Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-19 / 12. szám
Elméleti szikrák. Kihatólag a társadalmi viszonyokra. Irta Hortobágyi. (Folytatás.) De végtére is honnan merítik az ily egyenek, a kellékeket, fogják kérdeni? miután minden tárgyra felelni, még is csak nehéz dolog, s az ily embereknek, időt és szorgalmat kellett fordítani arra,hogy magoknak bizonyos ösmereteket szerezzenek ? — Ismereteket? — — — E lényeges kérdésekre rögtön válaszolunk, s az ö egész életük lefolyását röviden előadjuk. Ezen jó emberek rendesen több éveket töltenek el a nagyobb oskolákban, annélkül, hogy valamit alaposan megtanulhattak volna; a mint tehát nagy kérésekkel, s olykor vesztegetéssekkel is, bevégzik oskolai pályájokat, azon veszik magokat észre, hogy semmit sem tudnak: s e vitézek talán akkor mondanak legigazabbat, midőn jól végzett barátjaik előtt, könnyes szemekkel bevallják, hogy bizony ők nem tudnak semmit, de ügyességüket, képességüket ki fogják puhatolni miként használhatják fel. Ezek azután azon tanácsot adják neki, hogy egy némely tudinányos könyvekből vonjanak némi kivonatokat, jelenjenek meg szorgalmasan a társaságokban, s kezdjék e nehány hiányos pontot taglalni, a társaságban rendesen fognak akadni egyénekre, kik félre vezettetve, bővebb magyarázatot koczkáztatnak, mit azután tovább tovább lehet vinni, annélkül, hogy az alatt lappangó tudatlanság határozottan kideriltetnék ; miután a tudományos emberek- keli társalgás már magában véve is egy nagyszerű oskola, hol az ember játszva pótolhatja vissza azon hasztalanul elpazarolt drága időt, melyet később az ifjúság rovására szoktunk tévesen felróvni, s melynek minden ároni vissza- ; pótlása most már égető szükséggé vált. Aszájhös, a hazug követve a tanácsot, megjelen min- : den társaságban, elhalász iít ott némely elejtett szót, melyet más társaságban készpénz gyanánt ád el, többről többre szaporítván azt, a viták szüleményével, mit végre megszokván , később maga is kezdi hinni, hogy ö okos ember; akad természetesen olyanokra, kik nálánál kevesebbet tudva, szívesen hallgatják a kiíiozamitott eszmék fületsérlö zúgását, — a hölgyek, kik iránt valódi udvariasságot mutat, s kiknek nagyobb része előtt ösmeretlen, azon dolgok melyek felöl a hazug szószátyár per petuum j mobileje ketyeg, szívesen hallgatják, de van a társaságnak egy más tekintélyes része is, melynek tagjai vagy undorral fordulnak el a fecsegötöl vagy magok sajnálkoznak a szerencsétlen felett, s egyetlen egy szavát sem veszik készpénz gyanánt. Rendesen a böbeszéd, a szószátyárság, jele a tudatlanságnak, hasonlít az üres hordóhoz, mely élesebb, magasabb hangot ad, mint ha az szeszsze! megtöltetett. Mindég ltirhetóbb állapot a szószátyárt hallgatni, mint annak kérdésére felelni, s ami olykor igen meglepő, néha találunk tiszteletben tartott tekintélyes embereket is, kik ha bár csak egy időre, de olykor megfeledkezve magokról, a szószátyár szerepét játszák, — pedig talán nem lehet nevetségesebb valami, miRt oly tárgy felöl értekezni miről az értekezöknek, sem theontikus, sem practicus tudomása nincs; ezen állításunk beigazolására, nem tartjuk feleslegesnek az ókor nehány történelmi adatát ide mellékelni. Hannibált a görögök egy alkalommal, gyűlés termőkben hiván meg, hogy ott Deinosthenest mégha Ugat- j hassa; azt reménylvén ez által eléri, hogy a hires hadvezér jelenlétével, hirdetett szónokjok, hire és dicsősége netovábbját fogja elérni. Demosthenes éppen a hadról beszélt s midőn szónoklatát bevégezte, a görögök rneg- kérdék Hannibáltól, hogy mit tart Demosthenes felöl? TÁRCZA. (Eredeti beszély.) Irta : (Folytatás.) — Sajnálom, hogy ide fáradt az árendás ur,— jegyzi meg zavarodva az inas — melynek okát csak majd később fogjuk megtudni. — Hogyan Miska lébenkém? — kérdi mosolyogva a Miskára bámuló Áron, mialatt zsebkendőjével fegyverzeti kezét a legfelső garádicson megállapodott jobb lábának térdén nyugtatná. Hát csak úgy — válaszol a másik: — hogy a nagyságos ur nincs itthon, elment a gyűlésekre, a nagyságos asszony meg látni sem akarja magát. — És mikor ment el a nagyságos ur ? — kérdi mosolyogva az árendás. — Ma, korán reggel. — A gyűlésbe? — Igen a gyűlésbe — Ha 1 ha ! ha ! — kaczag fel Áron, — Miska lében maga nagyon furcsa dogokat beszél nekem, csak hogy én is mondok magának furcsát, azt tuniillik: hogy keressen magának más bolondot, és ne engem, ki ezt magának el fogja hinni. Az inas zavarba jött, fülig pirult, akart volna is valamit válaszolni, de az öreg zsidó megakadályozta öt zsebkendös jobb kezével gúnyosan integetve, ekként folytató beszédéi: — Hagyja el ! hagyja el! — tudom én jól, hogy maga csak kötelességét teljesíti, mikor engemet utasít, s miután ez ma harmadszor történik, biztosilom róla, hogy negyedszer nem fog elutasítani, mert én úgy éljek, ezer- esztendeig nem jövök ide többé, hogy a nagyságos urat háborgassam, hanem majd keresek olyan helyet, a hol ö — Életemben, válaszol a hadvezér higgadtan, soha sem láttam nagyobb bolondott Demoslhenesnél, ki oly dolgokról beszél és hoz Ítéletet, a melyhez nem tud. — El lehet gondolni, mennyire lehangolta a kiváncsi, s egyidejűleg a dicsekvő görögöket, a határozott férfias részrehajlatlan válasz. Hogy mily szükséges volna a társaságoknak Hannibál válaszát szemelölt tartva, a társadalom törvényévé tenni, ezt a társadalom minden józan gondolkozásu művelt egyénisége be fogja látni, csak hogy sajnos, szánita- lanan vannak, kiknek bár tehetségükben állana e társadalmi métely kiküszöbölése, az illetők hasztalan fecsegése, inkább élvezetet nyújtott nekik, mint hogy az boszantaná, de gustibus non dispis. Isocrates a hires szónok, midőn egy nagy ebédre lön hivatalos, fel lön kérve, hogy tudománya által nyújtson némi élvezetet a társaságnak. — A mai korban sokan volnának, kik ez alkalmat szivesen felkarolnák kitüntetésük végeit; de Isocrates e felkérést határozottan e szavakkal utasilá vissza: — a mihez én értek az nem ide va- ! !ó; — a mi pedig ide való, ahoz én nem értek. (Vége köv.) Helyi újdonságok. — A nyíregyházi dalárda marlius 15-kén fáklya világnál telte tiszteletét uj dalár elnökének Kralo- vánszky Gyula városi kapitány urnák, mely alkalommal egy pár dalzengése után az uj elnökhöz üdvözlő beszéd is intéztetett. — Folyó hó 14. 15. 16. napjain itt Nyíregyházán tartá meg a felső szabolcsi ref. egyházmegye úgynevezett helyosztó gyűlését, hol egyéb érdekes tárgyak között a lelkipásztorok állampénztárbóli díjazásának kérdése is tárgyaltatott volna, azonban az egyh. kerületi gyűlés jegyzőkönyve, mely az e feletti tanácskozmánynak alapjául szolgálandolt, az esperesli hivatalhoz át nem tétetvén, a kérdés megvitatása jövő gyűlésre halasztalott. A segédgondnoki hivatal mai napságig is csak helyettes által van betöltve, az a ritka eset fordult elő ugyanis, hogy a segédgondnoki hivatalra be jött 88 szavazati, a a két szavazásra kitűzött egyén Ujfalusy József és Pilisy Lajos között épen egyenlöleg oszlott meg — Voltak, kik indítványba hozták, hogy sors húzás által döntessék el ez ügy, azonban a többség határozata az lön, bogy a nem szavazott 5 egyház szavazatra hivassák fel, s a kettő közöl ez öt szavazat közül többet nyert leend a gondnok. — Ezen ügy éppen mártius 15-dikén tárgyaltatott. Egyházmegyénk már nem csak két — hanem három fele óhajt szakadni egyhangúlag, az ide vonatkozó határozat a szükségelt ügyiratokkal a legközelebbi superin- tendentialis gyűlés elé fog felterjesztetni. A megyei iskolai tanácsosra begyült szavazatok közziil legtöbbet nyertek Gyöngyösi Sámuel és Litkei Péter urak, kik is uj szavazatra tűzettek ki. — 15-diKÓBi estve egy úri ember nehányad magával a nagyvendéglüben mulatott, jó kedve kerekedvén a zenésznek, elhúzott nótáiért dúsan fizetett, mire egy semmirekellő zsidó mészáros legény hozzá ment, tározóját azon cziin alatt, hogy költekezéseit megakadályozza, tőle elcsalla, s azzal tovább állott. Azonban csak hamar elfogták, s daczára annak, hogy többen látták mikor az úri ember tározóját elvette a dolgot eltagadta. — A lórczá- j ban egy 3000 forintos kötvény, s vagy 250 forint volt. A tolvaj fogva ül, de a tárczáról mit se akar tud. Hir szekrény. — Szathmári lakos nagyváradi Ajtay Sámuel ur , a vallás és közoktatási m. kir. miniszter úrhoz intézett le- i vele kíséretében 1000 frtot küldött be, a hg. Eszterházy j féle képtárnak, az ország részére leendő megszerzésére, j is érdemesnek fogja találni, hogy velem össze jöhessen; ! — hja igy van az, sóhajt fel az öreg zsidó, mikor a nagyságos uraknak pénzre van szükségük, akkor kedves árendás urat, fris tejre, vajra, kóser borra, tojásra invitálják, s ha megérkezik helyét is alig találják, de bezzeg ha igaz- j ságos garasainak visszatérítése végett látogatja meg adósát, megkínálják ölet egy kis elutasítással, egy kis hazugsággal, elutaznak előle megyegyüiésre, a mi nincs, Mesopotomíában, a mi nagyon mesze van, szóval helyet nem találnak számára, honnan igazságos kérését elő adhassa, igy van az! igy van az! no de se baji majd segítsünk a dolgon ahogy tudunk, s ezzel azután magában dörmögve lefelé haladt az öreg zsidó a rozzant garádi- csokon, olyan formán hagyván ott az inast a faképnél, mint hajdan szent Pál az oláhokat hagyta volt, boszusan ballagva a hid felé a fennebb irt fa sor közölt. Most azonban kissé előzzük meg azon jelenetet, mely az árendás ur megérkeztével történik, s ne sajnáljunk az épület belsejébe pillantani. A nagyterein hová olvasóinkat vezetjük, ódon füstös családi képekkel van díszítve, melyek közül ugyan csak fáradságába kerül a kiváncsinak, ha meg akarja tudni, hogy j melyik volt közzülök hajdanta kisasszony, vagy urfi? annál is inkább, miután ez ódon fekete képek felösmerhe- tése, a szoba három ablakának gondosan történi belug- gönyzése következtében még inkább akadályoztatik. A szoba közepén hosszas fél gömbölyded görbe lábú s faragásokkal ellátott tölgyasztal nyújtózkodik, körülötte festői rendellenségben a többi bútor van elhelyezve, mely magas támlányu s gazdagon sarga réz szögekkel kivert, s fekete bőrrel behúzott nyolcz tiz darab székből, s kot hasonló korból keletkezett díványból, s egy üveges edény tartó almáriumból áll, ha mind ezekhez hozzá vesz- szük a szögletben álló nagy zöldmázu kályhát, a mellette | lévő s holmi rozsdás kulcsokkal, kézifürészszel s rézkarikás fenöaczéllal, s több hasonló apróságokkal bőven megrakott vas fogast, s a mellette ketyegő koionozos órát, melynek mutatója jelenleg a félkilenczen van, elöltünk áll a Rézpataky család ebédlő terme, melynek egyik sarokban levő ablaka a fennebb leirt fasorra s a rozzant hidra szolgált, ez ablak kissé félre vont függönye mellett, látjuk Sámuel urat, egy körülbelül ötven éves szikár középtermetű félig őszbe vegyült torzonborz szakállu és bajuszu, in- j Miként értesülünk a vallás és közoktatási miniszter ur Ajtay Sámuel urnák ezen dicséretre s elismerésre méltó adományát külön iratban megköszönte. — A Szt. Pétervári „Bírzscvijja Virdomosti“ -azon megjegyzéseit, melyekkel a magyar képviselöházhoz Francziaország feldarabolása ellen benyújtott kérvénye! kel kiséri. érdekesnek tartjuk közölni: „Vajon nem a ma- j gyarok-é azok? — kérdi a „B, V.“ — a kik örömmel fo- j gadnák — ha Oroszország irányában a jog minden órában megsértetnék, sót ha ez a nagy hatalmak sorából végképpen lutöröltetnük ? valamint az előtt a magyaroknak Germániához való rokonszenve csak politikai rövid látásokat bizonyította, úgy most a francziák érdekében végbement érzelemváltozás nem szolgálhat politikai igazságuk zálogául.“ — A fiumei tengerészeti academ iában közli az „Sz. E.“ az 1871-diki tanfolyam kezdetén ismét egy hely megürült, miután egy növendék oda hagyta az intézetet. A pályázók, kik eme államkóltségen alapított j helyet elnyerni óhajtják, csak úgy remélhetik, hogy kér- I vényüknek hely adatik, ha a 15-ik évet még be nem löl- i tötték és a hat reálosztályl vagy a nyolcz gymnasiális osz- I tályt sikerrel végezték be. A folyamodásokat a hadügyminisztérium tengerészeti osztályához april 1-ig kell be- adni, egy orvosi bizonyítvány kapcsában, hogy az illető ; egészséges s a tengerészeire alkalmas. — Egy szerencsétlenséget közöl a „Sz H“ melyet szóról szóra átvenni nem tartottunk feleslegesnek. Mióta a biblia szerint Noé ősapánkat először érte a szégyen a bor mértéktelen élvezete miatt, azóta megszámlálhatatlan sorozatot képez azon kissebb-nagyobb szerencsétlenség, melyei a bor idézett elő. A napokban is történt nálunk egy szomorú eset, mely e jegyzékbe sorozható. Egy Nagy Márton nevű rókusi lakos napszámos ugyanis részegen haz-amenvén, ittas emberek gonosz szokása szerint el kezdett otthon garázdálkodni, belekötött a feleségébe s azt elkergette a háztól, ki aztán valamelyik szomszédban keresett menedéket. — A* ember magára maradván, bölcsöbeli gyermekét magához ágyba vette, s maga is lefeküdt, de még tovább akarván pipázni, rá; gyújtott. Az égő gyufát pedig beledobta az ágy mellett levő üres bölcsőbe, melynek nedves szalmája tüzet fogott. A bor aztán csakhamar elnyomta s elaludt, hogy gyerkekével együtt soha se ébredjen fel többé. A nedves izék ugyanis nem bírván lángra kapni, gőzzel árasztotta el a szobát, s apa és kisdede reggel halva találtattak ágyukban. — Ä Mormonok nagy fejedelme és főpapja Brigham Young legközelébb meghalálozván, nyolcz miliő dollárt hagyott maga után ; — e roppant öszj veget rendelete szerint feleségei között osztották fel kik— : re azonban fejenként csak háromezer dollár jutott, — valami jámbor ember elálmélkodik ezen állítás felelt, s mind addig hihetetlennek fogja azt tartani, a mig meg nem mondjuk neki hogy e jámbor papnak kerek számban kétezerháromszáz felesége volt. E nagyférfiura merjen valaki követ dobni, s tagadja meg: férfiasságát, bátorságát, báj- jót, erélyét, ha tudniillik tudja. — A martius 1-én Bécsben eszközlölt 1864-dik sorsjegyekből e következő seriesek és számok huzatlak ki: Series 3251. Nr. 28, nyert 200000 frtot. Series 1092. Nr. 86, nyert 50000 frtot. Series 8755. Nr. 89 nyert 15000 Series 3261. Nr. 78. nyert 1000 frtot a legközelebb kihúzott seriesek 330, 700, 2168, 2896 és 3004. — A „Kobold“ czimü pesti német zuglap szerkesztőjét Adler Mórt Írja a „M. U“ egy magán rágalma- zási sajtóperben, melyet ellene Hirsch, a Varietes színház igazgatója megindított, az esküdtszék egyhangúlag vétkesnek találta és a bíróság 4 havi fogságra és 200 forint perköltségre Ítélte. E sajtó perben az az érdekes, hogy Adler egy hordárt vesztegetett meg, hogy valja msgát az incriminált czikk szerzőjének, ez azonban az esketésnél kább barna mint szőke egyéniséget, kinek tagjait majd sarkig érő török kaftán fedi, s mig lábai sárga papucsokb« vannak bujtatva, addig fején valami színe hagyott s a jobb időkre emlékeztető kötött sejern házi sapka ül egész huny águl s mialatt balkezével a sürü zöld függönyt kissé félre vonná, bogy a rongált zsaluk rovásain keresztül a rozzant hid felé pillanthasson, az alatt jobb kezére fogja meszelyes bögrényi terjedelmű, s toll sípba végződő hosz- szu szárú régi tájt pipáját, melyből koronként akkora füstöket eresztgel, mintha exoffo azokat a régi füstös képeket füsttel akarná kandirozni, A két ablak közzé helyzeti terjedelmes pamlagon két ülő nő alakot veszünk észre kik mind kelten kötéssel foglalkoznának, ha a szoba homálya miatt látnának, s koronként beszélgetnének is, ha Sámuel ur basa dohányának öldöklő füstje, e mulatságot megengedné, de miután a közbe közbe bekövetkező száraz köhögés miatt, szépen nem társaloghatnak, tehát szidják Sámuel urat pipástól dohányostól, a ki erre ugylátszik igen keveset hajt. A mennyire a kissé félre vont függönyön átszürő- dölt napsugarak látni engedik, a két nö alakja a legújabb divat szerint, a legjobb választékú Ízléses reggeli pongyola öltözetben vannak melyek közziil a jobb oldalon ülő körülbelül negyvenkét éves nö, kinek arczán a hajdani szépség nyomai még mindég kitűnnek, Sámuel ur kedves neje, a baloldalon ülő körülbelül 19 éves szőke hölgyecs- ke pedig, kire minden nagyítás nélkül ráfoghatjuk hogy valóságos venusi alak, az annyiszor említett Rézpataky Hermin kisasszony volt, Endre barátunk eszményképe. Sámuel ur éppen azon perezben talált az ablakon kipillantani, midőn Áronunk a fennebb leirt módon a fasor között igazgatta loileltjét, ki a mint a jelenetet megpillantotta, hirtelen kieresztő balkezéből a függöny szárnyát s mialatt magában ezt morogta: „már ismét nyakamra hozza az ördög“ oly bosszúsan kezdő pipáját szívni, hogy a két hölgy erős köhögés közt hevesen tárták ki az első szobára nyíló kettős szárnyakat. — Ez már mégis borzasztó ! a mit te ma vélünk elkövetsz, nappali szobánkból kifüstöltél, háló szobánkból hasonlóképen kikergettél, itt meg már valóságosan meg akarsz fojtani, mint ha ezt csakugyan kitűzött czélodul tetted volna fel —jegyzi meg ingerült hangon a nagyságos asszony. (Folyt köv.)
