Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-07-16 / 29. szám
VII. évfolyam ti i a dó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazri. akad. könyvkereskedése DEjBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. 20. szám Vasárnap, Julius 16. 1871. líirdetések előre fize- í teudök: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásná! 5, || többszörinél 4 kr. — Bélyeg dij 30 kr. Debreczen, Szaboicsiuegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖNTE. Szerkesztői iroda: I pl Debreczenben, Főtér 7-ik. az. Sí; | Hová minden a lap szellemi j (•já részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyiltlér alatt minden három ha- ^ | sáhos gannoudsor 10 kr. és Ij 30 kr bélyegdij ÍV jf — r Q Fdölizett;<ji iiiji Postán küldve .* 4.7■ i~ . 1 ----------------------------------------------------------------------------------1------------------------------------------------------------—.—---------’ÁS Félévre . . 2.— M agyohb terjedelmű , mint szintén több Ízben megjelenő hirdetések , alkui Évnyiedre 120 szerint a legjutányosabbaii közöltéinek. Előfizethetni Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. fil.-llögzor menyben Lányi Márton kereskedésében, 5®esfeil Láng J. (Dorottya-uÉéza 9. sz.) és Neumann B. (Kigyó-utcza 6. sz.) hirdetési irodáikban, holegy- szersmind hirdetések is felvétetnék. ]%yiregyfiáján és Hagy-Mállóban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajczaros utalvány által. Mi aí oka iparosaink mostoha helyzetének? (Fop tatás, j Az eddig előadottak után is kitűnik, hogy ipa- | rosaink az ipáit nem tekintik oly rendes fogjalatos- : Ságnak, mely által megközelíthetnék czéljokat, hanem csak oly mellékesnek, mit csak akkor vesznek elő, midőn már a sors más pályát mindenfelől megtagadott. És akkor is csalt úgy immel-ámmal bánnak el a dologgal, csak tengnek-lengnek a műhelyben, inkább pipaszo mellett bölcselkednek, politizálnak, a helyet, hogy egész odaadással, vasszorgalommal, tiizből élére állanának a dolognak. E mellett szakkönyveket, hírlapokat olvasni, felolvasásokat hallgatni, állandó iparmiitárlatot és iparmuseumot rendezni, látogatni, a felfedezéseket, találmányokat figyelemmel kisérni nem is tartják szükségesnek. Továbbá idegenkednek megismerkedni az időt és erőt kímélő munkalelosztás elvével, a szerint dolgoztatva műhelyeikben, pedig nemde czélszerübb volna az asztalosnál úgy beosztani a munkát, hogy az egyik fűrészelne, a másik gyalulna, a harmadik áliitna épitne, a negyedik pedig festene vagy fényezne, a helyet, mint most dolgozunk, hogy egy segéd egymaga egy ajtót vagy ablakot teljesen elkészít; továbbá a lakatos műhelyben pedig az egyik a kovácsolást, a másik a reszelést, a harmadik az összeállítást teljesítené, nem úgy mint most szokás, hogy egy segéd p. o. egy zárt lekovácsol, kireszel, összeállít, s felszegezi, természetesen a munkafelosztás elve szerint minden műhelyben művezetőnek kellene lenni, —ha maga az iparos restelné azt a fáradságot, — ki rajzban kiosztaná naponta kinek-kinek a maga teendőjét. Lehetnek ugyan más okai is, melyek a társadalmi viszonyokban mélyebben gyökereznek, hogy- sem azokat első tekintetre észre lehetne venni, ilyen például az a folytonos political hullámzás, mehnek ki van téve szerencsétlen hazánk, mely a közéletben folyvást nagyobb-nagyobb habokat ver, mig végre ki- kizudul tönkre tenni azt is. a mi rendes útnak indult. Ide sorolható még bizonyos tekintetben az egyes pártok egyedüli urhatnámsága; melynek következtében a népet, különösen az iparosokat — testületi szellemüknél fogva — saját czéljaik kivitelére, elérésére csak vakeszközül használják fel. Az örökös gyüléskezé-, pártértekezlet tartás által, mely folyvást a leghálátlanabb tárgy, a meddő politica körül forog —- idejöhet elvéve, munkakedyö- ket lazítva, figyelmüket elvonva, képzelődő tehetségüket mindenféle ily félmüveit emberek eszméje által emés/.tlietlen dolgokkal elterhelve, beléjök oltják azt a rögeszmét, hogy ezáltal csak a közügynek, a közjóiét előmozdításának szolgálnak , — nem fedik fel , hogy azáltal a magok legnagyobb és azáltal pedig közvetve az ország kárára tesznek csak. Feledve azt a nagyszerű political és nemzetgaz- dászati elvet, hogy C9ak az a nemzet, vagy az a nép lehet nagy és hatalmas, melynek iparja, ezzel együtt műveltsége is természetesen, leginkább ki van fejlődve Pedig a példabeszéd is azt tartja, hogy kiki a maga mesterségét folytassa, soha se avatkozzék közönséges ember oly dologba, melyhez sem szellemi, sem anyagi értéke, sem ped g hivatott köre nincs, mert ezáltal utóvégre is legtöbbet magának árt És igv csuda-e, hogy iparosaink mostoha helyzetben vannak, hogy helyzetük nem javul, sőt inkább mindinkább mostohább lesz? nem csuda, sőt azt lehet csudáim’, hogy ennyire is vannak, kivált miután az a sok mindenféle élelmes idegen elem ellepte cdes hazánkat. Ily körülmények közt igaz, jólétről álmodni is alig lehet, nemhogy még azt követelni. Hanem azért mindez se csüggeszszen bennünket, hanem forduljunk önmagunkhoz, élesszük fel önérzetünket, e minden szép és nagy tettek leghatalmasabb ruganyját, irtsunk ki szivünkből minden keserű érzést a sors ellenében, mondjunk le minden panaszkodás- rél, emelkedjünk fel a műveltség ama színvonalára, hol az ember — valódi ember, kit a sors nem bír megtörni. Tápláljon mind e mellett azon jó remény, hogy e mostoha helyzetnek meg kell javulni, — és hogy ezt annál inkább elérhessük, és legyen arra jogunk, igyekezzünk magunkat minél inkább képezni úgy elméleti, mint gyakorlati utón, s/akitva azon baloldalu előítélettel, hogyha már egyszer önálló iparosok vagyunk, szégyen vagy szükségtelen volna tanulni, vagy hogy arra nem volna képességünk és hajlamunk E czélból javaslatba hozzuk: hogy iparosaink alakítsanak iparos társulatokat, minél nagyobb számmal, tekintet nélkül az iparágakra, hisz a munkafelosztás elvénél fogva az egyes iparágak is összeolvadnak, és csak munka nemek lesznek, ezen iparos tár salatok czélul tűznék ki alapszabályban, hogy keb lökben hetenként egyszer felolvasásokat tartatnak az iparról egyes szakférfiak által, és azt meghallgatni minden az ipar emelésére szolgáló intézetek, vállalatok és eszközök létrehozását teljes erejükből pártolják, segítik. Sokan vagyunk-e? Mi az oka iparosaink m o s t o h a helyzetének ezimü czikküukből kifolyólag eszmetársitás utján jónak látjuk még azt a kérdést feltenni, hogy ugyan sokan vagyunk-e? A közönséges embertől, főleg az olyantól, kit a szerencse nem ismer édes gyermekéül, ki reményeiben napról napra csalódik, czélt valóban sehol sem ér, — gyakran lehet, hallani azt a panaszt, hogy b ízó n y m e g s o k a s o d o 11 a föld népe; egymástól megélni már nem is bírunk; a föld nem bírja számunkra a szükséges élelmi szereket megteremni, nem ártana egy cholera, nagyon szükséges volna egy nagy háború stb. hogy egy kissé megritkulnánk; természetesen azon jó reménytől táplálva, hogy az általa óhajtott sors őt megkimélendi, és a másikat érendi be. Hogy a föld népessége még nem sokasodott meg annyira, hogy az becsületesen, szükségeihez képest kellőleg ne táplálhatná magát a föld termékeiből, — statistikai adatokból lehetne leghatározottabban kimutatni; azonban, mindennek birtokában még eddig nem juthattunk, és igy csak a józan észből vezetjük le okoskodásainkat. A népesség nagy száma, nemhogy akadályul szolgálna jólétünkre nézve, hanem inkább egyik leghatalmasabb tényezőjét képezi annak; a menynyiben a föld vadon állapotban elhagyatva nem hozza meg oly gazdagon termését, mintha müveltetik; és e mellett nemcsak gazdagabb termést nyerünk, hanem ezáltal a termése is nemesedik; úgy hogy bátran lehet állítani, hogy mig a föld termő ereje a művelés által hatványozódik, addig termése a legkényesebb Ízlést is kielégitőleg nemesedik és így tehát mennél több munkás kéz által müveltetik, annál inkábbb többet és jobbat terem. TARCZA. A communlsmua történelmi szempontból. II. A communismus két első hitkövetei a társaság legfelsőbb s majd mondhatni legalsóbb osztályából származtak ; az első St. Simon gróf (szül. Párisban 1760), kinek hires családja Nagy-Károlytól származtatta eredetét, a másik Fourrier Károly (sz. 1772.) egy besanconi kereskedőnek fia; mindketten a fran- czia forradalom alkalmával alapítják meg rendszerüket, miután a nagy forradalom oly szomorúan össze- roskadt, kiképezik azt, s a bourbonok visszahelyez- tetése alatt azt tökéletességre vinni törekednek, és íme látjuk, tanaik s elveik kiterjednek oly nép közt, mely jogosan dicséri magát, hogy a szabatos (exact) tudományok terén mesteri nevet vívott ki magának, egy oly nemzet közt, melynek éleze és gúnya a még legjobban elrejtett esztelenségnek is halálos méreg szokott lenni. De éppen e nemzet hajlama, egy végletből a másikba esni, mely a csendes fejlődésnek ellene, s mely mint Chateaubriand maga mondja, any- nyi képzelgéssel és ábrándozással, ellenben annyi kevés józan észszel bir, magyarázhatja, hogy ily különcz tanok és rendszerek főkép itt találtak viszhangra és kiterjedésre. De nem csupán a franczia nép jelleme és az ottani viszonyok nyújtottak segélyt ezen eszméknek, hanem az akkor Európában általában uralkodó hangulat; mert ha ily felforgató s dőre eszmék tettlegessé válni törekednek, ez főleg oly időszakban történik, mikor az állami s alkotmányi kísérletek vagy tervek a földből teremnek, ha nagy fölfedezések a tudomány terén, az ember képzelödési tehetségét ma- gasb szárnyalatra késztik, ha a nép részére uj jogok vivatnak ki a nélkül, hogy ezek még pontosan kör- vonaloztattak; nagyon egyszerű tehát, hogy éppen a reformátió és a franczia forradalom idején akadunk ily mozgalmakra; ott látjuk Münzer Tamást pórhadjáratával, melynek párdarabja hazánkban Dózsa lázadása volt, ugyan akkor lép élénkbe az egyaránt borzasztó s nevetséges alakja Leydeni Jánosnak, ez utóbbi időszakba esik Babeuf socialistikus összeesküvése; ekkor kér Garat Napóleontól egy szigetet, melyen uj rendszerének kimondhatatlan hasznosságát kísérletileg is bebizonyítsa; ekkor vezet a német Rapp egy gyarmatot Pensylvániába, a hol az első próba megtétetett a munkát és annak hasznát közösítem, és végre említjük Owen Róbert ugyanakkori, legjobb sikerrel kivitt tervét, Scothonban New Lanark városában, egy már tönkre ment gyárai megmenteni és az iszákosság által már egészen elaljasodott gyármunkásokat egyedül erkölcsi módon a legnagyobb tevékenységre ébreszteni úgy, hogy socialistikus társasága ép’ úgy mint az alakitó emberszerctete és becsülete által a b'gméltóbb hírre vergődtek. Tévelynek tartom tehát K. Gy. tanár urnák nézetét, hogy a communis- tikus eszmék főleg ott keletkeznek s terjednek, a hol a földi vagyon légárán} talanabbul van felosztva és a legnagyobb egyéni gazdagság a legnagyobb szegénység mellett találtatik; tudva van mindenki előtt, hogy ez a múlt században és még most is a legnagyobb mérvben Angolhonban van igy, és úgy ez, mint a többi eredeti socialistikus rendszerek nem ott vették eredetüket, úgy tapasztaljuk, hogy az ilyetén mozgalmak is ott nagyon gyéren fordulnak elő, sőt ha ezen országnak történetébe visszatekintünk, még az I. Károly alatt kitört forradalom alatt, mely bizonyára az egész akkori társas életet és nézetet fölforgatta, sem akadunk ez iránynak nyomára. B—r
