Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-05-14 / 20. szám
VII. évfolyam HJadő hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, liová az előfizetési pénzeket és íjj hirdetéseket kérjük küldeni. 20. szám. Május 14. 1871. Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor lő kr. ég j > 30 kr hélvegdij. Előfizetési diji ^4 Postán küldve .... 6.— Félévre............................3.— Évnegyedre ......................1.50 M inden a „Tisaavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debreép ezen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk w -------b eküldeni. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. Hirdetési dijak előre fizeti tendök: minden 5 hasábos I petit sor egyszeri igtatásnál 5, jj ....................................................................— ---------------------------------------------------------------------------------G9 többs zörinél 4 kr. — BélyegN agyobb terjedelmű, mint szintén több Ízben megjelenő hirdetések , alkut dij 30 kr. szerint a legjiitányosabban közöltéinek. V Előfizethetni Nyíregyházán a postahivatalnál. I^ehreczenhen ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. I*esteu Grill Károly m.k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Néhány szó a népirodalomról. Szellemileg századok óta elhanyagolt népünk érdekében szorgosan kezdi legújabb irodalmunk teljesíteni magasztos kötelmeit. íróink, kik hivatást éreznek magukban sikerrel munkálkodni e háladatos mezőn, mindent elkövetnek, hogy tanulságos olvasmányt adjanak a nép kezébe. E czélra — hála a mindenhatónak, napjainkban — vállalat keletkezik vállalat után. Méltán az ellen sem emelhetünk panaszt, hogy a népirodalom termékeinek ára igen sokkal nagyobb mint a .külföld termékeié, de ha sokkal nagyobb volna is, azt kell tekintetbe vennünk, hogy a külföldi irodalom messzebb hatáskörre terjed, mint a mienk, mert mig p. o. a német művek a nagy német birodalomban olvastatnak, sőt külföldön, Angliában, Fran cziaország, sőt Amerikában is vásároltatnak: addig a mi termékeink a sokkal kisebb terjedelmű Magyarhonban kevés menynyiségben olvastatnak. Sokkal több példány készíttetvén egy műből, könnyen magyarázható, hogy ilyképpen mérsékeltebb áron adhatják, mintha egy műből negyedrésznyi számú példányok készíttetnek el. — De mi oka mégis, hogy a uépirodalom oly csiga lassan terjed az alsóbb néprétegben? — A kérdés méltó, hogy közelebbről hozzászóljunk, s ámbár távol tőlem a hiú gondolat, miszerint azt kimeritöleg tárgyalni volnék képes, legalább eszmecseréül közlöm igénytelen, de miként hiszem, életből merített gondolataimat. Okai népirodalmunk lassú terjedésének részint a népben, részint íróinkban rejlenek. Vegyük először a népet, miként van, minőnek az élet mutatja Ki olvasmányban élvet keres és talál, nemde a műveltség bizonyos fokán kell állania? Már pedig bevalljuk mindnyájan, hogy népünk mindamellett, miszerint az újabb kor e tárgybani igyekezetei nem maradtak egészen foganatlanul, a műveltségben nagyon hátra van még. Hogyan keressünk tehát ösztönt benne, miszerint szellemi élvekben gyönyörködjék, midőn sajnosau tapasztaljuk, hogy sokan hazánkfiai közül, kik végig járták az iskolákat, kik a müvei- í tek közé számítják magukat, kik megbántásnak vennék, ha valaki kétségbe vonná műveltségűket, oly keveset gondolnak az irodalommal, könyvre oly ritkán köknek, s idejűket úgy töltik, miként azt. ecsetelni nem akarom? Nem kívánhatjuk, hogy a nemzet merő i tudósokból, a szó szorosabb értelmében álljon, de ha sokan azok közül, kiktől telnék könyvet venni és olvasni, elfordulnak az irodalomtól, kivánhatni-e, hogy a nép, mely erre eddigelé nevelve nem volt, könyvben gyönyörködjék ? — És ne feledkezzünk meg a nép foglalkozásáról. A nép kora tavasztól késő őszig nehéz fárasztó munkával tölti idejét. Talpon találja a korány hasadása, talpon hagyják még a lenyugvó napnak végsugárai. S igy tart az egész héten. Mikor legyen hát olvasásra ideje? Vasárnap s más ünnepnapokon ? Azt pedig könnyen elhihetni, bog}'törődött testtel, minő népünké ís, egész heti terhes munka után, szellemi munkássághoz nem nagy a kedv, s igy nem csodálom, hogy a nép vasár s ünnepnapokon pihenni óhajt, hogy a következő héten ujult erővel járandó gazdagsága köröl. S e két ok inár untig elegendő, hogy gátolja népünk közt az irodalomnak oly hón kívánt terjedését. De hátra vannak úgy-e a téli napok, esték, a midőn mégis többet tehetne mint tesz, szellemi érdekében a nép? S itt, noha tudom, hogy akkor sem henyél úgy népünk, miként azt sokan kürtölik, bevallom mégis, miszerint szelleme nemesbitésével gondolhatna, s e végre többet lendíthetne a nemzet azon osztálya, mely itt szóban forog. Azonban itt ismét tisztelet becsület, de igazság is, Íróink akasztják meg legtöbbnyire az ügyet — Jó akaratukról, buzgó törekvésükről: emelni szellemileg a népet, távolról sem kételkedem, de a népnek Írni nem tudnak. Mi nem is lehet máskép. Azt vélik ugyanis, hogy a nép közé néhányszor elvegyülve, ha beszédbe erednek falusi hazánkfiaival, ennek gondolkodásmódját tökéletesen kipuhatolták; holott a százados viszonyok, melyek a tisztesbek s nép között fennállnak a haza területén, a népet, mi haza- szerte tudva van, oly bizalmatlanná tették amazok * I iránt, hogy nyelvét még most is gondolatai elpalásto- lására használja és hosszú idő kívántatik még ahhoz, hogy kölcsönös bizalom kösse össze a két osztályt. Innen, hogy t. i. a nép valódi gondolkodásmódját tökéletesen kiismerni fölötte nehéz, magyarázandó a tétova, mely szerint népiróink egy része butábbnak, a másik része tanultabbnak tartja a népet, mint a minő, s a szerint vagy oly dolgokat magyaráz, melyeket a józan észnél fogva tud, vagy oly tárgyakat fejteget, melyek tulerneikednek a nép ismereteinek színvonalán. Népiróink továbbá majd közvetve, majd közvetlenül oda irányozzák törekvéseiket, hogy gazdagságaok- szerü kezelésére ösztönözzék, rábírják a népet A czél oly szép, oly annyira nemes, hogy gáncsolása nemzet elleni bűn volna. De vegyük ismét a népet, úgy amint van. Neki nincs módja az ajánlott elméletekkel kísérleteket tenni; ilyesmitől, conservativ hajlamát nem is tekintve, annál inkább idegenkedik, minél bizonyosb, hogy egy azon határnak is különbözik minőségében a földe s a nép régi gyakorlat nyomán jól tudja, melyik főidben minő termény, s minő feltételek mellett terem legjobban. Csodálkozhatunk-e tehát, hogy falusi polgártársaink köny vszerint, miként ők mondják, gazdálkodni vonakodnak s Íróink ide ezélzó czikkein mohón nem kapnak? De hogyan is kapjanak oly tanácson, melyet az illető czikk Írója részint hallás, részint pedig könyvekből! búvárkodás által közöl. Nagyon félreértenek azonban azok, kik azt vélnék, hogy elméleti tanácsot irodalom utján is nem óhajtásom méltó népiróiuk által nyujtatni a népnek; kell, hogy az is történjék, de nézetem szerint módjával, s ne ajánltas- sanak oly gazdálkodási módok, melyek külföldön sikerülhettek ugyan, de hazánk tőidén még problema- ticusok. Szerintem mint mondom, igen ajáulható, hogy gazdálkodási czikkek által nyújtson e téren is felvilágosítást a népnek; de úgy hiszem, hogy sorrendet kellene tartanunk, mely szerint elébb olyanokat nyújtsunk élvezetül a népnek, mely által az olvasmányokat megkedveli s igy aztán a többieket. Lehetnek még a népirodalom lassú terjedésének TARCZA. Emlékezés a bécs-uj helyi vértanukról. (Gy. P.) A mull évben lelolyl fi anczia-porosz háborúnak lazas részvéttel volt tanúja a világ, s mindenki élénk figyelemmel kísérte fejleményeit. Németországban örvendtek a német győzelmeknek s mi természetesebb, mint hogy a birodalmi hadaknak az idegen országba való behatolásával arányban növekedett a németek diadalmi mámora, s ama hódítási dűli, melynek azelőtt higgadt és józan felfogású írók is többször adlak kifejezést a háború alatt. De egyébüli, ha mindjárt nem is találkozott az illetőknél valami nagyobb rokonszenv a francziák iránt, kellemetlen benyomást idézett elő a német hadak berohanása — es mindenesetre kínos volt olvasni, hogy a betolakodóktól féltükben tömegestől hagyják el békés polgárok tűzhelyeiket és vándorbottal kezükben kelnek utra, sziv- szakadva vétve még egy utólsó pillantást ama helyre, mely neki az édes otthon varázsául szolgálva, most egyszerre a tüzzel-vassal pusztítók zsákmányává lett. Megrendítő dolog azokra nézve, kik a jelen polgárosultság közepeit az emberiség és nemes szivúség szózatát hordozták ajkukon, kik valósággal hittek is abban s tehetségük szerint annak előmozdítói voltak. fiánk nézve régi sebeket élesztett fel a háború. Mert a benne előfordult események s az ezekkel kölcsönösen járó pusztítások, rablások — egy szóval a kép, mely az egészből feltárult, saját hajdani sorsunkat juttatlak eszünkbe- Bennünket a fájdalom érzete fogott el a Francziaoi- szágot sújtó szerencsétlenség miatt, s abba bemélyedve, önkénytelen is felmerült emlékünkben ama siralmas állapot, melynek részese hazánk a mohácsi vész után oly gyakran volt, majdnem minden külső részvétel nélkülözve és szívtelenül magára hagyatva. Leggyászosabb volt ez állapot I. Lipól idejében. Az országban két idegen elem uralkodott, folytonosan har- czolva egymással, zaklatva a lakosságot, — s ezt csak | annyiban részesítve emberi bánásmódban, mennyiben hasznát 'elietle ; különben rablással, kiirtással, megsemmisítéssel fenyegetve. E kél elem a török s német volt. — Annak már kifelé állott a szekere rudja, ez hova tovább job- | ban befészkelte magát, a másik gyöngülésével arányban j erősödött, s ebből származó előnyét minél jobban kizsák- ; Hiányolni igyekezett. Egy nagy hadsereg állott rendelkezésére Európa s különösen a német birodalom — söpredékből összeszedve, mely zordonságában a törököt is fölülmúlta. E mellett a kémkedés, árulás, csküszegés s különféle cselszövények napi renden voltak, és a szellemi j valamint anyagi megbecslelenités eszközeit jogosult fegyver gyanánt használta az idegen kormány Az ország törvényei már alig jöttek figyelembe az idegen kormány közegeinél, a rendek panaszai eredményleien hangzottak el, a hazafiak jogos követeléseit kinevelték, sőt el volt véI gezve, liogy az ország alapalkotmányát eltörlik, most látván elérkezettnek amaz időt, melyben rég táplált tervük kivitelét alkalmazásba vehetik. 1. Lipól császár és kiiály i erre vonatkozólag igy irt a spanyol-udvarnál levő köveiének Putting grófnak: „A magyar ügyek kedvező 1 o r d u 1 a t o t vetlek; s én m e g akarom ragadni az alkalmai Magyarország közügyének — másként alakit á sara. Ily körülmények között, midőn a magyar valósággal bujdosóvá s idegen lön saját hazájában, nem csuda ha a hazafiak nagyobb része méltó felháborodást érzett magában s ennek nyil- vánulást is adni igyekezett. Ennyi méltatlanság tapasza- i látón igen természetes, hogy a kormány leghübb felei is el- hidegüllek iránta s oly eszközökhez nyúllak, melyekkel hazájuk számtalan baját legczélszerübben vélték orvosolni. Ezek között különösen kitűnt Zrínyi Péter horvál bán és Frange pán Fercncz. Mindkettő kora műveltségének színvonalán állva sőt jóval fölülmúlva azt, nem tűr hetek az idegen bérenczek vérláziló zsarnokságát és elhatározták minden áron változtatni az állapoton, kerüljön az bár életükbe, vérükbe. Zrínyi Péter a nagymüveltségü s külföldön is ismert, valamint páratlan vitézségéért egész Európa által magasztalt költő és hős Zrínyi Miklós öcscse, már régtől fogva belátta a hazája ellen emelt fondorlatokat ; tudá, hogy kik annak intézői; ismeré alacsony- lelkületüket, ismeré mindenekelőtt egész működésüket, mely a nagy műveltségű férfiú előtt sokszor nevetségesnek tűnt fel. s b erre nézve nem egyszer gúnyolta ki a bécsi kormányt, sőt annak fejét is. Csuda-e tehát, hogy ezekkel szemben ö sem maradhatott tétlen, s hogy megragadott minden eszközt mely- lyekkel azok gyalázatos ármánykodását ellensúlyozni remélte ? Már 1606. ápr. 5-én szövetkezett ö Vesselényi nádorral a sztuboyai fürdőben s e szövetségnek értelme volt, hogy ra z ország jelen nyomoru állapotában az egyik a másikat elhagyni nem lógja, sőt védeni fogj» vére hullásával is ha kell.“ De Vesse- lényi a következő évben már elhunyt s igy egyedül Zrínyi Péterre maradt a nagy feladat teljesítése. Ragaszkodva ama joghoz, melyei az arany hulla a hazafiak számára biztosítóit, az ellenállási joghoz, elhatározta szövetségbe lépni a dalmatákkal, szlávokkal, erdélyiekkel, oláhokkal, moldvaiakkal, ez irányban évenkénti adó fizetésével igyekezvén magának megnyerni a portát. XIV. L a j o s franczia királyhoz követségei menesztett segély s főleg pénz nyerése végett: egy szóval mindenre kész volt, hogy Magyarország alkotmánya megöriztessék, hogy a magyar birodalom teljes épségben femnaradjon. A fran- czia király elhalasztatni tanácsolta a felkelést, mig ellenben a portához 1670-ben küldött fiukováczki onnan azt hozta válaszul, hogy addig, mig Horvátországban császári hadak tanyáznak, a porta nem küldhet segéd hadakat Zrínyi ez ok folytán Frangepán Ferenczczel maga szervezett hadsereget s eleinte sikerdusan tartotta magát, de összeszedett népe csak hamar elveszte bátorságát,
