Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

úgy szervezve, mint a kis szabad Svveiczban, a hol a rendes első elemi néptanítónak fizetése is 1000 frankra tehető, 12 szolgálati éven felül 18 év betöltéséig 100 frank, 19 évtől 24-ig 200 frank, és 25-töl 30-ig 300 frank szolgálati kor illetményt ád az állam,30 évi szolgálat után pedig tisztességes nyugdíjban részesül; akkor hiszem, hogy e rögös pályára belső hajlamból szakképzett egyének fognak vállalkozni, s a népnevelés hazánkban a külfölddel fog versenyezhetni.

Nyíregyháza, február 9. 1871.

Vet zár István.

Apró vonások b. Eötvös életéből.

M. és N. — után,

B, E ö t v ö s József halála alkalmából nagy számmal merülnek fel egyes epidózok, jellemvonások a jeles férfiú életéből s nehányat mi is érdekesnek tartunk fölemlíteni.

Ismeretes azon jóslat, mely szerint b. Eötvösnek bakó általi halál van megírva a sors könyvében. Még 1848. előtt történt, hogy Eötvös Parisban mulatósa alkalmával több barátja társaságában elment Lenormand kisasszonyhoz a hires jósnöhez. A társaság jókedvvel jövendöltetett magának minden lehetőt és lehetetlent, s Eötvösre kerülvén a sor, neki három dolog jósoltatott. Először, hogy oly arát fog magához fűzni, ki boldoggá teendi; másodszor hogy a közönségesnél sokkal magasb állásra fog hazájában jutni s végül hogy bitón fog meghalni. A két első teljesedésbe is ment, Eötvös boldog családi életet élt s már 1848-ban, 35 éves korában miniszter volt, mely állást 1867-ben újból elfoglalta. A harmadik jóslat azonban szerencsére nem valósult s legalább azon vigaszunk lehet, hogy jelesünk övéinek drága körében zárhatta le szemeit öröknyugalomra. De a hir azt beszélte, hogy Eötvös egész életében legyözhetlen borzalommal gondolt ezen akasztási jóslatra.

*

0 *

Ezelőtt nagyven évvel, 1830-ban: egy reggel jó kora batyuval megrakva beköszöntött a még alig 17 éves Eötvöshöz legjobb barátja, — Szalay László s magával vitte a zöldbe. A Margit-szigetre eveztek át egy lélekve- zetö csónakon s ott a sziget csúcsán leheverészve, Szalay elövont csomagjából két üveg pezsgőt és — néhány hírlapot. Épen akkor jött meg a párisi júliusi forradalom hire s a két ifjú lelkesülten ábrándozott a jövő, kivált az uj életre ébresztendő magyar haza jövője fölött. Midőn végre az est leszállani készült, a két barát haza indult; előbb Szalay kiszakított tárczájából két üres lapot, ráírta a maga és Eötvös nevét, betette az egyik pezsgös palaczkba s ezt aztán jól eldugaszolva a Dunába dobta, „Hátha megtalálja valaki a tenger valamely partján? Legalább ki fog hírünk messze terjedni,“ szólt. Megtalálta-e valaki a palaczkot? Ki tudja? de a két lelkes ifjú hire tetteik folytán messze terjedt s bár mindketten hideg sírban porladoznak már, élni fognak örökké a nemzet emlékében.

s

* *

Az első nagy csapás, mely Eötvöst még ifjúkorában érte, atyjának vagyon bukása volt. Eötvös jótállást vállalt atyjáért, s ez ügyre vonatkozólag következő kis történet szállongott, bizonyságául, mennyire megnyerte a fiatal iró szabadelvű elvei által a közszeretetét. A hitelezők közt volt

S. báró is, kihez Eötvös azon kéréssel ment egy ízben, hogy lenne egy kis türelemmel, mig követelése kic-gyen- littethetik. „Lássa, — szólt — én most csak irói keresményemből élek, tehát lassan megy a pénzgyüjtés; kérem várjon egy kis ideig.“ A gazdag báró azonban semmit sem akart erről tudni, s Eötvös lehangoltan távozók; S. báró még a lépcsőn is utána kiáltá: „Ismétlem, meg akarom kapni pénzemet.“ A lépcsőn találkozik Eötvös egy zsidóval, kit nem ismert, de ki e szavakkal szólító meg: j „Hallottam, mit beszélt a gazdag báróval; önnek 4000 frt- j ra van szüksége; én kölcsön adom; majd visszaadja, j ha pénze lesz.“ Eötvös meglepetve monda, hogy nem is

de nem nagyon szereti — de nem szerelmes belé — hagyta tehát az öreg az eseményeket magoktól bekövetkezni, s elmélázva a jövő felett, várta mig Endre magától nevezi meg hölgyét.

—-Lásd jó atyám !— kezdi Endre érzelegve,—hölgyem jó háztól való szép, s talán épen ez az oka, hogy magán kop- tattjaa világ nyelvét, mert lásd a világ rósz, igen rósz, em- litetlenül hagyja az érdemeket, mig a legcsekélyebb hiányt is szászorozva tünteti elő, kivált ott, hol nincs ki a rágalmazók szájába a megtorlás feszítő zahláját tegye, ott az érdem is gunytárgyává válik, a legszelídebb mosoly kaczér nevet nyer, olt egy jelentéktelen szócska kiejtése, bűnös jelleget ölt rágalmazó nyelvek elöttjaz illetőre, kit a a sors irigylendő külsővel, s képességekkel látott ugyan el, de ezek helyett megtagadta tölök a vagyont és a pártolót.

— Hidj nekem fiam, nem csörög a levél ha a szélnem fuja, válaszol Dénes ur egykedvűen, hogy a világ figyelmen kívül hagyja az érdemeket, sanetaláni hiányokat megkétszerezve, vagy tán négyszerezve is róvja fel, az illetők rovására, ez tagadhatatlan, de hogy az a világ, mely olykor csak nehány emberből áll, kik állítások szerint a más becsületének koptatásáért éteti száját, mindanyi- szor valótlant mondjon?! —ezt még sem akarom határozottan állítani, én az állításokat rendesen a józan okosság kicsinyítő üvegén keresztül szoktam megvizsgálni, s hidj nekem, hogy ily experimentatio után, még ritkán volt alkalmam csalódni, — legalább a közvélemény rendesen megegyezett nézetemmel.

— Jól van atyám! térjünk az előbbire, te Ígérted nékem, hogy ellenzeni, s igy akadályozni nem fogod boldogságomat.

— És ezt Ígérem is, és ezt meg is tartom, im itt van kezem reá, válaszol Denes ur az ifjúnak, mert először a te boldogságod az én boldogságom is, de ne feledd egy idejüleg, hogy boldogtalanságodban is osztályrészesed leszek, ha ez, mitől Isten őrizzen meg, egykor bekövetkeznék, de másodszor, mint már mondám, nincs is jogom

ismeri „De én ismerem önt,“ felel az idegen; „tudom, mit tett ön már eddig is a szabadság érdekében.“ S nem tágított mindaddig, mig Eötvös a pénzt einem fogadta s ki nem elégítette gazdag hitelezőjét És az ismeretlen nem is csalatkozott; az első pénzösszeg, inelylyel Eötvös rendelkezett, a nemes lelkű zsidó követelésének kiegyenlítésére volt szánva.

Bámulatos volt Eötvös munkássága; a szó szoros értelmében halálra dolgozta magát, miután különben is gyenge testalkattal bírt. Naponkint 9 órakor már hivatalában volt s szakadatlanul dolgozott 1 óráig; ekkor haza ment s 3-ig magánkihallgatáson fogadott minden osztálybeli panaszos és kérelmező feleket, aztán gyorsan ebédelt, többnyire 10—15 perez alatt, s ismét hivatalos dolgai után láíott, ha ugyan minisztertanács vagy pártértekezlet nem vette igénybe. Este ismét Íróasztalához ült,— vagy inkább állt, mert állva dolgozott, —s reggel háromnégy óráig szünet nélkül tudományos vagy szépirodalmi munkával foglalkozott. E roppant megerőltetésnek természetes következménye lön, hogy gyenge testalkata megtörött.

*

* *

Betegsége kigyógyulását Karlsbad forrásától remélte s ide rándult ki nyáronként, a „fekete elefánt“ szerény házában tartván évenkint szállását. Imeröseinek szerette mutogatni azon házat, melyben hajdan Goethe lakott, s azon emléktáblát, melyet Karlsbad polgármestere az ö korholásai folytán tétetett a Goethe házra. Egy Ízben, — beszéli Ráth Mór, kivel a boldogult szívélyes viszonyban állott, a „fekete elefánt“ első emeleti szobájába vitte fel Eötvös, azon hírrel, hogy kellemes meglepetés érte — s ragyogó arczal mutatta első unokájának arczképét, mondván, hogy unokájának születése volt talán életében az egyetlen öröm, melyet nem szenvedések árán vásárolt meg. „A vöm inár meg is vette a mezöhegyesi kanczát, melynek csikaján a kis Návay egykor lovagolni fog; talán jobb ajándék is — Yégzé mosolyogva, - mint a mit én szántam neki egykori ajándékul: Goethe összes munkáinak diszkiadása.“

*

* «■

Eötvös összes müveinek kiadását is tervezte betegsége alatt s az egész busz kötetre terjedt volna, és pedig 10 kötet politikai és tudományos, ugyanannyi szépirodalmi mű, egy tükörben megfutott irói pályájának egész képét. Már betegen javítgatta a „XlX-század eszméi“ kiadásra szánt II. kötetét; irt hozzá uj előszót s majd minden lapon írónnal egészen uj sorokat. „íme,“ mondá, „e mü első kötetét Szalay László forditá az eredeti németből; ö értett engem és fordításán alig kellett változtatnom. A második kötetet germanismusaimnak ellenségei fordították és mert nem értettek, talán jobb magyarságot, de nem az én könyvemet adták sajtó alá. Hanem világos lelki örömömre szolgál, hogy 20 év rázkódásai és keserűséggel telt tapasztalásai után is minden sort aláírhatok, melyet akkor közzé tettem.“

A „Gondolatok“ uj kiadását is szóba hozta Ráth Mórral; kivett Íróasztalából egy csomó kis zseb-jegyzőkönyvet s szólt: „Nézze, ezek tele vannak gondolatokkal csak le kellene íratnom s még három-négy kötetet is adhatnék ki. íme, tévé hozzá mintegy elborulva a közel végnek elöérzetén, és Íróasztalának kéziratokkal lelt fiókjaira mutatva, én vagyon szerző ember soha sem voltam. Az, mit nemzetemnek és családomnak hagyhatok, e fiókokban fekszik.“

Eötvös végső nyilatkozatainak egyike. Bismarckról volt szó. „Igen müveit, nagyon eszes ember,“ mondá a báró, „de azért mégis Dzsingiszkhán!“

házasságodat megakadályoztatni, te teljes kort ért önnálló fiatal ember lettél s én megszűntem gyámod lenni, de atyád s jó barátod soha, s ily esetben az atya és jóbarát, egyedül csak szigorú nézetét közölheti, mit azután elfogadni, vagy elvetni magától az illető szabad akaratától fdgg.

— Elvetni magamtól soha ! soha ! — válaszol Endre érzékenyen, mialatt Dénes ur nyakába borult volna, te nekem mindig atyám, szerető atyám maradsz, tanácsod szigorú parancs leend előttem.

— Oh! ne mond ezt fiam ne mond, én nem kívánom lemondásodat, én visszaadom Ígéretedet, mert tudom hogy ennek kimondása mély lelki erődbe került, s tudom hogy ennek megtartása által, boldogságodat éppen úgy megsemmisíteném, miként azt, ha tanácsomat nem követed, a körülmények fogják megsemmisíteni, hali de én kába ! mit beszélek itt szerencsétlenségekről, miért időznek rémes képeim? holott még azt sem tudom kiről van a szó, s hát ha az illető éppen tetszésemet bírja? — avvagy ha talán nem bírja is, nem csalódhatom e én is nézeteimben miként annyi százezren, hisz csalódni emberi dolog, ép oly adomány, mint a szeretet és remény, ha bár ezeknek ellentétje is, azután meg a házasság az égben köttetik, kába ki időnek előtte pálezát tör e felett. E szavak gyógy írként hatottak Endre lelkületére,bár tudta, mily nehezére esett ezek kimondása az öreg urnák, már azért ismert cousineját ki azt meg is érdemelte igen szerette, s kit ö Endrének szánt, de miután tervét meghiúsulni látta, Endre boldogságáért, bár annak tárgyát nem ismerte is, eltörülte fényes álomképeit, s helyt adott a bizonytalanságnak, két köny csordult ki az ifjú szeméből, azután érzékenyen folytatta:

— Lásd Dénes atyám ! én tudom, hogy te ily jó vagy, s hogy jóságodat viszonozzam, kívántam a házasságról le mondani, mert előre tudtam nzl, hogy eszményképem tetszésedet soha se fogná megnyerhetni,, s igy végkép leakartam mondani a házasságról, de te kívántad, te óhajtottad, hogy házasodjam meg, én tehát meghozom neked

Helyi njdonsigok.

— Nyilvános Köszönet. Kedves kötelességünknek ismerjük — azon 60 frt kegyes adományért, melyet a helybeli izr. nöegylet javára a helybeli takarék- pénztár igazgatósága és választmánya megszavazni szíveskedett, hálás köszönetünket nyilvánítani.

Jótékony egyletünk, mely magának czélul tűzte ki minden valláskülönbség nélkül árvákat, özvegyeket, bete- tegeket minden kitelhető módon segélyezni, továbbra is a t. takarékpénztári egyesület pártfogásába ajánlja magát.

Adja az ég, hogy a takarékpénztári intézet mindég viruljon és sok jótéteményben részesíthesse szenvedő közönségünk szükölködőit. — A tekintetes igazgatóság és t. választmányának hálás köszönettel.

Nyíregyháza, 1871. Február 13.

F I e g m á n n Mária, egyleti pénztárnok.

— A nyíregyházi ipar és kereskedelmi bank tisztelt részvényesei f. év martius 3-án Nyir- egyházáu a városháza nagy termében tartandó első rendes közgyűlésre meghivatnak. Tárgyak : 1. a lefolyt évröli kimutatások, és mérleg. 2. Az osztalék megszabása. 3. A számvizsgáló bizottság megválasztása. 4. A jegyzőkönyv hitelesítő bizottság választása. 5. Az alapszabályok 27. §. értelmében netalán beteendö indítványok tárgyalása.

Az igazgatóság határozatából,

V i d 1 i c z k a y József, m. p.

— A tisz. kér. nyíregyházi tanitóké- pezdében a téli félévi vizsgák f. hó 27-kán és 28-kán következő rendben fognak megtartatni;

Február 27-kén reggel 9—12-ig.

Braun E tr. Rendszeres vallástan

„ „ Magyar irodalom

Bogsch A tr. Methodica „ „ Német irodalom

Dr. Bartsch S. tr. Állattan „ „ Számtan

Hasonló rendben: Bibliai magyarázat

Polgári és | I.

Csillagászati földrajz j

Délután 4 —6-ig Zene, ének, Nagy Lajos orgona at- nitó vezetése alatt.

28-kán reggel a fennebbi rendszerint : Egyháztörténet Költészettan Történet Ásványtan Természettan A magyar nyelv műszere j Neveléstan I az I. évesekkel.

A számtan módszere 1

Megkéretnek a nevelésügy minden barátjai és ké- pezdénk buzgó jóakarói vizsgáinkat személyes megjelenésük által kitüntetni.

Dr. Bartsh Samts,

igazgató tanár.

— Az ifjúsági bált is keresztül tánczoltuk I Ez volt aztán a bál 1 Nem lehet legelőször is a rendezők finom ízlését és tapintatát ki nem emelnem. Egyszerű báli termünket oly szép paradicsommá varázsiák, hogy belép— tünkkor nagyobb városba gondolók magunkat. Itt egy csinál és ízléssel öszsze-állitott szikla közepéből, melynek párkányzatát s természetim repedékeit illatos élő virágok folytak körül, — szőkéit magasba a viz. Amott nagyobb déli növények erdeje zöldéit és pompázott; mindezeknél mégis szebbek valának a hölgyek. — Annyi sok szép nőt egy helyen, mint e bálban vala, nem minden bokorban lehet találni. Köszönet különösen a vidékről jött szépeknek, kik szerencséltettek bennünket, s reméljük jól is találták köztünk magokat. — A rendezőség mindent elkövetett, hogy a közönséget kielégítse. Legmeglepőbb vala a „fűzé r -1 á n c z“ melyhez jelvények és virágbokétok egyenesen Prágából valának megrendelve; s legélénkebb az a

I. II. III

I. II. III.

ez áldozatott de bocsáss meg kérlek, hogy nem éppen uno- kahugomnak nyújtom páris almáját, hanem jó vagy bal sorsom sugalatából, egy oly hölgynek, ki a te ízlésedet soha se fogja megnyerni, ezért hallgattam el tehát eddig nevét, s azért nem éreztem semmi kedvet a nösüléshez, miután csak ez egyet tudnám elvenni, s csak ez egy által hinném magam boldogittatni, s ez egy Rézpataki Hermin.

— Rézpataki Hermin 1 kiált fel az öreg ur indulatosan, egy közel álló bőr pamlagra tántorogva, azután elhalhatott s csend lön.

Endre pedig ott állt mintegy megsemmisült kő szobor, szemeit merően lesütve, mintha a földalól várná azon hangokat melyek végzelteljes sorsának jó vagy rósz jóslatát fogják tartalmazni, ez alatt az öreg ur erősen nézett az ifjúra, mely nehány pillant alatt átérezte a lét összes kínjait, azután fokonkint erőt vett magán, felállt a pamlag- ról csendesen, Endréhez közelitett, s a mélázónak meg, fogta jobb kezét és azután érzékeny hangon mondá, mondj le e hölgyről fiam! tépd ki emlékét szivedből, s ül- tes helyette mást.

—■ Nem lehet atyám! nem lehet! válászol szomorúan Endre, ennek kivitelére képtelen vagyok többé.

— Még ha boldogtalanságod sírját látnád is általa megásva ?

— Még arra az esetre sem.

— Ha mind az, mit szerinted a rósz világ állít, hogy hölgyed tetszvágyó, kaczér, szegénysége daczára pazar, nagyra látó, gőgös, kegyetlen, rósz szivü, makacs, akaratos, ha mondom mind ezen rósz tulajdonokat én mind az

utolsóig helyben hagynám.

_Ne tovább kérlek! ne további — sikolt fel a kétségbe esett fiú jobbját szivére, balját pedig eltávolitólag maga elé kiterjesztve, minden egyes vád tüzes tőrként hatol szivemben.

_Még ez esetre sem? — kérdi határozott hangon

D

énes ur.

— Oh ölj meg kérlek, ölj meg inkább irgalomból.--------------(Folyt köv.)