Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-05-16 / 20. szám

utalót átfordítjuk, úgy, hogy az elébb fölfelé álló fogat az utolsó vonalba illesztjük s az utalót ugyanazon irányban visszavontatva, két uj vonalat kapunk. Ezt mind addig folytatjuk, a inig az egész föld be nincs vonatozva. Az által, hogy a fogak a pózna mind két olda­lára szolgálnak, azt nyerjük, hogy nem kell a kiindulási ponthoz üresen vissza menni, a mit a különböző sortávoloknál fogva mindeneset­re tennünk kellene, ha az utaló csak egy ol­dalról volna fogakkal ellátva. Kiterjedt földrészleteknél igen czélszerü ha tiz — tiz ölnyi távolságra a sorok hosszá­ban 4 — 5 széles tért utaknak szabadon ha­gyunk, hogy az ültetvény minden részeivel akadálytalanul közlekedhessünk. Az ültetést legjobb borús időben véghez vinni; derült napokon pedig ne kezdjünk ül­tetni délután 3—4 óra előtt, mivel egyébként a plánták sokat szenvednek a forróságtól, el fonyadnak és nehezen vernek gyökeret. Jobb, ha a plántát inkább kissé száraz mintsem nedves földbe ültetjük, a mennyi­ben a fúró (ültető fa) által szétválasztott ned­ves föld nem tapad oly tökéletesen a beülte­tett palánta gyökeréhez, gyakran üregek ma­radnak hátra s az ily palánta aztán rendesen kivesz. Azért tehát száraz időben ültessük ki a plántát porhanyó földbe s öntözzük meg kellően; ha utána mindjárt esni kezdene is, ez mégis hasznosabb, mintha az ültetéssel az eső bekövetkeztéig vártunk volna. Ültetés után közvetlenül, akár száraz, akár nedves legyen a föld, a plántákat meg kell öntözni, hogy a gyökerek földdel beisza- poltassanak és a uövény ne szenvedjen hi­ányt föloldható állapotban levő tápszerekben. Nedves időben elegendő ez az egyszeri öntözés, száraz időjárással ellenben a palán­tákat mindaddig kell öntözni, a mig észre- veszszük, hogy az uj álláspontukon gyökeret vertek. Legjobb ezt a délutáni órákban tenni midőn a nagy hőség már szűnni kezd. Három négyszeri locsolás rendesen szá­raz időben is elegendő, mert ha túlságos mér­tékben öntözünk, ártunk vele a plántának, a föld mindinkább megkeményedik, főleg ha kut-vizet használunk; a felső kiszáradt föld összeszoritja a növénytövét, sok plánta meg betegszik és kihal, a nedves gyökerekbe pedig féreg veszi be magát mely gyakran nagy pusztítást okoz a dohányültetvényekben. A féreg ellenében még nem ismerünk hatható­sabb szert, mintha felkeressük és megsemmi­sítjük. Egy szép verőfényes napon a Szultán legmagasabb kegyét érezteté velem és szokott reggeli sélájál mit több­nyire egyedül végez, — kisérnem megengedő. — Ezúttal a szertartás mesterének udvari bajé helyett kedvenez Yachy- át parancsolá, s mi leereszkedünk a gyönyörű Bosporusról ki a nyilt tengerre, melynek enyelgő habjai vidor könnyűség gél űzték egymást a közöttük úszó fejedelm Yacht (oldalán s ennek hattyú nyaka megtűrve a tisztaviz tükrékben, sokszoros képét adá visza az egésznek. Mily szép a tenger! — Beláthatlan határa mely fel­séges és borzasztóan nagyszerű; alattunk a méltóságos tengert, s felettünk mint óriási baldachin! a tiszta kék eget látjuk! A kormányt — mint mindig a Szultán kezeié, s meg ■ lepő jártassággal s könnyűséggel irányozá a kis hajót, mely szakértő kezeitől vezeti e, fecskeként sikamlotl a viz sima tükrén tova. A szultán kedvenez hölgyével Falinével beszélgetett, mialatt ez habszerü ujjaival egy czigarettet készített avatott ügyességgel göngyölve a finom íatakiát illatos papírba. Én megmagyarázhatlan komorságtól elfogulva ültem a Yacht egyik keretén, némán engedve át magamat gondo­lataimnak, miközben a bölcsőként ringó hajócska egyikét azon függő kerteknek éré el, melyek a Szultán legked­vesebb nyári mulató helyéül szolgálnak. — Nyűgöt felöl hosszú keskeny felhő fátyol vonult végig gözalakját hir­telen haragosbarna színnel cserélvén fel, s én sejtelem- szerű elöérzeltöl megkapatva, öszerázkódlam mint kit láz gyötör, s ösztönszerüleg az elhagyott császári palota mochejára vetém szemeimet, melynek karcsú tornyán — úgy tetszett mintha a félhold meg volna hajolva, — ezt a törökök rósz jelnek tartják, s a korán szerint a félhold ha- joltával a Szultán halála van jelezve. Rám az előítéletek semmi befolyással nem bírtak, s inkább gondolattünödéseim mint aggodalmas clöérzelcm- mel nem akartam a Szultánt zavarni, ki szenvedélyes hév­Legkésőbb 8 nappal a kiültetés után a sorokat át kell nézni és a kimaradt palántákat másokkal pótolni; e czélra, mint már érin­tetett, a dugványok legalkalmasabbak. Dér ellen úgy védhetjük a palántákat, ha más növények leveleivel betakarjuk, vagy pedig a hasáb szélén azon oldalról, a honnan a szél fu, több helyen tüzet gyujtatunk, hogy minél sűrűbb lüst terüljön el a dohány föld fölött. Jég ellen biztositani kell. Ha az ültetvényt akkor veri el a jég, midőn a növények tőle­veleiket márkifejtették, és a földet már újból beültetni nem lehet, dea törésig még elég idő van, úgy nyerhetünk még tűrhető termést, ha a szárat földszint elmetszjük s az ujhajtások közül csak egyet, a legerősebbet hagyjuk meg, a többit eltávolítjuk. A kiültetett plánták, mig felnőnek, több rendbeli munkáltatást igényelnek, milyenek: a kapálás, töltöget®, tetőelhányás és ka­csozás. (Folytatjuk.) Grachus. Mi hir a Nyírben. = T. előfizetőinkhez. A szerkesztő­ségben változás történvén, hogy a kiadó hivatal a lap­tól megvált szerkesztővel számadását remlbehozhassa, kérjük mindazon t pártolóit lapunknak, kik az elmúlt és folyó évnegyed! előfizetési dijakat még be nem kül­döttek, hogy azt a végelszámolás eszközöllietése végett a lehelő legrödidebb idő alatt beküldeni kegyeskedjenek. Azoknak kik f. hó 25-ig hátralékaikat be nrm küldik, nyugtáikat utánvét mellett fogjuk megküldeni. A „Tiszavidék“ kiadó hivatala. = At. hazai lapok szerkesztőségeihez Szives bizalommal felkérjük a t. hazai lapok mindazon szerkeszlőségeil, melyeknek lapunk jelen számát megkiil- döttük, s velünk csere viszonyba lepni óhajtanak, — hogy lapjaikat egy hét alatt hozzánk beküldeni szíveskedjenek; a lapnak a mondott idő alatti be nem küldését a cserevi­szony el nem fogadása képen fogjuk tekinteni. Azon szer­kesztőségeket pedig, melyekkel most is csereviszonyban vagyunk bátorkodunk figyelmeztetni,hogy a „Tiszavi­dék" szerkesztősége f. hó 3-tól fogva ismét Nyíregyhá­zára tétetvén ál, becses lapjaikat méltóztassanak Nagy- Kálló helyet ismét Nyíregyházára czimezni. Kelt Nyíregyházán május hó 14. 1870. tisztelettel A „Tiszavidék“ szerkesztősége. = Városunk polgármestere a múlt héten illetékes helyről azon távirati tudósítást kapta, hogy Nyí­regyházán lesz csakugyan a Szabolcs megyében felállítan­dó törvényszékek egyikének székhelye, minek városunk érdekében szivünkből örvendünk. == A nyíregyházi Sóstó fürdőben a fürdő idény megnyílván, ismételve felhívjuk a hazai közönség figyelmét e jeles és elismert hatású gyógyfürdőre, mely egy díszes erdőség közepette, kényelem és csinosság te­kintetűben a legtöbb hazai gyógyfürdővel versenyezhet. A fürdő jelenlegi orvosa Dr. Baruch ur már több év óta be­bizonyította azt, hogy mennyire szakavatott ügyes és lel­kiismeretes tanácsadója e fürdő betegeinek, s ha hozzá leszszük még, hogy a vendéglős is mindent elküvetend a vei karolá át Fatimát, s egész odaadással csügött annak szavain. Végre látva, hogy a Szultán elmerülve a beszélge­tésbe, a kormányra többé nem ügyel, mély tisztelettel ké- rém: engedné át a kormányt Yussutfnak, miután az neki kellemetlen kezd lenni, ö mintha sejtené a szavaim mellett rejlő aggodalmat, kissé izgatottan feleié, nyugodjál meg a Szultán élete Allah kezében van s az ő tudta nélkül árnyé­ka nem rövidülhet meg. E közben más irányt adott a Yachtnak, s az egy kc- reszlmetszéssel lassan úszott visza az elhagyott Stamhul felé, s csekély kerülőt téve a Sultánok temető helyéhez ért. — A táj varázs által megkapatva örömittasan élvezém a vidéket, melyre az anyatermészet pazar kezekkel szórá adományait, paradicsomban képzelém magam, s önfeledve szíván a cédrusok, s cyprusok közölt zephirkent lengő friss léget. Szemlémből eget rendítő ropogás riasztott fel, első tekintetem a kormányra esett, melynek kereke fékveszteit ménként őrülten forgott maga körül, mellette a Szultán hevert vonagló testtel, összezúzva a szétrobbant gépezet­től. Falime mozdulatlan hevert egy kerevelen legkissebb jelét sem adva az életnek, miközben a Yacht rémitö gyor­sasággal keringett mint bomlott óra gépezete, közeledve a déli kikötőhöz, hot úgy tetszett mintha borzasztó hely­zetünket felösmerték volna —egy könnyű fregatté evezett egyenes irányban felénk, s én nehéz követ érezve mellem­ről legördülni, megkönyülten lélegzőm föl, számítva a perczekel melyekben e kétségbe ejtő helyzetből megvál­tatom. A fregatté már csak mintegy lövésnyire volt tőlünk, midőn a lőpor kamra felöl egy irtózatos csattanás------­— és én-----------felébredtem, kellemetlen meglepetéssel tapasztalván hogy ágyam letörött, s én a hideg padlón szedőm fel magamat, sokáig nem tudva még e gondolattal megbarátkozni. _________ N. J. I fürdő látogatói igényeinek kielégítésére, s hogy a fürdö- : vei való közlekedés igen könnyű és jutányos, azt hiszszük, nem szükségismélelgelve többször emlegetnünk azon elő­nyöket, melyekben a fürdő látogatói részesülhetnek. = A nyír e g y h á z i máj á I i s, mely minden év­ben egyike szokott lenni a legkedélyesebb és leglátogatot­tabb nyári mulatságoknak, az idén is meg fog tartatni, és pédig folyó hó 24-én e Sóstó fürdőben. A vidékről is so­kan szándékoznak jelenlétükkel emelni e kirándulás ér­dekét. = Azon színtársulat, mely a nagy vendéglő termében rendezett nehány előadást f. hó 9-kén vett bú­csút városunktól. Oly pártolásban részesült Szalhmáry e gyenge társulata, a minőt éppen érdemelt. Tizedikén ugyan­csak a nagy vendéglőben az étteremben Le Fleure Josefa és Mária nővérek Prágából adlak hangversenyt (?) hármó- niumon es hegedüli, meglehetős számú, s aránylag bőkezű férfi közönség előtt. A két zenésznőnek a harmonium es hegedű középszerű kezelésén kívül alig volt egyébb érde­mük, mint az, hogy igen életerős csinos fiatal leányok, azonban a mint ezúttal tapasztaltuk, néha ez is hatást szül, bár ezt ugyan nem igen lehet művészi hatásnak nevezni. Innen a két színésznő Debreczenberándul át, s majd Pest­re, hol az Eliziumban vagy a Kék macskánál végre éppen meg találják a nekik való közönséget. = Öngyilkosság. Mull keddre viradóra Halkó Mihály helybeli csizmadia mester az alsó temetőben egy fára felakasztotta magát. Reggel holmi vándor czigányok észrevették s jelentést tettek a rendőrségnél, mely is az­tán levágatásáról és haza szállításáról tüstént intézkedett Az öngyilkos hulláján a törvényszéki bonczolás még az nap végre hajtatott. A mint értesültünk házas életi kelle­metlenségek és zilált vagyoni körülményei indították a szerencsétlent e boldogtalan lépésre. — Haladunk, de nem igen van nagy köszönet benne. A német nyelv általános használatát értjük itt Nyí­regyháza nyilvános étkező s mulató helyiségeiben, hol magyar szót, bár tudjuk, hogy hazai nyelvünket az illetők majd mind értik és beszélik mégis elvétve hallani. Nem az. idegen és főleg a német nyelv iránti ellenszenv Íratja ve­lünk e sorokat, mert azt, hogy valaki több nyelven is ért és beszél csak is előnynek tekinthetjük művelődési tekin­tetben, de határozottan kárhoztatjuk a fővárosban úgy mint a vidéken a hazai nyelv mellőzését a közéletben és mindenütt ott hol azt használni lehet és kell mindazok ré­széről, kik e haza szülöttei, s a kiknek az anyanyelv pár­tolása terjesztése, sőt még az idegen ajkúak közötti meg­honosítása is legelső sorban hazafiul kötelességük volna. Adja isten, hogy minél kevesebb alkalmunk legyen ezen megrovás ismétlésére. = Azon uj divat k e r e s k e d é s, melyről múlt számunkban tettünk emlitést, előbb megnyílik mint gondoltuk, éspedig már e héten Klimó Holvay és Társa ezég alatt s a kereskedés vezetését Kubassy ur mint társ fogja vinni; ajánljuk az uj kereskedési a n. é. közönség ügyeimébe. = Hivatalos nyelv-e már valóban Ma­gyarországon a magyar nyelv? Még eddig nem. Legalább a debroczeni lávirda igazgatóságnál nem, mert ezen igazgatóság, a mint arról volt alkalmunk meggyő­ződni, a hivatalnokaihoz intézett köriratokat, rendelele- ket a legújabb időig két nyelven németül és magyarul me- neszti szét, s hogy melyik az eredeti szöveg, azt voltaké- pen tudni nem lehet, aligha nem az utóbbi tekintendő for­dításnak. És mindez miért történik? Csupán azért, mert ezen igazgatóság területén van 10—12 olyan importált hivatalnok, kik semmiképen nem akarják elsajátítani azon nemzet nyelvét, melynek kenyerét eszik. És ezt az igaz­gatóság nem csak eltűri, hanem az említett kettős szövege­zés által menti is ezen jó urak indolenliáját. S ez annyival sajnosabb, mert a mint tudjuk a debreczeni távírdái ke­rület igazgatója a magyar tudományos akadémia leve­lező tagja is egyszersmind. —— Vétsey István hazánkfia, távirdai építész legközelebb egy selyemfonoda-részvénytársulat alapítá­sára fog engedélyt kérni a kormánytól. Nálunk a selyem­tenyésztés, daczára annak, hogy a kormány jutalmakat tűz ki a tenyésztők számára, folytonosan pang, és ez nagyon természetes, mert nem annyira jutalmakról, mint piaczról még pedig könnyen hozzáférhető piaczról kellene gondos­kodni a kormánynak hogy gubóit minden termelő értékesít— hesse.Eddig csakis nagymennyiségügubó!,s azt is nagy ügy­gyei bajjal lehetett nálunk értékesíteni, ha azonban a Vétsey által tervezett vállalat a kormány segélyével létesülhet ak­kor segítve lesz selyemtenyészlésünkön. Vétsey ur e se­lyem fonoda-részvénytársulat alapilásánálj azonban még nem állapodik meg, hanem igen életre való módon mindjárt termelőket is akar teremteni, ugyanis felkérendi az alakulandó részvénylársulat nevében a magyar közi. mi- nisteriumot, hogy szólítsa fel a Magyarországon át futó vasuttársulatok igazgatóságait, hogy engedjék meg a rész­vénytársulatnak a vüsüt mentében legtöbb esetben haszon nélkül heverő földeken két sorban eperfákat ültetni, s a vasúti öröknek azt, hogy selyemtenyésztéssel is foglal­kozzanak , igy ezáltal hármas czél lenne elérve először is a vasútvonalak mind szépen rendezett eperfasorok között futnának, másodszor az építendő selyemfonodának,mindjárt az elsőévekben lenne a feldolgozásra belföldi nyerstermé­ke, s végül a nép látva azt, hogy a vasút iörök minő hasznot húznak a selyemtenyésztésböl, mihamarabb meg kedvelné e jutalmazó foglalkozást, s alig egy évtized alatt selyemipa­runk virágzó állapotba juthatna.Sok sikert óhajtunk Vétsey ur fáradozásainak. = Dohánytözsdéinkben még mindig tart a szivarhiány, sőt napról napra több több szivarnem tűnik el a forgalomból, úgy hogy a ki épen hosszú krajezárost nem akar szívni, kénytelen a méreg drága, s a mellett nem a legjobb minőségű specialitásokhoz fordulni. Ismételve kérjük a debreczeni pénzügyi igazgatóságot, mind a kö­zönség, mind a kincstár érdekében, hogy c már Itoszan- tóvá lenni kezdő calamitás orvoslására nézve minél előbb intézkedjék. Részünkről figyelmeztetéseinket mind addig ismételjük, mig eredményre nem vezetnek. = Piaczi sétányunk a lehető legelhagyatot- tabb állapotban van, sem a fákra sem a sétány kerítésére

Next

/
Thumbnails
Contents