Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-16 / 16. szám
A madai helv. hitv. néptanító Szítba Ferencz ur oktat 84 felnőttet. Mártonfalvai helv. hitv. néptanió Bíró Sándor ur oktat 41 felnőttet. A szalmadi 1. sz. kath. néptanító ur oktat 18 felnőttet. Összesen a nyolcz községben oktattatik 313 felnőtt egyén, kiknek tanitásáérti tiszteldék 857 írtra menend. Az 18G9/70-ik évi népszámlálás eredménye szerint, a megyének 265,584 lakosa közül, olvasni Írni nem tud 172,888 egyén, tehát a lakosságnak több mint 2%0-ed része, mely számból levéve az 1869 ről évi jelentésemben kitett tanköteles korban levők 47,068 számát, kitűnik, miszerint 125,820 felnőtt egyén, tehát még mindég 19/4ü-ed része a lakosságnak sem olvasni, sem Írni nem tud. És e 125,820 egyénből, nem több, — mint 313-nak lelkében ért meg — a vágy, hogy olvasni Írni számolni megtanuljon: s még mindég 125,507 ember van az emberi műveltség azon legalsóbb fokán, melyben a tudásnak még vágyát sem érzi. Megdöbbentő szám; s kell, hogy minden ember társai közt műveltségben kiemelkedő embernek — lekiismefetét terhelje, ez óriási aránya a tudatlanság kifejezésének. Ily magas aránya mellett a tudatlanságnak: hogyan lehessen várni a társadalom minden rétegében felbuzogni kellő forrását a közérdekeltségnek. — Legyen az iskola akár felekezeti, akár községi, csak is kola legyen: ennek kell a jelszónak lenni, — s igy, — fokozott beszámítással terheli magát mind az, ki az iskolák felállítását, a tanügy fejlődését, akár felekezeti czimen, akár más czimen, gátolni vagy paraly- sálni nem irtózik. IX. A megyei tanügyi viszonyok keretébe tartozik — hanem a szoros értelemben vett népnevelési közoktatás fokán álló is — megemlékeznem, mint tettem 1869-ben is a szabolcsmegyei érdekeltség körében társadalmi utón alapgyüjtéssel kezdeményezett, s később az érdekeltség által az államnak szervezésére s kitartására felajánlott: nagy-kállói m. k. reáltanodáról. Hála a közérdekeltség buzgóságaért, egyesek kitűnő tevékenységéért, közoktatásügyi miniszterünk ügybuzgó pártfogásáért, a törvényhozó testnek a közoktatás ügyet minden ágaiban lelkesen felkaroló ha- ?afiuságáért: e reáltanoda, az országban 20-ik s legifjabb, a tiszántúli kerületben, aradi szegedi mellett 3-ik, 1870. okt. 1-jén 1-ső osztálylyal raegnyilt, s példátlanul egy ily intézet első évébeni népesedéséhez, — s jövő fejlése kezességéül, 54 növendék és pedig g. sz. kath. 6, 1. sz. kath. 23, helv. hitv. 15, izr. 10, kik közzül n.-kállói 24, megyei 20, szathmármegyei 2, hajdukerületi 4, zemplénmegyei 2, tornamegyei 2 részesül Bozóky János igazgató, s Gasparik János és Bürchart Gusztáv tanár urnák jeles vezetése és ok • tatása mellett azon reálirányu nevelésben, mely az országot versenyképes és tetterős ipari és gazdászati képességekkel gyarapítani hivatva van. — Nem kétlem hogy e tanári erők, s a kornak a természeti erők kiismerése s hasznosítására törekvő iránya’ ez intézet felvirágzását megalapitandják. ,. Meg kell emlékeznem e helyütt, mint szinten TÁRCZA. (Rajz a múltból.) (Folytatás.) Az egész hadi tanács ünnepélyesen várta a további szavakat. A csendet Zrínyi Péter uram szakította meg. — Igazi hős vagy Ferencz barátom , sziveden hordozod hazádnak sorsát, óh szólj miképen járjunk el, hogy küzdelmeinket siker koszoruzza. — Derék barátom — szólt Rákóczy — engedd meg had szorítsak veled jobbot. Kün ez alatt a seregben elkezdték az öröm kiáltást, s távoli őrhelyeken meghangzolt a tárogatók dallama. — Jól van tehát — szólt Barcsai — kérjük meg a mi kedves hősünket Bonzs Ferenczet, miképen fogja be i venni Kálid várát. — Halljuk — szólaltak meg a hadi tanács többi tagjai. Bonizs Ferencz engedett a felhívásnak, s épen Rákóczy elébe állott, ott következően szólt; — Hős barátaim ! — látom, ti szent lelkesedéssel és nemes elszántsággal gyűltetek eme zászló alá, mely azért leng, hogy a szabadságért harczolók felszabadítsák e hazát. Én is szivemből és teljes honfiúi szerelemből csat- i lakozom hozzátok. Tervem, mely rövid idő alatt Káliét ] nagyságos Zrínyi Péter uram kezeibe fogja adni, még ma világos lesz előttetek. De a körülmények intenek, hogy még várni kell, majd ha az óra éjfélt mulat, akkor jertck, és ti tudni fogjátok, mit kell tenni. Addig pedig hérem | Zrínyi Péler uramat hogy a hadi tanácsol függessze fel. | ' megyei tanügyi viszonyok keretébe esőre — habár a népnevelés közoktatás tényezői közzé a törvény még be nem vezette — a kééki — múlt évi jelentésemben ismertetett — kisdedóvoda ügyről: mely 1870- ben annyival ismét előhaladt, hogy annak alapja a kééki helv. hitv. lelkes egyház által, egy térés belte- lekkel megadományoztatott, s azon telek, a községi kisdedóvoda alap javára tényleg bekebelezve van. Ezekben foglaltatik t. tanács: a népnevelési közoktatás ügy érdekében az elmúlt év folyamában tankerületünkben fölmerült minden nevezetesebb mozzanat. Az elmúlt év, mint e jelentés tanúsítja, tényleges elő haladásban kevésbé jelentékeny, — mint inkább még mindég anyag gyűjtő volt, hogy az előttünk levő feladat teljes mérvét átismerjük. Ha ez évi jelentésben vázolt tevékenység, kihatás, és eredmények összbenyomata, nem a teljes ki- elégitettség érzetével jutalmazza a t. tanács érdekeltségét : — legélénkebben t. tanács magam érzem azt azon aggályban, hogy tán buzgalmam és képességem nem egyenmértékü. — Ha azonban tekintetbe vesz- szük magának a törvénynek inkább permissiv mint j imperativ természetét; — ha tekintetbe vesszük, hogy a népnevelési közoktatás ügy elővételére, egy részt tetemes anyagi áldozatok igényeltetnek, más részt pedig egyesek bármi tevékeny és lelkes ügybuzgalma, a közérdekeltség erejének mérvével s arányaival nem bírhat; ha tekintetbe vesszük hogy a közoktatásügy gyümölcsözésre fejlesztését, az idő, mindenütt lassan és fokozatosan érlelte; — ha végre tekintetbe vesszük, hogy a népnevelési közoktatás fejlődésére, mily hátrányosan hat a felekezeti és községi iskolák elmélete feletti meddő versenygés izgalma: — ha mindezeket, a t. tanács, tekintetbe veszi, úgy hiszem, hogy a népnevelés közoktatás ügynek, — tankerületünkben lassú haladását, Ítélő szigorral nem bírálhatja, — sőt nem egy mozzanatban, a jövőben üdvös fejlődése csiráit fölismeri. Egész évi jelentésemben, azon uyiltsággal tártam fel a tényező viszonyokat, melyet ez ügy nagy- komolysága és fontossága követel — Nem is vélném jól szolgálni az ügyet, ha például a közérdekeltségnek oly mérvben létezését magasztalnám: mely a való állapotot önáinitván leplezné. — Legjobbnak láttam: e részben, a tényekbeni adatokat beszéltetni. Ezen adatok után —■ nem titkolhatom. 8 nem ismételhetem eléggé, hogy legfőbb feladatunk: még mindég a közerdekeltséguek — a legszélesebb réteg- zetben felköltése, meghódítása. — Ha e nagy feladatot — azok be nem töltik, kik szerencsések, éríelmi- ségök által, a nemzet élesztő elemei lenni: eredményeket alig várhatunk. — Mig az iskola ügy, kizárólag az egyházi igazgatás körében volt, emlékezetünkbe van, hogy az iskola ügyek vezetéséveli elégület- lenség, s a tényleges befolyás érvényesithetése utáui vágy, a közvéleményben rajongásszerüleg nyilatkozott és stereotyppá vált azon óhajtás, hogy „népnevelés jöjjön el a te országod“; — most megalkottatott a törvény, mely az iskolát, a hitfelekezeteknél is, az egyházi igazgatás köréből kivonni, s magokat a közvetlenül érdekelt szülők, a polgárok vezetése alá, — nem az egyháziak, hanem a hitfelekezet gondosko— Zrínyi Péter erős órczes hangján ludtul adta a a jelenlevőknek, hogy várják türelemmel az éjféli tizenkét órát. — A hadi tanács egy része e felszólításra oszlani kezdett; a másik rész beszélgetett holmi hadi tervekről, melyek a háború tovább folytatását czélozták. Az idő nehezen és lassan haladt, úgy hogy már maga Zrinyi uram is nyugtalankodni kezdeti; sőt az asztal elé lépett egyik türelmetlenkedő, s figyelmeztette az illetőket, hogy komolyan vonják kérdőre Bonizs Ferenczet, miért mert a nagyságos hadi tanácscsal tréfát űzni. — Zrinyi Péter maga is nyugtalan volt, s haragosan tekintett a teremben ketyegő órára, midőn annak mutatója mint valami lomha szárny, épen a tizenketöt jelezte. — Végre — kiált Rákóczy — az idő közel van. Most a nagyteremben siri csend következeit, mindenki várta az ünnepélyes perczet; mi fog már következni ? A vén óra tompán elverte a tizenkettőt .............. K ün az éjszaka sötét volt, fekete felhők borították az ég arczát Távolról nyugolra egy egy villámlás ragyogta át az éjszakát. Alig nehány p, rczmulva, a terem ajtó megnyílt. F.gy küldöttség jelent meg, előljötl Bonizs Ferencz szokott komoly és magasztos kifejezéssel. — Nagyságos Zrinyi Péler — szólt most a küldöttség egyik tagja — légy üdvözölve általunk; téged mi urunk, megszabaditónknak ismerünk. Azon eszméért, melyet zászlódra irta!, készek vagyunk meghalni. — Szent és nemes a mi czélunk — szólt az öreg Vithnyedi ősz szakala mint egy fehér zászló, oda borult mellére — igen hős barátaim nekünk e sokai szenvedett hazát fel kell szabadítani. Zrinyi Péter kedvezőnek hitte az alkalmat, s Bonizs Ferencz felé fői dúlva kérdező. — Vannak e sok párthiveink. dása, joga, és kötelme alá engedi: — s azt kell tapasztalnunk, hogy a törvény jótékonysága alig vétetik igénybe, s a hitfelekezeti iskolák, átalán véve, ma is, egyházi igazgatás vezetése alatt állanak; sőt: — mintha az egyházi igazgatás, az egyházi uralom irá- i nyát kívánná követni, nem egy helyen — úgy hal- ' lom — az egyházi szószék, melyből kizáróan a hitelvek, a szeretet igéinek kellene hallatszani, — a népnek a községi iskolák irányaibaui ellenszenve felköltésére szolgáló érveléseket hangoztat. Nem lehet feladatom s czélom e részben a valóság adatolását keresni, s a törvény irányában ily eljárást — a mennyiben az valahol követetett — jellemezni: egyszerűen kötelességemnek tartottam ez irányban figyelmet költeni, s e fájó érzéssel és csak is tárgyilagosan tett közléssel, ez idő szerint, czélom egyedül odahatni, hogy oly eljárás — hol követtetett — beszüntessék. Azzal zárom t. tanács e jelentésemet, melylyel az előbbi évről szólót bevezettem, hogy „czélom nem volt a jelen állapotot a valónál komorabb színben rajzolni, hanem népnevelésünk fejlesztésének hő buzgalmából, hazafiul nyíltság kötelezésének engedtem,“ 1 — s hogy „a lehető tévedések helyre igazítását, szi- I vesen sőt örömmel vágyom.“ Vagyok N.-Kállóbaa 1871. januárban a t. Tanácsnak kazafiui szolgálatában Tokaji Hagy Tajos. Alakítsunk Szabolcsmegyében községi könyvtárakat. Az olvasókörök a szellem művelődés magvait ültetik el a nép közzé, de csak közvetve, mert tapasztalat szerint az ily olvasókörnek tagjai mindenütt csak intelligens emberek szoktak lenni, kik a műveltség már bizonyos fokával állásuknál, hivatásuknál fogva bírnak,'kiknél tehát az olvasókör nem annyira a szellemi elöhaladás magvait ültetgeli, mint inkább már azokat csírázásba hozza Tagadhatlan, hogy ezek által közvetve a nép is halad, okultabb felvilágosultabb lesz mert utoljára is belátja azt hogy akikiöl tanulhat, akiknek példáját követheti leginkább — a köztök élő intelligens emberek. Az olvasókör nagyobb községekben, hói sok az intelligens ember, könnyen létesíthetők, de kissehb helyiségek, hol kevés u. n. nadrágos ember létezik, épen nem, vagy csak igen nagy áldozattal állíttathatnék tartathatnék fel ily egyesület. Elkerülhetlen dolog lévén azonban, hogy a kissehb községek is ép úgy részesüljenek a haladás, a felvilágosodás jótéteményeiben, mint a nagyobbak: fődölog lenne, oly intézményt hozni be, mely különösen kissehb községekben sikerrel foganatosíthatná a szellemi elöhaladás terjesztését. Ily intézményt lát e sorok írója a községi könyvtárakban. A községi könyvtárak Magyarország számos községeiben — mint tapasztalás tanúsítja — hathatós lendilöi a haladásnak, a felvilágosodásnak. Nem tudjuk úgy van-e, de nekünk legalábbb nincs róla tudomásunk, miszerint jelenleg ily községi könyvtár Szabolcsmegye csak egy községében is léteznék. A községi könyvtárak hasznát ecsetelnem azt hiszem felesleges Mindenki belátja azt, hogy ezek hasznos és népies olvasmányokkal rendelkezvén, szítják a nép között az olvasási kedvel. Példák tanúsítják, hogy a nép alsó rétegeiből jeles elméjök, költői lelkületűk s józan, értelmes gondolkozásmódjuk által igen gyakran kitűntek egyesek. Mi lett belő— Háromszázan vagyunk — szólalt meg egyik ősz vitéz — ide alig félórányira az ókastélyban gyültüuk ösz- sze, elhatároztuk hogy véres zászlókat fogunk az országban hurczolni, harezra hivunk mindenkit, a ki a kardot forgatni tudja. — Te jó öreg, látom igazán szereted hazádat — szólt Rákóczy, menjünk keressük fel többi bajtórsainkat is, had öleljem őket kebelemre, hiszen te hazám nem vagy oly szegény, neked még sok fiaid vannak a kik téged hűen szeretnek. — Menjünk — kiálták többen — a mi barátainkat üdvözölni. Zrinyi urammal együtt a jelenlevők mind megindultak a nem messzo fekvő kastély felé. — Útközben Zrinyi uram lelkesülve szólilá meg Bó- nizs Ferenczet. — Igazad van hős barátom, igy Káliót vasárnapra csakugyan bevesszük. Ez alatt elérkeztek a kívánt helyre. Az ódon kastély sötéten és mogorván nézett alá egy dombtetőről, komor falain méltóság uralkodott,' körülte óriás vadgesztenye fák ölelték egymást sötét árnyékaikkal. — Zrinyi uram lépett először a terembe, mely legjobban hasonlitotl egy régi templom belsejéhez. Zrinyi el volt ragadtatva, a lobogó fáklyák sajátságos fényben szórtak szét halovány világot. Mintegy háromszázan lehetlek ott összegyűlve Szabolcs, Szathmár és Borsod vidékéről, ott volt a később bakó bárd által elvérzett Fiigcdi Nagy András is. Zrinyi beléptével a lelkesedés leirhollan lett. Az ünnepeltet vállaikra vették, s mint egy megszabadító! éltették, magasztalták. (Folyt, köv.)
