Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-09-16 / 25. szám
nagyt. elnök úrhoz ilyeuképen: Ha mind ilyen tagok volnának, akkor aztán gyorsan haladhatnánk! Nemde maga a t. karvezető ur? Mind ezek előtt még fel lettem szólítva a belépésre t. Weisz Ignácz, Deák János, Zelenák József stb. urak által. Ezekből tehát a n. é. közönség megmagyarázhatja : hogy mennyiben tolakodtam be én e tisztelt dalegyletbe, s menuyiben vétettem fel a tagok sorába. Hogy én több Ízben jelentem meg tisztelt körükben, igen is; mióta nagyt. elnök ur az első alkalommal felvételemet fennhangon kijelentette, az óta nemcsak több Ízben, de minden próbán rendesen megjelentem, s egész odaadással és szorgalommal tanultam. Ez kérem nem keresztelhető el »ólálkodásnak.» A t. határozatnak azon kitételére, mintha az ünnepély alkalmával keletkezett hangzavar általam idéztetett volna elő, legyen szabad a következőket előadnom: az igen tisztelt karnagy ur biztosan fog emlékezni ; hogy még az első próbákon is hangsúlyoztam : miszerint az »Őseink emléke» czimü darabban a solo szerepet ne t. Weisz Ignácz, de t. Henter Antal ur végezze, mivel az előbbi hangja rendesen felemelkedett, de ennek is megmondtam az okát, t. i. azt: hogy t. Weisz ur hangjának azon tulajdonsága van, miszerint oly érzéssel s hullámzással dalol s énekel, hogy e miatt hangja rendesen feljebb száll. Tudja azt igen jól a t. karnagy ur is: miszerint a solo rész éneklését csak oly egyén végezheti, a ki az intervallumok határozott éneklése által képes megőrizni az eredetileg intonált hangállást, itt tehát oly egyénnek adatott a solo elmondása, ki az idézettem feltétlen szükséges mükelléknek eleget tenni nem volt képes. így megtörtént: hogy midőn a tutti résznek be kellett állani, az eredetileg intonált hangállás már rég el volt hagyva; azaz határozottabban szólva, a kar beállása előtt már is oly emelkedés jött létre, melynél fogva a I. tenor teljesen felmondta a szolgálatot. Ha tehát a t. karvezér ur a solot t. Henter Antal urra bízza, jót állok: hogy legkisebb zavar sem jött volna létre, mert a t. Henter ur hangja — mint különben is évek óta működő dalártagnak, — sokkal gyakorlattabb s iskolázottabb, — a kiindulási pontot nem téveszti el, s igy hangja sem feljebb, sem pedig alább nem száll. Felemelkedvén tehát -a solo eléueklése alatt t. Weisz ur hangja, igen természetes : hogy a kar beáltával is mind a négy hangnak magasabban kellett énekelni. Ezen állításom valódiságát egyébiránt maga a t. énekvezér ur is nyiltan beösmerte akkor, midőn az ünnepély bevégezte után estve hét órakor a megyeház déli sarkán állván többen, hozzánk csatlakozott t. karvezető ur is, a ki, — midőn felemlitém; hogy meg kellett volna a solo után állani, illetve pausát tartani, s újra hangot adni a karnak, — igy felelt : »Nem kérek én ebben senkitől sem tanácsot«. Ezen szavainak tanúi t. Huszti és t. Puskás urak. Ugyanekkor igy méltóztatott nyilatkozni előttem: »hogyha tudtam volna, miszerint a solo teljes kéthanggal szállt feljebb, újra adok hangot a karnak, de azt hivém: hogy csak egy hanggal emelkedett.» De ezek után is méltóztatott magát ilyen szavakkal kifejezni t. Huszti és Puskás urak jeleulétökben: »hogy máskor nem bízom a solot senkire, de magam mondom el.» Ezen bebizonyított tényekből ismét azt következtetheti a n. é. közönség: hogy ezen ominosus esetnek nem lehettem okozója. Végre a t. határozatnak azon kitételére; hogy én a régi dalárdának előnyét akartam feltüntetni, az igen tisztelt uj dalegylet felett, ha szabad igy nyilatkoznom, azzal felelek: hogy eltekintve attól, miszerint általában véve a zenei, de különösen a dalárda vezetői téren bármikor érzem magam oly képességgel s tapintatossággal bírónak, mint az igen t. kar- vezető ur, — ha nekem időm s érkezésem van, már régen alakitok egy kart, s pontosan tanítom is, de fájdalom, egyszerű állásom erre időt s alkalmat nem enged. Tehát nemhogy a t. uj dalegylet megrontására s megbuktatására törekedném, de igaz lelkiismeretemmel azt óhajtom: hogy egy ily rendezett városban nemcsak két, de több testület is létezzék. Elvégre a t. határozatnak azon reám nézve valóban sértő kifejezésére hogy »egy Csukás nevű egyén», tisztelettel csak annyit jegyzek meg; hogy ezen kitétel eugem meg nem illet. Én büszkén elmondhatom; hogy itt helyben a r. katb. egyháznál miut leány tanító közel öt évig a szülők, s az iskolaszék közmegelégedésökre kifogástalanul működtem, továbbá jelenlegi egyszerű állásomou is már hatodik éve szinte becsülettel s bélyegtelenül keresem kenyeremet, tehát egy — helyben már tiz év óta lakó, s mindenki által ösmeretes egyénnek van tisztességes neve; nem pedig »egy nevű» stb. Ezen kifejezés csak is ösme- retlen csavargókra alkalmazható. Ezekben tehát, midőn magamat teljesen ki igazoltam, a n. é.közönséget pedig felvilágosítottam, maradok Nyíregyházán, 1880. szeptember 13-áu A t. uj dalegyletnek tisztelettel: Csukás László nyíregyházai lakos, s a régi dalárda rendes tagja. Tisztelettel felkérem a helybeli lapok tek. szer kesztőségeit ezen közleményem szives átvételére. „N Y í B V I D É It.“ HELYI és VEGYES HÍREK. * A katonai ellenőrzési szemle Nyíregyháza városára nézve okt. 8, 0, 10-ik napjain; a dadai alsójárásra nézve okt, 11, 12, 13; a dadai felső-járásra nézve 14, 15, 16; a bogdáuyi járásra nézve 17, 18, 19-ik napjain fog megtartatni. Működési hely: Nyíregyháza. Utószemle november hó 7-én Kassán leend. * A vallás és közoktatási miniszter 23,024/880 sz. a. a következő leiratot intézte Szabolcsmegye közönségéhez : »A szabolcsmegyei takarékpénztár nagy választmányának f. évi juliushóban tartott ülésében, a nagy-kállói reáliskola négy növendékének segélyezésére, a jövő 1880/1 -edilti tanévre, ismét 280 forintot szavazott meg. Fölhívom a közönséget, hogy a szabolcsmegyei takarékpénztárnak, a nevezett reáliskola irányában minden évben ismétlődő áldozat-készségéért, úgy magának a takarékpénztár-egyletnek, mint az egylet igazgatójának dr. Bleuer Miklósnak, meleg elismerésemet és köszönetemet nyilvánítsa. Budapest, 1880. augusztushó 25. A miniszter meghagyásából: Szász Károly mk. miniszteri tanácsos.» * Tűzvész volt Nyíregyházán Vasárnap este 9 és fél óra tájban. A harangszó félreverése későn jelezte a tüzet s a nádfedelü ház már akkorára teljesen lángokban állott. Személyesen győződtünk meg az esetről, hogy az első veder vizet már csak a szomszédház megmentésére lehetett felhasználni, A későn adott jelre, természetesen a városi fecskendezők sem érkezhettek meg a kellő időre. Igaz ugyau, hogy a helybeli lakosság nagy buzgalommal oltja a tüzet, de csak nappal, midőn nem alusznak, s igy a czélnak csak is egy jól szervezett tűzoltó-egylet fog tudni megfelelni, melynek szervezése, a lakosság nyugalma végett, igen óhajtandó lenne, s mint halljuk, egyik buzgó városi polgár az eszmét erélyesen igyekszik felkarolni * Tűzvész volt Kótajban is. Egy malom teljesen leégett. * Vas-Megyeren, szintén tűzesetről értesítenek bennünket, mely szerint Mandel Albert összes terménye a cséplő géppel együtt elégett. * Zoltán Géza, megyei alispánunk öcscse, s budapesti aljárásbiró a pestvidéki kir. törvényszékhez bírónak neveztetett ki. * Görömbey Péter nagykállói ref. lelkész, lapunk munkatársa, a legközelebb tartott nyír bátori egyház- megyei gyűlésen nagy többséggel e. megyei főjegyzőnek választatott meg Lukács Ödön esperes helyére, ki ezen tisztet ez ideig viselte. Az egyházmegyei főjegyző tiszte, a jegyzők közt a munkafelosztás, munkarend megállapítása, a komoly, bonyolodottabb ügyek referálása, ítéletek megírása; felebbezett ügyek, végzések szerkesztése, stb. ítészünkről is igen örvendünk a tapintatos és szerencsés választásban, jól ismerjük Görömbeit nemcsak írmodoráról, de bőtapasztalatai és tevékenységéről is. Az egyházmegye mindenesetre buzgó és lelkiismeretes munkaerőt nyert, melyről különben már az előbbi évek lefolyása alatt is teljes meggyőződést szerezhetett mindenki. Üdvözöljük az uj főjegyzőt, mert elődjének helyét is, hisszük, legméltóbban fogja betölteni. * Gyilkosság Pazonyban Lónyay Lászlóné két dohányosa, névszerint Geczi Bálint és Kőmives János kimentek este a mezőre tengerit lopni, azonban a szőllő-pásztor felismerte őket, minek folytán élénk czivódás fejlődött ki közöttök, s az egyik dohányosnak czifra pálczája zálogul maradt a pásztor kezei között. A két dohányos hazatérőben elhatározták, hogy a pásztort megölik, nehogy tanúskodjék ellenök. Visszatérőben az esthomályában előbb egy másik embert leütöttek, azonban felismervén tévedésöket, felkeresték a szőllőpásztort és erős botütésekkel leverték. A pásztor fején kapott sérülések következtében azonnal meghalt. Az eset felderülvén, Elek Béla s. szolgabiró a tetteseket elfogatta, kik közül az egyik már megszökött munkácsi fegyencz volt. * Örömmel értesülünk, hogy Barthalomaidesz János nyiregyházai ág. ev. lelkész úr a hegyaljai egyházmegye főesperessévé a legközelebbi 6 évre nagy szótöbbséggel újból megválasztatott. Kívánjuk, hogy hivatalát ismert ügybuzgalmával jó erőben viselje to vább is. * Újabb hir szerint a nyíregyházi tanyán történt gyilkosság tetteseit, kik kofa Zsuzsi férjét ölték meg, Gödörben elfogták. — A polgári rablás álitólagos tetesei, egy csapat kószáló czigány, szintén elfogatott. * Figyelmeztetésül. Azon nagy befolyásnál fogva, melyet a szemüveg kellő időbeni helyes megválasztása a látképességre gyakorol, szolgálatot vélünk tenni az érdekelt közönségnek, hogy nem tanácsos a szemüveget egyszerűen a boltokban minden előleges orvosi utasítás nélkül megvenni, hanem előbb azt oly orvosnál, aki a szükséges próbaüvegekkel el van látva, — kiválasztani. Miután tudomást szereztünk arról, hogy helybeli jó-hirü gyakorló-orvos Dr. Baruch Mór az ilyen vizsgálatra szükséges mindennemű eszközzel magát ellátta (az uj méter sistéma szerint, mely nagyon megkönnyíti a kiválasztás biztonságát): erről mindazokat, kik a szemüvegek használatára vannak utalva, ez utón értesítjük. * Biróválasztás. Nagy-Kállóból értesülünk, hogy a városnak most már ötödik rendes biróválasztása lesz az elmúlt év márczius 15-ke óta s az ötből csak is egy halálozott el; a többiek megunván az adófelügyelőség unszolásait, fenyegetéseit, s nem óhajtván főadóhajtók lenni a mostani szomorú viszonyok alatt mind leköszöntek, s most nincs senki, akire vonzerővel bírjon ezen tisztességes hivatal. A választás f. hó 30-án lesz. * Kállay János a nagy-kállói kerület országgyűlési képviselője, választó kerületében körútra indult. * Az országos vásár Nyíregyházán igen élénk volt, daczára, hogy ugyanazon napon a közeli Tokajban, és még négy-öt más helyen szintén orsz. vásár tartatott. A szarvasmarhák leginkább magas áron keltek el; a lóvásár azonban nagyobbára rósz lovakkal bővelkedett, s igy keletje sem volt; a termés vásáron pedig a tulcsigázott árak mellett a forgalom kissé lanyhán ütött ki. A vidéki birtokosság közül megjelentek Kállay Poldi, Gencsy Ferencz, ifj. Gróf Ló- uyay Menyhért, Gencsy Berti, Szunyoghy András, Horváth Mihály, Gencsy Samu, Gróf Pongrácz Jenő, Gróf Yay Tibor, Gencsy Béla, Szentimrey Kálmán, Revitzky Tamás, ifj. Yay István, Kállay Jenő, Szőgyény Jenő, Dósa, Szentimrey Eőrs, Buday Gyula, Palugyay, Tóth Lajos, Jármy Márton, Jármy Ferencz stb. stb. * Eljegyzés. Újhelyi Tamás Balkáuyból eljegyezte Klobusiczky Erzsiké kisasszonyt Debreczenből. * Vettük Aigner Lajos könyvkiadótól Budapestről; »Az illem és táneztan« egyetemes kézikönyvét. A legbiztosabb tanácsadó szülők, nevelők, tanintézetek, ta- nitók, tanulók s a táuczmüvészet kedvelői számára irta Müller Lajos tánezmester, Valéria főherczegnő oktatója 48 fametszettel, ára 2 frt. A csinosan kiállított mű két részre oszlik. 1. rész a tisztesség tudásról, 2-ik rész a tánczról szól. Hasznos könyv s igen ajánlatos minden családnál. Müller táucztanárt városunk közönsége is ismeri s igy helyesen megirt munkája bizonyára nagyobb érdekeltséget fog szerezni úgy városunkban, mint a vidék széles köreiben. A szerző szerényen megjegyzi előszavában, hogy bár magyarnak született, de gyermekkorában német felvidéki családban nevelődvén, azután az önvédelmi harcz után külföldre menekülve, a hol pedig még kevésbbé volt képes nyelvünket elsajátítani, s bár most igyekszik azon, de azért jelen munkájának szerkesztésénél mások segélyét még sem mellőzhette el, s a netaláni hibákért az olvasóktól bocsánatot kér. * A nyiregyházai műkedvelők múlt vasárnap »Mátyás diák« előadásával szép számú közönség előtt betöltötték a színkört és sok igyekezettel játszottak, legközelebb ismét fellépnek, akkor bővebben. Összes tiszta jövedelem 92 frt. * Sport Gróf Károlyi Pista Nagy-Károlyban 180 lépésről egy nagy sertevadat lőtt le egy Purdé-féle dulpacsővű vont-fegyverből, melynek lősebessége 400 lábnyira terjed egyenes vonalban. Ara 100 font. * Gyászhir. Bóuis Sámuel, neje és gyermekei nevében f. hó 12-ről szomorodott szívvel jelenti felejt- hetlen leénya — Annának élte 14-ik évében történt gyászos kimultát. * Uj lap. Vettük a „Közgazdaság“ czimü s a miskolezi kereskedelmi és iparkamara hivatalos heti közlönyének mutatvány számát. Felelős szerkesztője Dr. Kovács Gyula, kamarai titkár. Az október hó elsejével megindítandó lap közérdekű lesz, már a hivatalos rovatában adandó közlemények jelleménél fogva is, valamint a kereskedelem, ipar- és mezőgazdaság napi kérdéseit és újabb vívmányait tárgyazó czikkei által; rendes értesítései lesznek a kereskedelmi és iparkamarák működéseiről, a hazai ipartársulatok mozgalmairól, az egyes iparágak mezején észlelt haladásról, gazdasági tudósítások és hírekkel. Előfizetési dij egész évre 6 frt. félévre 3 frt. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton, Miskolczon. * A Zabolchmegyei Takarékpénztár-Egylet 1880 évi augusztus havi forgalom kimutatása. Bevétel. 1880 julius 31-ről áthozott készpénz 54527 frt 54 kr. Betét 6211 frt. 93 kr. Ingatlan kölcsön 550 frt, Visszafizetett váltók 161740 frt. Leszámítolási kamat 4596 frt 99 kr. Bélyeg 105 frt 05 kr. Könyvecske-dij 1 frt. Részvényátirási-dij 2 frt. Késedelmi kamat 1011 írt 52 kr. összesen 228746 frt 03 kr. Kiadás : Visszafizetett betét 30903 frt 78 kr. Folyó-kamat 74 frt. 42 kr. Ingatlan kölcsön 550 frt. Egyleti váltó számla 16800 frt. Váltókra 156209 frt. Tisztfizetés 524 frt 98 kr. Költség 55 frt 05 kr. Napibiztosi dij 50 frt. Osztalék 250 frt. Adó 930 frt. Pénztár-maradvány 1880 augusztus 31-éu 22398 frt 80 kr összeg 228746 frt 03 kr. N.-Kálló, 1880. szeptember 1. Meskó könyvvezető Kátay Károly 2-od könyvvezető. * A legtöbb virág, ha levágva 24 óráig áll vízben, lekonyul és fonnyadni kezd. E fonnyadást meg lehet némely virágnál akadályozni, ha a vízbe egy kis adag salétromot teszünk. Teljesen elfonnyadt virágokat is lehet uj életre hozni, ha azokat meleg vízre tesszük olyformán, hogy száraik legalább egy harmadrésze a vízben legyen. Mire a viz kihűl a virágok is felfrissültek. Ekkor le kell vágni egy hüvelyknyit a szárból és újra friss vízbe tenni. A kísérletek azt tanúsítják, hogy a fehér avagy világos szirmokkal
