Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-04-01 / 1. szám
ily vállalat létrejöttét nem egyéb mint határozott roszszakarat; ha pedig mindezeket sem nem tudjuk, sem felfogni képesek nem vagyunk s mégis ellenezzük, az olyan fogyatkozás, a mely ellen, mint a német poéta mondja: „Kämpfen selbst Götter vergebens. “ Nyíregyháza városa agricultur város, lakosságának nagyobb része a földmivelésből, kisebb része a földmivesektől él. Sok lévén az apró birtokos, nagy ugyan a belfogyasztás, de rendes körülmények közt, népének ernyedetlen szorgalma mellett, mindig terem határa anynyit, hogy terméséből az exportra is jut. Mindazon előnyökben, melyeket ily raktár nyújthat, mindazokban, melyeket a gazdasági egyesület a gazdaközönsége részére biztosított — részesül. — Anynvi miseria között, mely a gazdászatot évek óta sújtja, híjába várja a kormány intézkedéseitől a közgazdászati viszonyok jobbrafordultát, jobbat nem lát jönni, jobbra nincs kilátás; ily viszonyok között, amikor azt mondják, mi sem ily élhetetlenek nem vagyunk, hogy magunkon segíteni ne tudnánk, sem oly konokok, hogy e segítséget csak attól, aki a bajba belevitt, — kormánytól várnánk, — Nyíregyháza városának képviselete oly árát szabja a raktár építésre alkalmas földterületnek, mintha most rizskását teremne, nem mintha dynamit gyárnak kérnénk. Nagyon tudom én azt, hogy Nyíregyháza városa nem volt szűkmarkú a boldogabb időkben, sem a hazafias, sem a nevelési, sem a városi közczélok elérésére áldozott fillérek dolgában. Példa rá: az uj városháza. Azt is tudom és értem az igazságát, hogy akit a kígyó megcsípett, az a gyiktól is fél. De nem verhet gyökeret, nem lehet uralkodó egy communi- tásnál azon irány, hogy rósz gazdálkodásunk, haszontalan költekezésünk tapasztalata, a múlt hibáiból való kiábrándulás — alapul szolgáljon a jelen és jövő minden szép és nemes terveitől, közvagyo- nosodásuúk minden tényezőjétől, anyagi támogatásunkat viszszavonni. Saját emelkedésük iránt jobban érdeklődő, de tán rendezettebb községi financziával is biró föld- mivelő városaink százezreket áldoznak közraktár létrehozására. — Nyíregyháza városa akkor, midőn e czélra csak helyet kérnek tőle a maga árán — morális testülethez illetlen garasos szűkkeblűséggel igyekszik kizsákmányolni a közczélnak, polgárai közérdekének kényszer helyzetét. De nem török pálczát a képviselet felett, tagadhatatlan , hogy a közczélt ez esetben valóban megkülönböztette, mert közczélra csak 600 írtban határozta meg a kért föld egy holdja árát, magán czélra bizonyosan nem adná alább 200 írtnál. Hibának tartom nézetem szerint az egész dologban azt, hogy a képviselet nem volt felvilágosítva magáról a czélról, nem ismerte annak szervezetét, biztosítékait, hasznait s hogy a jóakaró felvilágosítás hiányában tág ajtót nyitott azok tenden- tiósus informatióinak, kik ezen dolgot egészen magán vállalkozásnak igyekeztek feltüntetni. Képviseletünk józan felfogása, helyes belátása iránt, anynyira nem táplálok semmi kételyt, miként meg vagyok győződve, hogy ez ügy netáni újra felmerülése esetén, ha akkorig annak körülményeit a valódiságnak megfelelőleg megismerni fáradságot veend magának — nem hozandua az előbbihez hasonló, a lólábat oly hiányosan rejtegető határozatot. A jónak még az égben is vannak elrontói, hisz az első ördögök a bukott angyalokból lettek. És most, ha a közraktár tojásba fúl — a jól végzett kötelesség megnyugtató öntudatával megnyugszunk a fátumon. Lesz még fagy, lesz rozsda, lesz vadvíz, árvíz, belvíz, lesz drótféreg és honvédbogár, lesz krumplibetegség és lótakony és lesz alacsony életár, lesz nyomor, lesz adó-exekutió. S ki lesz mindennek oka, hát ki lenne! a kormány! Hanem, hogy egy ismeret-gyűjtő és gondolkozó fő importált hozzánk egy ideát, s egy egylet kezdeményezett egy mozgalmat, amely hivatva lett volna a földmivest parasitáitól megmenteni, részére tisztességes vásárt biztosítani, ezáltal több másokkal együtt a közgazdászati nyomort enyhíteni, s hogy mi ezt az ideát, ezt a mozgalmat garasos szűkkeblűségből megbuktattuk, lehetlenné tettük — annak emléke örökre el fog enyészni. A nemzeti élhetetlenség, korlátoltság és szük- keblűség temetőjében sok ilyen korán kiszenvedett eszmék nyugosznak. A philosoph látogatja csak néha a sírokat meg, s mikor a korlátoltság áldozatai után, a szükkeblűség és élhetetlenség halottjainak sírkő feliratait olvasgatja, a kertfalon túl pedig csak a jelen nyomorát érző, a múltat az általánost nem ismerő népet rongyosan, éhesen látja kullogni, az árverés dobzaja által néha megszakgatott, csend„IV Y í R V I r> É K.“ ben — a kezében tartott véresszájú lapról, nem a kormányt szidó kraftausdruckkok dörgő sorozatát, de a meghalt pap és halhatatlan költő bölcs Székácsunknak ezen szavait olvassa le lelki szemeivel: Vizbe esett az orosz, Szent-Miklóst liivta segélyül; Megmentlek mond a szent, de mozogj magad is. / wn Viszszaemlékezés a húsvéti ünnepekre. (P.) A húsvéti üuuepek alatt a helybeli egyházak vallásuk gyakorlatában példás ajtatosságot tanúsítottak ; különösen lélekemelő volt a rom. kath. egyház szertartása szerint megtartott föltámadási ünnepély; az ágyúk dörgése nekem örömzene volt, mert a halhatatlanság húrjait kozák rezgésbe. Már a vig alleluják elhangzottak: együtt ünnepelt a szellemvilággal maga a természet is. Avagy ama szép verőfényes napok mik valának egyebek, ha nem viszszfényei ama lelki édes örömnek, melyet a hívek ezrei érzőnek, Krisztus a megváltó, föltámadása felett ?! Ez alapja a kereszténységnek, s biztos záloga reményünknek. »Amint Adámban mindnyájan meghaltunk, Krisztusban mindnyájan megelevenítettünk.« (könyvek könyve.) Tkrácia népei sirtak és jajgattak ha gyermek született a világra, ellenben haláleset alkalmával vig dalokat énekeltek. Azt hitték ugyanis igen helyesen, hogy a fölött, ki e viszontagságteljes életbe belép, csak sajnálkozni lehet, ha pedig az életet elhagyja, ezért neki csak szerencsét kell kívánni. Már ha a barbár népek, kik a pogányság setét- ségéhen tapogatóztak igy gondolkodtak, hogyan kell nekünk gondolkodnunk, kik a kit világát birjuk? 1 Ha valakinek lennének mégis kételyei eloszlatja azokat szépen Tertullián jeles iró következőleg: «Fejtsétek meg nekem, ha tudjátok a teremtésnek titkát, és én megfejtem a föltámadásét! Nehezebb lesz-e azzá lenni ismét, ami már voltatok, mint lenni, ami még nem voltatok? Bizonyára nehezebb valamit eredetíeg létre hozni, mint csak ismét helyreállítani; házat építeni mint azt romjaiból fölépíteni; a helyreállításhoz meg van az anyag, az újból építéshez semmi sincsen. A Teremtő a nehezebbet tette meg előbb, hogy nehezünkre ne essék a könnyebbet elhinni.» E boldogító hit édességét élvezénk az alig múlt ünnepek alatt, melyek után már csak búcsú üdvözletünket küldhetjük! De megerősittettünk reményünkben, s meg maradt az az öntudat is, hogy nincs okunk aggódva félteni szeretett hazánkat a végveszélytől, mert alapját a vallás s a tiszta erkölcs képezi még. Dixi. A felsó szabolcsi ref. egyházmegye gyűlése. Nyiregyhííza, 1880. márcz. 16—19-én. A felső szabolcsi ref. egyházmegye tavaszi képviseleti s helyosztó gyűlése f. évi márcz. 16 — 19. napján tartatott meg Nyíregyházán a megyeház díszes, nagygyűlés termében, Lukács Ódon igeigl. esperes és Ujfalussy József segéd-gonduok elnöklete alatt. Jelen volt a 88 lelkész közöl meglehetős szép szám; azonkívül számos, tekintélyes ref. világi egyházmegyei tisztviselő és egyháztag, sok tanító s a gyűlés első napján nagyszámú hallgatóság. Az ifjú ideiglenes esperes buzgó, hazafias érzelmektől s egyházi szellemtől áthatott imával 16-án pontban 9 órakor a gyűlést megnyitotta s aztán, mint aki legnemesebb örömét a munkában találja, erőtől duzzadó munkakedvvel, törhétleu kitartással lebonyilitotta az egyházkormányzati, tanügyi s vallás-erkölcsi vitás ügyeket. A hallgatóság s a gyűlésen jelenvolt nagyszámú egyházi képviselők oly csendben s szép renddel tanácskoztak, hogy az elnöki csengőt ritkán kellett igénybe venni. Érintettem már, hogy e gyűlés főbb tárgyai: egyházkormányzati, vallás-erkölcsi, tanügyi, általában mive- lődési s human ügyek voltak; ezek mellett azonban merültek fel anyagi bajok és kérdések is. Midőn a veszett erkölcs durva tényei sárral és iszappal felszinre vetődtek, a gyűlés akkor is, híven egy erkölcsi testület czéljához, nem a halálra vezető utat kereste, hanem a csendet, a békét ; látható fogyatkozások, csorbák kiköszörölését tartotta szem előtt; a törvény szigorát az evangyeliumi szeretet melegével lágyítva. Az egyes ügyek tárgyalása igen szomorú esemény felemlitésével, b. e. nagyt. Nemes Beniámin bogáti ref. lelkész s volt esperes elhuuytát tárgyazó jelentéssel kezdődött, kinek emlékét jegyzőkönyvében egy külön lapon határozta raegörökiteni az e. megye. Az esperesi szék üresedése tudomására hozatik a főtiszt, egyházkerületi gyűlésnek, amely az uj választást majd (1880 ap- ril 12-én Debreczenben tartandó gyűlésén) elrendeli. A leendő esperesre nézve úgy látszik a közvélemény már egészen megállapodott ............ M eghalt a király; éljen a király 1 Az esperesi teendők ideiglenes vezetését egy az 1880 febr. 8-án tartott consistoriális gyűlés nagyt. Lukács Ödön urra, az egyházmegye főjegyzőjére, mint az ügyek menetével leg- ismerősebb tisztviselőre bizta; mely intézkedést a gyűlés örömmel vett tudomásul. Egyik legfontosabb tárgya volt a gyűlésnek a Molnár Aladár által készített: »Köznevelés és közoktatás szervezetének szabályzata, a magyar ref. egyházban.« E tárgyban a közgyűlést megelőzőleg (márcz. 15-én) egy küldöttség munkálkoda, melynek javaslatait és módosításait az egyházmegye magáévá tette. Leglényegesebb módosítás történt a gymnásiumok és reáliskolák szervezését tárgyazó §§-oknál. A bizottság mondhatni nagyobb része a latin és görög nyelvet a gymnásiumból teljesen kiküszöbölni szándékozott; azonban ennek ellenére, illetve hozzájárulásával azon közvetítő indítvány fogadtatott el, melyszerént a görög nyelv elemeiből valami taníttassák, de csak a 7- és 8-ik osztályban, a latin kevesebb órán mint most, rendes vagy magán tanár által tani- tassék az alsó osztályokban is. És ami legfőbb a középtanodákban (gymnasium s reáliskolában) a IY. alsó osz- tály egyöntetűvé tétessék azon megjegyzéssel, hogy ezen egyöntetű négy alsó osztályban a reálirány emeltessék tulysúlyra. A human és reálirány csak a 4 osztályon felül különittessék el, azon korban (13—15 év), midőn a a gyermek tehetségei s hajlama már nyilatkozni kezdenek s négy osztály végezése után már-már elválik: lehet-e valami belőle tudományos pályán, vagy pedig a gyakorlati pályamunkása lesz, melyre a reáliskola készitendi elő. E tárgy indokolása s egyébb többé kevésbé lényeges módosítások előadása több teret venne igénybe, mint e lap kerete engedhetné; bár komolyabb s fontosabb ügygyei aligha foglalkozhatik az időszaki sajtó napjainkban. Ha megengedi a t. szerkesztő ur, jövőre az idevonatkozó munkálatot rendelkezésére bocsáthatom egész terjedelmében is.*) A módosított házszabályok, melyek az e megye szervezetét, tisztviselőinek működési körét, a gyűlések tanácskozási rendjét, sth. stb. tartalmazzák, elfogadtattak. Hasonlóképen törvényerőre emelkedett a »beruházási« szabály, mely jelzi, hogy parochiális telkeken, földeken minő beruházások teendők; intézkedik, hogy a hivatali utód elődjeinek vagy azok örököseinek mint köteles s milyen értékben megtéríteni stb. E két szabályzat, egy füzetben, könyvalakban, külön 200 példányban ki fog nyomatni. Ibrányban gróf Lónyay Menyhért ő nmltsga még 1860-ban 10 hold földet adományozott külön leányta- nitói javadalmazás alapjául; de az az egyházi vagyonnal öszszeolvadt s együtt kezeltetett; mígnem a gróf megkereste az esperesi hivatalt, hogy ez ügyet tiztáztassa egy küldöttség által. Megtörtént, nt. Gonda Balázs és t. Szalánczy Ferencz urak s Bleuer Mór ur, mint a gr. jószágigazgatója s ez ügyben megbizottjának közbejöttével s a 10 hold földön felül van a jelzet leány tanítói javadalmazás alapjául mintegy 900 frt a nyíregyházai takarékpénztárban. A gávai vagyonos egyház 18,494 frt. 36 krt, tevő tőkepénzből az e. megye és kerület sürgetése folytán 9000 forintért ingatlan birtokot vásárolt, mintegy 80 hold első osztályú szántó- s 20 hold kaszáló földet. A vételt az e. megye helyben hagyta s végmegerősités czél- jából a főtiszt, e. kerületre felterjeszteni rendelte. A szabolcsi iskola ügye, mely amint a hírlapokból is ismeretes, egészségtelen volta miatt bezáratott, szerencsés megoldást nyert, s rendeltetésének átadatott Számos tanítói változás történt; nehány jelesebb tanító kivételével a gyengébbek és leggyengébbek költöznek majdnem évről-évre egyik egyházból a másikba ami mindenképen hiba, nagy hiba; de hátha nyug- dijképesitésök nincs és sem az állam, sem az egyháztársadalom nem képes őket nyugalomba tenni, kénytelen az e. megye tűrni e kényszerhelyzetet, melyszerént : „A vdn ember zsibvásárra kerül“ „Hol olcsó lesz, olcsó kegyetlenül.**) mint egy öreg s hajdan jeles tanítónk az esperes úrhoz intézett s magát kegyeibe ajánlott levelében irta. Jákóra lelkésztanitó rendeltetett, hogy a szellemi élet pislogó mécsvilága ki ne aludjék, azon utasítással, hogy az iskolai növendékeket is tanitgassa; a felnőttek, az egyháztagok se legyenek vezető-lelkitanitó nélkül; lévén egyházunkban a fősuly mindig és mindenütt a tanítás, az igehirdetésre fektetve s papjaink par excellence tanítók lévén, kiknek feladatuk az igehirdetés — tanítás — és példaadás, minden téren, minden munkakörben. Sok vitás peres ügy elintéztetett; számos egyházba hibás alapítványi s vagyonkezelési szabálytalanság miatt küldöttség neveztetett: Bezdéd, Pálcza, Pazony, Kék, Bohod, és Jákóra stb. Hiba, nagy hiba e mi kis köztársaságunknál, hogy a helyi elöljáróságok, egyháztanácsok nem igyekeznek helyi ügyeiket elintézni; hanem mihelyt valakinek a körme megfájdul, küldöttségért folyamodik az e. megyéhez s espereshez. Hagyjuk el e férfiatlan, kiskorúságra mutató rósz szokást s ahelyett küzdjünk a bajjal minden erővel és legjobb tapintattal otthon, s csak akkor kérjünk küldöttséget, amidőn a magunk erejét elégtelennek érezzük. Elhunytak a múlt gyűlés óta: nt. Nemes Beniámin bogáthi lelkész-esperes, Pallay István pálczai lelkész, Simon Ferencz, az igazi papi jellem, kit mint kitűnő szónokot s a gyakorlati életben példaadó pa pót széles körben ismertek és tiszteltek. Szabó Ferencz e. megyei aljegyző állomásáról le*) Szívesen veszszük. Szerk. **) Tompa Mihály.