Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-11-05 / 45. szám
biró henye is koldusbot után nyúl; mert hisz ezen kényelmes kenyér Ádám némely fiaira sokkal csábítóbb ösztön, mintsem hogy annak könnyű szerrel ellenállhatnának. Mily szomoritó ily rendszer mellett tapasztalni, hogy a szinlett koldus gunyja a becsületes és szegény munkás szorgalmának; hogy a csalás, tettetés pártoltatok s olykor még a munkás szorgalomnál is jobban jutalmaztatik! Vessünk azonban egy vizsga tekintetet azon nemzetekre is, melyek a civilisatió sima ösvényén nálunk tovább haladtak, s melyektől hiányos polgári szerkezetünkre átcsillogó némely szikrák oly jótékonyan, oly melegitőleg hatnak fejlődési pályáinkra. Az ausztriai b. törvénykönyv 2 dik rész 517. §-sa a koldulási ügyet a helybeli rendőrségre bízza. — A porosz törvénykönyv értelmében az utczai koldulás sem benszülöttnek, sem pedig idegeneknek s vándor- legényeknek meg nem engedtetik. Az idegen koldusok a határon túl kísértetnek, a helybeli szegények pedig kik valamely kiváltságos czéh, vagy más társulatokhoz tartoznak, főkép ezek által, azon kívül pedig városi vagy íalusi hatóságok által tápláltatnak. Ily czélszerü intézkedések közt, nagyon helyén van azon törvény, mely az utczai koldusnak nyújtandó alamizsnát legszigorúbban tiltja. Szászországban még 1772. év ápril 11-ről, nem különben 1803-diki junius 9 kén kelt parancs azt rendeli: „hogy minden község, benszülött szegényeit t. i. azokat, kik vagy ott születtek s növekedtek, vagy időközben ott letelepültek, s legalább két évig helyben laktak s élősködtek, táplálni s a koldulástól eltiltani köteles. Általánosan senkinek, különösen pe- | dig a vándorló mesterlegényeknek háznál, az utczá- kon sohasem engedtetik meg a koldulás, valamint ellenben az is, ki valamely koldusnak alamizsnát ad, 5 tallér fizetésére szorittassék büntetésül. Helybeli koldusok megbüntettetnek, s ez sikertelen lévén, — mint kóborlók a munka- és fenyitőházbautasittatnak.“ A Code pénal azt rendeli: „hogy egyes helységekben szegényházak alapittassanak, hová minden kolduló különbség nélkül utasittatni fog; az idegenek pedig megbüntetve szülőhely ökre utasittassanak.“ L. J. lyik magyar iparos ne ismerné? Midőn az eszme meg- penditése után - mondhatni — 28 napra, közel állott a testesüléshez s megkezdte működését, s a műiparos osztályt szükséges ismeretekben részesité, kevéssel utóbb következett az 1848 ki forradalom, mely mint mindent, úgy ezt is magával sepré. És midőn a szabadságharcz lezugása után újra kezdte volna működését, az akkori legfelsőbb satrapismusnak 1851-ben csak egy tollvonásába került az, hogy az iparegyesület üdvös működése tüstént be lett tiltva. Most azonban, midőn a nemzet tíai kezébe van letéve a kormánygyeplő, nincs a ki gátolná önök együttes mivelődését. (Beküldetett.) Újdonságok. — Felhívás. Felkéretnek a debreczeni t. iparossegédek, minden szakkülönbség nélkül, hogy a már hatóságilag is engedélyezett s f. hó 5-kén, azaz vasárnap délután 3 órakor a t. magyar szabó-czéh áruló helyiségében (D é g e n f e 1 d-ház) tartandó értekezletre minél nagyobb számban egybegyülni szíveskedjenek, melyen az alakulandó „Debreczeni iparossegédek művelődési egylete-1 iránt érdekkel viseltető főnökök is szívesen fogadtatnak. — Érte- kezleti tárgyak : körvonalozása az egylet czéljának s kijelölése ideiglenes választmányi tagoknak, kik az egylet alapszabályainak megalkotásában szakismereteik által segélyül szolgáljanak, nem különben gyorsabb alakulhatás iránti eszmecserék váltása. Szer ényi Endre. Beszéd, melylyel Sz. E. az iparos ifjúság vasárnapi gyűlését megnyitotta. Uraim ! Bátorságot vettem magomnak, hogy önöket a lapok utján egybegyüjtsem. Tekintve a kezdeményezést — a szép szám, melyben itt összejöttek, nyílt bizonyíték, hogy önök éreznek valamit, a mi r.észökre Debreczenben nagyon, szerfelett nagyon hiányzik. Én hasoulag átéreztem azt. S minthogy önök között mind ez ideig nem találkozott egy oly lelkes ki a közszükségen leendő segítés czéljából gyelést hirdetett volna, bátor valék én önöket egy kis bizalmas értekezlet tartásra hívni felIstennek legyen hála! szemeikből látom sugárzani, hogy önök megértik a kor intő szavát. S ha ez áll; úgy már nem szabad kétkednünk a felett, hogy e maroknyi nép a magyar nemzet el ne érje még egykor azon dicsőséges hírnevet, mely a nagy Mátyás király idejében elhatott északtól délig, kelettől nyugotig! így gondolkozik az — Uraim! — aki tudja, hogy nem a főméltóságuak teszik a nemzetet, hanem teszi maga a nép ! Önök a nép fiainak vallják magukat. Önök kezébe van tehát letéve azon hatalmas erő, melylyel — ha művelődünk — e magyar nemzetet még nagygyá, hatalmassá, 8 szemben az erőt rontó munkás mozgalmakkal, Európa előtt is bámulatossá tehetjük egykoron. Hogy azon iparágakban, melyeket önök müveinek, ezután jobban, pontosabban felelhessenek meg nagyfontos- ságu feladatuknak, igen sok segédeszközre van szükség. Ilyenek mindenekfelett az úgynevezett iparegyesületek. Ezek a jelen század legérdekesebb jelenségei sorába tartoznak, melyek mint megannyi más jótékony hatású intézetek Angol- és Francziaország áldásos példái után szóródtak szét Európa földén. Ezen iparegyesületeknek czélja mindenek fölött az iparüző osztályok műveltségi állapotának emelése. És az üdvös eszközök, melyekkel e nemes czélt elérni szándék- szanak, állanak ama nagyjelentőségű eszmecserék, ismertetések és kölcsönös felvilágosításokban, vonatkozólag az iparos találmányokra, melyeket majd itt tárgyalva adhatunk elő. És ezen iparegyesületek nemcsak az egyesekre, de az emberiségre is jótékony hatást gyakorolnak; fölkeltik az iparüzőkben s ezek által fölkeltik másokban is a tudás iránti szomjat, emelik az egyes iparosok anyagi állapotát, s önként rájönnek azon titokra, hogy mind jobb, mind értékesb s mégis olcsóbb művekkel álljanak elő, Ezt kívánja minden egyes iparűzőtől a XIX-ik század szelleme. Hazánkra nézve sem lehetett hatás nélkül maradni a külföld e nemes példájának, főkép midőn oly sok életre érdemes és képes eszme, terv és javaslat látott e nemzettestben napvilágot, lehetetlen volt, hogy fel ne ébredjen a nemzeti kormáuy élén álló férfiainkban a vágy: hasonbuzgalmat fejteni ki a szellemi kifejlőeés, töké - lyesűiésnek mezején. A magyar iparegyesület eszméjének első csiráját 1841-ben dicső hazánkfia Kossuth Lajos „Pesti Hírlapijában vetette el. S elvetése roppant hatást szült s nagy részvétet költött a magyar keblekben, czélját me— A debreczeni takarékpénztár helyisége meg- nagyobbul, ugyanis a jelenlegi fodrász-bolti helyiséget magáéhoz vette, s a fodrász-bolt Kolda János czukrász helyiségébőli felerészben leend elhelyezve. Sokkal jobb szerettük volna, ha a czukrászat helyiségéből e miatt semmi sem vétetett volna el. .. — Ifj. Csáthy Kas oly debreczeni gazdasági acaderaiai könyvárusnál megjelent : „A sertés-tenyésztés vezérelvei, gyakorló gazdák részére.“ Irta Békésy László. Ára 50 kr. — A helybeli színházi közönséget múlt hétfőn kedves vendégszereplő lepte meg. Rónai Mari „Fernando“ czimü darabban Georgette szerepében először lépett fel a színpadra s már első megjelenésekor is harsány tapssal és virágcsokrokkal tiszteltetett meg. Szép alakja, kellemes hangja, köztetszést nyert, játéka első fellépésénél is kielégítő volt. Többszöri fellépése szintén óhajtandó. — Balogh Ferencz a debreczeni ref. főiskola egyik jeles tanára a napokban adta sajtó alá : „Egyetemes egyház történetét“ mely négy füzetben fog megjeleni; ifj. Csáthy Károly gazdasági academiai könyvkereskedésében. Egy füzet előfizetési ára körülbelől 50 kr leend. — A debreczeni vasúti indóháznál levő másodosztályú vár- és étterem már megnyittatott; azonban a felszerelés nem felel meg az igényeknek, s az építkezési rendszer keresztülvitelekor vigyázni kellet volna, hogy a teremben ne legyen léghuzam, jelenleg minden oldalról iszonyú léghuzam áramlik szét, a mi az utaző közönségre rendkívül kellemetlen hatással van. — Örvendhet a komédiák sárral és viharral daczoló közönsége ; mert a hagyma-téren tegnap kezdték meg egy komédiás bódé összetákolását. A látványosság tarka tömeget gyűjt oda, a kik a szélvészben és viharban órákig elácsorognak, hogy egy medve-tánczoltatást, vagy egy papagályt lássanak ; s hogy a kintornák ismert utczai dallamait végighallgathassák. — A Toldyünnepélyen Debreczen is képviselve lesz; a legközelebbi tanácsülésben ugyanis a Kis- faludy-társaság által nov. 12-kén tartandó Toldy-jubilae- umon a város képviselésére Simonffy Imre főkapitány és Oláh Károly főjegyző — a „Debreczen“ felelős szerkesztője — kérettek fel. — A debreczeni dalárda által tegnap estére | fáklyás-zene terveztetett Komlóssy Imre ur névnapi üd1 vözletére. Az egész dolognak titokban kellett volna lenni, hogy a meglepetés még feltűnőbb legyen. Lapunknak szinte I volt tudomása a tervezett tisztelgésről, de a fentebbi in- ! dókból szándékosan hallgattunk. Egyik laptársunk azon- ! ban jóelőre kikürtölte, hogy szombaton este fáklyás-zene lesz, s már pénteken este a pesti lapok is közölték a hirt. — A dalárda tagjai nem kevéssé boszankodnak ezen eljárás miatt. — Telepi Károly a képzőművészeti társulat buzgó titkára, közelebb négy előadást rendezett Debreczenben, átalános figyelem és tetszés mellett magyarázva a képzőművészetek elemeit s ama festményeket, melyek közelebb a társulat debreczeni fiók- kiállításán láthatók voltak. Első előadása alkalmával főleg a szem alkotásáról, a szem tükrében alkotott távolati képről, a festészet nemeiről s a művész elő- készültségeiről beszélt. Második előadásának tárgyait a színek vissza sugárzásai, összhangzata, az fény és világosság ismeretei s az emberi test aránya képezték. Harmadik előadását a szobrászat és festészet összehasonlítására s a festészet történetének rövid ismertetésére használta fel, mig a negyedikben a kiállított képek művészi értékéről szóllott; egyes festmények magyarázásánál az előbbi előadások megjegyzéseit is felhasználta. Telepi Károly előadásait oly számú közönség látogatta, hogy a kiállítás termében, különösen az utolsó előadás alkalmával mozogni is alig lehetett. Nagy érdekeltséget tanúsítottak Debreczen hölgyei, kik közül Kornis és Bethlen Mikó grófné valóságos toborzást vittek végbe a képzőművészeti társulat érdekében.- Szoboszlón a jelenlegi követ által alapított takarék-magtár csehül van, mint haliára, az alapítványi gondnok volna megbízva a kamat beszedéssel, de — bár az várná a jó szerencsét — épen nem akarják fizetni, tyem jó volna-e minélelébb intézkedni s szigorral behajtani, nehogy ez is a többi alapítványok sorsára jusson. _ A jánljuk az egyház-tanács s illetőleg a főgondnok figyelmébe. A kontyos-beli csapiáros s neje a múlt j napokban kegyetlenül megverettettek valami nyolcz betyár által, hanem tettökért most már a böszörményi börtönben hűvösölnek. — Szoboszlói telekkönyv már meglesz, mint biztos helyről halljuk. — Örülünk rajta, mert ezen engedmény által sokaknak óhaja teljesítve van. — A Tiszavidék“ valamelyik számában Tury Samu lemondásáróli hir oda igazítandó ki, hogy azon esetben, ha vele nincsennek megelégedve, kész lemondani állásáról. — jPiuczi sátrak. Az idegennek legelőbb szemébe tűnnek azon vázalakok, melyek Szoboszló legszebb helyét, a város közepét elfoglalják. Ott diszlenek a kis- piacz közepén sorba felállítva, sárból s apró dirib-darab korhadt fákból összeillesztve. Ott üldögélnek előtte a pletykaságtól jól kihizott nénikék is, olykor-olykor imádkozva — huszár módjára. Váljon nem jó volna-e onnan eltávolítani őket ? Kár ott továbbra is tűrni, mely midőn egy részt a városnak sem szolgál diszére, másrészt az erkölcstelenség fészke lévén, az ott kószáló gyermekekre sincs jó befolyással. Reményünk az, hogy továbbra is nem fognak az ékesen díszelgő sátrak ott díszelegni; hanem tavaszra kelve eltávolíttatnak onnan. — Gyümölcsös kert. Ez is siralmas állapotban van. Sírva panaszolta el nekünk egyszer a kertésze, mily nehezen tud egy-két embert kapni, 8 ebbe sincs köszönet, Az egész kert tele van páré s más érdekes növényekkel, s fa a mi yan kevés, alig egy—kettő. — Jól tenné Szoboszló, ha e gyümölcsös-kertet, melyhez annyi reményt kötöttek, nem hagyná elpusztulni.- Csodálkozik az idegen ember azon, hogy lehet oly nagy udvarokat keritetlen s pusztán tartani, milyenek Szoboszlón számosán találtatna k, elcsudálkozik pedig a város hanyagságán, miért nem tud intézkedni a felől, hogy legalább is a főutczákon az udvarok keritetlen ne legyenek. Valóban nagy hátra maradás! Egy falu — Sámson — ki tudja hirdettetni, hogy az utczára deszkakerítéssel s a házakat háttal — nem véggel mint Szoboszlón is szokás — kell építeni s ellátni, s Szoboszló ezt tenni nem tudja, vagy nem akarja. — Tehetni tehetné, de nincs a ki indítványba hozza. — Nehány soruok tehát nem lesz érdektelen, ha a városi hatóság figyelmébe ajánljuk. — A ki egyszer a szoboszlói vendéglőbe be megy étkezni, vagy egy keveset mulatni, annak sincs többet kedve újólag megjelenni ott, izetlen ételek, vízzel vegyitett savanyu borok, csinynélküli berendezés, iszonyú zaj. Majd botra kél két —három paraszt legény, van hadd el hadd, olyan csetepatét tesznek, mintha újra a törököt kellene kikergetni a határból. Ez igy tart estétől reggelig, úgy hogy a meghált utas az emeleten nem képes aludni.— Hát erről nem lehetne rendelkezni ? A dorbézolásokat, verekedéseket, az utczai muzsikáltatást nem lehetne súlyos pénz-büntetés alatt eltörülni. — Nyilatkozat. A „Themis“ tisztelt előfizetőit és olvasóit ezennel értesítem, hogy a nevezett lap kiadója, Rudnyánszky A. könyvnyomdája jónak látta a „Themis“-t eladni, és további megjelenését rögtön beszüntetni a nélkül, hogy engem, mint a „Themis“ szerkesztőjét, a lapnak eként czélzott áruba bocsátásáról és beszüntetéséről eleve értesitett volna, és a nélkül, hogy e lap előfizetőit, kiknek előfizetési pénzeit alig három-négy héttel előbb vette föl azon lap utján, melyre azok előfizettek, annak megszüntetéséről és az előfizetők mikénti kártalanításáról értesíteni ildomosnak találta volna. A „Themis“ t. előfizetőinek részint közvetlenül csekély személyem, részint a „Themis“- nek általam kijelölt iránya iránt tanúsított hízelgő rokon- szenve és buzdító támogatása sokkal nagyobb becscsel bir előttem, semhogy erkölcsi kötelességemnek ne ösmerném magamtól még annak gyanúját is elhárítani, mintha a „Themis“ rögtönzött áruba bocsátása tudtom és beleegyezésem mellett történt volna, de másrészt sokkal magasz- tosabb azon czél is, — mely előttem lebpgett, midőn a „Themis“-t másfél évvel ezelőtt alapítottam, és melyet az ügyszeretet lankadatlan hevével igyekeztem a lap fenállá- sának ideje alatt mindinkább megközelíteni, — semhogy a lap eddigi kiadójának fenecsetelt eljárása engem csak egy pillanatig is visszatartóztathatna attól, hogy azon elvekért melyekért eddig küzdöttem, továbbra is teljes erélylyel küzdjek, és hogy ezen elvek diadalára — habár anyagi áldozattal is — fokozott lelkesedéssel továbbra is közreműködjem. Van szerencsém tehát a „Themis“ t. előfizetőinek jelenteni, hogy a kiadó által beszüntetett lap „Magyar Themis“ czim alatt újra feléled, a mennyiben ezen czim alatt f. évi novembertől kezdve egy uj lapot indítok meg, mely tulajdonomat képezve, a „Themis“ eddigi alakjában annak eddigi irányát követve és az eddigi előfizetési feltételek mellett, — a „Themis“ legutóbbi számaiban megkezdett czikkek folytatásával — minden kedden rendesen meg fog jelenni, és melyet a „Themis“ eddigi t. előfizetőinek — kik azonkivül természetesen jogositvák előfizetési pénzeiket Rudnyánszky A. könyvnyomdájától azonnal visz- szakövetelni — ez év végéig minden díj Déjkül megkül- dendek. Minthogy azonban a vidéki t. előfizetők teljes névjegyzékét nem birom, és igy a lap rendes szétküldésében legjobb akaratom mellett is gátolva lehetek, felkérem a „Themis“ összes vidéki t. előfizetőit, hogy velem neveiket és lakhelyeiket mielőbb közölni szíveskedjenek. —Kelt Pesten, 1871. okt. 30. Dr. Siegmund Vilmos, a „Themis“ volt szerkesztője és a „Magyar Themis“ kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője. (Pest, kalap-utcza 6. sz.)
