Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-30 / 31. szám

VII. évfolyam

Kiadó hivatal

ifj.CSÁTHY KÁROLY j

¥ ga/.d. akad. könyvkeieskedése L debreczenben,

| hová az előfizetési pénzeket és fí hirdetéseket kérjük küldeni.

\ Miirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélveg- dii 30 kr. I

31. szám.

Vasárnap, Julius 30. 1871.

r— " - - —\

Szerkesztői iroda:

Debreczenben , Főtér 7-ik az, ifi Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni.

Debreczen, Szabolesmegje és Hajdnkerület vegyes tartalmú

HETI KÖZLÖNYE.

Nvilltér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és . 30 kr hélyegdij.

*5 Elnlizeté»! diji

| Postán küldve .... 4.—-------------------------------------------------------------------,--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ö Félévre............................2.—

l

agyobli ferjedelmií, mint r/.infén több Ízben megjelenő hirdetések , alku! Évnegyedre 1 20

szerint a legfjutáiiyosabban köztöltéinek.

Előfizethetni De l> re c zenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.-Böszörményben

Lányi Márton kereskedésében. Pesten Láng j. (Dorottya-utcza 9. sz.) és Neumann B. (Kigyó-utcza 6. sz.) hirdetési irodáikban, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Hyir^^yházáll és Ittagy-Kállóhan a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok

utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által.

Egy korszerű eszme.

Korunkban midőn a harczi riadó és a mivelődés 1 hangjai majdnem egyszerre ütik meg üdéinkét, mi* dón immár az iskolák is hadi gyakorlatok színhelyeivé lesznek; nem hiszem hogy valaki kétségbe vonná az alábbiakban körvonalozott, és nagyjaink figyelmébe ajánlott eszme fontosságát. Nem vonom én kétségbe a torna gyakorlatok testedző voltát, de fájdalom, hogy nem a humanitás elve de a vad háború épen a mi- veltnek nevezett XIX-ik században szorították oda a nemzeteket, hogy az elemi oktatástól, s általában az iskolában tanított tantárgyakból, el nem lehet többé választani (nem az oly igen hasznos tornászától) de nevén nevezve a gyermeket a katonáséit sem.

De ha már úgy van, kénytelenek vagyunk belenyugodni, — ám tartassanak már az elemi iskolák- ! ban harczi gyakorlatok, hogy az onnan 12—13 éves korban kikerült gyermekek szinte kiskatonák legye- j nek, — ha már dicséretre méltó törekvésnek kell tartani korunkban, hogy a nemzetek, kész szívvel lélekkel adják oda ifjúságoknak színét, virágát, s áldozzák fel a csatatéreken egy-egy fejdelem zsarnoki j veszélyének; már a kisded kortól fogva annak gon- : dolatát csepegtessék leikökbe hogy bármely pályát j válasszanak is az életben, azt akkor midőn az uralkodó parancs szava hangzik (óh korántsem a hazáé, i hiszen annak védelmére még maga a szüle is édes j örömest megy) félbe kell szakasztaui, szüle elhagyja gyámoltalan nőjét gyermekeit; gyermek talán már j tehetetlen aggkort ért szüleit, s mindezt miért? azért j e hogy szorgalmával szerzett tudományát, vagy mesterségét hasznosan értékesítve.? nem! Hanem hogy álduzata legyen a legelső ágyúgolyónak melyet az j ellenség kilőtt; mig az ki szeszélyből ezreknek életét I áldozza fel, biztos helyről nézi, mint hullanak el azok, kiknek ő becsületes békében, jólétét, boldogságát tartozott volna előmozdítani.

A családfentartó ott maradt a csatatéren, vagy a mi tán még roszabb, egész életére dologtehetetlen nyomorékon, bénán jött haza — Mi vár a család többi tagjaira; a tehetetlen gyermekek, a gyámoltalan özvegyek, kik ha talán némi vagyonnal bírnak is sem annak kezelésében sem valamely mesterségben nem jártasok, mindennap alább süllyednek s végre koldus botra jutnak. — S vajon állam, az uralkodó mit tesz ily esetben az elárvult családokkal, kiszúrják szemüket néhány alamizsna forinttal, s aztán azt mondják: Isten hirével éljenek a hogy tudnak — A kik talán némi vagyonnal birnak, a kereset mód hiánya miatt lassanként eladósodnak, ez és a súlyos adó miatt épen az állam jóvoltából executió alá jutnak, s miután mindenük potomárán eladatik, azt mondja nekik kegyelmes küldöttje az adó hivatalnak: nagy a i világ stb.

De mire való ez elszomorító kép? kérdheti az j olvasó. E bizony arra való, hogy felhívjuk az állam j figyelmét egy már többször a többektől megrendített, ! tie kevés viszhangra talált eszmére.

Ha már az állam és annak feje, az ország férfi i és így leginkább kenyérkereső tagjainak életével és vérével, ekképen rendelkezik, ha már a hazának polgárai, úgy kivannak téve minden alkalommal annak, hogy családjaiktól elszakaszbva azt gyámoltalanság- 1 ban hagyják, gondoskodjék az állam a fejedelem arról, hogy az igy maradt családok némi részben azután is találjanak gyámolt az otthon maradt nőben.

De miképen?

Ha eltudja azt rendelni, miszerint a fiú gyerme- í kék, torna és hadgyakorlatokat tanuljanak az isko- ■ Iában; gondoskodjék arról is, hogy a leány gyermekek módot találjanak a különböző mesterségek meg- j tanulására.

Mosolyogni fognak talán némelyek, e szavak olvasása közben, de ha komolyan meggondolják, átfogják látni, miszerint, ez a dolog nem mosolyra, hanem komoly megfontolásra, méltó.

— Tán csizmadia, asztalos, szabó stb. műhelybe adjam leányomat? azt csak nem tezem, hiszen ott az inasok, legényektől, több roszat tanulna, mint jót? j

— igy szólhat sok szüle

— Ne add édes barátom, — erre az a felelet

— hanem add azou nyilvános intézetek egyikébe, melyeket az állam nyitott minden valamire való városban, hogy ott jóravaió tanítók, mesterek vezetése mellett a leány gyermekek tetszés szerint, vagy hajlamok szerinti mesterséget tanuljanak.

Igen, az államnak ily nők számára való mesterségre tanitó nyilvános műhelyeket, vagy ha jobban tetszik iskolákat kellene állítani.

Nem vagyok barátja a szélsőségre vit nő eman- cipatiónak, de akkor midőn tért nyitunk, midőn munkakört mutatunk ki a női nemnek azáltal azt hiszem nem lépünk tulságba. Sokféle — nemcsak a már fent j tárgyalt okok kívánják az ily intézetek felállítását, — melyben a szegényebb sorsú nők, az állam által el- j látva ingyen taníttatnának, s a mesterség megtanulása j mellett kellő szellemi képzettségét is szerezhetvén j nemcsak hogy iparát, de műveltségi állapotának emel- 1 kedését, virágzását idéznék elő az ekkép gondoskodó országnak.

A kezdet nehéz, — de ily esetbeu a siker bizonyos és jutalmazó, —s ilyen intézeteket nem csak az állam, de különös engedélyijei, állami főfelügyelet alatt, egyesek is alapíthatnának, talán oly kikötéssel hogy a már kitanult növendékek, — egy évi ingyen munkával fizetnék meg taníttatásukat.

Sokat lehetne még ez eszme fontosságából elmélkedni, lehetne írni, az ipar emelkedéséről a vasutak szaporodása által, a kereskedelem, a mesterségek újabb virágzásáról a munkáskezek roppaut hiányáról, mely körülmények nagy részben ez eszme megleste- j sitése mellett szólaltak, de ezekre most csak rá- j mutatva.

Ajánljuk ez eszmét komoly megfontolás végett j azoknak figyelmébe, kiknek hivatások ellátásoknál j fogva a népek jólétéről, a nemzetek emelkedéséről gondoskodni. S. Gy. i

Mélius Péter debreczeni pap, és superinteudens sírjáról.

Debreczennek annyi sok jeles férfia alussza álmát, a czegléd utsza végén levő úgynevezett Dobozi temetőben. — Ezen jeles férfiak közül, egy Mélius Péter is, Debreczen városának egykori nagyhírű lel késze, s superintendense.

Nem régiben azon nagyszerű eszme pendittetett meg Debreczenben, bőgj azon nagy férfiaknak, kik a múltban városunk közügyei körül ernyedetleu kitaitó munkássággal, és ügy-szeretettel küzdöttek, emlékeket fognak állítani. Ugyanekkor hozatott szóba, hogy j Mélius Péter működése érdemli meg elsősorban, hogy róla méltóan emlékezzünk meg

Rövid czikkünknek nem lehet hivatása, egészen körvonalozni e nagy férfin életét, ki minden működését a reformátiónak városunkbani meghonosítására szentelte, ki a nemzeti irodalmat több rendbeli jeles miivel ajándékozta meg, és legelső müvét magyar nyelven irta a herbáriumot; ki 1G évig volt Debreczenben prédikátor, és 10 évig superintendens.

1572-dik évben decz. 16-án szűnt, meg élni e nagy férfiú. Az akkori városi jegyzőkönyvben követ- :

kezűleg van emléke megörökítve. Tiszteletre méltó nagy tudományu Mélius Péter ur, a debreczeni egyháznak lelkipásztora, a magyarországi alsó részen levő egyházak igen éber püspöke, decz. hó 16 án megelőző éjei, 1 1 órakor, lelkét az Ur kezeibe ajánlván, életét be végezte. Ki is következő nap délesti 2 órakor sokaknak könybullatása mellett nagy sokaság kíséretében a várostól keletre fekvő temető kertben a nagyobbik domb tetején tétetett sírba, s fölibe igen nagy kő gördittetett. ('Szűcs I. Debreczen történelme 553. 1.) E szerint, ha a Dobozi temetőben levő jobbadán már a homokban alá - stilyedt síremléket kiemelnék, könnyen rá lehetne akadni a Mélius Péter sírkövére is, annyival inkább mivel a helyet megközelítőleg ki lehet mutatni, ahová a nagy férfiú hült tetemei ezelőtt mintegy 300 évvel eltemetteftek. Sárvári Jakab ezelőtt néhány évvel közölte a nevezett temetőben levő kőemlékek felírásait, azonban és állítólagosán Mélius Péter sírkövének gyanított kő darab, egészen a fövénybe nyomult, s felső lapján semmi sem vala elolvasható.

Ezen okból nagyon kívánatos volna, ha az eni litett. temetőben levő régi síremlékeket, felemelnék a homok alól, ezáltal hány ottan nyugvó jeles férfiúnak tudnánk meg temetkezési helyét.

Különösen szükséges volna, ha a nagyhírű Mé- iius Péter sírját pontosan meghatározni lehetne, oda egy egyszerű emlékoszlopot kellene állítani a hamvak fölé. Ide ben a városban pedig azáltal róvnánk ie a kegyelet adóját ha a nagy férfiú működéséhez é^ em lékéhez méltó szobor állíttatnék, mivel Mélius Péter az, a ki a 'reformatio terjesztésében legnagyobb érdemet vívott ki, s habár az o hamvait háromszáz éy ólta sírja éjele takarja, de működése, küzdelme, szem törekvése, hit buzgósága, s áldott emléke a történet lapjain ?felírva hosszú századokig fényesén fog ragyogni.

Újdonságok.

— Iharosunkban az építkezéseknél az épitö mes tért*k nem igen szoktak nagy gondol fordítani arra, hogy a járó-kelők biztossága megóvassék. A gyalogjárdákon korlát fákul ritkán állítanak fel, mint ez nagyobb városokban szokás s a szerencsétlenség könnyen megtörténhetik. — Az uiczákat megtöltik az ujonan építendő házkörnyé- kéről ki hányt földdel olt hagyják hónapokig s igy több helyen valóságos torlaszt építenek, mely míg egyrészről gátolja a szabad közlekedési, inás részt esőzések alkalmával a viz lefolyását akadályozza.

— A debreczeni csapó-ulczai őrző háznak, mely régi százados épület volt, csak rommaradványai láthatók, az illető, ki az épületet közárverésen megvette tartozik az épnleti anyagokat e hóban elhordalni. E régi épít lel elhoniása állal csapó ulczának ezen része igen sokat nyeri szépészeti tekintetben.

— A múlt szamunkban* mint említettük, hogy a kofák árulási helye rövid időn rendeződni fog; e körülményről úgy vagyunk értesülve, hogy az e tárgyhani intézkedések későbbre halaszlaltak el. Igen sajnáljuk, hogy ily fontos ügy, mely nemcsak egyeseket, de a közönséget is érdekli elodábbozlalik.

Ugyan miért?

— Az úgynevezett hegymatéren, este tíz óra után nem bátorságos járkálni, mivel az oil áruló hentesek által elhányt maradékokra, s a szalonna szagra egész falka ebek gyűlnek össze, ezekhez hozzá véve a sátorok mellé vórposlra felállított éji cerberusokat, e Kóborgó állatok szörnyű zajt csinálnak s az arra járókái valóságosan üldözőbe veszik, s mint egy hijéna csoport kisérgetik, óhajtandó volna ha e tekintetben a rendőrség intézkednék.

— A csapő-utczai artézi kút mellett levő közönséges kul anyagai eltávolíttattak, a kút gödör betöme- tett, s általa az ivó vizű kút környéke téresebb lett. Ez is olyan intézkedés, a mit csak dicsérni lehet.

— Annából. A knnynri Sóstó-fürdőben f. hó 30-án Annabál tartatik, mire nemcsak városunkból, de a