Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-06-13 / 24. szám

Elváljuk a most választottaktól, hogy azon fognak törekedni, miszerint a szenvedő emberiségre, — nevezetesen pedig a szegény árvák ápolásának nagyobb mérvbeni kiter­jesztésére nézve ernyedetlenül buzgólkodand- nak. — Adja az ég, — s áldását áraszsza működésükre! Végzetül a városi t. képviseletnek csak egy kis interpellátiót: „honnan van az, hogy a nőegylet, — mely 8 árva ápolása által igen jelentékeny kiadástól mentette meg már is a város pénztárát, minthogy ezen árvák ápol- tatása a városi pénztárt terhelte volna — daczára annak, hogy három év óta sürgeti ez ügyet, mégsem tud hozzá jutni azon 7 - 800 írthoz, — melyet az 1850-ben feloszlott nő- egylet a városi pénztárnál letéteményezett.“ A felvilágositó választ elvárják valahára — az egylet jogosultjai, különösen az egyletet egy harmadik irányában képviselő elnökség. .........y A new-yorki termelő társulatok. Már nálunk is mondogatják, hogy most a nagy tőkepénzesnek áll a világ. Gyárak pénzintézetek, kereskedelmi, közlekedési vál­lalatok nehány tőkepénzes hatalma alatt ál­lanak ; a kisebb iparosok ezekkel alig verse­nyezhetnek. Azonban a világ előre halad, és a productiv társulatok egymást követve kilép­nek a nagytőke vállalatai mellé versenyezni. Amerikában már alig van üzletág melynek munkásai magok is ne létesítettek volna tár­sulás utján egy-egy nagyszem vállalatot. A new-yorki ily nemű termelő társula­tokról írják amerikai lapok, hogy az érdek ez irányban gyorsan és nagymérvben előre viszi a munkásokat. Pár hóval ez előtt még csupáu anyomdászok productiv társulata állott fen és dolgozott sikerrel, most már | New-yorkban 7 ily nagy vállalat van. A szabók mindjárt a nyomdászok után megalakiták vállalatukat, mely saját bolt helyiséggel is bir; minden munkás részvé­nyes. A vasöntők az Excelsior féle öntöde munkásainak munkabeszüntetése alkalmával keletkezett, midőn a legügyesebb munkások összeállottak, helyiséget béreltek és azt üzle­tüknek megfelelőleg berendezték, úgy hogy a striketől számított 30-dik napon vállatuk- ban a munkát megkezdhették, példájuk mi­tudnék, egész szemtelenséggel kétezer forintot kértem tőle kölcsön. Midőn a tolvajlásl felemlítette, a legkitanul- tabb gonosztevők szinlett meglepetésével fejeztem ki cso­dálkozásomat és részvétemet. Az egész család, nagybátyám kivételével sirt, de szörnyen megfélemlített az Otília megvető tekintete, mely- lyel rajtam végig nézett; tekintetéből a lenézés és szá­nalom vala kiolvasható, mintha azt mondta volna: nyomo­rult elsülyedt ember, a rabló te voltál, láttalak, de rokonom vagy s nem akarom családomat beszenyezni, még megle­pőbb volt, hogy egy szavára sem méltatott, s köszönésnél- ktll ott hagyott bennünket. Annyi bizonyosnak tetszett előttem, hogy Otília két- ségenkivül felismert, s ö volt azon nő a kit a kertben lát­tam, s neki kellett felfedezni azt is hogy bérkocsiba ültem. Azonnal készen voltam határozatommal; hacsak- ugyan nyomomra jönnek, véget vetek életemnek, más tenni való nem inarudt számomra. Nagybátyámtól elbúcsúzva, legszájasabb hitelezőim­nek eleget tettein, s aztán gyorskocsira ültem Lenkét fel­keresendő Találkozó helyünk ismétszobránezon volt de kedve­semet lehangoltnak találtam, panaszkodol, hogy férje na­gyon fukar, édes anyjától azonban megtudtam hogy a ne­hány év alatt Csorvay Menyhért, igynevezték a Lenke fér­jél, teljesen tönkre jutott, s most már, hivatalt volt kény­telen válalni, és pedig olyat, melynek elnyomorodotl lábá­val is megfelelhet, az Ny .... i . lakarékpénztárnok- ságot nyervén el, s most ebből kénytelen leányát már két gyermekével tartani. Boldognak éreztem magamat, hogy rablóit pénzem­ből kényelméről én gondoskodhattam, minden elenvetés nélkül elfogadta; a boldog pásztor órák dúsan kárpótoln­unk ; s hogy a bünpohár egészen megtelve legyen, már ar­ról kezdetiünk tanácskozni, hogy férjét az öreg nyomoré­kot, miképen tehetnénk el láb alól, hogy mint férj és fele­ség léphetnénk fel a világ előtt, s boldogságunkat kiegé­szítenék. A mérgezésük különböző nemeit, s annak gya­nútlan kivitelét tanulmányoztuk. Annyira megvoltunk már ekkor romolva, hogy e tárgyról minden tartózkodás nél­kül órákig tanácskoztunk. hamar utánzásra talált és most a vasöntő munkások közül többen uj önálló vállalatot létesítenek. A csizma diák f. év február havában alapítottak egy összmüködő társulatot, bár pénzeszközök lelett nem rendelkezhettek, de a testületi fellépés által elérték azt, hogy 15000 dollár kölcsönt kaptak, a mivel az üzletet meg lehetett kezdeni. A ezég neve First Man­hattan boot and séhoe-manufacturiny-etablis- ment. Az üzletet egy elnök, igazgató titkár, pénztárnok és igazgatóság vezeti, kiket a rész­vényesek választanak. Minden részvényes kö­telezi magát hogy hetenkint egy dollárt befi­zet a pénztáritoknak. A z á c s o k n a k is van már ily vállala­tuk, a részvényesek mindannyian az ácsmun­kás egyesület tagjai. A részvények 12 dolár- ról szólnak, minden részvényesnek egyenlő számú részvénye van. Csak azok lehetnek részesek, kik az ácsmestrerségben kellő jár­tassággal bírnak. Jelenleg a kárpitos, műasztalos, fametsző és aranyozó munkások akar­nak termelő társulatot alakítani. A részvé­nyek 50 dollárról fognak kiadatni és heten­kint 50 cent fizetendő be. A társulatnak ez ideig 50 tagja van s üzletét már őszszel meg­kezdi. Hasonlókig most alakult meg a szivar­kés zitők társulata. Alaptőkéjük 25,000 dollárra van tervezve: mely 10 dolláros rész­vényekben adatik ki. A nyereség úgy fog ki osztatni, hogy 10 százalékot a részvényesek kapnak és a többi a munkások közt oszlik meg. H — n. Mi hir a Nyírben. A gróf Mtattyhányi Rajos eIs0,fUgget- j len felelős magyar minister elnök gyászunnepélye, Nyí­regyházán is megtartatott lölyó hó 9-kén. Az ünnepély reggel fél 9 órakor az ág. ev. egyházban vette kezdetét, nt. Barlholmaidesz dános esperes ur az oltár előtt szívhez szóló buzgó imát tiszteletes, Lukács Ödön reform, lelkész ur a szószékről kitűnő gyászbeszédet mondott el. — Az énnekkar Nagy Lajos ev. kántor állal szerzett gyászéne­ket adott elő melynek szövegét Jurányi Hugó irta s ez a következő. Gyászt ölt a hon magára, Fölé bánat borul, — Battyháninak sírjára A nemzet könye hull. — Szerette ö hazáját Mint hü s igaz fia ; Mert védte szabadságát Meg kellett halniat. Egy nem várt eset azonban nem engedte, hogy még e gonoszságot is véghez vigyük. Egy délután ugyanis a Lenke szobájában sokáig beszélgettünk, én ölébe hajtot­tam fejemet, s elszunyadtam. Jó darabig alndtam, mert be sötétedett midőn szobámba mentem, kimerült lévén lefe- feküdni készültem, midőn felűltönyömet levetettem, tár- czámat melyben még közel háromezer forint volt, a ren­des helyre akarván elrejteni, seholsem találtam, arra biz­tosan emlékeztem, hogy midőn a Lenkéék szobájokba men­tem, a lárcza zsebemben volt, inasomnak adván belőle nehány forintot. Bizonyosan alvásom ideje alatt esett ki gondolám, reggel majd meg kapom; lefeküdtem, s jóízűen aludtam. Reggel első gondom volt tárczám előkeritése, siet­tem Lenkéhez, mielőtt azonban tárczámról szólhattam vol­na, a vásárolni valók egész hosszú sorával állott elémbe. kérvén, hogy a tárgyakat azonnal vásároljam be számára- Én azon hitben hogy megtalált tározómmal akar megtró- fálni, s talán azt hive, hogy még nem vettem észre elvesz­tését, — zavarba fog hozni: énegesz bizalmas mosolylyal mondám, hogy mindent bevásárolok, de tegnap itt hagyott lárczámat is kértem. E szóra imádottam kihívó állasba tette magát, s a leg- gunyosabb szavakkal kezdő illetni. Előbb mindent tréfa gyanánt vettem, de látva hogy a dolog mind komolyabb alakot kezd ölteni; én is kezdtem nein válogatni a szavakat, majd anyja is reámtámadt, és sértett becsületökért elégtételt veendők, fenyegetni kez­detlek. Gúnyosan kaczagva kiáltozák hogy nekem koldus­nak, holjárt volna tározómba háromezer forint! . . . bi- zonyitsám be, hogy csakugyan volt annyi pénzem, akkor elhiszik. . . Én e gúnyolódásokra ismét elvesztettem hi­degvéremet, és sértésekkel viszonoztam a sértéseket. Mire Lenke ajtót nyitott e szavak kíséretében : koldus udvar­lókra nincs szükségünk I és azután kitaszigállak szoba- lyukból. Embert a sors büntető keze talán elébb még nem ért utói mint engemet. Megadással tűrtem sorsomat, a bünte­tést meg érdemeltem. De itt életem is forduló pontra tért. (Vége köv.) Huszévig gyászolatlan Aludta álmait, A nemzet csak titokban Őrizte hamvait! Dicsöült lelke ott fenn Ma látja ünnepünk, Mint lángol kegyeletben Föl, vérző linkelünk I I I Az orgona helyett harmonium kisérte az énekrésze- melynek gyönyörű hangjai igazán meghatották a nagy­számú közönséget, — a gyászrnvatalt 16 fejérbe öltözött lányka vette körül a polg. olv. egylet s a nyíregyházi 48- diki honvédek gyászlobogójával. Az isteni tisztelet végez­tével a nagysámu közösség a rom. cath. templomba ment, meghalgalvu főtisztelendö Simon Endre esperes ur beszé­dét s a gyaszmisét, — se közben Lazur Lajos kántor ur igen szép énekét. — Ezután a menet a görög cath. temp­lomba ment. — Itt egy kis zavar történt, a lelkész nt. Hrabár István ur nem várva az ünnepélyben résztvevő közönséget egy pár hívével tartotta meg az isteni liszte­letet, az összegyűlt közönség tehát a szózat elének- lésével szétoszlott. Hogy menyire ildomos volt nevezett lelkész urnák eljárása az ünnepélyben résztvevő nagyszámú közönség iránt, nem vitathatjuk olvasóink Ítéletére bízzuk. __Az el­k ésésnek minden esetre nem a közönség volt oka.__Dél­utá n 4 órakor az izraelita templomban tartatott meg a gyászünnepély, melyben szépszámú minden felekezelbeli közönség vett részt. Megemlítjük itt még, hogy izraelita polgártársaink e gyászünnepélyre a gabna csarnokból tes­tületileg indultak. = A sóstó helyisége pünkösd másod napján igen kedélyes népmulatságnak volt színhelye. Csaknem felért egy majálissal. Megjelent itt a szép természetben élvezetet találók apraja nagyja, s délután több helyütt fel­harsant a zene, s csak úgy rakták a csárdást bent a te­remben, s kint is vagy három helyen. A mulatság mely fesztelenségben ritkítja párját késő estig tartott, s a sötét­ség beálltával a hazatérők vidám dalaitól visszahangzot is berek. Curiósum kép megemlítjük egy külföldi vendég magjegyzését, mi nem kis dicsőségre válik a nyíregyházi népnek. — hogy egész délután és este részeg embert ke­resett, de hiába, mert nagy meglepetésére fáradozása si­kertelen volt. = A n.-kállói dalárda folyó hó 21-kén lánczvigalommal összekötött kirándulást rendez, Ez igen kedvelt nyári mulatság színhelye az Elizium név alatt is­meretes mulató kert leend. = A ii.-kallói ref. egyház tanács, a szabolcsmegyei tanfelügyelő megkeresésére, mit múlt számunkban említettünk volt, szívélyes készséggel en­gedte át folyó hó 7-kén tartott gyűlésének végzése sze­rint a gyakorló iskolára szükséges helyiségeket és tanon- ezokat. = Színay fényképész egy igen jeles müla- pol adott ki, melynek czime „A történelmi korszak alko­tói.“ A mülap 24 arczképet foglal magában a próbanyo­mat után ítélve az igen művészies kivitellel, s kitünően ta­lált arczképekkel kiállított emléklap minden jó magyar háznak díszére fog szolgálni, A 24 nagy nevű magyar életrajza egy rövid füzetben minden képhez mellékelve lesz, s ennek megbirálására a kiadó nt. Gyöngyössy Sá­muel urat kérte fel, s nyerte meg. = A keleti vasút már valahára odáig haladt, hogy hiteles értesülés szerint annak megnyitása a jövő hó folyamában biztosan megfog történni. = Uj vasúti állomás. A tiszavidék pálya azon pontján, hol a debreczeni és aradi pálya szétágazik, a közlekedés könyitésére egy uj pályaudvar épül. Az épü­letek már ma holnap tető alá kerülnek, s a sínek lerakása is rövid idő alatt elkészül. A Török-Szentmiklós és Szol­nok közt a 30-dik örháznál eső uj állomás a közel fekvő falunak Szajornak novét fogja viselni. —A JHattyhányi temetésére rendezeti kéj­vonattal a tiszavidéki vasúton összesen 847 személy szál­litatott Pestre. Ezekből Kassa Debreczen és Várad vidé­kére 460, az aradi vonalra pedig 387 személy esik. = Riedl J. ur a debreczeni vasúti állomás fő­nöke nehány nap előtt a tiszavidéki vasút társulat főmér­nökévé neveztetett ki, azonban mint ilyen is meg fog ma­radni eddigi állomásán s Szivünkből örvendünk e jeles képzettségit szakférfi előleptesin, s annyival inkább saj­náltuk volna a fővárosba áthelyezését, mert a főmérnök azon kevés számú német ajkú vasúti hivatalnokok közzé tartozik, kik hazánk nyelvét akadályt nem ismerő szorga­lommal igyekeztek elsajálitni. — ./ /L, osztálya személyszállító ko­csik nem sokára hclesznek hozva a tiszavidéki pályánál is. A tvaggonok már készen vannak, s igen csinosak és czélszerüen berendezvék. Ez olcsó osztály valódi jótéte­mény leend a szegényebb sorsú emberekre nézve. = jFraenkel R. miskolezi kiadó könyvárusnál megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett „Népszerű egyházi beszédek“ irta Nemes B en j á m in (bogáti ref. lelkész, egyházmegyei főjegyző s tanárs biró.J Ezen dí­szesen kiállított 202 lapra terjedő 29 rövid különféle al­kalmakra való rövid és velős beszédeket tartalmazó kötet­nek ára 1 frt. 20 kr. Ajánljuk az illetők figyelmébe. = Nyíregyháza városa kisdedóvó in­tézetében az ápolónő állomása üresedésbe jött, akik el foglalni kívánnák Vad András tanácsnok urnái jelent­kezhetnek. , = Kiveszett karperecz. Kralovánszky Mór ur lakásától Krasznay Gábor ur házáig egy női hajból font egyszerű karperecz elveszett. E karperecz az illető tulaj­donosra nézve mint kedves emlék becses értékkel bír­ván a megtaláló illő jutalomban részesül, ha azt Nyíregy­házán a főkapitány hivatalnál készhez szolgáltatja. = Czukor Vilmos röfös kereskedő Nyíregy­házán üzlet-megszűntetés végett végképen leszállítóit áron kiárul. — Ajánljuk a venni szándékozók becses figyel­mébe.

Next

/
Thumbnails
Contents