Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-31 / 53. szám
<> VII. évfolyam Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY ga/rt. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN. hová a* előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. Hirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos $ petit sor egyszeri igtatásnál 5 többszörinél 4 kr. — Bélyeg- fö dij 30 kr. 53. szá.m. Vasárnap, decz. 31.1871. Debreczen, Szabolcsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖNYE. SEE' Szerkesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik sz. I ? Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk 1 küldeni. NyiIttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr bélyegdij. Előfizetési díj i Postán küldve .... 4.—-------------------------------------------------------------------------------------- Félévre............................2.— l agyobb terjedelmi!, mint szintén több izbou megjelenő hirdetések, alkut Évnegyedre......................1.20 s zerint a legjudányosabban közöltéinek. Előfizethetni öebreCKenben ifj. Gsáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. S^esíesi Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. ~ Előfizetési felhívás T1SZAVIDEK VIII-dik évfolyamára. A„Tiszavidéku már 7 év olta küzdelmesen bár, de buzgó kitartással futja pályáját, Azon bizalom, melylyél a t. olvasó közönség ezen hosszú idő alatt bizalmával és támogatásával megajándékozott : legszebb és legfényesebb bizonyság arra nézve, hogy lapunk iránya a közönség várakozásának teljesen megfelelt; s hogy e vállalat szebb jövőre érdemes. Mivel nemcsak több uj előfizetőt számlálunk, hanem lapunk szellemi részének gazdagítására több jeles szakképzett egyén felajánlotta működését; van szerencsénk jelenteni a t. közönségnek, hogy a „Ti- szavidék“ a jövő 1872-ik évben is meg fog jelenni. Fő feladata leend lapunknak, eddigi irányához híven, visszatükrözni és jelezni mindazon eseményeket és társadalmi mozzanatokat, melyek Debreczent, Szabolcsmegyét és a Hajdúkerületet közelebbről érdeklik. Tárczánkban érdekes és mulattató czikke- ket közlünk; összes törekvésünk oda leend irányozva hogy valamint hét év lefolyta alatt, úgy ezután is lapunk a t. olvasó közönség megelégedését kinyerje. Felkérjük tehát a t. olvasó közönséget, hogy lapunk jövőjét becses pártfogásával tömegesen elősegíteni méltóztassék. Előfizethetni Dcbreczenhen i(j Gsáthy Károly gazdasági akadémiai könyvárusnál; vidéken legczélszerübb ötkrajczáros postautalványnyal. Előfizetési feltételek : Egész évre...........................4 forint. F élévre.................................2 „ Negyedévre...........................1 „ 20 kr. „ Vigzavidék“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Ifjúkori visszaemlékezés. 185*-ben R..........-n jártam a gymnasiumba. M ár abban az időben nem voltam ugyan gyermek többé, de azért akkor is, mint addig, mindig arra törekedtem, hogy a Silvester-estét, a gyermekek e kedves szép ünnepét, otthon szüleim és kis testvéreim körében tölthessem. R..........városa és szülőhelyem közt fekszik a m agos p . . . i hegy, melyen át téli időben a nagy hó miatt sokszor sem kocsin, sem szánon, de még gyalog is gyakran csak élet koczkáztatással lehet közlekedni. Az említett évben a tél keményen köszöntött be és karácson után a hegyen át vezető kocsiút hó- fúvatagok által annyira el volt borítva, hogy kocsin vagy szánon azon előrehatolni nem lehetett; de a gyaloguton — a mint értesültem, — minden nap jártak ide-oda emberek. Deczember 29-én reggel még iskolába kellett mennem. Miután azonban szép derült téli nap volt, elhatároztam, hogy délután a négy-öt órányi sétát — Sz..........-ra társaságban vagy egyedül is — megt eszem. Ebéd után tehát, a megvásárolt apróságokat becsomagolván, társ nélkül ugyan,— mert ilyen nem akadt, — de azért jó kedvvel útnak indultam. P..........íaluban betértem az erdésziákba. Az er dészcsalád jó barátságban élt családommal és azért sohasem mulasztottam el arra menet nála látogatásomat tenni Az erdészt nem találtam otthon. Az erdőben járt. — Ilyenkor sok kárt tesznek ott az emberek, kivágván a legszebb fiatal fényükét — Az erdész neje figyelmeztetett, hogy az ég immár borulni kezd, s hogy jaj annak, kit a hóförgeteg a p ... -i hegyen utolér. Ajánlotta, hogy maradjak inkább nálok estére és folytassam holnap reggel utamat. Fiatal és könnyelmű voltam; megköszöntem a szíves meghívást; nem hajtottam a jó tanácsra és elbúcsúzván az erdésznétől és a gyermekektől, tovább folytattam vándorlásomat. A falu végénél azonnal felfelé vezet az ut a hegynek, még pedig eleinte egy darabig erdőben. A miut itt lassan felfelé haladtam a jól ismert utón, melyet el nem téveszthettem; egészen átadtam magamat gondolatimnak, melyek előttem repültek Sz.-ra szüleim házához. Képzeletemben már ott ültem a meleg hátulsó szobában, a feladatni szokott különféle étkekkel gazdagon megrakott asztal mellett testvéreim között. Csak hosszabb idő múlva térnek magukhoz ámultokból és fordítanak a fa körül levő egyébb ajándékokra is figyelmet. Kis öcsém fejébe nyomja a piros, arany paszomántos csákót, felköti a pléhkardot és felül falovára, váltig nógatván,hogy gyi te szürke! Kis húgom meg bábuját vetkezteti le és fekteti ágyába. Mi idősbek azután leülünk és mogyoróra dióra „huszonegy“-et játszunk. így érkeze el az éj- féi. Ott hátul meg az ajtó mellett egy legény ül az önkészitette „Luczaszéken“. Megtudja most, ki a boszorkány ? Ilyen gongolatok fordultak meg agyamban, mi alatt az erdőn áthaladván, kiértem a hegynek kopár tájára. Gondolatimba merülve, előbb észre sem vettem, hogy havazni kezdett, és a nagy hópelyhek mind sűrűbben hullnak alá. Nemsokára se eget, se földet nem lehetett többé látni a hótól, melynek egyrészét a zord északi szél arczomba csapkodta, mig tagjaim a hidegtől majd megdermedtek. De mindezeknél nagyobb baj volt az, hogy a nagy hó eltakarta az utat és semmi nyom sem volt látható. Mentem tehát egyenesen előre, azon irányban, melyben gondoltam, hogy a hegy csúcsára kell elérnem. A hótömeg gyorsan növekedett, és én gyakran térdig és azon félül gázoltam a hóban, mi igen lassitá az előhaladást. Nem lankadtam és iparkodtam mindig előre! csak előre! De az ut, mely máskor nyári időben oly rövid és kellemes sétának látszott vala, most nagyon hosszú és nagyon fáradságos lett. Már már lankadni kezdtem, erőm hanyatlott és eszembe jutottak mindazok, kik c hegynek téli időben áldozatul estek. Testemen hideg borzongás futott végig, midőn — úgy véltem — a hegy csúcsára felértem. (Látni három lépésnyire sem lehetett). Az ut legalább ezentúl lefelé vezetett. Ezen tapasztalás uj lelket öntött belém és erőm lassankint újra megtért. Tudtam, hogy a hegyről igen gyorsan érek le a völgybe és innét a hegy aljától csak tiz percznyi távolságra fekvő U. . . faluba, melynek vendéglőjében kipihenhetem magamat és megmelegitkezvén, folytathatom utamat Sz . . . felé, mely U . . .-tói még egy óra járásnyira fekszik. A hegyről csakugyan futva, gyorsan értem lefelé és sietve haladtam a völgyben tovább. A havazás megszűnt és a láthatár tisztultával a vidék, melyen jártam, oly idegennek, ismeretlennek tűnt fel előttem. De azzal vigasztaltam magam, hogy csak nyáron láttam gyakrabban és télen egészen másképen néz ki valamely táj, mint nyároD. Csak haladtam tehát előre gyorsan, de már meglehetősen lehangoltan Csudálkoztam, hogy a hegyről leérkeztem után oly hosszu-hosszu időre sem tűnnek fel még U . . . szalmafödeles viskói. Sokáig jártam, mig újra bágyadtság fogott el 8 egyszersmind megrémülve azt vettem észre, hogy erdőbe értem, holott a hegy alja és U . . . . falu közt erdő nincs. Iszonyú valóra ébredtem, mi eddig csak mint egy kellemetlen álom érintett, világossá lett előttem. Eltévedtem! Borzasztó tudat egy a gyermekkorból alig kilépett ifjúra nézve téli időben, estve (mert a tévelygésben sok idő telt el) egészen egyedül lenni ismeretlen vidéken, talán sok mérfölduvi távolságra emberek tanyáitól! A korábbi elbizakodottságot kétségbeesés váltotta fel. Eszembe jutottak ismét a rémképek azon emberekről, kik e hegyi vidéken téli időben eltévedvén, sokáig bolyongtak, mig végre elfáradva álomra hajtották le fejeiket a puha, de hideg hóágyba, mely álomból soha sem ébredtek fel többé! És eszembe jutottak a farkasok is, melyek e tájon tartózkodnak és az utast megtámadják; felizgatott képzeletem már hallani vélte rémes üvöltésüket, melylyel a véletlen prédát üdvözölték. Szemeim elhomályosodtak. A föld forogni kezdett velem . . . E pillanatban ebugatás ébresztett fel aléltsá- gomból. Egy reménysugár villant át agyamon. Hol eb van, ember is közel kell, hogy legyen, okoskodtam és nem csalódtam. Nem sokára emberi hangok ütötték meg fülemet. Közelebb jőve két embert pillantottam meg, kiknek egyike fácskákat \|ágott ki, mig a másik, puskával vállán, a koppót hitta magához. Az utóbbiban a p. . . . i erdészt ismertem meg, ki is engem észrevévén, a legnagyobb bámulattal kiáltott fel : „Az Isten szerelméért, hol veszi ön magát itt?“ Elmondtam neki, hogy jártam és kérdeztem, hol vagyok? „A mint jelenlétemből következtetheti P. ..hoz közel,“ felelt ő. Tehát a hóförgetegbeu nem tájékozhatván magamat, midőn a hegy tetejére értem, a helyett, hogy U . . . felé lementem volna : a p . . . i oldalon egy más völgybe ereszkedtem le és ebben oda tértem vissza, honnan órákkal ezelőtt elindultam volt. „Adjon hálát az Istennek,“ mondá most az erdész, „hogy ezen völgybe jutott, hol engem talált kerülőmmel együtt. Ha más völgybe ér, órákig téve- lyeghet, mig végre ellankad és elalszik örökre, vagy a mi még borzasztóbb, a farkasok prédája lesz. És most jöjjön velem és töltse cl családom körében az éjt. P , mint mondtam, nincs messze.“ S igy lőií. A kerülő által támogatva vánszorogtam nagy nehezen az erdész lakba, honnan nehány órával ezelőtt még oly elbizakodottan távoztam. Boldognak éreztem magam, hogy oly iszonyú veszélyből megmenekülvén, a kedves erdész család körében tölthetem el a Silvester-estét. Ő. L.
