Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-26 / 13. szám
mindönki szeret kerülni, mely sajátságokat én határozottá!! műveltségi hiánynak tartok. Az ily egyének bár bírnak a műveltségi Iheoriával, melyet a magasabb körökben jól tudnak alkalmazni, de nem bírnak a praxissal., mely a közéletben oly szükséges, mint a minden napi kenyér; és így az: ki az elméleti reszt a gyakorlati rész híjával nevezheté csak sajátjának, általánosan elösmert müveit embernek nem tartható. Isten az embert, miként vallásunk tartja saját képére teremlé, megáldó azt észszel és szabad akarattal, és igy az legyen bár mily nyomorult, vagyontalan vagy képesség hiányu, becsülnünk kell benne az embert, mint isten teremtését, s ha tehetségünkben és hatalmunkban áll, iparkodjunk öt, a téves eszméktől, vagy olykor a veszedelmes cselekvényeklöl el odázni; — ez mint embereknek, különösen pedig mint müveit embereknek kötelességünk. Valóban gyakran Kiket lázitó ezernény az, midőn a magas körökben felcsoporodoll uracsok, hogy élczelési orgánumokat bámultassák, más szegény nyomorult egyé- j neket választanak ki czéipontul, hogy azok ferde \á- laszain nézetein a társaságot meg nevettessék — s daczára annak hogy az illető czélpont tökéletesen holondá lé- letett, — az élczelö úrtól még azon szerencséje is maradt az ügyefogyottnak, miszerint eldicsekedhet, hogy véle Kecskerági báró órákig beszélgetett, mire azután társainak egy része nagy szemeket mereszt, hogy ily roppant szerencsében részesült, a másik része mosolyog rajta, hogy igy bolonddá hagyta magát tenni, inig a harmadik, vagy is a megfontolt rész, sem nem mosolyog — sem nem csodálkozik rajta, hanem egyszerűen rá mondja: hogy bizony még is csak neveletlen ember az a Kecskerági báró ur. Találkozzunk báró Kecskerági úrral nemesi vagy közép osztályú jó körökben, a hol inkább ö \an meg tisztelve hogy meghivatott, rum azon társaság mely ölet keblébe fogadja; — itt szötalan, kicsinlö, lenéző szerepet kivan játszani, mind azokat, kik körülötte mozognak oly silány parányoknak tekinti hogy ezek iránt a kellő tiszteletet megadni nem csak rangján alóliriak de nevetségesnek is tekinti; — e kellemetlen viselet miatt a társaság azt hiszi, hogy a báró urat valami nagy baj érhette s amiatt lön ilyen sajátságos természetűvé, minek folytán nagyobb kímélettel viseltetnek iránta mint a bécsi német harminezhat miliószor nagyitó üvegen kereszti! fellehetne számára fedezni, — pedig hát nincs ö neki egyéb baja, minthogy sem báró, sem gróf, sem herczeg nincs e társaságba, ami öt Metternich herczeg mondására emlékezteti, mely olyan formán hangzik: „az ember a bárónál veszi kezdetét“ azt azonban meg nem fontolja a derék ur, hogy ö éppen úgy nem tehet arrról, hogy jó vagy rósz sorsa bárónak teremtette, éppen úgy mondjuk, mint ama nemes, vagy az a müveit polgár Gu, ki számtalan ízben nem cserélne azzal az úrral ki öt oly élesen lenézte, s kinek nemesi czimerénél egyebe nincsen, annak pedig minden egyes gombján annyi becsületbeli adóság s egyéb van feltetézve, hogy a miatt már nem igen ragyoghat a korona, de ö azért megkísért port szórni a világ szemében, magasabb körökben, melynek nyelvét és szokásait sajátévá tette, iparkodik valami előnyös házasság által ősei régi dicsőségét és nevét valamint a koronát is újra megaranyozni. — Az ilyen emert legjobb akaratunk mellett sem nevezhetjük nevelt embernek. Igen csalatkozna azonban az, ki ez alak élénk eltüntetése miatt, az általános mágnási osztályra analhemát mondana, — miután vannak a mi mágnásaink között jó hazafiak, jó szivü barátok, kik hazai és közügyeinket sziveken hordják, embertársainkat pártfogolják s épen nem szégyenük magokat, ha tudniilik az illetők megérdemlik vélek kezet fogni, hosszadalmasan, szívélyesen beszélni, fogyatkozásaikat kitudni, s ha lehetséges azokon segíteni, ők ebben dicsőséget és érdemet tartanak mely dicsőség koránt sem homájositja el magas születésüket ésezimereiket hanem inkább a nép áldásával párosultan tulvilági fénynyel fogja azt körül. Csodálkozni fogunk e két ellentétes hasonlaton, s vágyni fogjuk tudni okát: A szülék első nevelőjük gyermeküknek, kiknek hatalmában áll csirájában megfojtani azon szellemi vad növényt, mely idővel egy édent képes gyiin-gyomos térré átalakítani ha a gyermek fogékony lelke az ily jelenben még mulattató, de idővel károssá válható eszmékkel meg telik, különösen pedig, ha szülei szemében dicsérik, ötét legokosabbnak, leggazdagabbnak, leghatalmasabbnak állítják társai felett, a gyermek el fogja magát bízni, mely el bizás agg korára is kihatván, minden embert kivel az életben érintkezésbe jön, csekélynek fog tekinteni. Ha szülei szegényebb játszótársaitól elvonják, előtte mindég csak a magas köröket emlegetik, s ha tehetik mindanyiszor a magasabb körű társaságok gyermekeivel társalogtatják ; ha felnőnek, csak regényekből fogják ös- merni az élet sötétebb színfalait, szegényebb ember társaiknak sérelmeit vagy fogyatkozásait nem hiszik, mivel az csak meseként tünedezik elöltök, — s miután kis koroktól fogva megszokták a magasabb körök hajhászásait, oda hagyják születéseikhez és vagyonaikhoz mért társaikat, s bár áldozattal is felkeresik a magasabb köröket hol csak akkor fogadtatnak szívesen, ha más nincsen de ha a társaság elég élénk, háttérbe szorul a fertály mágnás, kit vagyona nem képes párhuzamban tartani színlel társaival, más barátja pedig miként tudjuk nincs. Hogy a gyermek az első oktatást miként veszi szüleitől? ezt akkor tapasztaljuk, ha egy szelíd jó viseletű, és jó szülének gyermekét zsenge korában szemügyre vesz- sziik; ez alkalommal nem kerüli ki figyelmünket: hogy az ilyen gyermek mily könnyen meg fogja az éleiben különböztetni a jót a rosztól, inig később hasonlatokat állít felön maga elölt, nyájas előzékeny viselete állal embereket Szerez magának, s miután megnyerte azok hajlamát kiös- meri sajátságaikat iparkodik észleletét másoknál is alkalmazni; ez eleinte igaz hogy kissé nehezen megy, de a különböző embereknél, a lelkületekhöz mért fegyver soha sem veszti el élét, s mig az ifjú előbb játszva tanult, most már azokat taníthatja kiknek tudományát köszönheti. — E nagy tudomány az ember ösmeret mely eleinte, miként a csiga számtalanszor visszarántja szarvait, — mig biztos irányban megerősödik, s akkor kezében a hatalom és dicsőség, mely országokat ront s melynek egyszerű szerény neve a népszerűség, az ember ösmeret.----------In hoc signo vinces ! Helyi újdonságok. — lyiregyliáza s vidékét érdeklő igen érdekes hirt olvasunk a „D“ 58-dik számából, mely szóról szóra e következő képén hangzik : Postai sikkasztás. Jaksies Kálmán postajárulnok, ki Debreczenbo jövetele előtt a helybeli postahivatalnál volt alkalmazva az utalványozási pénztárnál, f. hó 3 ka óta hasonállomás- nál alkalmaztatott Debreczenben. A n.-váradi postaigazgatóság megkeresésére sikkasztás gyanúja miatta rendőrség és egy kiküldött posta tiszt által elfogatott. L pénztár számadásai a múlt évről a minisztériumnál revidiáltatván, kitűnt, hogy abból 5098 frl hiányzott. J. K. nem régiben nősült, s igen uriasan élt, azonban gyanú eddig nem forgott fen ellene. Debreczenbe áttétetvén ott is folytatta a sikkasztást, s 17 rövid nap alatt a kezén volt pénztárból 1200 forinton felül sikkasztott el. Az elfogott sikkasztó ellen a vizsgálatot márlius 21-én este Debreczenbe érkezett Aranyossy postafelugyelö teljesíti. J. K.-nak lakásán motozás tartatván olt 762 frl készpénz találtatott, s ez, valamint ingóságai, mártius 21-én reggel Nyíregyházán zár alá tétetlek. Valóban meglepő, hogy ily nagyobb sikkasztásnak előbb nem lehetett nyomára jönni. — Lapuaik mai számához van mellékelve a legszebb magyar képes- szépirodalmi folyóirat, a „Hagy a ru ü z á g es a nagyvilág“ előfizetési felhívása. Mi, kik e lap minden számát feszüli érdekkel kisérjük, a felhívás következő szavait csak megerősíthetjük : „Szószaporilásnak tartjuk arról beszélni, mit adtunk a lefolyt évnegyedben s hogy mint feleltünk meg a várakozásnak, mint ígéreteinknek.“ Minden szám e lapnak tükre a világeseményeknek, s legtisztább viszhangja a történelemnek. Jankónknak ép oly szeretettre méltó, mint művészi kivitelű életképei, úgy a többi kitűnő metszetek egyaránt lekötik figyelmünket. Az utolsó előtti számban a következő rajzokat találjuk: Bogovies Imre, a horváth-szlavon minister-lanácsos élet ti ü arczképét; „a háborúból hazatért zuáv,“ amint családjának és ismerőseinek mesél; „a falusi borbély“ (egyike Jankó legsikerültebb képeinek); „párisi mészárszék“ a katastrofa előtt és ulán ; „egy bomba rombolása“ egy Paris melletti nyaraló termében; két képet „Róma őskorából“; (ahasonczimü általános föltűnést okozó műhöz) végre a „magyar Hymnus“ szövegbe nyomott hangjegyekkel, s jellemző eszményi rajzokkal, mely első e nembeli kísérlet. A zene rovat megérdemli, hogy minél hathatósabban pártoliassék a közönség és müveltessék a kiadók részéről. A 12-dik (legutóbbi) szám gafcdag szövegébe nyomott képek: „A pesti közmunkatanács vezérférfiainak“ eszmény-körrajzolatokkal díszített arczképei, u. m. „Tisza, Reiter és Országh“; „a jövő Pest“ 4 gyönyörű látképével, és az építendő „posta-és távirdaépülettel; gyászoló fran- cziák;“ s végül „a német birodalom császárjának, és a többi német fejedelem“ 15 hatásosan rajzolt arczkép- csarnoka. E száraz statistikai adatok elésorolása maga legjobban ajánlja ama lapot, mely úgy szövegre, mint képei tekinteteben minden hasonirányu társa fölött magasan áll. A nagy közönség nevében köszönet a kiadóknak és szerkesztőnek, hogy oly kevés, negyedévre csakíi forint előfizetési árért, ez árba még egy nagyszerű s hatásos jutalomképet: Az 1870—71. évi háború és béke emléklapja“) is bele számítva — annyi erélyt és áldozatkészséget fejtenek ki. Kaczagányok. Csirke Feritől. XIX. — Hogyan nevezték az özönvíz előtt a legnagyobb emlős állatot? kérdi a kurátor egy kis városi vizsga alkalmával egy nagy boglyos fejű gyermektől, ki mindenre szívesen adott volna feleletet a mit tudott volna, miután azonban miként a tanító előre is nyilvánító semmit sem tud, igen szerette volna magát a feleletek alól emancipálni mely körülményt bizonytalan nézése, s ijjedt fürkésző tekintetei kellő világlatba helyeztek. — Nos hogy hívták a legnagyobb emlős állatot? kérdi újra a kurátor ur, de a kérdett fiúnak csak se hogy sem jutott eszébe, pedig eléggé súgták szomszédjai minden oldalról hogy: Mamuth —Mamuth. A fiú ki végre meghallotta a súgást, de nem tökéletesen együgyü mosolygó arezot vág, s ekként válaszol a kurátor urnák. — A legnagyobb emlős állat — az özönvíz elölt a legnagyobb emlős állat — Mainuska volt, — „értvén a szegény fiú édes anyját kit mamuskának nevezett.“ — Ezt kereken tagadom, válaszol a kérdező, mert akkor te elefánt volnál, pedig te nem vagy elefánt fiam ! hanem szamár; — ehhez (ártsd magad. XX. Ha siralmas állapot volt az idegen bevándorlónak bíráskodását tűrni a szegény magyar embernek, éppen nem volt kellemetesebb azok eljárása sem kik itt ott hivatalt vállaltak. E ezelebritások küzzül ösmertünk egyet ki járás- biró volt ugyan, de Ítélni akként volt köteles a mint kedves neje ö nagysága azt nekie előre megparancsolta. E körülményt üsmerték a perlekedő felek minek folytán az ki nyerni akart, soha sem mulasztotta el valami ajándékkal a nagyságos asszony szives pártfogását kiérdemelni. Történt, hogy egy kíssebb szerű ügyben megjelent a nagyságos asszonynál a felperes, s mialatt igazságos panaszát, melyet a nagyságos asszony fontos pofával hallgatott végig, előadná a szűre alól egy terjedelmes sajtolt vont elő, a nagyságos asszony a sajt láttára megvcregetle a panaszos vállát, s barátságosan biztosítja arról, hogy iigyél meg fogja nyerni De alig távozik a felperes megjelen az audencitán az alperes, s még panaszát sem adja elő, mielőtt ki nem jelenti, hogy a nagyságos asszonyak egy szép egy éves malaczol hozott, olt turkál az udvaron és már úgy megszelídült mintha mindég itt lakott volna. A nagyságos asszony derült arczczal hallgatta végig a panaszos panaszát, s midőn kitudván hogy az előbbi, ki neki sajtot hozott ellenfele ezen becsületes malaczhozdó embernek, biztositá öt, hogy ügyét minden bizonynyal meg fogja nyerni. Most jött végre a tárgyalás, melyen nem csak a felek, ee maga a nagyságos asszony is megjelent, s midőn végtére a tárgyalási jegyzőkönyv is be\égeztctelt volna, ekként mondja ki a nagyságos asszony az Ítéletet: — „Hogy ennek az embernek itt a sajtos felperesre mutatott, — ne volna tökéletes igaza azt tagadni sem lehet csak hogy ezen igazság a régi törvények szerint ált; — mig ellenben ezen becsületes embernek itt ismét a ma- lacz vivőre mutat a legeslegujjabb törvények szerint vagyon igaza, melyeknek a mai korban ur, szegény paraszt, zsidó egy szóval minden hódolni tartozik.“ Itt azután szépen kifordult a nagyságos asszony a hivatal szobából, a szegény férj pedig hozzá fogott, s olyan tisztességesen elmarasztalta igazságtalanul az uj törvény szerint a felperest, hogy maga is csodálkozni kezdett szemtelenségén. A dolog megtörténi tény. Szerkesztői mondanivalók. S. urnák Peérben. — A közleményt vettük, s lekötelező volna reánk nézve a többi részét is bírhatni. — A kivonatott 1791-ből mint eredeti tényt nem csak borzasztónak de nagyszerűnek is találjuk, s közölni szeretnénk, csak hogy közölhetése tárgyában nem fog ártani előbb mások tanácsát is kikérni — kegyed tudja miért? — szives üdvözlet mellett várjuk további közreműködését. Nyíregyházi terménycsarnokban bejegyzett termények árjegyzéke. Év. 1871. Marczius hó 22 Alsó-ausztriai mérő szerint Piaezi ár l % a sj > £ Legalant Legfent frl. kr. frt. kr. Búza 4 — v. m. 3 75 4 75 Kétszeres — — — — — _ — R ozs 3 — 80/ 5 10 3 20 Árpa, serfőzésre — — — — — „ táplálékra 2 — 70# 2 10 2 15 Zab 1 85 40/ / 42 1 90 1 95 Kukoricza 2 40 — — — — Bab 3 50 v. m. 2 75 4 20 Köles 2 — 2 20 Bükköny 3 75 3 — Mák — — — — Repcze — — — — Lenmag 5 25 5 75 Vörös lóhere — ~ Luczerna — Olaj 25 — 26 — Szesz, magyar iteze — 21% — (54 Felelős szerkesztő : Básthy Imre. Magyar-Államvasntak menetrendé. Pest—Salgó-Tarján. Pestről ind. 7 óra 30 pr 10 óra 33 p. é, 9 ó. 56 p. d. e. Kőbánya ,, 7 ,, 36 „ 10 41 p. é. 10 ó. 7 p. d. e. Gödöllő 8 „ 30 „ 12 ,, 26 p. é. 1 1 ó. 42 p. d. e. Hatvan „ 9 „ 50 ,, 2 „ 43 p. é. 1 ó. 10 p. d ír Pászthó ,, 10 ,, 39 4 ,, 15 p. é. 2 ó. — p. d, e. S.-Tarján érk. 11 óra 20 p. r. 5 óra 32 p. r. 5 óra 24 p r. S.-Tarján — Pest. S.-Tarján ind. 10 ó. 47 p. d. e. 10 ó. 20 p. éj. 1 ó. 12 p. d. u Pászihó ind. 11 ó. 33 p. cl. e 11 ó. 37 p. éj. 2 ó. 20 p. d u Hatvan ind. 1 ó. 10 p. d u. 1 ó. 28 p. éj. 3 ó. 48 p. d. u Gödöllő ind. 2 ó. 6 p. d. u. 5 ó. 6 p. éj. 5 ó. 1 6 p. d. u Kőbánya ind. 2 ó. 59 p. d. u. 4 ó. 52 p. r. 6 ó. 40 p. d. u Pestre érk. 3 ó. 4 p. d. u. 5 p. r. 6 ó. 48 p. d. d. u. Hatvan — Miskolcz. Hatvanból indul 9 óra 40 p. r. d. e. 2 óra 23 p. r. éjjel Fiizes-Abony indul 12 óra — p. r. d. u. 4 óra 59 p. r. éjjel Miskolcz érkezik 2. óra — p. d. u. 7 óra 20 p. r éjjel Miskolcz Hatvan. Miskolezról indul 8 óra 15 p, r. 8 óra — este. Füzes-Abony indul 10 óra 10 p, r. d. e. 10 óra 40 p. r. este. Hatvan érk. 12 óra 25 p. r. d. u. 1 óra 8 p. r. éjjel. Zákány — Zágráb. Zákány indul 3 óra 35 p. d. u. 7 óra 22 p. r. Körös indul 5 óra 27 p. d. u. 9 óra 44 p. r d. e. Zágráb érkezik 7 óra 32 p. este 12 óra 59 p. d. u. Zágráb — Zákány. Zágráb indul 7 óra 25 p. r. 9 óra 2 p. r. este. Körös indul 9 óra 55 p. r. 12 óra 7 p. éjjel. Zákány érk. 11 óra 22 p. r. d. e. 2 óra 25 p. r. éjjel. Vámos — Györk — Gyöngyös. Vámos Györk indul 11 óra 44 p. r. d. e. 3 óra 29 p. r. Gyöngyös érk. 12 óra 19 p. u. 4 óra 4 p, i. Gyöngyös — Vámos — Györk. Gyöngyös indul 9 óra 47 p. d. e. 11 óra 53 p. éjjel. Vámos Györk érk. 10 óra 16 p. d. e. 1 óra 2 p. éjjel. *
