Tiszavidék, 1871 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1872-01-21 / 3. szám
3. szám VIII. évfolyam Vasárnap, január 21.1872. Kiadó Síivaíai ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. Hirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyeg- dij 30 kr. Bebreczen, Szabolcsmegye és Hajdnkerfilet vegyes tartalma HETI KÖZLÖNYE. Wagyobb terjedelmű, több Ízben megjelenő hirdetések. a I égj utányos ab bau eszközöltetnek. Szex’kesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik h Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. NyiIttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr. bélyegdij, Előfizetési dljt Postán küldve .... 4.— Félévre ..........................2.— É vnegyedre....................1.— E lőfizethetni Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kígyó utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján legczélszerübb fpH?* ötkrajezáros utalvány által, H.-Szoboszl6 történetének vázlata. Hagyományok szerint irta : Carinus. (Folytatás.) Mikor őseink letelepedtek, már itt mint emlitők, különféle falvakat találtak*), melyek a tulajdonképi Szoboszlót körül határolák, úgy hogy ha ezen falvakhoz tartozó szántóföldeket kivesszük, a mai Szoboszlóból alig marad, s a mi marad is, nagyon kevés. A szoboszlói határt s igy közvetlen szoboszlót is keresztül metszi a Szováth alól jövő s a Hortobágyba futó Kösi folyam, mely hajdan széles és mély volt, mint ezt a mai medre is mutatja. Ezen folyam még ezelőtt nehány évvel is oly mély és széles volt, hogy ladikot lehetett rajta látni; azonban közbejővén a Tisza szabályozás, mindég apadni kezdett s apad, mig végre tökéletesen elszárad s a késő utód helyére mutathat csak, mondván fiainak : ez a hires Kosi folyó volt. Mondják, hogy volt rajta egy vízimalom is, mely aztán, a viz alább szállván, sokáig tétlen állott. Erről mondatik ma is azon szójárás : „Hallgat az én múzsám, mint a Kosi malma Szoboszlón.“ Tétetik említés arról is, hogy e folyón át egy nagy és széles felvonó hid volt, mely idő folytával szükségtelennek bizonyulván be, egészen elpusztult, helyét most egy kicsiny s keskeny kőhíd pótolván. A Kosi folyam innenső, tehát Debre*) Mint Ebes, Szepes, Köteles, Szigeth, Angyalháza, stb. TARCZA. Egy barátom elbeszélése. (Hogy igaz-e? nem tudom.) P—i. (Vége.) — Ti már elmentek ! szóltam remegve. — Én nem megyek, itt maradok veled örökké szólt egyet sóhajtva Julia. — Hogyan és hol? kérdém megrémülvtí< — Mily kérdés ez? — Ah! Júliám tudod hogy mily nagyon szeretlek — de — — De — ? — De — folytatám, mint a kinek már a pallos feje fölött függ, kétségbeesetten, — azt nem tehetem, hogy elvegyelek! óh ! annyit szenvedtem már miattad. — Jó lélek! szólt szelíden, megcsókolva homlokomat. Tehát jöjj velünk. Van termeted, hangod. — Hah! ez eszme isteni! — de igy nmg nem élünk! ezen felé eső oldalán feküdt egy régi kis jobbágy falu, lehet Szoboszló nevű, e mellett osztatott ki minden hajdúnak osztályrésze, mintegy 296 háztelek s ezzel járó egyenkint 72 hold föld. — Ezen 296 háztelek s a már itt levő — mostani Pusztafalu — jobbágy falu képezék csak Szoboszló városát, alig nehány száz lakossal. Éhez járult a jobbágy falu után eső s telkenkint 72 hold föld, mint szántóföld, némi kis legelővel Az említett jobbágy falu lakói később parasztoknak neveztettek, megkülönböztetésül a hajdúktól. Ezek a letelepedés után egészen kihaltak és bár — a monda szerint |— háromszor telepítették meg, mindannyiszor kipusztult belőle a népség; azonban mások nem ezen véleményben vaunak, hanem hogy lakói a hajdúk közzé vegyültek, a holtak helyébe s ezekkel egyetemben hajdú joggal ruháztattak fel. Mihelyt a megtelepülés megtörtént, a hajdúk a magok telkeiket három oldalról sánczczal vették körül, melyeket negyedik felől a Kosi folyam zárt el. — Ezen sáncznak nyomai maiglan is kivehetők, különösen két oldalon, hol elég szélesnek látszik s meglehetős mélynek; mig a harmadik oldalon alig akadni nyomára is.*) Gondoskodtak még őseink más védvek- ről is. A magok biztosítására jónak láttak egy templomot építeni s azt erős kőfallal körülvenni. E kőfal s templom most is áll, a kőfal most csekélynek látszik ugyan, de a *) Ezen része a városnak máig is „árok- oldal“-nak neveztetik. — Én nem élhetek nélküled! kiálta zokogva Julia. — De hát mit tegyek ? — Jöjj velünk! Elhatárzám magamat, hogy színész leszek. Eddig minden pénzein, mit csak keríteni bírtam, Júliára költöttem. S eszembe sem jutott, hogy ezért kiáltá, hogy nem élhet nélkülem. Eljött az indulás előtti este. Oly érzékenyen mondtam jó éjszakát apámnak; anyámnak forrón csókoltam meg kezét, homlokát. Következő napon korán reggel már helységünktől messze gyalogoltam egy megrakott szekér mellett még más négy úri emberrel, kiknek kollegáikká lettem. — Thália papja. —Ez igazán szép hivatás annak, ki rászületett. Egy egész világot bácnulafra költ, egy egész világot teremt, sziveken uralkodik;— t. i. az a ki! De bizony az én collegáim gyarló emberek voltak. Tarkási volt a Julia atya. Veres orrú, alacsony, összetöpörödött egyéniség ki sokkal jobb szerette a sírva vigadó magyart adni a kocsmában, mint Argylus királyfi apját játszani a színpadon. — Minek adjam rajzát e compániának, hiszen ők úgy sem voltak oka semminek. letelepülés első századában jó szolgálatot tehetett s tett is őseinknek. Ezen helyre futottak tanácskozni, ha fejők felett tornyosultak a veszélyek. Innen védték magokat, ha szükség volt reá. Itt bocsátottak hálaéneket a mindenek urához, ha keltek s elvégezték napi munkájukat. A kőfalon voltak s vannak íjukak is, mintegy 2 lábnyi távolra egymástól, melyek puska s ágyujukak voltak, honnan lődöztek a törökökre. Van végre említés egy földvár létéről is mely a város délnyugoti részén volt. Hogy mire szolgált ez ? nincs tudomásunk rólla, de hihető, hogy a török ellen készült. Ezen várnak ma már csak emléke van fen, nyomára nem is akadunk, mert helyén házak épülvén, a földdel egyenlővé tétetett. Azon részt, hol e lakok emeltettek „Földvárköz “-nek nevezó el a késő utód. Idők folytával Szoboszló növekedni kezdett, elkezdődvén a török pusztítás s rablás e vidéken is, az eddig különböző helyen lakó jobbágyok, maguk s javaik biztosítása végett, az összpontosulást látták czélszerünek. így történt az, hogy a mai Szoboszló határán fekvő kisebb nagyobb falvak elhagyták eredeti lakhelyüket s Szoboszló körül, vagyis a sánezok körül telepedének le. — ügy látszik elsőben csak az innenső rész telepíttetett be s csak nagy sokára, midőn a török Magyarországból kiüzetett, telepítők be a Kosi túlsó részét is, a hol a mostani Gátoldal vau. Ennyi az a mit itt előadui szükségesnek láttam, hogy igy történetünk előadásába biztosabban haladhassunk. (Folyt, köv.) Boldog szerelmemben nem gondoltam jó szüléimre, kiknek annyi keserűséget szereztem ekkor. Anyám könnyezett folyvást, apám sohajto- zott mindig; mint később megtudtam. Én pedig ekkor voltam legboldogabb — vagy tán helyesebben legbolondabb. Ludasd mezővárosba érkeztünk három napi utazás után. Atyám hiába kerestetett, hirdettetett az j újságokban, nem tudott nyomomra jönni. Mindjárt megkezdettük előadásainkat. Már azon az estén mikor Ludasdra megér- I keztünkj vettem észre, hogy az „Arany borjú“- ! hoz czimzett vendég-fogadónak egyetlen egy, azonban mindenek közt oberkellnere, nagyon ba- I rátságos lábon áll Júliával. Ez ugyan szeget ütött jfejembe; azonban holmi hütlenségi esetekre gondolni sem mertem. Pénzzel még győztem Júliát tartani, — sőt nagylelkűiig előlegemet is redáltam neki. — Azonban : „Szijj, madzag elszakad, ha sokáig húzod.“ Júliának jutalomjátéka volt. Ekkor adtam jtíl végre utolsó, egyetlen pecsétnyomó gyűrűmet, hogy Júliának ruhára valót vehessek. Már érzém
