Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

VII. évfolyam

49. szám.

Vasárnap, decz. ö. io/x.-ar ' ■£!=

Kiadó hivatal

ifj.CSÁTHY KÁROLY

gnzrt. akad. könyvkereskedése

debreczenben,

hová az előfizetési pénzeket és Ö hirdetéseket kérjük küldeni.

11

Hirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos 11 petit sor egyszeri igtatásnál 5,

többszörinél 4 kr. — Bélyeg- & - dij 30 kr. i

Debreczen, Szaboicsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú

HETI KÖZLÖNYE.

Nagyobb terjedelmű, mint s*intón több i*ben megjelenő hirdetések, alku szerint a legjutányosabban közöltéinek.-yrar:

Szerkesztői iroda:

Debreczenben , Főtér 7-ik sz Hová minden a lap szellemi | részét illető közleményt kérünk *1 küldeni.

Nyilttér alatt minden három ha- sábos garmondsor 10 kr. és | 30 kr bélyegdij. ^

ElölizetÓNl dij:

Postán küldve .... 4.—

Félévre •

.............................2.—

É

vnegyedre.......................1.20

E

lőfizethetni Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Sf.-Döszörméiiybeii

Lányi Márton kereskedésében. Deuten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetlek. Nyíregyházán és Nagy-Hálléban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb

ötkrajczáros utalvány által.

A üebreczenl néptanítók helyzete.

Debreczen városa a köznevelés ügyének valóban nagy áldozatot hozott akkor, a midőn az ingyen oktatás elvét érvényre emelte. Azonban a város atyái bölcsen tudták azt, hogy mit cserkesznek, mert meg- vagyon Írva, „elvész azon nép, a mely tudomány nélkül való,“ s igy most városunk lakossága azon helyzetben van, hogy annak még e legszegényebb sorsú rész is megszereztetheti gyermekeivel a közéletben nélkülözhetetlen ismereteket.

Debreczen város ezáltal maradandó emléket emelt önmagának, s az utókor hálásan lógja emliteni azon derék városatyák nevét, kik ez eszmét, nem rettenve vissza a kaján fondorlatok embereinek megtámadásaitól, buzgó erélylyel testesítették meg.

Azonban a tandíj eltörlése, azaz, az ingyeniskoláztatás meghonosítása által még koránt sincs elég téve a tanügy sikerdus emelése felőli gondoskodásnak.

Nagy előny az valóban, íőleg a szegény sorsú szülőkre nézve, hogy gyermekeiket ingyen iskoláztathatják, azonban ezáltal a főczél a gyermekek czélnak megfelelő kiképzése még koránt sincs biztosítva.

Hány oly szülő van, ki szívesen áldoz gyermekei taníttatására, csakhogy azok sikerdus oktatásban ré- szesittesseuek.

Debreczeni néptanítóink szakképzettségét egy- átalán nincs okom kétségbe vonni, hiszen a debreczeni egyháztanács néptanítóit az egész egyházkerületből szemelheti és szemeli is ki, s a nemes verseny, mi néptanítóink közt évek óta feuáll a tanügy terén valóban kitűnő, s már felsőbb helyen is elismerésre érdemesített eredményt mutathat fel.

így tehát nem a szakképzettség hiánya az, mit e rövid czikkem megbeszélése tárgyává tenni akarok, hanem azon anyagi helyzet, a melyben a nagy Debreczen város nem egy elismert jelességü néptanítójának és családjának a mindennapi szükséggel küzdenie kell.

ügy van, van Debreczen városában oly néptanító, kinek neve mindig a legjelesebbek közt szokott emlittetni, ki azon csekély fizetésből, mit néptanítóink kapnak mondhatni kezdetleges szükségleteit sem teljesítheti saszóteljes értelmében szükséget szenved.

Van több is, ki küzd az anyagi lét nehézségeivel, s csaknem naponta keservesen ismétli: „quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt.“

E sorok Írója a mennyire emberbarát, ép oly barátja a nevelés és közoktatás ügyének is.

Ugyan minő kedvvel tanítson az olyan tanító, kit folyvást az anyagi gondok foglalnak el, ki még a tanórán is azon töpreng, hogy miből teljesiti az nap legégetőbb szükségeit?

A debreczeni néptanítók évi fizetése 600 o. é. frt; s azon kívül szabad lakás és fűtés. E 600 írtból tisztességes ruházatra a tanítónak és családjának évenkint legkevesebb 120 frt kell. A világítás, a saját gyermekek taníttatása, adó stb. igénybe vesznek 80 ftot. Ezeket levonva, ott marad az ólelemre 400 frt; miből naponkinti élelemre alig 1 frt 10 kr jut. A ki ismeri azon drágaságot, mely piaczunkon uralg, ítélje meg, hogy honnan kerülhet ki ebből egy család reggelije, ebédje és vacsorája tisztességesen.

Ebből ugyan ki nem kerül.

A néptanítók, a mint tudjuk folyamodtak is fizetésük felemeléséért, hogy abból tisztességesen megélhessenek, de semmi biztatást sem kaptak az irányadó körökben, miután azon érvet hozhatni fel a kérelem ellenében, hogy a néptanítók ily fényesen (?) sehol e superintendentiában díjazva nincsenek.

Ez igaz lehet, azonban nem kevésbé igaz az, | hogy oly drága piacz mint a debreczeni, azXgész superintendentiában nincs.

Ajánljuk ez ügyet a város atyái és az egyházi tanácsosok figyelmébe, miután az ingyeniskoláztatás áldásos hatása csak úgy lesz biztosítva, teljes mértékben érvényre emelve, ha a tanítók helyzetét legalább türhetővé teszszük, hogy megszabadítván őket az anyagi gondokkal való küzdelemtől, kizárólag és zavartalanul hivatásuknak, mely nagy és nemes, élhessenek.

Különben a debreczeni népiskolák ügyéről, még sok elmondani valónk van, s e czikkünket mindenesetre folytatni fogjuk.

Egyenes Gáspár.

Alakítsunk Debreczenben iparmuzeum-egyletet.

Hazánk a haladás sorompóiba lépett; nemcsak Budapest nyert uj arezot, hanem az egész haza újjáalakulásnak néz elébe. A rónákat vasutak metszik át, gyártelepeink, üdvös egyleteink napról-napra szaporodnak.

Debreczen városa sem maradt el, megértve a jelen korszak intő szózatát, csak rövid idő alatt több oly jeles haladási mozzanatot jelezhetünk, a mi a fővárosnak is dicsőségére válnék.

Épen a jelen időszakban midőn „Kereskedelmi csarnok“ készül, midőn egy nagy horderejű intézet a „Tisza“ alakulása küszöbén áll; midőn a „Debreczeni iparosok önmivelődési egyletének“ megalakulását ezélzó eszme rokou keblekre talált; még egy igen fontos tárgyra hívjuk fel e város, s ennek környéke figyelmét, ez pedig nem más, mint egy „Deb- reczenbeu felállítandó ipar-muzeum.“

Első tekintetre nem is vagyunk képesek előadói; mily fontos eredményre vezetne, ezen eszme megtestesülése.

Mennyit nyernének ezáltal az ipar- és kereskedelem ! Minden iparosnak tág tér nyílnék megösmer- kedni az ipar terén történt legújabb elhaladásokról.

S mi szép volna, ha azon idegen, ki városunkba jönne, egy áttekintésre megösmerhetué az alföld iparát, és mezőgazdasági termékeit. Az iparmuzeumnak egy külön helyiség rendeztetnék be, a melyben czél- szerii beosztással az ide vonatkozó szakok képviselve lennének.

Szerény indítványunknak nem czélja, hogy az iparmuzeum-egylet körvonalait részletesen előadjuk. Mi csak rá akarunk mutatni e nagy fontosságú egyletre, mint a mely mivelődési és uemzetgazdászati szempontból fontos horderővel bir.

Külföldön jókor belátták ezen eszme életrevalóságát, s az ipar- kereskedelem és földmivelés terén áldásos eredményeket értek el.

Nézetünk szerint egy ily egylet alakulása az alföldön nem is járna oly óriás nehézségekkel; csupán | egy kis ügyszeretetre és buzgalomra volna szükség.

Az alakítandó iparmuzeumnak több alosztályai lehetnének igy például; történelmi, régészeti, ipar, kereskedelmi, és gazdászati osztályok. A történelmi osztály hivatva lenne az e vidékre tartozó történelmi | kútfők összegyűjtésére; a régészeti osztály magában felölelné a vidék összes régi műkincseit, leleteit, s egyszersmind híven jelezne minden régészeti mozzanatot; az ipar osztályban ki lennének állítva, és előtüntetve az ipar világ legújabb előhaladásai, e vidék ipar készítményei, egyes iparosok mii-remekei, ezen osztályban a művészet például a szobrászat és festő- ! szét is egyelőre helyet foglalhatnának. — A kereske- ! delmi osztály az árukat ismertetné, és tüntetné fel; a

I gazdasági osztály minden fontos jelenséget, a mi a gazdasági viszonyok előrehaladását és felvirágzását í czélozza.

Ez lehetne czélja és hivatása az iparmuzeum- egyletnek; itt emelhetjük ki még azon fontos doldot is, hogy az iparmuzeum-egylet kötelessége lenne folytonosa a külömböző már jelzett szakmákból kiállításokat rendezni, és jutalmakat kitűzni.

Ilyen körvonalok közt szeretnénk mi, ha Debreczenben egy iparmuzeum-egylet létesülne; ez azonban még csak terv, s mindenkinek fen van tartva a tárgyhoz szólás és útba igazítás joga.

Ezen eszme Debreczenben már egyizben megpendítetett. Egy összejövetel is történt, melyben városunk előkelőiből többen megjelentek; s akkor egy bizottság küldetett ki, az egylet czélja meghatározására, és alakulása mikénti módozatainak megállapítására, ezen bizottság, daczára annak, hogy kiküldetése ólta már egy év lefolyt az idő örvényébe, még mindeddig semmit sem tett, sőt az előbbeni viszonyokból következtetve talán örökre hallgatni fog, s igy ezen fontos eszme kivitele és megtestesülése még hosszú időkre elodáztatik.

Most mi, miután már lapuuk egyszer tüzetesen szóllott az alakítandó iparmuzeum-egyletről; újra megszakítjuk a hallgatás fonalát: felhívjuk azon kiküldött bizottságot, hogy valahára lépjenek a kezdeményezés előcsarnokába.

Azon esetben pedig, hogyha ezen bizottság a közönyösség jégvirágai közt engedi ezen szép eszmét haldokolni és meghalni.

Mivel városunkban úgy is sokan óhajtják ezen egylet létre jövését, sorakozzunk, és az igazi ügyszeretet megfogja teremni az áldásos eredményt. Debre- czeunek és az alföldnek mielőbb virágzó iparmu- zeuma leend. — r.

Újdonságok.

— Számtalan helyről jő a panasz, hogy kivált őszszel és tavaszszal; a járhatlau utak miatt nemcsak a vaspályákhoz, állam és megyei utakhoz jutni nem lehet, sőt a községek közti közlekedés is fenakad.

Ezen mind a kereskedelemre, mind a termelő gazdaközönségre nagy hátrányu s káros akadályt, nézetünk szerint, úgy lehetne elhárítani, ha minden határbeli közlekedési utak járhatóvá tétetnének, s ha a közmunka minden községben helyben a határbeli közlekedési utak csinálá sara fordittatnék; — mert a divatozó rendszer mellett, a községi közlekedési utakat, — mint a tapasztalás tanúsítja — járhatókká tenni nem lehet.

Azon községek azonban, melyek határáu jövőben is országos költségén fentartandó állam ut megy keresztül, a mennyiben egyéb közlekedési útjaik nem volnának, vagy ezek kisebb vonaluak lennének, az innen felmaradandó közmunkát, s szomszéd községek s puszták határában létező közlekedési utak javítására fordítanák, — valamint azon községek is, melyekuek határában rövid a közlekedési ut.

A kik pedig a közmunkát pénzzel kívánnák megváltani, ezt tehetik ugyan, — de ezen váltság-dijjak, a menynyiben szükség, részint a határbeli, részint az általok is használni szokott, más határbeli közlekedési utakra meg- kivántató hidak építésére s fentartására, kő és kavics szerzésre lennének fordítandók.

Ily módon minden határban, pár év alatt, járható közlekedési utak lennének, melyeket azután igen könnyű lennd az illető közmunkával folytonos jókarban fentartani.

Az osztó igazsággal sem fér össze azon szabály, mely pár év óta divatoz, mely szerint mindenki a közmunkának pénzzeli megváltására köteleztetik s az innen begyült pénz, részint az úgynevezett megyei utak csinálására, részint más czélokra is felhasználtatok, mert a községeknek nagyobb része a megyei, különben is nagyrészben elég rósz karban lévő utakat nem használja s igy miért fizessen valaki az általa nem használt útakra akkor, midőn a községi járhatlan utak miatt., a községből ki sem mehet.