Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-08-06 / 32. szám
9 * VII. évfolyam kiadó liívafal ifj.OSÁTHY KÁROLY gazcl. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. Hirdetések előre fizetendők : mindén 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélscg- dij 30 kr. *jj 111 ■■' 32. szám. Vasárnap, Aug. 6. 1871. Dehreczen, Szabolcsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú f Szerkesztői iroda: %£ Debreczenben, Főtér 7-ik se. Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr bélyegdíj. .. ___ .. ____ ff? Előfizetési dili H ETI KÖZLÖNYE. f pM«„ km,ive .... 4----------------1-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------is Félévre.............................2.— l agyobb terjedelmű , mint színién több ízben megjelenő hirdetések, alkui. Évnegyedre 1.20 szerint a legjutányosabban Közüliéinek. >v Előfizethetni Debrecenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. HUÖÜZÖrméliybei! Lányi Márton kereskedésében. JPesteil Láng J. (Dorottya-utcza 9. sz.) és Neumann B. (Kigyó-utcza 6. sz.) hirdetési irodáikban, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. üyir^gyllázHVl és Nagy-Káliéban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajczáros utalvány által. Gépek alkalmazása a gazdászat terén. Lapunkban is több Ízben felemlítettük már, hogy a munkás kéz hiánya nálunk, különösen a gaszdászat terén, igen-igen érezhető, sőt tekintettel a munkabér magas voltára csaknem végtönkrejutással fenyegeti a gazdászatot; annyival is inkább, miután mindennek egyedüli hatalmas gyógyszerével, a gépek alkalmazásával általában idegenkedünk megismerkedni, azok czélszerü használatában nem akarunk hinni. Holott a müveit külföld, gépek segedelme nélkül nem is tudna már ellenni; vagy ha a végzet erre kár tioztatná: oly visszaesés állana be a társadalomban, hogy csaknem véginség következnék, és igy a külföldtől megtanulhatnánk, hogy a gépeknek a mezőgazdászat terén való alkalmazása nemcsak czélszerü, hanem rendkívül hasznos is; nemcsak annyiban,hogy azáltal a munkára fordítandó költségben tetemes ta karitást eszközölhetünk; hanem annyiban is, hogy a gépekkel jobban és czélszerübben, állandóbban és gyorsabban lehet minden munkát végezni. Hogy pedig a munkás kéz hiánya mennyire érezhető, kitűnik onnan is, hogy nem is említve fel a vasutak készítésénél alkalmazott idegen munkások ezreit — nagyobb földbirtokosok és bérlők nemcsak idegen vidékre, nevezetesen, binnen az alföldről a felvidékre, hanem még külföldre is kénytelenek kiutazni munkások kerítése végett. E mellett mily magas munkabért kell fizetni, ha ezen földhöz ragadt munkásoknak fizetett munkabért — összehasonlítjuk a kissebb hivatalnokok fizetéseivel, csak akkor látjuk, hogy társadalmunknak ez is egy oly betegsége, mely gyökeres orvoslásra vár, csak akkor látjuk, hogy mig a kissebb hivatalnoknak nyomorult 80 kr napdijjal is be kell érni, addig egy napszámos rendesen 1 frt 20 kr, egy kaszás pedig 2 frt 50 kr napdijat is húz. Hogy az ily magas napszám, mennyire kimeríti a gazdászattal foglalkozók zsebeit, kitűnik onnan is, hogy az újabb időben a földtulajdonosok közt a bukás egymást éri, és a földtulajdonos már nem is mér maga kezére gazdálkodni, tartván a világos bukástól, hanem inkább — nem koczkáztatva földjének tiszta jövedelmét — bérbe adja idegennek. Hanem nézzük csak, miért van ez igy, és nem másképpen, holott lehetne; még pedig haszonhajtó- lag? — ez csak azért van igy, mert a gazdálkodásban gépeket nem használunk; holott a mai időben már a mezei gazdálkodás majd minden ágaiban, a munka majd minden nemében lehet már alkalmas gépeket használni; csak tekintsük át:hogy éven át miféle munkák is fordulnak elő? és mennyiben vannak ezen munkák teljesítésére alkalmas, czélszerü gépek; úgy találjuk, hogy ha nincs is épen még mindenre, és a már meglévők is hagynak fen némi kívánni valót; van annyi mégis, és alkalmatos annyira, hogy a mun ka legnagyobb részét el lehet már gépek segedelmével végezni; nemcsak elvégezni, hanem azáltal a munkáltatás! költségben is, némi takarítást lehet eszközölni. De menjünk tovább, a termény betakarításánál, a takarmány értékesítésénél, a terménynek a romlástól való megóvásánál szinte lehet gépeket használni. Azonban bár mily hasznos legyen is a gépek alkalmazása, egyes gazdászatnak gépekkel való ellátása, felszerelése, különösen a vidéken, hol a gazdászat nagyban alig, csak itt-ott, csak is kicsinyben folytat- tatik, csaknem lehetetlen; vagy oly nagy áldozattal járna, hogy a befektetett tökének kamatját sem adná vissza, nemhogy pedig némi hasznot hajtana. Különben egyes gazdászatban különösen a kis- sebben — nem is hasznos, és czélszerü; mert az év legnagyobb részében munka hiánya miatt szünetelni volna kénytelen a gép, és igy nem fordítaná vissza sem a befektetett tökét, sem pedig a mellé alkalmazott gépész fizetését. Ennél fogva, miután látjuk, hogy a munkás kéz hiánya mennyire érezhető, továbbá, hogy a munkabér magas, úgy annyira, hogy az még azt a kis hasznot is siet felemészteni, a mi netalán kedvezőbb körülmények közt megmaradhatott volna; továbbá miután látjuk, hogy mindezen a gépek alkalmazása által lehet legiidvösebben segíteni; jónak látunk egy índit- ványnyal előállani; ez pedig az nevezetesen, hogy a mező gazdászat minél nagyobb haszonnal folytattas- sék — a gazdászaftal foglalkozók, legyenek azok földtulajdonosok, vagy bérlők, lépjeuek részvényes társaságban, czélul tűzvén ki a maguk gazdászatán, — egyszersmind üres időben a másén is, — minden munkát a mennyire lehet gépekkel végeztetni, a részvényekből begy ült alappénzbői szerezvén meg és tart- váu len a gépeket, mely gépekkel a részvényes tagok munka illetőségeinek teljesítése után bizonyos bérért idegeneknek is lehetne dolgozni. Az ily társulásnak az a haszna is lenne, hogy egy gépész által természetesen segéd munkások alkalmazása mellett, több gépet is lehetne kezeltetni. K. Gy. Újdonságok. * A debreczeni piucz rendezéséről* Legközelebb olvastuk, hogy a piacz rendezés megint elmarad Debreczenben, holott pedig arra igen nagy szükség volna. Mi nem akarunk tanácsot osztogatni senkinek, annyival inkább egy ily hatóságnak, mint a debre- czeni, ki mindenben bölcs és tapintatos eljárást tanúsított, különösen ott, hol a város érdeke és a közjó iépett előtérbe; mindamellett nem tudjuk tovább elhallgatni a közvélemény azon nyilatkozatát, mely a piacz rendezését régen sürgette és ma is sürgeti, anynyival is inkább, mennyivel inkább tudjuk, hogy mennél tovább marad e kérdés megoldása, annál kényesebbé válik. Minden jól rendezett városnak van rendezett piacza; ne menjünk messze, csak Nagy-Váradra, Kassára vagy Pozsonyban, és megfogjuk látni, hogy a piacz nem igy, mint nállunk, egy utczára van szorítva, hanem van arra egy-egy külön tér kiszakítva; Kassán van csak, hogy egy szép négyszegletes tér van erre a czélra kihasítva, hanem ezen tér apróbb négyTARCZA. Töredék gondolatok Madách Imrének halhatatlan müve. /I« ember tragédiája olvasmánya után. Nagyszerű Chaossa az emberi észnek, Zavart gondolatok, mint maga az élet. Villanyos röpte a szellem hatalmának. Mely perez alatt fut ezred évet át. És végre is midőn be barangolá Millióknak moh lepte sírjait, S ábrándjai között jó remény fejében Csatákat vívott fényesebb jövőért Csak akkor látja át, de — de már tört erővel —- Hogy gyermek játék minden küzdelme, S törpékké fajultak óriás czéljai, S mint a magasban zugó fellegeknek, Tömege, midőn is végre földet ér, A légnek láthatatlan viharjai között Milliárd cseppekre törik, s bomlik szét. Hitvány képzelődés mit látunk, Még a napsugár is csak esalékony fény, Annál sötétebb lesz, mentül tovább nézzük, S égő fájdalommá válik a gyönyör, Melyet kerestünk ragyogása közt. Hitvány képzelődés maga a boldogság, A mikép használod csak annyit ér, Undorrá silányul még az érzelem is Ha kéjei között el fajult a szív. — Minden törekvésünk, a sors báb játéka; S magasztos jövőnk melyek ezerek S milliók élete drága árán szerzénk: . Néhány évek alatt, mint u buborék Legkissebb nyom néklil oszlik szét. Képzelődés minden, s reményképeink: Bűn és erénytől teremtett fogalmunk Oly alakot nyernek, milyenre az idő Hóbortos szeszélye idomítja át Nincs biztos alapja semminek e földön, Maga a bölcsészet csupa dőreség. Tanait melyeket most bámulva tisztelsz Gúnyos mosolv közt veti el gyermeked. És a vértanút a honnak nemtöjét; Kinek halántékát borostyánnal fűzzük Ugyan csak annak késó ivadéki Rémképen említik gyermekeik előtt, S romokká zúzzák emlék oszlopát. —- Az egész élet egy nagyszerű álom Végzetünknek sötét éjeién. Moly alatt csak látogatva járunk Csalódásainknak fáklya világánál. — És ez igy vagyon nem is lehet máskép Hisz’ e nagy világ mérhctlen űrében, Kisded földtekénk csak parányi porszem, Hát még az ezen élő emberfaj ? Kissebb a paránynál, a nagy mindenségliez Gyöngébb erőben a pókháló szálnál. Mikép tudhatná hát a végzet utait ? A messze terjedő sötét jövendőt? Biztos kezekkel amazt egyengetni ? Emennek pedig kitűzni irányát! Hogyan lenne képes hatni századokra ? És maga e század, mi a végetlenben? Buborék, pillanat maga egy ezred év, Csak nekünk rémlik az hosszú időköznek ; Mint a láthatatlan ázalék féiegnek, Örökkévalóság egy kurta nap folyása. — Az idő eltelik, és mit ma alkotott Azt holnap könnyedén zúzza, töri szét, Bölcsőnk szomszédjában a sir őre tanyáz, Tudásunk fájának ékes lombjai A midőn leg több gyöinölcsöt hoznának Gyökeit a végzet férge emészti ki. És ez igy megyen öröktül, örökké Megfoghatlak módon törünk mindég odább, A végzet kerekét körös körül járjuk Nem sejtve hogy annak nem érhetjük végét. Mig végre el halunk, és jő más nemzedék Ez is küzd, tör, ront, bon), a mint sorsa hozza, Reményit, terveit, kába büszkeségét Csalódásaival, az utókor örökli. Buday Imre.
