként egy pár száz millióval tömjük meg telhetetlen Zsebjeiket. Kezdjék meg hát bátran a magyar levelezési hadjáratot. A szeretetre ntéltó bécsiek kezdetben dörmögni fognak egy kissé; de magyar-leveleik miatt önök bajuk szálát sem fogják érinteni, sőt azokban foglalt reiidelményeiket a legpontosabban s gyorsabban teljesitendik s ráadásul még egy pár száz jól fizetet magyar levelezőt is fognak családjokban alkalmazni. El tehát a megrögzött német levelezéssel. Tudják meg a németek, hogy a magyar kereskedő világ érzületeiben is éledni kezd valahára a nemzetiség iránti szeretet szent szikrája. No de ezen német levelezés — német emberekkel — bár gondatlan közönyösségre s nemzetiségünk iránti részvétlenségre mutat, — magában még nem volna nagy főben járó dolog. De szerencsétlen, zilált nemzetiségi helyzetünket tekintve, minden komolyan gondolkodó hazafi szivét a bánatkeserű kínos fájdalma tölti el, lia azon valóban érthetlen és végtelenül szomorú körülményre gondol, miszerint hazánk kereskedőinek zöme — tisztelet becsület az egyes kivételeknek, — itt benn a hazában is a kereskedés minden ágában német levelezést folytat. Tősgyökeres magyar ember, tősgyökeres magyar emberrel németül levelezik, hiszen ez még' gondolatban is rémséges jelenség; más boldogabb országban — pongyolán szólva — az ily csudabogarat egyszerűen az őrültek házába kisérnék — s mi hideg közönynyel azt mondjuk: hogy ez csak rósz sokás. Nem rósz szokás ez uraim, hanem — ezer bocsánatot kérek őszinteségemért — házafiui hűn; mert Magyarország a magyar faj vezetése, a magyar nyelv fölénye nélkül, lehet egy nagy földrajzi fogalom, vagy ha úgy tetszik, lehet egy sok, egymást nem értő nemzetiségből álló nagy zagyva tömkeleg, de nagy, boldog, egységes szabad haza soha—soha! Aki tehát a magyar nyelvet tehetsége szerint nem terjeszti, sőt magyar ember létére még saját hatáskörében is, minden parancsoló kényszer nélkül, levelezésében magyar emberrel is német nyelvet használ, az nem mondom szándékosan, de kézzelfoghatókig még is germánizál s menthetlcn hazafiú bűnt követ el. Pedig mily kiválóan fontos szerepet játszhatnék a kereskedő testület a magyar nyelv terjesztése ügyében: ha ügykezelési nyelvül kizárólag hazánk nyelvét választaná. Nemcsak üzleti személyzetét nevelné magyar szellemben, hanem nyelvünkkel a magyarul még teljesen tán nem értő üzlettársaikat is megismertetvén, azt rövid idő alatt itt benn a hazában általános üzleti nyelvvé emelhetné, mely hazafias eljárás bizonnyára többet lendítene nemzetiségünkön, mint a Pozsonyban vagy Szegeden felállítandó harmadik egyetem. A „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Özvegy aszszor\y és gyernyekei. (Aranyat nyert eredeti beszély.) Irta: Kunk o in o ky J. J ózs ef> (Első közlemény.) Jelige: Ne csak az elefánt erejét; de a méh és hangya szorgalmát és igyekezetét is méltasd figyelemre J. J I. Szegény Erdélykon! Édes testvér-hazám! Mennyi zivataros század húzódott keresztül rajtad! Mennyi vér folyt buja mezőiden! Mennyi ellenség pusztitá határaidat s dúlta földedet! Mindenütt vér s gyászos sírgödör. Mindenütt az, elhullottak vére gőzölög s nyomán bujább a fü. Hol a török, hol a tatár; — itt a kuruez, ott a labanc — pusztító fegyvere tűnt fel; majd az oláhok s ráezok vad csoportja égetett és rabolt mindent, mit elől-utól talált: — városokat és falvakat. Sanyar- gatá s rabszijjra fűzte a szegény fegyvertelen népet kizsákmányolta kifosztotta őt nemes érezeiből; alig volt már aranya, alig ezüstje, hacsak ősi ruháin s edényein nem; de volt még szilárd vasa, mely még szilárdabb aczél karjokbau még mindig meg tette hatását. Falvak elhagyottan, romban hevertek. A házakat fölverte a dudva és gaz; csak itt- ott lehetett látni helységeket, hol az élet némi jele még látható volt. Egy ily helységbe vezetnek lépteink, mely még kiméivé s a természettől megáldva: nagyon kies helyen fekszik. Mindenünnen körül van véve magas hegyekkel és sűrű erdővel. A hegyek aljában szép hi- mes virágokkal pompázó illatozó zöld szőnyeg terül el s átalában buja növényzet tenyész; (hisz ezt is ősök vére áztatá) mig a hegy csúcsokat ragyogó, csillogó hó takarja. A hegyek messze ellátszanak, de a falu nem vehető észre, mig az ember a hegy aljába nem ér. Csak ekkor világlik elő a kisded bátogtetejű torony s vehetők észre a fehérre meszelt házak. Nevezzük e helységet Székelyfalvának. Mindjárt első tekintetre feltűnik a rend és tisztaság, mely az egész falun elömlik. Szinte örül az ember szive e táj szemlélése fölött. Éhez járul az erdő közeli fekvése, hol hallattják kedves dallamukat a vígan csevegő madárkák ágról-ágra repesve, örömben üszva s nem háborgatva kimélytelen kezektől. És mindez olyan édes, olyan andalító, hogy elfeledteti s miotegy mély, édes álomba ringatja az embert. Kibontakozva az erdőből: szemeink előtt egy férfi halad el, az erdő fái közül kibukkanva. Egyeuesen a falu felé tart. Kövessük őt, igy talán a kis helységgel megismerkedhetünk. II. Épen a templommal átelleni, csinos, de a többitől alig különböző ház felé látjuk irányulni lépteit; talán csak anynyiban különbözik a többitől, hogy udvarán egy nagy galamb-duez (bug, ház) áll, lakhelyéül azon galamb csoportnak, melyet egy tisztes öreg asz- szony a ház előtt etetget, nagy gyönyörét találva bennök. A tisztes aszszony — mert még igy nevezzük őt — hihetőleg valakire vár, mert már többször kikinézett s ki-kiállt a kapu elébe s arcza izgatottságot árult el. Most is a kapu előtt áll, s a mint a ház felé közeledő ifjút meglátja: rögtön eléje siet. Egymást üdvözölve bemennek a szobába, hol még egy harmadik személy is van. Egy fiatal leányka, ki gyöngéd főhajtással üdvözli őket s azzal mindhárman helyet foglalnak a lakályos kinézésű tiszta szobában. Mig ők beszélgetnek, addig kísértsük meg leírásukat adni, a mi beszédünkhöz szükséges. Először is az öreg aszszonysággal ismerkedjünk meg, a ki néhai Hampó András uram, székely nemes özvegye s az egész falu csak Klári néninek tiszteli. A mi első tekintetre, feltűnik az a magas szabályos alak, fekete öltözetben; tartása kissé feszes, de tiszteletre gerjesztő, mondhatni méltóságos, magas nyilt homloka kissé redős, finom ajk szabása méltóságos kinézést kölcsöuöz arczáuak oly jól illik a fekete öltözékhez s egyátalábau nemlátszik, hogy 60 év terhe nyomja tisztes vállait.
