Tiszavidék, 1871 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1872-01-28 / 4. szám

Debreczeni hírek.

— Axon t. pesti és vidéki lapok szer- j kesztőségei, kik lapunk a „Tiszavidék“ szerkesztőségével csere viszonyba állanak, tévedések kikerülése tekintetéből ezennel felkéretnek, hogy becses lapjaikat a „Tiszavi- dék“ szerkesztőségéhez Debreczenben küldeni szíveskedjenek.

— Egy igen érdekes röpirat „A magyar kormány nagy vasúti szerződésének bírálata Irta Körösi József“ megjelent. Kapható Aigner pesti könyvárusnál s helyben iíj. Csáthy Károly gazd. akad. könyvkereskedésében is. Ára 60 kr. — Mint közérdekkel biró kis füzetkét ajánljuk t. ez. olvasóink becses figyelmébe.

— Örömmel közöljük a Buda-Pesti hivatalos hírlapból, azon kellemes újdonságot, hogy az 1871-dik évi Londoni-nemzetközi műkiállitáson, Debreczen városi-nyomdából Fries József nyomdai ügyvezető által beküldött nyomdai mű-mutatványok, első rendű dicsérő oklevéllel jutalmaztattak meg.

— A debreczeni jogászsegélyxö

egylet bálja tegnapeste tartatott meg. Mint előre hallottuk igen sokan készültek rá városunkból ép úgy, mint a vidékről is. Legközelebbi számunkban részletes tudósítást hozandunk rólla.

— A polgári-kör bálja f. hó 25kén a „Fehérió“ termében tartatott meg, mint minden évben, ez idén is kitünően sikerült. A tiszta jövedelem körülbelől 300 frt. A rendezőség s illetőleg elnökség, minden tekintetben dicséretet érdemel. — Nem jó volna, ha a Kaszinó egylet is a múlt 1871. évi deficit helyre hozása végett ily bált rendezne ?

— A f, hó 22-én tartott városi közgyűlés alkalmával a jegyzőkönyv hitelesítése után furcsa s valóban szokatlanul feltűnő interpellatio történt. Egyik városi képviselő ugyanis az iránt vonta kérdőre a főkapitányt, hogy van-e tudomása a „Debreczen“ egyik számában ember vásár czim alatt megjelent czikkről; s ha van, akar-e ebben szoros vizsgó’itot tartani — mit az interpelláló megvár — mivel úgymond a városi hatóság tekintélye ily visszaélést nem tűrhet. A főkapitány erre röviden csak azt jegyezte meg, hogy igenis nem csak akarok,

hanem már tartottam is vizsgálatot, s az eredményt a T. Tanácscsal közlöm.

— Az utak rosszasága s tissztá- talansága ellen oly gyakran emeltek már pa-' naszt, hogy szinte unalmassá vált. Legközelebb bejelentetett a rendőrségnél, hogy egy mester utczai polgár szekeréről a trágyát az utsza kellő közepére rakta le, a miért büntetés alá is vonatott. Ez esetnél az a sajátságos, hogy épen a tisztátalanságot előidőző polgártársunknak szokott nagy szája lenni akkor, mikor az utak roszaságáért a hatóságot szidja. — Rajta csakugyan beteljesül a közmondás „a kinek háza ég, az kiábáí legjobban.“

— 1S72. évijan. iSí-kán a nőegy- leti bál alkalmával, a tánezteremben egy szép legyező találtatott; tulajdonosa kisajátítás végett jelentse magát a kapitányi hivatalnál.

— Etijdalommal kell felemlítenünk azon visszaélést, mit némely korcsmárosné még a mai nap is üz az által, hogy a szegény köny- nyelmü leányokat ruha s egyébb tárgyak által magukhoz csalván, őket a becsületes útról letérni kényszerítik; s midőn már erkölcsileg tönkre tétettek, mint a rabszolgákat más üzérnőknek pénzért eladják. Legközelebb egy ily bünbarlangnak jött nyomára a rendőrség, s az üzlet tulajdonosa szigorú vizsgálat és büntetés alá vonatott.

— Irtsuk a káromkodást. Örömmel olvastuk, hogy hazánk több községében s közelebb B.-Újfaluban, annak derék lelkipásztora Némethi Lajos indítványa folytán, káromkodás elleni egylet alakult. Üdvözletünket küldjük a t. indítványozónak és az egyletben résztvevő polgártársaknak; koronázza áldás és siker nemes törekvéseiket. — Ez eszme nálunk sem uj.már több évek óta igyekeztünk, buzgólkodtuuk, hogy miképen lehetne azon elterjedt bűnt kiirtani, korlátozni; de sajnálatunkra mindez ideig sikeres eredményre nem juthatánk, de hisszük, hogy rövid időn városunkban is meg fog érni azon nemes gondolat, hogy azon elterjedt bűn korlátozása, kiirtása, közös buzgalommal és igyekezettel fel fog karoltatni, melyet adja isten, hogy mielőbb teljesüljön. — Országos betegség az, és méltó arra, hogy országosan orvosoltassék ; ne tartózkodjék azért s ne szégyelje senki felszólalni s bátran védelmére kelni a teremtő szent nevének: hiszen ez keresztyéni kötelesség, mert a jelen korban elterjedett s uton-utfélen hangoztató, borzasztó s vérlázitó káromkodások hallása, úgy az isteni tiszteletnek mint vallásos életnek kétségtelen botránkoztatója.

— A hó másodszor hull nyakunkba daczára a derült napos időnek, sőt ép ennek következtében; hull pedig természetesen lé-alakban, acsatornátlan házak tetőiről. Eleget panaszkodtunk e rendellenes dolog miatt évek óta,

de süket füleknek beszéltünk; reméljük azonbam bogy az uj kapitányság jobban íog hallani és látni s intézkedni fog, hogy legalább a főbb közlekedési vonalokon a házak csatorna nélkül ne maradjanak.

— Kaczára hogy rendőrségünk erősen zaklatja is a tiltott hazárd kártya játék fő szereplőit, s daczára hogy szigorú is az ezt megengedő korcsmárosok ellen: mindazon által vannak kik a megintést s büntetést fel sem véve, bormérő helyiségükben az annyira tiltott kártyázást megengedik. — Ha az illetők nem faradnak bele a fizetésbe, úgy a rendőrség még kevésbé, miután ez által csak a szegény alap nyér.

— Kedélyes Jfcis hajtő-vadászat tartatott f. hó 25-kén bánki erdőségen több vadászat kedvelő által, s az sikerültnek mondható; mert eltekintve attól hogy vad- vajmi kevés volt, eltekintve továbá azt hogy 25 apró gyermek hajtó volt csak, s ezeknek ostobaságuk miatt egy pár hajtás rosszul történt í mégis 23 darab füles esett; mi arra mutat, hogy a vadászok pompásan tettek eleget feladatuknak, amennyiben a körben levő nyulak közzül nagyon keveset hibáztak el.

Érdekes vadász kalandról beszél a fama, mely a vadászat alkalmával egy öreg vadász- szal történt. Ugyanis egy öreg praktikus nyúl az őt epedve váró még öregebb s igy praktikusabb vadászra szépen szaladt, midőn egyszerre a puska durran, a praktikus nyúl pedig megáll, s mintha a vadáézt csúfolná, őt két első lábával talán a rósz lövésért megfenyegeti ; a fegyver másodszor is szól, s a nyúl pajkosan tovább baktat.

Mit csinált bátya? kérdé egy fiatal col- legája . . . sajnáltam meglőni, lön a válasz, csak trétáltam vele. — A róka is egresnek találta a mese szerint a szőllőt.

Hajdúsági hírek.

— Mindig nagyobb, nagyobb

elégületlenség kezd támadni a polgári ol- vasda tagjai között, hogy azon néhány ur, kik a régibb olvasó (úri) egyletet alkotják, mindég elfoglalva tartja a nagyobb szobát s a nagyobb számú polgári olvasda — bár ha pénzért kellett volna is bírni, a nagyobbat óhajtotta volna — egy kis alig 10—15 ember számára elégséges szobában kénytelen nyomorogni. — Az elégületlenség oly nagy, hogy némelyek még nem épen szép

sem ígérem még — meg fogod tudói kilétemet és pár perezre alkalmad leend arezomban gyönyörködni.

Több nekem nem kellett, kirohantam rögtön és konfortábilt fogadtam.

Hajnali három negyed négyre lehetett, midőn a Terézváros egyik piszkos utczájának egyik ronda épülete előtt megállotunk. Kiemeltem az álarezos hölgyet a kocsiból, (még mostis fáj a karom, körülbelől másfél mázsát nyomott) és egyik kézzel a kocsist fizettem ki, a másikkal pedig piczi kezeit tartottam, mert attól féltem, hogy itt találna hagyni a faképnél.

Következett a rég várt pillanat. — Két lábnyi magasságban feküdt a hó a ház előtt és én 5° hidegben lábihoz borultam és szerelmes vallomásokat tevék.

Az álarcz végre lehullott és előttem állott — m q s ó n ő m.

Öt óra volt midőn hazaértem, de elaludui nem tudtam, mert ez az átkozott farsangi éle- ményt nem akart kimenni a fejemből, és most is, ha rágondolok, szeretném magam fölképelni, hogy az a vaskos tót persona igy lóvá tudott tenni.

Ilyen hatalma van a farsangi álezának.

Ifjú barátaim, vigyázzatok rá — és magatokra l —H.

hagyjuk ezeket a böjtre, most pedig mulassunk mert itt a farsang.

Az „Újvilágiban vagyunk. Be vagyunk szorítva egy szögletbe és onnan veszszük szemügyre a hullámzó maszkok, bajazzók, debar- deurök és trikós lányok hullámzó tarka seregét.

— Hát te is itt vagy ? Ez szép tőled, hogy meglátogattál bennünket — suttogja fülembe egy álarezos nö.

— Csakhogy téged láthassalak — válaszolók.

— No ezen örvendek, meglátod, nem lesz okod padaszkodni, hogy roszul mulattad magad társaságomban. Találd ki, hogy ki vagyok ? — szólott szende hangon.

— E kérdésre nehéz feleletet adnom ; hangod nagyon ismerősnek tűnik föl előttem, te szépek legszebbike ! csinos frizurádat ma bá múltam egy fodrász kirakatában és fogaidat, úgy látszik, most vetied — Turnofszkynál.

— Elég, te nagyon udvariatlan vagy.

S ezzel tovább akart menni, de én vissza- tartóztatám, és hogy kiengeszteljem, 8-as számú glace-kestyűvel födött kezecskéit csókoltam meg és szent lön a béke közöttünk. Helyet foglalt mellettem és csevegni kezdettünk — mindenről, de ez a szellemdósnak nem igen mondható társalgás nem tartott sokáig, mert dámám — éhes lett. Bevezetém tehát az étterembe, és ott különfélét rendeltem: az én maszkom nem is zse- nirozta magát, hanem olyan mohó étvágygyal fogott a munkához, hogy azt gondoltam miszerint ő is egyike azon hölgyeknek, kik három napig ott éheztek a peteri indóháznál.

Étel és ital nyom nélkül és hirtelen tűnt el az álarcz alatti mélységben, és már attól kezdtem félni, hogy koldussá tesz, midőn eszembe jutott, hogy az álarcz alatti kecses arcz dúsan kárpótolni fogja a kiadásokat. Evésközben egyre kértem, hogy vegye le a maszkot, de nem hajtott kérésemre, hanem csak evett és ivott folytonosan, és ha hébe-korba magam akartam azt levenni arczárói, akkor kezemre csapott.

Jóllakott hölgyemet viszszavezetém a régi helyünkre és újra fecsegni kezdettem vele. Én csak megmaradtam a régi théma mellett, és kértem, hogy mutassa meg már bájos arczát, de kérhelhetlen maradt.

— Az ég szerelmére, szabadíts föl, kedves angyalom, e kínos helyzetből, mert megöl a kíváncsiság — könyörgék újra.

— A nevemet nem mondom meg, mert megharagudhatnál érte, arezomat pedig nem mutatom meg mert az — igen rút. Azonban, ha mégis makacsul ragaszkodnál kívánságodhoz és mindenáron tudni akarod, hogy ki vagyok, még mód van hátra, t. i. vites haza konfortáblin a lakásomig és ott talán — teljes biztonsággal ezt