Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-09-17 / 38. szám
VII. évfolyam 38. szám. Vasárnap, Sept. 17. 1871. < I Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gaztl. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és ( i hirdetéseket kérjük küldeni. MMirdetések előre fizetendők : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bély< dij 30 kr. TISZA VIDÉK, Debreczen, Szabolcsmegje és Hajdúkerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖNYE. f pos1í,u 4.. ~ ---- -------------------------------------------Ö Félévre............................2.— ®® Syobb terjedelmű, mint szinten több Ízben megjelenő hirdetéseit, álltul Évnegyedre 1.20 szerint a leg jutányosa libáit közöltéinek. ^ « Szei’kesztői iroda: sa Debreczenben, Főtér 7-ik az. fj Hová minden a lap szellemi f* részét illető közleményt kérünk ^ küldeni. Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr héiyegdij. Előfizethetni DcllS'lkCZ6Ill)€ll ifj. Csfithy Karoly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.-BiiszürinriiyhPii Lányi Mdrton keieskedeseben. JPcstdl NeumäDD B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyo-utcza 6. sz.J hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. J ii’Cgy llttZüIK és B^^raaKÁllÓI>HIl a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legezélszerübb ötkrajezáros utalvány által. Mikor lesznek tanyai népiskoláink? i. Csikkünk homlokzatára irt eme kérdés valóban több embert foglalkoztat. Szomorúan kell látnunk : hogy tnivel§ Debreczennek] nagy ^kiterjedésű határa van, mennyi népes tanyát találhatni a pusztákon, hol a szegény béresek és majorosok gyermekei elől az iskola ajtó el van zárva. A szegény szülőknek az anyagi élet küzdelmeivel való bajlódás nem engedheti, hogy gyermekeiket a városban járassák iskolába, más ut pedig nincs gyermekeik neveltetésére. Elszorul az ember szive, látva az alföldnek jövő nemzedékét, hogy azok mily kevés tanulás által válhatnának értelmes emberekké, igy pedig iskola nélkül fájdalommal kell meggyőződést szerezni, mint nyer nagyobb tért az erkölcsi sülyedés, s a nép mi- viltségi fokozata mint száll alább. Debreczen város a hazában talán az egyetlen egy, a mely oly tetemes áldozatokat hozott az ingyen iskoláztatás behozatalára; nincs talán egyetlen egy város sem, a mely oly méltóan karolta volna fel a népnevelés szent ügyét; mutatja azon óriási eredmény, melynek hasznát csak a jövő nemzedék fogja egész nagyságában megismerni. Azonban a szegény tanyai lakosok gyermekeinek neveltetéséről mind ez ideig nincs gondoskodva, a gyermekektől nem lehet azt kívánni, hogy mért- földekről jöjjenek Debreczenbe, az ingyen iskoláztatás jótéteményében részesülni; mert ezen hosszú ut a fiatal gyermekeket tönkre tenné, elfáradt testben fáradt lenne a lélek repülése is. Azt sem lehet kívánni, hogy azon szegény tanyai ember, ki verejtéke hullása közt keresi napi kenyerőt, két három gyermeket a városban saját költségén neveltessen és taníttasson. Ez lehetetlen is volna, mert a hol az anyagi vagyon hiányzik, ott hiába van meg minden jóakarat, az akadályok miatt hajótörést fog szenvedni. TÁRCZA. Régészeti emlékek Debreczen vidékén, ív. Nagyon sajnálom hogy jelenleg, ezen tárgyaknak lerajzolt ábráit nem csatolhatom, hogy igy teljes leírást, és ismertetést nyújthatnék: azonban ez lehetetlen volt, mivel egyrészről a kő- és bronz korszaki tárgyak még nincsenek rendezve; más részt jelen kis füzettel nem akartam egyébb czélt elérni; mint azt hogy Debreczen környékén a szom- ! 8zéd Biharmegyében, és a Hajdúkerületen, felköltsem az egyes tudomány kedvelők figyelmét; s igy egy kő és bronz j korszaki gyűjtemény felállítása czélba vétessék ; akkor az- ' tán ha a tárgyak szaporodása a rendezést mint múlhatatlan feltételt megkívánja, szükséges leend a részletes is- i mertetés. — Különösen reményem van, hogy Biharmegyé- j ben felkarolják ezen eszmét, mivel Váncsod, Szeghalom, ; Zsáka, Fúrta, Mező-Keresztes stb., oly gazdag lelhelyeket tartalmaznak, a honnan kevés utánna járással egész gyüj- teményt lehetne össze szerezni, a kő és bronz korszak em- J lékeit Biharmegyében e mü szerzője ismertette a „Nagy- j várad“ czimü lapban. Jó volna ha a Hajdúkerület is tenne valamit, mivel ott is több leihely van, hogy többet ne említsek H.-Had- ház határában már eddig is igen ritka példányok találtattak, továbbá a Zelemér is egyik kitűnő leihely, a hol még sok érdekes műemlékek lehetnek. A debreczeni határban a legnevezetesebb leihely, a nagyvárad-utezai temetőtől, a Csere erdő felé, a hol a homok halmok közt bőven jönnek elő kő és bronz korszaki tárgyak. Megemlítendő itt az úgynevezett hulladékok rétege, a hol sok hamu és égetett csontmaradvány található; Olyan nemes ember-barátok pedig ritkán találkoznak, a kik az ily elhagyott gyermekek sorsát szivükre vevén, őket iskoláztassák. — Ha akadnak is néha ily nemes lelkek, ezek csak tünemények, a mai kalmár világban, a hol mindenki inkább az anyagiság után fut, mint sem részvétet nyújtana s a könnyet letörülné azon arczokról, a kik hiába szenvednek, vágyódásuk meddő küzdés, s sorsuk jobbra fordulását hasztalan várják. Ha figyelembe vesszük, hogy még mai napig is a debreczeni tanyákon mily sok gyermek nélkülözi a taníttatást s a jövő korszaknak mily keserű gyümölcsöt fog teremni ez elhanyagolás; akkor kétszeresen kell rajta lennünk, hogy a népesebb tanyák közelében, a főbb pontokon, legalább a téli évszakban, tanítási tanfolyamok rendeztessenek. A szegény gyermekeknek, kivált a kik távolabb laknak, s a kik különben is legtöbbnyire igen gyéren ruháztatnak; igy is mily sokat kell szenvedni, ba a távolabbi tanyai iskolákat látogatni akarják, s menynyit el kell tűrni a téli idők viharától, a hófuvatago- kon keresztül gázolni, s a téli szélnek kellemetlenségeit kiállaui! — De mégis segitve lesz egy nagy társadalmi bajon, s a remény megnyitja az utat egy szebb jövőhöz, mikor a tanyai gyermekek iskolázásáról is kellőleg gondoskodva lesz. Az elmaradás azonban oly nagy, hogy azon rögtön segíteni kellene; Debreczen város meg fogja érteni az esdő szózatot, és nem kés’k még ez év folytán a téli időszakban tanyai iskolai tanfolyamot nyitni, nem fogja a kiáltó szót elhangzani hagyni, s meghallgatja a debreczeni tanyai lakosok kérelmét, a kik gyermekeik neveltetéséért esedeznek. Debreczen város a népnevelés terén tett áldozatai által halhatatlanná tette nevét, s tetteit még fényesebben ragyogná be azon gondoskodás, ba a debreczeni szegény tanyai gyermekek iskoláztatását minél előbb életbeléptetné. hihetőleg ezen helyre hordattak a legrégibb időkben az állatok maradványai, s ezek alkották a hulladékok rétegét. — Debreczen határában még több helyen is fedezhetők fel, kő és bronzkorszaki tárgyak. S mindenütt a hol homok talaj van e környéken, akadhatni a kő és bronz korszaki emlékekre. — Már egyizbeu megkisérlettem ősz- | szehasonlitást tenni, azon leletekkel, melyek Szabolcsme- gye, Bibarmegye, a Hajdúkerület, s Debreczen határában, ' találtattak; s úgy találtam, hogy ha részben, a leletek közt némi külömbség mutatkozik: ugyan azon általános jelleg vonul el mindeniken; a mi azt mutatja, hogy már a tör- j ténelemi tudást sok ezer évvel megelőzőleg ezen vidéken I társadalmi rendet ismerő nemzetek laktak. — Ez elpusztult korszakra, csupáu ezen emlékek utalnak melyeket leg- j először a régészet feladata felismerni, rendszerezni, és i megmenteni; — igy leend a múlt melyet összetapodtak j az évezredek, kibontva a feledés ködéből, a tudomány sző- vétneke által megvilágositva, s vissza szállva az idők ös- - vényén, megismerhetjük egy elpusztult korszak kihalt , világát. Az első lépést megtehetnék hivatalos utón : a közsé- gek elöljáróit figyelmeztetni; hogy minden leletek beszolgáltassanak. — A lelkészek elősegélyezhetnék az ügyet aképen, ha a népet felvilágosítanák, hogy a régiségek iránt kegyelettel viseltessék. Eddig igen szomorú tény j volt az, hogy a tálált régiségek vagy az egyesek rombolási szándékának estek áldozatul, igy például a hamvvedreket a köznép rendesen szét szokta törni, váljon nincs-é bennök . pénz? a régi emlékeket, pénzeket pedig kicsiszolja és i fényesíti, váljon nem arany vagy ezüst-é? — így aztán a múltak ereklyéi, ha egyszer megszabadultak az örök enyészet örvényéből, a találók rombolása által semmi- sittetnek meg. A hamvvedrek széttöretnek, a régi emlékek, érmek, pénzek kicsiszoltatnuk s elvesztik azon régi zománezot, mely a műkincsek egyik föltétele. Ilyen módon romboltatnak szét műemlékeink. Néha az is megtörténik, a helyett Társadalmunk kórjelenségeiről. Társadalmunk két legtömörebb alkatelemét a j földművelő ös iparos osztály képezi. Amaz a kemény ugarok fölött teremti meg magának a boldogságot, melyet mai napsóg is még vajmi sokan várunk a föilegekből, mintha ott e keresett életezikknek monopolizált áruraktára volna, s nem ; lenne az elhintve közöttünk, miként az omló fövények aranya, melyet ha kerestük, bizonyára meg is találunk. Emez gépei és szerszámai közt élve le napjait, társadalmunk egy oly elemét képezi, mely, különösen korunk mai reálirányu törekvéseiben, legkiválóbb képviselője a munka hatalmának. Amaz — hogy általános íogalmakkal éljek — a föld népe; ez a munkásosztály. Ne hunyjátok le szent borzalommal szemeiteket ti, kik annyira féltek e szótól : munkásosztály. Ez osztály minálunk még nem a London mob-ja, mely ujongva kísérte a népkegyelt Cromwelt a West- ! minsterbe, s melyről épen maga Cromwel úgy nyilatkozott, hogy hasonlókép ujongnának akkor is, ha ! akasztani vinnék; ez osztály még nem a Pária sansculotte jai nálunk, kik véres ajakkal, mintegy a kasztok bűneinek boszuló angyalaiként járták be a ; világváros utczáit, vadul sikoltozva a „Caira! Caira!“ vérfagyasztó danáját; de még a commune rajongóit is hiúban keresed benne, azokat a dühödt fúriákat, kik fáklyáik lobogó fényénél, monumentális épületeik lángjainál ülték meg elárult hazájuk torát, kik a zsarnokság szobrát a porba dönték, de helyébe a piedestálra a mocskos demagógia szédelgő istenasz- szonyát álliták : a mi munkásosztályunk — még ma kevés kivétellel — békés, csendes nép; szerszámai zörgése még nem siketité meg, a gyárak zúgása még nem bóditá el fejét, s volt légyen bár roszakaratu törekvéseknek kitéve, még mindig a lágy agyag ő, melyből az eszmény legszebb alakja képezhető. hogy egyes múzeumokba adatnának, egyenesen az arany és rézművesek kezei közzé kerülnek potom áron, a hol aztán a kohóban újra felolvasztatnak, s lesz belőlük fülbevaló, gyűrű, a rézfélékből pedig csengő és pityke. — Ilyen sors vár Magyarországon a régi műtárgyakra. — Jó lenne ha népies könyvek által igyekeznénk hatni a magyar népre, hogy kímélje meg a talált régiségeket. — Más országokban a népiskolákban tanítják a gyermekeket a múlt iránti pietásra; ennek óriás eredménye Yan ; tapasztaljuk Magyarországon, hogy a hol igazi ügybuzgó tanárok vannak : a muzeumbeli tárgyak nagy részét gyermekek hordják össze. így van épen a debreczeni muzeura is, a hol jó része a tárgyaknak iskolás tanulók által adatott és gyüjtetett. Pesten kívánatos volna, ha egy külön osztályú, országos kő- és bronzkorszaki muzeum állíttatnék, és rendeztetnék be; azután a vidék sem maradna el, hanem mind Debreczenben, mind Biharmegyében Nagyváradon és a Hajdú-kerületen Böszörményben, múzeumok állíttatnának fel. A megyei s városi múzeumok létrehozásának eszméje igen fontos s már eddig szép eredményt mutathat fel Ilontmegye, Szabolcsmegye s több hazai város. Én is reményiem, hogy felszólításom nem leend kiáltó szó a pusztában, hanem az ige testté válik. Rövid müvecskémnek egyik czélja a megpendített eszmére az alföld vidéki nép figyelmét telhivni; később főfeladatom lesz, az egyes leleteket rajzban is bemutatva, a tudomány szemüvegén régészetileg részletesebben ismertetni.1 Majd ha a nép szivében mély gyökeret vér a műemlékek iránti pietás, a hazában szerteszét vidéki múzeumok állíttatnak fel : a régészetnek megértik fontos jelentőségét; s kegyelettel zarándokolunk a múlt idők szent csarnokába, hol hosszú évezredek hullottak az enyéseet ködébe, s kipusztult korszakok vannak eltemetve a feledés porába.
