Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-08-13 / 33. szám
VII. évfolyam 33. szám. Vasárnap, A_ug\ 13. 1871. »is "%■ Szerkesztői iroda: op Debreczenben, Főtér 7-ik sz. Oft Hová mindeii a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Hirdetések előre fixe- 1 tendök: minden 5 hasábos gj petit sor egyszeri iglalásnál 5, jj többszörinél 4 kr. — Bélyeg- k <1 ii 30 kr. I —jj Debreczen, Nzabolcsniegyfi és HafitnkerOlet vegyes tartalmú f HETI KÖZLÖNYE. Nyiltlér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr bélyegdij. S? Előlizetési díj: [ Postán küldve .... 4.— 83 Félévre............................2.— lítgyolil» terjedelmű, mint hxíiiIóii több Ízben megjelenő hirdetések , alku Évnegyedre ......................1.20 jj s zerint a legjutányosabbaii közöltéinek. Előfizethetni Delrrecxenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. HL~ Böszörményben Lányi Márton kereskedésében. Pesten Láng J. (Dorottya-utcza 9. sz.) és Neumaun B. (Kigyó-utcza 6. sz.) hirdetési irodáikban, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. HíyiregyilázBIl és H ngy-^H&llÖbiin a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Miért marad anynyi sok ember iskolázatlanul? i. * Folyvást lehethallani azon panaszt: hogy ennyi meg ennyi ezer ember marad iskolázatlanul, egyfelől azért, mert növendék ifjúságban sincs meg a hajlam a tanulásra, más felől pedig a szülék sem szeretik iskolába járatni. Miután ezen panaszok a társadalomra bizonyos tekintettel döntő befolyással bírnak, nem marad egyébb hátra, miut betekinteni iskoláinkba, megismerkedni azon szervezetével, elfigyelni az azokban uralkodó tanrendszert: hogy ugyan hol és miben is gyökerezik tulajdonképen mindennek az oka ? Mert aki ismeri népünk életrevalóságát, továbbá a ki ismeri a köznépnél uralkodó auyaszeretetet, az előtt csaknem lehetetlenséggel határos: hogy mindennek okai az ifjúság, illetőleg a szülék személyes tulajdonaira volnának jogosan visszavezethetők. De más fele is van e tekintetben a baj forrása, nevezetesen: ha alaposan figyelemre méltatjuk úgy a tanrendszert, mint az iskolai szervezetet, nem különben az irányt, az ott uralkodó szellemmel együtt, eléggé indokoltnak találjuk ezen nagy idegenkedést, melylyel egy felől az ifjúság, másfelől a közönség viseltetik a mai iskoláztatás iránt; mert a mai iskolákban az elemi iskolától fel egész a főgymnasiumig, minden egyebet lehet tanulni, csak azt n e m, a mi a mindé n n a p i ke n y é r- keresetre szükséges a köznépnél. Lehet tanulni vallást, mély tudományos rendszerben, mintha csak minden gyermekből egy egy második Luther, vagy Pázmánt — lehet tanulni ó kori idegen classikusokat, mintha csak egy egy Hómért, vagy Horatzot, lehet tanulni világtörténetet, földleírással mintha csak egy egy Nagy Sándort, vagy Bismarckot akarnánk neveltetni, stb. Nem lehet ellenben tanulni reál-tudományt, gazdászatot, ipart, kereskedelmet, statistical, az ország és nép helyi viszonyaira tekintettel: hogy azután számítva tudnánk gazdálkodni, ipart űzni, kereskedni; nevezetesen : hogy ipartermékeink számára hol és merre találuánk népes piaczra, és hol és merről lelietne a feldolgozandó anyagot minél olcsóbban beszerezni. Mind ebből következtetve azt lehet álitani, hogy a mai iskoláztatás ez élj a oda van irányozva: hogy annak növendéke elébb legyen világ — mint honpolgár, elébb ismerkedjék meg a csak inkább tudósoknak, papoknak, diplomatikusnak való világtörténelemmel, bolt nyelvekkel, a vallás magas tudományával és csak azután ha mindezzel nem boldoguland legyen iparos, kereskedő gazdász. stb. És igy csoda-e hogy a köznép, mely minden den dolgot a kézzelfogható haszon után tud megítélni természeti ösztönét követve, minden rósz akarat nélkül, meggyőződésből nem tudja pártolni a mai iskolákat: inkább küldi gyermekét kissebb korában liba és pulyka pásztornak, hagyja a porban játszani, az ntczán elé-hátra csavarogni, inkább küldi apró szerességre. venyigét szedetni, téglát hordatni; nagyobb korában pedig inkább hagyja korhelkedni, tanyára, kertre, munkafelügyelőnek, dinyecsösznek küldeni. igen mert a mai iskoláztatás előtte oly meddő dolog, melyre végre is — tekintettel az ö alattas igényeire, — csaknem teljesen hasztalan. Hisz a mai iskolai stúdiumok általában olyanok hogy azok a legnagyobb szorgalom és a legalaposabb készültség mellett is csak évtizedre hozhatják meg- gylimölcsüket; és igy a köznépet, azért: hogy ily előtte csaknem beérhetlen eredményért bár mi áldó- f zatot is tegyen akár a maga akár társadalom érdekében, ugyan ki róvhatja meg jogosan? És bár az itt elmondottak igazságát nem tagadja senki; és bár a reális ismeretek hiányát elébb vagy utóbb megérzi mindenki, midőn bizonyos ügyekben szüksége lévén arra, de nem értvén hozzá, sajnálattal kénytelen megjegyezni: hogy bizony nem értek hozzá, még csak elképzelni sem tudom; nem is tudok hozzá szóllani, — mindamellett ez eddig alighozatott a nyilvánosság elé, sőt miután ezreket közel érdekel, és igy igen kényes dolog — mindinkább ta- kargattatott. Ha bármi szép is a tudomány mély tengerének egyes gyöngyei után kapkodni, — habár mi szép is: ha a szív íöldobog, kész feszülni nagy tettekre a hallott példák után, ha bár mi szép a vallás szivcsende- sitő, lélekemelő tanaival minél jobban megismerkedni i de mindamellett is figyelembe kell venni a körülményeket is: hogy ugyan mennyire felelnek meg azok j czéljainak; figyelembe kell venni erőnket, hogy képesek leszünk-e czélunkat nem beérni teljesen, csak némileg is megközelíteni. Miért is a közönséges ember lelki szomját felkeltetni, — midőn van aki megmutassa: hogy ez az j ut, vezet a forráshoz, melyből szomját lecsilapithatja, de még nincs ki kalauzként elvezesse oda; mig ön í maga az ut irányát jobbra-balra tévelyegve keresi, kérdés: hogy nem ölte magát meg addig a szomjúság által. Hisz a gondviselés annyira korlátolta erőnket, | és oly rövidre szabta életpályánkat: hogy ha oksze- rüieg akarunk élni, igen igen vigyázni kell, nehogy i erőnket és időnket hasztalan dologra pazaroljuk el Az a köznép mely a végzettől arra van kárhoz- ; tatva: hogy minden napi kenyerét véres verejtéke í után is szükségest szerezhetne be midőn csakhogy | éhen ne haljon, éj napot egygyé téve fut, fárad, mun- j kálkodik, dolgozik, — csak okszerüleg cselekszik, ha ; mellőzik az ily iskolai stúdiumokat, melyek tanulása ! i val ideges érdekek szolgálatában állanak, csak elébb i is való a közönséges embernek önmagát, és családjai I éhhaláltól, nyomortól megmenteni, mostoha helyze- j | tén javítani, jövendőjét biztosítani, mint például: Ovi- ; dins Néró elégiáit szajkómódra tanulgatni, és Xeso- j I for Anabasisát csudálgatni. Észrevétel a szerbtövis irtására nézve. * Debrcczen város halósága, a szerbtövis kiirtására évenként tetemes ezrekre menő összeget szokott kiadni; és mind e mellett czél nem éretett eddig; mert a szerb-tövis most ha nem virul a határon oly nagy mértékben, mint régebben, de még is igen-igen el van az terjedve, úgy hogy évek kellenek arra: hogy valóban, kipusztittassék. Ha czélszeriileg akarunk valami dolgot véghez vinni, tekintettel a körülményekre; és csak igy tudunk biztos sikerrel haladni; csak igy nem leend hasztalan azon áldozat, költség idővesztegetés, erő- pazarlás, melyet arra fordítunk; igy kell tenni a szerb-tövis irtására nézve is. Nevezetesen, midőn tisztában vagyunk némileg természettani tulajdonságával, arra kell fordítani figyelmünket , hogy természettani tulajdonságának gyengeoldalain megtapintva, — mi módon hogy és I midőn eszközöltessék annak kiirtása. A szerbtövis csak oly talajt szeret, mely homokos és napfényes vidéket képez; nem szereti a lapá- lyos és árnyas helyet; mindemellett nem lehet, álli- : tani: hogy egyedül csak az általunk jelzett talajra szorítkoznék; sőt határozottan állíthatjuk* hogy egy i növény sem oly szemtelen barátságos, mint ez; mert ez a hol egyszer megjelenik, onnan ugyan bajos ki- pusztitani. Szaporodása pedig részint magról, részint gyökéről eszközöltetik; a gyökéről való szaporodást illetőleg megjegyzendő, hogy nem öröklő, hanemcsak ideiglenesen, rendesen 2 — G év közt változó; magva pedig apró és termése gazdag lévén, a szél által könyeu és nagy mennyiségben szóratik szét messze távol vidékre; és a mi több a mag kemény héjzatá- nál fogva daczol rendesen az őszi és téli nedvességgel és idő viszontagsággal, tehát ha egyszer beérik — nem kényen rod had. és vész el. Kiirtására nézve többféle módot kísérlettek a tövén -- szalmát hintve rá — leégetni, de költséges lévén egyfelől a tüzelő anyag beszerzésére, másfelől pedig a napszámosok nagy mennyiségben való tartása — czélhoz nem vezetett; és mást kísérlettek meg. Kísértették trágyával elnyomatni, miután legá- zoltatott volna lábas-jószág által gyenge korában, tavaszszal, ugyanis nagy mennyiségű lábas-jószágot hajtottak reá azon czélból: hogy letapodtassék, más felöl pedig azért, hogy a ráliullott trágya — miután a vegytani felbomlása folytán bizonyos hőmérséket fejt ki kiégesse. Kísértették továbbá szántással, de ez nem vezetett czélhoz kellőleg, mert egyfelől a szántás áltai a legelő gyepezete feltöretvén, évek veszsztek el mig a legelő ismét helyre állott és igy igen veszteséges volt; másfelől pedig a felszántott fold puha lévén — a szél által elvetett mag — a puhatalajba az eső és szél által beboronáltatváii, csakhamar kikelt és szebben diszlett, mint szüléje, harmadik felől a szántás azért is káros, mert. az által a talaj felpuhittatván, a lábas jószágok által még jobban felvágattatván ez által ismét csak hátráltatik a legelő helyre állítása; más tekintettben pedig lehetetlen is, kivált ily nagy határon mint a debreczeni Gyakorolják kiirtását rendesen kapával, szóval, a kapa czélszerübb eszköz, mert. az nem oly fárasztó és azzal a tövis hozzá férhetőbb. Ily módon gyakoroltatik a határon is, és elég jó sikerrel, mert ha figyelembe vesszük: hogy évről évre mennyire pusztul, bátran állíthatjuk : hogy 5 —G év múlva igy teljesen kipusztul; kivált ha az irtás okszerűbben történik, nevezetesén nem váratik be: hogy beérjen a mag illtöleg a gyökere, és azon nal megsemmisittelik, még a kiszáradás előtt. Az irtási időre legalkalmatosább május második fele, egész június és jtilius elsőfele, midőn még gyen ge és éretlen. A kiirtásnál egyborzantó dolog is kiséri az embert: a mennyiben az első években alig látszik eredmény sőt, néha még gazdagabban, bokrosabban hajt ki; ha éretlen korában irlatik, akkor már a 4 dik évben észrevehetőkig feltűnik pusztulása; csak az 5 — G évben tisztul ki tőle teljesen a talaj. És igy ebből az is látszik, hogy a szerb tövis irtására nézve következetesnek kell lenni; időszak ban, akkor nevezetesen midőn rágondoljuk magunkat irtani, mert ellen esetben a talaj az irtás által némileg müvehetvén. a tenyészel csak elősegittetik, hanem meg kell változtatni az időszakot meg kell választani az eszközt, midőn és melylyel foganatba vesz- sziik. Azonban ezen írásra nézve miután az úgy is tetemes költséget, hosszabb időt nevezetesen okszerű irtás mellett is G évet, és szakadatlan kitartást, buzgalmat és türelmet igényel, egyúttal jónak láttunk egy indítványt tenni, ez pedig csak az: hogy miután a közlegelőn ugv is nem egyedül csak szerb tövis,
