Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-06-11 / 24. szám
tész állítása szerint 40 krt megér, mily szép, mily nagy és hasznos eredményt tudna felmutatni; 1 □ hold ákáczfa termése 7 évre, munkabér 840 ftot leszámítva 3000 ftot érne meg. 100 □ hold területnek tehát — mily óriás haszna lenne, — a mit azonban az egyesület legfelebb 10 év alatt ültethetne be tenyésztésre, mert egyszerre tetemes kiadást venne igényben, 1—1 évre 10 —10 holdat véve növelés alá. És igy csak 10 év múlva közelíthetné meg az egyesület nagyszerű feladatát, a midőn már saját erejéből, minden terheltetés nélkül pénztőkével rendelkezhetnék, vehetne és ültethetne be egyes rósz erdőket, cseréket és’puszta földeket stb. K. Gy. Kivonata ai alsószabólcsi Tisxaszabályoió-Társnlat 1871. máj. 20-kán Nyíregyházán tartott igazgató választmányi ülése jegyzőkönyvének. 7/ll7 A debreczeni m. kir. Pénzügyigazgatóság f. év márt. 7-kén 2765. sz. a. kelt közlésében, a gát- fentartási költség czim alatt évenkint engedélyezett adóvisszafizetések felosztása iránt ezentúl követendő eljárásra nézve értesít, hogy e részben jövőre — a tényleg adó alatt álló árterület fog vétetni felosztási kulcsul.— Felolvasott megkeresés tudomásul vétetvén, — ez miheztartás végett másolatban a társulat érdekeltjeivel közöltetni határoztatik. — Kiadta Biró Imre társ. igazgató. Itt á * o I a t. 2765/4. A ra. kir. Pénzügy igazgatóságtól. — Az alsószabólcsi Tiszaszabályozási-Társulat Tekintetes igazgatóságának — Tokajban. — A tiszaszabályozási ártérben fekvő árterületek után gátfentartási költség czime alatt évenként engedményezett adóvisszafizetések egyedül azon ártéri területekre lévén számítva, melyek jelenleg tényleg adó alatt állana k, s nem oly területekre is, melyek — bár az ártérben esnek, de — ez idő szerint vagy a 15 évig tartó adómentességben részesülnek, vagy pedig az adótelekkönyvben mint nem termény ző terek fordulván elő, adó alatt nem állanak: önként következik, hogy az e czim alatti adóleengedések ösz- szege csak is a tényleg adó alatt álló árterületeket illeti, és ezek között osztandó az fel aránylag helyesen, s ki nem terjeszthető oly árterületekre, melyek a jelenben tényleg megadóztatva nincsenek; mert ez utóbbi eljárás azon igaztalanságot idézi elő, hogy mig egy részről a tényleg adó alatt álló árterületektől — az azokra engedélyezett és azokat a tárgy természete s a fenálló szabályok szerint jogosan megillető összegeknek egy jelentékeny része elvonatik : másrészről a 15 évig adómentes területek kétféle kedvezményt nyernének, vagy 15 évig nem fizetnének adót, és ezenfelül — 15 éven át — évenként még gátfentartási költség czime alatt adóleengedésben is részesülnének ; a terméketlen tér rovatában előforduló nagykiterjedésű területek pedig — bárha adót nem fizetnek, — mégis évenként a fentebbi czim alatt nevezetes adóvisszatéritést illetéktelenül nyernének. Miután azonban e fentebb előadottak értelmével ellentétben, a gátfentartási költség czime alatt évenként engedélyezett adóvisszafizetések leiosztásánál eddigelé az ártér egész területe vétetett felosztási kulcsúi, nem pedig a tényleg adó alatt — Minden áltól függ, hogy elkészülhet-e még a mondott időre ? szólt a királyné lázas izgatottsággal. — Ha életembe kerül is, elkészül! — mondá a szabó és a királynénak egy heves kézmozdulatára távozott. Már égtek a csillárok a fényözönben úszó királyi termekben, s a párisi torony-órák egymásután kongatták el a nyolczat. — A királyné öltözéke még nem volt készen, pedig az udvari szabó minden segédével dolgozott rajta. Marie Antoinette félhomályos boudoirjában szilaj léptekkel járt fel s alá s ingerültsége nem ismert határt, — Már 8 óra! — kiáltá felemelt kezekkel — lehetetlen! lehetetlen! A királyné — biztosan állíthatjuk — hogy nagyobb kint állott ki, mint maga a szabó, ki kétségbeesetten tördelve kezeit futkosott a dolgozó teremben, folyvást nógatva a lázas sietséggel dolgozó segédeket. A királynét roppant bántotta az, hogy kétes dolog, váljon ma elvakithatja e az udvart, a magát körülvevő roppant fénnyel ? .. .Az óra kilenczet mutatott, és ismét azt a lesújtó hirt hozták, hogy még nincs kész... — Ah ! a nyomorult, sziszegő a királyné és dühtől kimerülve egy fauleuilbe vetette magát. Kilencz óra is elmúlt, s azzal a hírrel jöttek be, hogy Analol urat, a nőszabót ájulta» fektették ágyba, de a fösegéd r e m é n y 1 i, hogy félóra múlva készen lesz az egész öltözék. — Hazudik! Hazudik!— kiáltá Antoinette magán kiviil; — mondjátok, hogy a királyné nem vehet részt az estélyen, roszul van, nyugadni kíván. Inkább el akar maradni, minthogy olyan öltözékben menjen, melyet nem bámul meg..Európa álló árterület: az e részben követett eljárásra nézve a nagyméltóságu m. kir. Pénzügyministeriumtól innét felkivánt fölterjesztés folytán, a nevezett p. ü. minis- terium — f. évi jan. 28-ról 57,805. sz. a. kelt leiratával elrendelte, hogy a gátfentartási költség czime alatt évenkint engedélyezett adóvisszafizetések felosztásánál ezentúl s jövőre nézve a tényleg adó alatt álló árterület vétessék felostási kulcsul; és hogy ezen határozatról az illető tiszaszabályozási társulatok igazgatóságai is értesitendők azon megemlítéssel, mikép az e tárgyra vonatkozó ügyiratok s adatok, melyekből kitűnik, hogy: mely ártereket illeti meg a gátfentartás költség czime alatt engedélyezett adó- visszatérités, — smely ártérek azok, melyek 15 évig adómentesek, vagy pedig mint terméketlenek megadóztatva nincsenek, — a társulat megkereséséhez képest annak idejében ezen p. ü. igazgatóság által a társulatnak használatul kiadhatók lesznek. Mely fentebbi határozatról a tek. igazgatóságot azon megemlítéssel értesítem, hogy az illető adóhiva- lok mai napról innét kelt rendelettel e tárgyra vonatkozólag, hasonló értelemben utasittattak. Kelt Debr. 1871. márt 7. Hal m ágy i mk. Püspök felszentelés Rozsnyón. A tiszai ágostai ev. egyházkerület folyó 1S71-dik év junius 1 és 2-kán Rozsnyón tartá meg közgyűlését, mely alkalommal a megválasztott szuperintendens Czékus István föpásztori hivatalába ünnepélyesen beigtattatott. A kerületi gyűlést megelőző napon délutáni 5 órakor a boldogult főpásztor Máday Károly emléke fölött magyar, német és tót nyelven gyászistenilisztelet tartatott, melynek végeztével elöleges értekezés, ezután az elnökök részére este fényes fáklyászene rendeztetett. A kerületi gyűlés napján junius 1-én reggeli 8 órakor összesereglettek közel és távol vidékről az egyházkerületi tagok az ev. templomba, hol Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő rövid beszéddel megnyitotta a gyűlést, felolvastatta a püspök választásra vonatkozó jegyzőkönyvet, és miután a választás ellen semmi kifogás sem merült fel, az elnök felszólítására az esperesek és felügyelők a felszentelést végző és az újonnan választott su- perintendensért mentek, kik is rövid szünet után báró Prónay Gábor egyetemes felügyelővel együtt a templomban megjelentek. A megválasztott superintendens törvényesitése után Szalagyi Mihály tátraaljai föesperes kiszolgáltatta a fel- szentelendönek az úrvacsoráját, mire az énekkar egy alkalmi éneket zengett el, majd oltár elé lépett a felszentelő és iglató dunántúli püspök Ft. Karsay Sándor, jobbján Bartholomeidesz János hegyaljai föesperes, a szent bibliával balján Sztehlo János VI. szepesi szab. kir. városi föesperes az eskümintával kezükben, a felszentelendő pedig az oltár lépcsözete előtt megállván, a beigtató superintendens lelkes és hatásos beszéde után, az uj püspök balkezét a szt. bibliára tévé, jobbját pedig szokott módon éghez emelve az oltár elé térdelve uj hivatalába felesküdött. Az eskütétel után a felszentelő püspök kezét az elölte letérdeltnek fejére lévén, öt uj hivatalába felszentelte és megáldotta, miközben a kerületi 8 esperes a felszentelöt körül állván, kezeiket tejére tévén a lelkészekkel együtt énekelték a felszentelesi éneket „Áldjad meg Isten e munkát!“ A felszentelés elvégeztetvén az énekkar elzengése után, a felszentelt superintendens oltár elé lépett, s imát emelve a mindenhatóhoz, áldást mondott a számos és díszes gyülekezetre. A szertartás befejeztével a templomban folytattatott az egyházkerületi gyűlés, a felszentelt uj superinlendenst a kerületi felügyelő szívélyesen üdvözölvén, átnyújtó neki a hivatalos pecsétet s ezáltal jelképileg az egyházkerültei társ elnöki jogokba bevezette. Ezután a beigtatoll superintendens tartotta érezhangján szokott ékesszólIássál beÉs valóban ép, hálótermébe akart vonulni, midőn komornája jelenté, hogy az öltözék elkészült. Leirhallan az öröm, melyet Antoinette e szavakra érzett. — Szemei felragyogtak, termete büszkén, mél- tóságosan egyenesedett fel, mintha már rajta érezné a pazar fényű öltözéket, elragadtatása a valóban minden képzeletet felülinéló, szemkápráztató öltözék megpillantásakor oly magos fokra hágott, hogy ez uszályos öltönyt ajkaihoz szorította. (Némelyek olyan formátsuttogtak, mintha egy fiatal kedvelt udvaroncz arczképét illette volna a felséges ajkak csókja.) A királyné vágya ki volt elégítve, megjelenhetett az estélyen, hol mindenkit csudálattal töltött el. (Egy tisztes nagytudományu a b b é, ki szintén jelen volt, azt a megjegyzést tette egy társának: „oly fényes, oly bámulatra méltó Öltözék, hogy a királynő szépségét is elhomályosítja.) A király is elragadtatva bókolt, hanem midőn az öltözékért a m á s f é 1 millió frankot kellett kifizettetni, erősen savanyu képet vágott, Lehetetlen volna Marie Antoinette fényűző pazarlásait egyenkinl felsorolni, a mit L a m o 11 e grófnő, kinek é k s z e r-c s a 1 á s a, a királynő nevében, a históriából ismeretes, igen jól tudott használni a maga érdekében. Hogy miként érezhette magát a fényűző királyi hölgy a királyság bukása után az ellene méltán felmgeriill nép által gúnyból ráaggatott rongyokban, mindenki elképzelheti. XV. Lajos franczia király kegyeneznöi a hires P o m p a d o u r és I) u h a r r y asszonyok (ez utóbbi paraszt leányból lett! bíboros hölgy) a történetben is szereköszönö és székfoglaló beszédét, melynek végeztével az egyházkerületi ügyek kerüllek szőnyegre. Ezek közül mindjárt a gyűlés kezdetén a nyíregyházi ágost. ev. ta- nilóképezde ügye tárgyaltalott, s a kerületi gyűlés égj felekezeti képezdének fenállását biztosítandó, egy bizottmányt nevezett ki kebeléből, melynek feladata leend a felekezeti képezdét illető kész terv és költségvetést készíteni, s azt a jövő éven Nyíregyházán tartandó kerületi gyűlés elé terjeszteni. — A kerületi felügyelő ur a nyíregyházi tanitóképezdére újólag ezer forintot adományozott, — ugyanannyit a szegény egyházak felsegélésére, ötszáz forintot pedig tiz szorgalmas néptanítónak ösztöndíjul. A nővilág mozgalmai. Társadalmi életünkre még most is einyomólag hatnak a régi hagyományos szokások. Érzékenyen sújtották ezek a női osztályt is. De e tekintetben már — hála a felvilágosodás századának ! — az ébredés korát éljük. Nem akarunk visszamenni a szomorú múltra most, midőn a nővilág szebb jövőjének csillogó képe tűnik fel előttünk. A nők emanczipálják önmagokat. Nincs talán a jelenben oly ember, ki el ne ismerné ennek jogosultságát. Imádtuk addig is őket, hódoltunk nekik s mégis bizonyos rabszolgai rendszert alkalmaztunk irányukban. Pedig élettársaink voltak. Még az országgyűlés is a múlt évben Illésynét képességei daczára sem velle fel a gyorsírók közé, csak azért, mert — nő volt. Az i871-ik év korszakot fog alkotni a magyar hölgyek történetében. A nővilág ébredésének első nagy ténye a „Nők lapja“ szerencsés megindítása volt. A nyilvános életben el lön foglalva a tér, kibontva a zászló, melyre fényes betűkkel Íratott: a nők munkaképesitése. Ki merné mondani, hogy nem életrevaló a magyar hölgyvilág ? Ez év elején ismét a legszebb bizonyságot adták hölgyeink magas hivatásukról és képességökről. Horváth Zsigmondné kezdeményezése folytán megalakult a „női iparegylct“. Üdvözöljük az alapiló honleányokat! Ez egylet czélja — az alapszabályok értelmében — a nők elméleti tovább képzését előmozdítani, a nőnemnek munkaképességét külön ipar- és kereskedelmi szaktanitás által kifejteni, úgy hogy szükség esetében, a nők magokat önerejökböl tisztességesen fentarthassák. A női kérdés eddigi elhanyagolása után — látni való — igen szép feladat vár ez egyletre. E nemes törekvést, mely a közművelődés érdekében történik, pártolni kell minden emberbarátnak tehetsége szerint. Czéljai elérésére az egylet alapit női ipar és kereskedelmi iskolákat, a nők munkáinak elárusitására holtot nyit, az üzletetkezdőknek segélytnyujt és végre igyekszik elháritni az akadályokat, melyek a női keresésképesség útjában állanak. Ez egylet székhelye Buda-Pest. A kezdeményezés megtörtént a fővárosban. A vidék lelkes hölgyeire vár a dicsőséges kötelesség, hogy ter- jeszszék, átalánositsák e nagyszerű eszmét. És mit tegyenek ? Alakítsanak legalább is minden megyeszékhelyén a pesti mintájára vidéki „női ipar egy- 1 e t“-et, mely a fővárosival — egy czél elérésére törekedvén — testvéri összeköttetésben éljen. A magyar nők mindig tudtak lelkesedni a magasztos szent ügyért. Lelkesüljenek most saját ügyökért, nemök jobbléteért. Csak kezdeni kell a vidéken is. Legyenek e tekintetben úttörők Sza bölcs megye derék hölgyei kik minden nemes eszmét lelkesült örömmel szoktak felkarolni. Alakítsák meg a „szabolcsmegyei női ipar- e g y l e t“-et. És a maradék hálás tisztelettel fogja nevüket emlegetni. Hangoztassuk tehát a jelszót: „Előre“! Sz. K. pelnek, nemcsak mint olyanok, kik fényűzéseik s pazarlásaikkal a szélsőségig mentek, hanem mint olyanok is, kik a királyra roppant befolyást gyakoroltak, úgy a magán, mint az államügyekben. Ha Pompadour a fényűzésnek uj nemét találta fel, Dubarry asszony nem nyugodott addig, mig azt felül nem múlta és viszont. Egyszer a többek közt Pompadour asszony arra a gondolatra jött, hogy a király meglepetésére elfogadó termét egy tü n dór k értté varázsolja, melyben a növények levelei ezüstből, virágai pedig fénylő drága kövekből legyenek — Tervét valóban ki is vitte, hanem e fényűző szeszélye oly roppant pénzbe került, bogy a király most először elégedetlenséget fejezte ki, és megkérvén Pompadour asszonyt annak mély titokban tartására azonnal elárusilá egy ötvösnek, ki legalább az anyag értékét kifizette a tündér kertért, — Dubarrynak, csak egy fejdisze 100,000 frankba került. — A fürdö-idö közeledtével nem mulaszthatjuk el lapunk l. olvasóinak figyelmébe ajánlani, a hazánkban csaknem páratlan regényes helyen fekvő Diósgyőri meleg fördöt; mely a természettől minden tekintetben megáldva van, s Szabolcsmegyéhez pedig, vasuttnli ösz- szeköltetésünknél fogva, igen közel fekszik. — E fördő helyiséget jelenlegi bérlője Kertész György ur, valóban csinosan berendezte, s áldozatkészségéért, pontos és jutányos ellátásáért méltán megérdemli a pártfogást.
