Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-05-07 / 19. szám
Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazíl. akad. könyvkereskedése ^ debreczenben, I | hová az előfizetési pénzeket és jj hirdetéseket kérjük küldeni. Kv I ' J ä f Minden a „Tiszavi- : $ dék“-et érdeklő kéziratokat, a g' 1 szerkesztőségi irodába Debre- j •’S ezen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk w - ~ r> ’ H beküldeni. v: VII. évfolyam 19. szám. !'ííi Vegyes tartalmi! hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. Május 7. 1871. f, Nyilltér alatt minden három ha- ij ..jj sábos garrnondsor lő kr. és 30 kr hélyegdij. f ; I Előfizetés! díj: Postán küldve .... 6.— 8? . . . 1.50? «1 rostán knld\ Félévre 7? Évnegyedre * Hirdetési dijak előre fize- ;j ft* te mlök: minden 5 hasábos ; petit sor egyszeri iktatásnál 5, jj------------------------------------------------------------------------------—------ ----------------—---------------- — -j többszörinél 4 kr. — Bélyegl agyobb terjedelmű , miait üsititén több ízben megjelenő liirdeteKeU , alku i dij 30 kr szerint a legjutányosabbau közölhetnek Előfizethetni JVyiregytlázán a postahivatalnál. Delireczeillien ifj. Gsáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében, fixesten Grill Karc ily m.k. udvari könyvárusnál és Petiik Gézánál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Az anyákhoz. (M—s.) A nők szép hivatása az ifjú nemzedék gyönge kebelébe beoltani a szép és nemes iránti fogékonyságot 3 ez által megteremteni a jövő nagy nemzedéket. Minden anya tevékeny részt vesz a szebb jövő kor megalkotásában s ezt tenni legfőbb erkölcsi kötelessége. A gyermek keble egy fogékony csira, j melyben minden egyes, bármily csekélynek látszó, benyomás gyökeret ver, s melynek kora kezdetén már évtizedekre előre ki van jelölve kér lelhet len sorsa. Tudjátok-e ezt ti, megyém leányai, a kik kebleteken szeretett magzatot hordoztatok ? Midőn először megnyílik a kisded ajak. hogy a várvavárt „anyá“-t eldadogja; midőn reszketve megmozdult a gyenge lábacska, hogy saját czélért előre törjön: gondoltok-e arra, hogy e kisded lénynek minden tettéért felelősök ; vagytok, hogy egy gondatlan szó, egy eltévedt tett j mérget vethet azok életébe úgy annyira, hogy jobb j lett volna, ha nem születnek? Tudjátok-e, hogy a nevelés feladata nem lehet többé tisztán érzelem és megszokás dolga, hanem öntudatosan a czélt s a gyermek jellemét ismerve kell kinek-j^iuek működnie? j Fokonkint lassan-lassan fejlődik a csira gyű- ; mölcscsé; útjában ismételve változtatja meg alakját: I de az anyag mindig ugyanaz, s az alak mindenkor egy teljes egészet, mutat. Látszólag más, egészen más lesz a gyermeki érzelem és gondolkodásmód is kifejlett-' 'eh d a szellem, a mely előre tör, mindig ugyanaz, s bár mily alakban mutatkozik is, mindenkor teljes egészet alkot. Jaj azoknak, a kik már korán egyes, habár látszólag nemes, irányt akarnak nála meggyökereztetni. Az emb< r egész lény, s egyes oldalának szerfelett kegyelése mindenkor megbünteti 1 magát Tudjátok meg, hogy az emberben n i u cs | a gonosz. Az anya, a ki gyermeke jelle- , mének minden irányára nem ügyel, a ki ; csak egy irányban neve1i őt, az hozza létre nála a bűnt, a melyért később oly sokszor kell lakolnia. Az észszerű nevelés nem ismer külső tápszert, nem büntetést, hanem igen ápolást és felvigyázatot, A fejlődő virágszár önmagának tör utat, ha nem zárjuk el előle a napsugárt s harmatot; tulgondosan ápolva i megrontjuk nevét s kora enyészetnek teszzzük ki. A j gyermeki szellem határozott erővel bir; nekünk csak TARCZA. Egy szív regéje. III. (Vége.) A letört virág, hideg fuvalom Csillogó kelyhét ha elhervasztja, Pusztulás között a sir oldalon Visszagondol a fénylő tavaszra. Fagyos mosolyként lény száll a tájon, Az alkonyainak hulló sugara. Hogy a virágnak még jókban fájjon, Bus hervadásban kora halála. Buldog, kit vad vihar tépve szélylyel Elvész kedvese s honától távol, Marad ki érte néma könnyével. Titkosan sírva, zokogva gyászol. Nem oly iszonyú a halál éjjé, Fekete sírban len temetve el; Van ki koszorút köt keresztjére, S híilt hamva felett sírva térdepel. Boldog, ki remény között pihen meg, A sirontul vár idvezülésre, az utat kell egyengetnünk s sehol sem szabad azt fejlődésében gátolnunk. Eg) eugesaétek ez utat, anyák, gondosan vigyázva a gyermeki kedély titkaira; lessétek az ő gondolkozásmódjának ntait s ne erőltessétek reá azt, a mit a ti korotok s a ti fejlettebb, de bizonynyal nem i oly biztos, ösztönszerü értelmetek helyesnek tart. Ne a ti eszmétek, hanem a gyermek valódi szüksége legyen nevelésiek vezérfonala, s igy, csak igy lesz annak biztos eredménye. A nevelés c z é 1 j a a gyermek. E nagy elv az, a mit Némethon lelkes fia, Frőbel, kimondott s a minek megtestesitéseül alkotta, meg nagyszerű | nevelőintézetét, a „gyermé’k- kerteket“ F okon- j ként vezettetik itt a gyermeki kedély; lépcsőről lép- I csőre külső eszköz erőszakos alkalmazása nélkül ma- j ga. tör a kisded észutat s ez ut törtével minduntalan ! erősödve halad s fejlődik, mindenkor egy egész em- i bér s soha sem egyes irányban csodát mutató üveg- i házi-növény. A természet útja ez, s ez ut megiesése ; világos felfogása épen Frőbel érdeme. A nő, a ki gondolkozni tud és akar gyermeke jövője felett, örömmel fogja üdvözölni e „gyermekkerteket“,a hol azok a kisdedek virágként biztosan | fejlesztetnek. Ne féljetek tőle, hogy ez intézet csecsemőiteket elrabolja tőletek. Nem, sőt inkább ez adja vissza valóban. A gyermeknek természetes helye a meleg anyai kebel A természet szerint nevelt gyermek érteni fogja ezt, s szeretete nagyobb, tisztább ; leend, mint azé, a ki természetellenes külhatásnak volt kitéve. Itt, hol látszólag játszva a társas-mulatságokban folytonosan előre halad a kisded, itt találhatja fel kortársainak természetes körét. Azon gyermek, a ki mindenkor csak felnőttek között volt, ha. szinte szülei társaságában is, soha sem lesz valódi gyermek s igy valódi ember sem; mig az, a kinek más korabeliekkel társalgása felvigyázat nélkül történt, önként követi azok feltűnő s épen azért rendesen rósz irányát. Szabolcsmegye leányai! kik anyák vagy- | tok, anyai szentkötelességtek hí, megragadni minden ; alkalmat, hogy kisdedeiteknek a gyerme k-k érték I áldásos intézetét megszerezzétek. Gyűljetek egybe, alkossatok köröket, terjeszszétek az eszmét s ne nyu- i godjatok mind addig, mig lesz csak egyetlen falu is : ahol e nevelő-intézetek hiányoznak. A gyermek - 1 kertek a jobb, észszerű nevelés elő h Írnoké i, s e nevelés alkotja mega nemesebb Kellő hajnalán az uj reggelnek Fényességben lesz felébredése. Beteg ifin arcza hervadva, A mély kin redut redöre vése, Ben a vágyaknak kilángolt hamva, S egy két sóhajnak halk lebbencse Csendes őrjöngés bus hervadássai, A lágy fohászok epedve szállnak ; Mint vihar után a csenden által Szárny verése a fáradt hullámnak. Tört sugári beesett szemének Reszketve hullnak komor falakra; Mint bus üszke a halotti mécsnek Fekete éjbe zárva, takarva. Ki igy összetört átkozott sorsán, Végső reménye porba szórva van, Felette korán beaikonyodván. Oh az igazán a boldogtalan. Mosoly vonul a hideg «jakon, A szívnek többé nincsen keserve; Keskeny koporsó sötét sirhalom, Bennük óh minden el lesz temetve! Porba irt betű a vihar szélvész, Embernek nyomát ha elfedezte ; Ki hamvainak felette szétnéz, Csak sírkeresztje gyászol felelte Egyetlen lábnyom a sivatagon, Merre vonult a bujdosó útja? Ha belehelli az őszi fuvalom, Feledés moha hamar befutja. embert, az emberiség á 11 modo11 boldog korát. Nők, nektek e kor megalkotásában főszerepetek van. Az anyák szava, az érzelemdus nők lelkesedett- sége csodákat tett mindig, csodákat tehet mostan is. A thüringi gyermek barát, Frőbel, az érző anyai kebelhez intézte szavait; ő volt az, a ki a kisded nevelőjévé a természet szavaként a nőt hívta fel: s az ő szavát meg is értették a nők. Az uj evangyelium lelkes apostolai úgy külföldön, mint hazánkban, a nők, tiszta lelkesedéssel tisztán csak ez egy, nemes eszmének élnek. Legyenek azok mi nálunk is. György Aladár. igazságtalan előítélet. Az emberiség milliói közt van egy szenvedő, állásnélküli osztály, mely nem csekély számu és melyért mindamellett sem tesz senki, melynek legtöbb - nyíre gunvkaczaj, könyörtelen közöny egyedül osztályrésze, s mely család és barát nélkül csak tűr ve van. Ezen osztály az agg hajadonok, az élet tavaszát férjhez nem menve túlélt leányok osztálya. Ezen szerencsétlenek a sors mostohasága által, a nő eddigi egyetlen rendeltetésétől a férjhczmcneteltől megfosztva, a társadalom által mostoha gyermeknek, minden értelemben számfeletíi, értéktelen lényeknek tekintetnek. kik, mások kedvéért teremtettek, s kik szolgaságban mások szeszélye előtt meghajolva, a sors által előtérbe állított s már azáltal is kedvezésben részesült nők és anyáknak hódolni tartoznak. Hány ily leány nemes, minden szépre hajlandó és képes szive keseredik el a sok igazságtalanság által, hány válik oly korban komor és életunttá, melyben a férjezett nő és anya, az életet örömmel élvezi és családja körében szereti is, pedig igen könnyen meglehet, hogy ha a társadalom iránta nem elnéző, de csak méltányos lett volna, a mostani, csak gyengeséget eredményezhető nőnevelés daczára öuroagának annyi lelki erőt tudott volna kifejteni, hogy talán szive mélyében táplált remények meghiúsulása fölötti fájdalmán diadalmaskodjék, s lemondani tudva, lelke zavartalan nyugalma és vidorsága által, ha nem lett családanya, deegyátalán szenvedő baráti családok kibékítő angyalává válhatott volna. Hogy az annyi tekintetben balul és felületesen Ítélő társadalom ezen tagjai iránt is igazságtalan, leginkább azon elavult fogalomból ered, hogy a nő egyeHervadt virágok felelte lengnek, Bágyadt sugarát szórja le a hold ; Hű képei a tort reményeknek, Miket pusztulás szele letarolt! Balzsammal lebben csendes éjjelen, Zokogó szellő altató dala ; Mikor elhervadt vérzett, csendesen, Az ö sóhaja olyan hő vala! j Ha sas száll túl a menő feliegen, Oly magas volt az ö vágyó lelke ; Mig meglépte a hosszú küzdelem, S sírját len a föld porába lelte. Ha csillag fut le ott fen az égen, A pusztult tájra elhulló fénynyel, Bár küzd hosszan a nagy sötétségben De még is ragyog s úgy hamvad szélyel; Az ö szive is egykor fénylett még. Szelíd ábrándok mosolygtak rajta; Mig a fájdalmak összevérezték ; S az őrző angyal im elaltatta Szenvedés közt mig balzsamot várná, Meghalt, elpihent, titkon kiége; Vele sírba szállt összetört álma, Aztán örökre mindennek — végei y—r.
