Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-05 / 6. szám
hátra jobb hadni és denuo . • . . azon artikulusok szerént mást csinálni leszen jobb. 4. Ha az nem leszen, mint egy protestatio mellett , . . őket csendesen **). Huxley az osnemzésrői. a II ..........s után. ( Folyt, és vége.) Bár nyitva volt az üvegedény nyaka, ázalagok létre nem jöltek. Ez a kísérlet bebizonyító, hogy a palaczk nyakának egyszerűn legörbitése által végkép meggátolhatni a lebegő lénymagvak fölszállását, ha csakugyan vannak ilyenek a légben. — Ellenben, ha eltöretett a cső az üvegpalaczk nyakánál, legott megindult az ázalagok lét- fejlődése. A kísérletek számtalanszor ismétlődlek és sikerültek is ; — ha azonban másrészt az állítólag légmentesen elzárt edényben a föltöltött folyadékból néha-néha ázalagok fejlődtek, erre most már azt lehet csak mondani, hogy az ily eseteknél a kellő elövigyázat hiányzott. Ma — ugyanis a legnagyobb mérvekben újra meg újra előveszik Spallanzani kísérleteit, és pedig az iparos termelésnél, amennyiben t. i. állati és növényi tápszerek czinedények- be töltve, forralási hőnek tétetnek ki, s aztán végül a nyílásnak beolvasztása által a külső légkörtől elzáratnak. «y í módon meggátolva az elrothadás, a forrás, a penésznek képződése, és pedig nem az által, hogy az éleny elzára- totl volna; mert ujjabb kísérletek bebizonyították, misze- rént a szabad éleny sem a rothadáshoz, sem a forráshoz nem szükségeltetik, — hanem csupán azért, mivel a forrás vegyfolyamának magvai távolittatnakel. Huxley ez által nem azt kívánja beigazoltnak tekintetni, mintha élettünemények mesterségesen soha eíönem idéztethetnének ; ő csak azt állítja, hogy nincs oly tényadat, mely azt bizonyítaná, hogy ily kísérlet már végleg sikerült volna. I Önmaga azt hiszi, hogy földünk őskorában voltak s lehet- j tek, az ős nemzésre kedvező természeti és vegyészeti elő ; föltétek, hanem azok már régóta elvesztek; azonban hozzá j teszi, hogy ez saját egyéni nézete. A bel-lénynek (entozoa) vagyis az állati testek ben- j fejében élő állatok szintén sok ideig erős kül bizonyité- ; kul szolgállak ama nézet hívei számára, hogy bizonyos | létmagból ha az reánézve idegen életkörzetbe jut, égé- | szén más valami fejlődhetik mint az ö saját törzs-életfája és alakja hozná magával (xenogenesis). A szalagférgek és j hólyag férgek, a melyek átalakulásait s költözéseit türelmes kutatás figyelmével nyornozgatlák v. S i e b o 1 d, v. 1 Beneden, Leuckartés egyéb jeles iielminthologok, , elvégre is tojásokból származó nemzedékekül bizonyultak ! he, — s ma jól tudjuk már, hogy utódaik mindig vissza- j térnek a törzs-állat eredeti lényaíakjahoz. A lét legpaiányibb alakjai közzül tett tudós nyomo- ; zások különös hálás térre jutottak a kórisme (pathologia) 1 mezején. Chaveau és Sanderson észleletei bebizo- j nyitották, hogy a himlő-oltásnál ható anyag nem folyadék j hanem 720»ooo“drész hüvelyknyi átmérőjű testecskékbö! áll. A juhok himlözése és a lovak mirigy-kelevénye is ezen pusztító nyavalyák, bizonyos parányi élő testecskék (mik- rozyma) jelenlététől függ, melyekrenézve még folyvást kérdéses, ha mint élödi lények fejlődnek-e már előbb megvolt létmagvakból? vagy inkább az epehólyagcsa tar- j tartalmát képezik vagy az izmok szövedékében előállott változás folytán, mint már előbb is abban megvoltak — jönnek-e létre ? Mindinkább arról győződünk meg, hogy a növények s állatok kórtüneményei bizonyos nagyon pará**) Gróf Kemény Jóe&ef másolata. Érd. Muz. (Joseph comitis Apparetnus Ep i•tola r i s ad Historian TransilvaoiaeTomus VI, pag: 253—259.) j nyi lényszervek által idéztetnek elő. A gabnanemüek be- ! tegségei, a burgonya rothadása és a szőlőkor miből és | hogyan támadnak, többé nem titok. Újabb időben a szoba- [ legyeknél mutatkozott „járvány“ is nagyban foglaikoztat- ; ía a természetbúvárokat. Oszszel láthatni az ablaktáblán | mozdulatlan, mintegy büverö által lekötve heverő legye- ; két, befödve fehér bársonynemü pelyhezettel, a mint | fölemelve penésztermö száraeskáját, testén áll a parányi gomba (empusa muscae ) Ezen penészgomba magvacskáií fölfedezték már az ifjú erővel repkedő lénynek vérében, mint parányi úszkáló testeket. Itt aztán elszaporodnak ; ezek, hajszál módra kinyúlnak s végre a testből kinőnek, hogy a penészvirág tenyészetét idézzék elő. A betegekkel i összezárt egészséges légy hamar megkapta e járványkórt. Csak nemrégiben jöttek nyomára, hogyan történik a kórnak tovaharapózása Ha egy penész-magocska a légy testére esik, megfogamzik azon, aztán gyökszálat vagy nyujtványt bocsát a testüregeibe a bőrön át, s ebből lesznek az ifjú légy vérében található sarjai az empusának. A aelyméreknél régebben észlelt és muscadine-nek mondott kór nem egyéb, mint a botrytis bassiana nevű penészgombának tenyészete. Az újabban 1853 óta pusztító s még ve- szélyesb kórnál, mely peperinnek neveztetik, mivel a bőrön mutatkozó fekete pontok által jellegzetes, Filippi azt találta, hogy a selymérek vérében Veooo-drész hüvelknyi nagyságú s hengerded alakú testecskék raját észlelhetni, melyek a nősténynek még kifejletlen tojásaiba is behatolnak, s igy örökül át a kór. Ez is ragályos, mivel a pepe- rin-testecskék elhagyván a beteg testet, a táplálkozás utján átmennek az ép állatokba, a betegség csak azáltal lett gyógyithatóvá, hogy a tudomány pontosan meghatározta a peperin-testecskék miségét Csak azon esetben sikerült a gyógyítás, midőn a kór anyagát képező testecskék a rovar testéhez oly viszonyban álltak, mint a fagyöngy azon tölgyhöz, melyen nőtt, azaz független egyedi lények voltak, s igy lehetett a ragály megakadályozásával kiirtani a betegségei. A selymérek betegsége Franczia- országon 17 év alatt 300 millió tallérnyi veszteséget okozott, — több mint 20 milliónyit egy évben. Nagy diadala a tudománynak, — hogy Pasteur a tünemények gondosan tanulmányozása utján fölismertette az igazi bajt s igy megtanitá a peperin elvesztése módját az állal, hogy vizsgálat alá vételik a nőstény; megsemmisittelik a kóranyaggal tölt beteg, és csak egészségesektől származó tojások költetnek ma már ki. Gonda László.-------------- ■ I Elméleti szikrák. SLihatálay a társadalmi viszonyokra. Irta Hortobágyi. (Folytatás.) Látunk csiszolatlan gyémántokat előtünedezni a sötét szögletekből, kiknél az akarat, a hajlam nem hiányzik; a szív jó, de a tevés hanyag vezeles, hanyag neveltetés sülyeszté homályba. Látunk ismét tudományos müveit embereket, kiket tévesen félre osmerve, úgy szólván közönséges embereknek tekina közöség Találkozunk elösmert nevezetes emberekkel, capa- citásokkal, kiket a társadalmi körök óhajtva, várnak s o legnagyobb előzékenységgel fogadják kebelükbe, lesve azoknak minden mozdulatát minden szavát, s midőn ezek vagy épen semmit vagy igen közönséges dolgokról beszélnek, elvész az illusio s tért nyitnak előnyben lenni oly egyéneknek, kik csak igen kevés vagy épen semmi képzettséggel nem bírnak s összes tudományok az itt ott rajok ragadt nehány frasisból áll, de azért ők mégis kedvenczei a társadalomnak s nevezetes emberek mind addig, mig az ösmert szakférfiak kik a legvidámabb társaskörök közepette is magasabb eszmék megfejtésén gondolkoznak, kiknek gazdag eszme forrását csak a toll, és nem a nyelv képes Iiiven eiötüntetniszakmájok közepette nem csak elárnyalják, de tökéletesen megsemmisítik az előbbieket. Láthatunk olykor finom társalgókat, tnás részen erős toaszt hősöket kik egyszerű levelet annál kevésbé egy rendes actát, vagy egyebet képesek papiroson megörökíteni, cso- 1 dálkozunk rajta, hogy miért?azért, mert gondolkozni nem ! tanultak, s ennélfogva nem is tudnak, az pedig amiben tudományuk rejlik, annyiszor hallott, s annyira elsajátított dolog előttük, hogy azok felett többé gondolkozni feleslegesnek tartják, ezek ellenkezője a gondolkozó hallgatag j emberek, kik csak igen ritkán jelennek meg a társaságokban, hol inkább unalmasak mint mulattatók, melanchoíicus , viseletök hallgetagságok miatt, ha olykor kérdést intéznek j hozzájok, zavarba jönnek, vagy sehogy vagy épen helyte- telenül adják a választ, de ha Írásbeli kidolgozásról van szólott ők erősek mint a Sionhegye s kidolgozások közbámulatot ébreszt, — ismét csaladkozunk, hogy miként történhet ez? igen egyszerűen, — az ilyen embereknél egy eszme százat szül, mely ismét temérdek ágra oszlik, ők tehát a rögtönözött felszólítások alkalmával zavarba jönnek, mert hirtelen nem tudják melyik ágát ragadják meg az elöltök épen nem ösmeretlen eszmének, továbbá megzavarja őket azok {előadása, miután nyelvök azt, mit mondani akarnak, nem képes oly sebesen előadni, miként azt eszmegazdag agyak termelik; e faj emberekre a bor- nirtak azon megjegyzést teszik, hogy: „ejnye de együgyü emberek.“ A legszebb hölgyekkel van olykor szerencsénk találkozhatni, kiknek szembeötlő bájai a kevésbé szépek, de kedvesek és szellemdusak társaságában vagy csak jelentéktelenül tűnik fel, vagy végkép elenyész ; e körülmény megfejtése a következő: e szépek egyik leglényegesebb hibája az, hogy ők magok ismerik legjobban bájaikat, melyeket elégségesnek hisznek a hódításra s igy a lehető legkevesebbet törődnek azzal, hogy magokat szellemi képességek, jóságok s kedvességek által a szivek birodalmának királynéivá lehessék; — más részről az ilyen szépek bájaik fokozatos emelésére minden eszközöket megmozdítanak, melyek által magokat feltűnővé s még bajosabbá tehessék, ezen eljárásokból azután két lényeges körülmény fejük ki, először hogy mindenek elölt a magokra aggatott csecsebecsék, feltűnő szép ruhák vagy éppen a nevetségig eltorzítottak, kikacskaringózotl fodrász müvek, s több hasonló nélkülözhető dolgok, vonják először is magokra a közfigyelmet, s csak is ezek meg- bámulása, megbirálása, vagy épen a mi igen gyakran megtörténik, kisatirisálása után, kerül a sor az Auslágkaszt- nira, vagyis akarók mondani a megbámulandó hölgyekre; másodszor pedig némely komolyabb szándékú ilju előtt különböző lényeges és tárgyilágos dolgokra nézve, a kétely, a bizalmatlanság magvát szórja el, melyek azután igen gyakran nem a legédesebb gyümölcsöket termik meg Hymen áldozatainál. Szerintünk a szépeknek nincs szüksége arra: hogy azok magokat a holt tárgyak, mesterkélések vagy kincsek által szépekké iparkodjanak lenni, mert hisz ők szépek bájosak ezek nélkül is, kivált ha az ifjúság gyöngyharmatához még a szivjóság, szelídség s szellemi képesség is osztályrészükül adatott a teremtéstől, s ekkor hasonlítanak a legszebb virághoz melynek látására lelkünk ön- tudatlauul áldja istent a természet remekében. A hölgyek e feltűnési vágya azonban kizárólagosan nem csak a ruha s egyéb díszítmények a nevetségesebbnél nevetségesebb divatok utánzásában rejlik, — ennél még veszedelmesebb ágai is vannak a feltűnési vágynak, nevezetesen a női Emancipate, vagy is a nöiességböli ki- vetkezési vágy. (Folyt, köv.) TÁRCZA. A házasság olyan. . .. A házasság olyan mint a lottéria, Nyernek veszítenek vele az emberek. Paradicsom, s pokol is lehet egyaránt Hol élv, gyönyör, keserv, hogy ha szárnyra keinek Fel s alá hurczolnak, égben vagy a földön Vágy és remény között, kétségbe esésben A mint rabjává tesz az érzelem-özön. Akad egy, ki megful élvben, gyönyörökben; Vagy nyög a boldogság édes terhe alatt. ... Van ki vakon hódol, csábnak és szeszélynek S öntudatlan örül ha annak szolgálhat. Hős, gyáva, türelmes a inig a kéjvágy öl Csendes, engedelmes mint a házikutya És ez mind nem másért . . . pusztán szerelemből. Más e túlvilág i édent el nem eri A nagy lotlérián egy életátkot nyer, Kéj és élvvágy helyett undor van lelkében, Reszket, s fázik bele, hogy ha ölelni kell, A szerelmi varázs mint köd úgy oszlot szét... És a miért epedt, képzelt ... a boldogság Hűség, állandóság kerüli tűzhelyét. • Angyal, s ördög lehet egyaránt az asszony, Úgy a mint szeszélye érzelmével sakkoz. Örök változatban fel nem ismert rejtély Ki áldást, átkot nyújt, felemel . . . eltapos. . . Angyal s ördög lehet, a mint mosolyától Üdv avagy kárhozat lesz jutalma annak Kit istenné, s istent ördöggé varázsol. Nyomor, Ínség legyen az ami látogat Csapás csapástérjen, s nem ver oly mély sebet Mint az a házasság a mely nem boldogít, Hol hűség és erény vétekárban sülyed, Kit sorsa rósz perezben dobott az urnához Egy életet vészit és talál mit keres A boldogság helyett, boldogtalanságot. Nyomor Ínség legyen az a mi korbácsol Egy életen által ez hordjon ölében, Ez is csekélység lesz, fájó édes gyönyör Egy hűn szerető nő házias körében. Mert mit hir, dicsőség soha nem pótolhat Egy boldog házasság sokat. , . mindent adhat Családi örömöt, békét és nyugalmat. Cír--------I. JL----------S. ( Eredeti beszély ) Irta: IEMTO1MCTX (Foiylalás.) — Már hiszen szó a mi szó, de rosszallani épen nein rosszallóm, — figyelembe véve azon fontos körüi- í monyt, folytatja az öreg ur komolyan, melyszerint családodnak utolsó sarja vagy, továbbá azt, hogy az idő, — mely minden megérlel, — téged is oda érlelt már, hogy | az élet kötelmeit fontolóra véve akként cselekedjél, hogy • aggkorodba ifjúságod hanyagságát szemedre ne vethesd, \ láss engemet s vágy példát, ki még a többi hasonló agg- j i legények között szerencsésnek erezhetem magamat any- I I nyiból : hogy téged fiamnak nevezhetlek; de mond, ha te nem volnál, miként sokaknak nincs egy őszinte résztvevőjük, mi volnék én? mi kötne az élethez?— semmi; ma-holnap egy gyámoltalan agg, kit szeszélyeiért— mely agg korával együtt jár, — mindenki kerülne; ki elhagyatott állapotában drága pénzért irgalomból ápoltatik; kinek halálát lesik a nevető örökösök s ha meghalt, ravatalát körül veszik ép úgy mint a czivakodó varjuseregek s osztoznak a prédán, a inegtakaritott vagyonon, melyet az életben magától megvont s melyért tőlök az szokott a kö- i szünet lenni: hogy ejnye de jó bolond volt ez a nagybá| esi, ni! mennyi vagyont hagyott nekünk hátra, anélkül: | hogy csak egy sánta nyullal is megembereltük volna érte | életében. — Dénes apám te mind tudod ezt, kérdi Endre mo- ! solyogva és még sem házasodtál meg? — Hát hiszen ne gondold fiam, hogy e tévedésemért j gyakran nem hibáztattam volna magamat, válaszol komo- ; lyan Dénes ur, egyébiránt én részben még is megnyertem a mit óhajtottam, fiam van, bár nevemet nem adhattam 1 neki, s ezzel szelíden magához ölelte Endrét. — Nékem pedig apáin van, bár azt eltemetve vél- j tem, válaszol vissza Endre, az öreg ur keblére simülva 8 • íorzomborz bajszos ajkát megcsókolva. Itt aztán az öreg ur elérzékenyedetts ott tartá End- rét nehány perczig vaskarjai által keblére csatolva. — Igen ám ! de lásd, én fiam iránt követelő vagyok, szólal meg Dénes ur, én szeretném öt mint házas embert látni, én vágynék unokáimmal játszani s ha engemet fiam szeretne, bizonyára nem vonná meg tőlem ez élvezetet. — A világért sem atyám 1 de lásd nagy itt a baj, én az igazat mgvallva, félek a házasságtól s szeretném ezt ■ legutoljára hagyni. —Ha ha ha ! kaczag fel az öreg, ez nem rósz, lelkem- utse nem rósz! imé egy fiatal exemplair, a ki fél a házasságiól, — ha ha ha! ki ne mond még egyszer ezt a szót, mert kaczagási betegséget kapok tőle. — No no ! hiszen nem úgy értem én azt — — Hát hogyan ? — Csak ugy, hogy miután megszoktam a szabad életet — Tehát szabadon is akarsz meghalni nemde? — kötődik Dénes ur, ne is mond tovább, mert ugy is gyanítom, hogy nem ez az indebindéje lehet itt a dolognak, no de hagyjuk ezt, hisz majd rá jövünk erre is, a mig azonban e tárgyra térnénk, nem mulaszthatom el előbbi figyelemre sem méltatandó kifogásaidra, egy boldogult nagybátyám extemporisált versére figyelmeztetni, melyet az a házasságra vonatkozólag mondott egy alkalommal, midőn tudniillik aggkorában megnősült s e miatt interpelláltatok : Házasodjál bár meg, vagy maradj nötelen, Mindkettőt megbánod idővel szertelen. (Folyt, köv.)
