Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-03-28 / 13. szám

4) Közvetítő díj fejében minden mázsa után 1 '/a tál- [ lér jár, (2 ft. 25 kr.) de más kiadások a termelőknek, sem ’ a raktárért, sem az eladásért, a vásár tartama alatt fel nem számíthatók. E szerint ezen tétel a magán eladásoknál is előforduló költségekhez arányilva nem sukulhaló.

Ezek a föltételek, de minthogy a vevők érdekében is szükséges hogy a raktárak minél nagyobb választékkal rendelkezhessenek, ennek következtében a bizottság alakulása csak azon esetre ismertetett el életrevalónak, ha be- i jelentés legalább 5000 mázsára fog történni.

A megyei gyapjú termelés érdekében szükséges 1 volna a gazdasági egyletnek e térre is kiterjeszteni figyelmét. El kell, és pedig rövid időn el kell jönni az időnek, i midőn Nyíregyházának gyapjú vására is lesz ; ezen város van arra hivatva, hogy á vidék kereskedelmi és gazdasági j érdekeit magában öszpontositsa „takarékpénztára“ s meg inkább az erre hivatott „ipar és kereskedelmi bankja“ által. módot nyújthatna egy a siléziaihoz hasonló, bár aránylag kissebbszerü, de oly nélktliüzhelleii bizottság létesítésére És mi teljesen meg vagyunk győződve a felöl, hogy a gyapjú termelés, mely leginkább piacz hány miatt indult pangásnak, ismét élénkülni fogna, és elfoglalni azon helyet, melyről kedvezőtlen körülmények behatása folytán leszorittatolt.

A társulás kitűzött czéljai szerint legbizlosabban vezet hasznos eredményre. Hogy Nyíregyházának országszerte beismert nagy élet-kereskedését a „termény csarnok“ alakulásának köszönheti, azt minden elfogulatlan vizsgáló beismeri; egy hasonló közvetítő intézet előre nem is gondolható magasságra emelné a gyapjú kereskedést is.

Graclius.

Nyirfalombok.

f x.

(Agglegények emlékirata. Mint igazolhatnák magukat? Az emlékirat nem közölhető, hanem magunk vesz- szük fel a keserű poharat. — A nőtlenség oka. Párbeszéd egy kedves hölgygyei, melyben mi győzünk, de csak úgy, hogy ellenfelünket kérjükfel az elhallgatásra. Mosoly és viharzajgás.)

No hiszen ez volna még szép...

Már hogy tudniillik közöljük a Tiszavidék hasábjain azt a „bagó illatú“ emlék iratot, melyet önök maguk és agglegény-elvbarátaik nevében küldöttek hozzánk saját igazolásukra .. .Az az hogy tulajdonképen nem is igazolás az a mennyiben önök csak akkor igazolnák magukat, ha meg házasodnának; ezt az „epokhát“ alkotó eseményt pedig aligha láthatjuk meg mi a -nagy colerínál“ is elébbb született vén makkabeusok „bajosan, kopaszon is bajosan,“. ..mert akkorra már a „bécsi rongy“ is kimegy a divatból a jezsuiták üdvözlő iratokat intéznek Corvinhoz a „papok tükréért,“ Dölingerhcz és Slrossmayerhez a római zsinat ellenében vivőit harcsaikért, sőt talán még a „barátítilek“ j szerzőjéhez is pikáns czikkeiért; Kukliné nagyasszony I nem keseríti többé paprikás prédikáczióival az ö jámbor : és este mindig álmos „oldalbordáját;“ a czimeket, rendje- - leket és „kutyahöröket“ nem fogják többé osztogatni a foederált Hunniában, miután senkinek nem fognak kelleni; a néptanítók érdemiéit jutalomban és közbecsületben részesülnek; a pletyka ezéhek és kártya-klubbok véglegesen feloszlanak L...n; sőt, hogy paulo majora eanamus, hogy többet, hogy igen sokat mondjunk, az a tervezett állandó szinház is felépülés átadalik a művészet csarnokául . . . Nyíregyházán.

Mindezek pedig aligha lesznekmeg egy hamar, azaz, mint az öregurak szokták hajdan mondani: „ebben a sze- kulumban“.. .akkorra pedig körülbelül mindnyájunk felelt elfogják mondani azt a szomorú dallamu antifonát: „sac- cüla saeculorum I“

Aztán meg hol maradt az emlékiratból az ildom, lovagiasság, kegyelet, ós mindenek felett az a hirhedelt „tárgyilagosság“? Már bocsánat! az emlékirat, úgy a mint 1 van, teljességgel nem közölhető . . . Hanem helyette — hogy önöknek „revancheot“ adjunk, magunk vesszük fel a „keserű poliárl,“ felcsapván ezúttal „böjti prédikátornak“ vagy ügyieket „nagy pénteki kereplőnek“... más szavakkal beszélvén egy kényes és csiklandós ügyben, jelesül: „a nőkről a nőknek“ .. .

* a

*

Atalános panasz időnkben, hogy a házasságkötések, a miveltebb körökben főleg, naponta erősebben gyűrűinek. Megdöbbentő kórjelensóg is e körülmény, még pedig nem csak a leányos házaknál, hanem társadalmi magasabb szempontból is, miután tagadhatlami! áll, bogy a esaládalkolás elhanyagolása, az örökös „urfiaskodás“ nagy mérvű sülyedést és romlást idéz fel múlhatatlanul a polgárzat keblében.

— De hát nem önök férfiakban rejlik-e oka a jelzett kórjelenségnek? szól közben rokonszenves csengő hangjával a mi kis komoly Aspáziánk, méltó névrokona a nagy Perikies még nagyobb mesterének.-— Kétségkívül a férfiakban „is,“ azokban pedig minden bizonnyal, kik elég figyelmetlenek fel nem fedezni és imádni egy egy szeráfarcol és angyal szivet, lelkes magyar hölgyeink diszálbumában, s közöltük a mi kedves okos és szerctelre méltó Asp.. .

— Ne tovább kérem, mert megharagszom tudja, hogy bókokat nem szeretek, a bokolót pedig ellenségemnek nézem. Semmi mentség I... No szent a béke... és most folytassa előadását.

— Úgy légyen, mint kegyed akarja kedves, egyetlenegy bölcsésznő... Tehát feltétlenül kárhoztatunk és elitélünk minden férfit, ki, mihelyt körülményei, no meg azok az áldott „paragrafusok“ engedik, azonnal nem siet a családélet csöndes, kényelmes tűzhelyéhez, egy kedves, miveit és széplelkü hölgy karjain .. .

— Persze a hölgy okvetetlcnül kedves, miveit és széplelkü legyen, de a férfiban nem de nem is szükségesek e kellékek?

— Oh igen, hölgyben és férfiban egyaránt, mer! különben alig létesülhet a szivek ama delejes öszhangja

mely a család élet boldogságát oly magasztosan felvirágoztatja. Azon megjegyzést egyébiránt, bár saját veszélyünkre. de mégis koczkáztatva, hogy az érintett kellékek inkább hiányozhatnak a férfiakban, mint a nőkben, miután a nőnemnek csodás hatalom adatolt az égtől, életei és szellemet kelteni fel környezőik léleltvilágában, s mosolygó üde „oázt“ teremteni a sivatag vigasztalan füvény- tengrrén . . . Kegyed mosolyog? talán kétkedik szavainkban ?

— Nem nem, hanem ismerve az ön észjárását, fogadni mernék, dicsbeszéde a nőnemre nem egyébb mint szónoki fogás, jelesül átmenet a fényről ázárnyra, az eszményről a köznapira.

— Buvésznö! Igen, bevalljuk őszintén kegyednek, hogy mi sokkal de sokkal több árnyat mint fényt lálunk-e téren, s eszményünk a házinöröl és családanyáról ritkábban valósul meg az életben, semmint óhajtanánk.

— „Ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek“ . . .

— Ismét igaza van, csak hogy ezen ítéletét nem egy „elzüllötl“ vén ember mondja, hanem a tapasztalás, a közvélemény, az egész világ . . .

— Én nem mondom.

— Jó jó, de hát kegyed csak kötölőzködik: Kegyed nagyon jó szivü lélek, de rósz bird, ki talán még egy „Macs- vánszkil“ is felmentene, ... ily biró kellene sok, netalán bekövetkezendő „sajtóperünkben!“ Hanem nem ily irgalmas kegyelmesek ám azok a perversus „agglegények“ és házasulandó ifjak, kimondván nyíltan, világíiallatlára, hogy nagy részben a nők fonák nevelése teszi lehetetlenné szegényebb sorsuaknak a családalkolást napjainkban.

— Kemény tulszigoru Ítélet.

— Kemény ? tulszigoru ? Épen nem ; , .. hanem édes kedves Aspázia ! először is ne szakítson félbe minduntalan, mert különben egy álló hétig sem szabadulunk egymástól, fa min ugyan nem husulunk) azután pedig ne haragudjék reánk, ha ezentúl nem leszünk bőkezűek a bók- osztogatásban . ..

— „Nyelvek és fülek, csend figyelem 1“

— Tehát állítjuk, hogy a házasságkötések feltűnő gyérülése korunkban a nők tévesztett nevelésének tulajdonítható kiválólag. Kegyed fejét csóválja? hiszen miután mint inondá, észjárásunkat ismeri, jól tudja, hogy álitá- sunk nem általános, s épen e napokban dicsértünk kegyed előtt egyes növeldéket, és leányaikat bölcsen nevelő édes anyákat, ügy helyben, mint a vidéken és nagyobb városainkban . . . De a nagy többséget tekintve, mi a fő irány, a lényeg, az elengedhetetlen kellék leányaink nevelésében? A látszat, a „bon Ion“ a csillogás, s mindez az alapos mi- veltség, háziasság, egyszerűség, jellem és vallásosság rovására. A lányka kikerül a növeldéből, tud kötni, linrga- csolni, hímezni, reczézni; egy kissé beszél németül, francijául, de magyarul nagyon „csehül;“ no még a zongorán is „klimperez“ valahogy; hanem aztán alig van fogalma arról, hogy saját kezecskéjével a háztartás legcsekélyebb szükségletét olöálilsa ... minek is? ott vannak a szakácsnők, varróleányok, nöszahók, ... te pedig jámbor férj! fizess I . . . Hál a mozgás-hiány, a szűk és egészségtelen lakszobák, sötét tantéréin, valamint a finom kézi munkált a „jó házbeli gyermekek“ ezen „szem és emberkinzó“ foglalkozásai, hány ép ós életvidor lánykára idézték fel a rövidlátást, sápkórt, fej- és fogfájást, fuladást, szakgató csontfájdalmakal, . . 1 még nem is virullak, már hervadnak, . . no de van ezek ellen orvosság, olt a guarana, ma- lálacsokoládé, csukamáj olaj, retek szörp, édes kálóméi . . . . te pedig jámbor férj I fizess! . . . Azonban ha ruinál- va van is az egészség és élet erő, a kis delnők már most is kész divatbáboií, ... hát még ha majd férjhez mennek, lesz és „kell:“ jupon, manlille, capuchon, collier, gyűrű, bracelet, cul de Paris, longshawl, fülönfüggő, inanchette, csipke, fodor, virág, toll, chemisetle, gallér fátyol otthonka, bunda nagykendö, zubbonka, felöltő, broclie tü, korall, gyöngy, legyező, szalag, virág, páráséi, bársony kalap, öv kéztyö, chignon, főkötő, . . . hanem ugyan merész gyerek legyen, — hátrább a pénzügyi hét „bátor férfinál,“ ki ennyi, sőt háromszor is több igénnyel szemben, szóllani mer Göthéve! „Schönes Éráiéin! darf ich es wagen, Ihnen meinen Arm anzutragen“ ?! ?

De kedves Aspázia 1 kegyed haragszik nyíltságunk ért . . . Nem ? . . . Arczán igéző mosoly? Oh kegyed bizonnyal hülcsésznö, angyal, a három kegyistennö egy személyben . . . Mosolyogj oh mosolyogj ránk kedves lélek, s ám zúduljon fel ellenünk jelen czikünkért a megsértett hiúság, a ieálezázott dicsőség, igéző mosolyod kibékit a viharzajgással, s mindössze is azt feleljük vissza a reánk „kígyót békát“ kiáltozó hadnak.

Munkánk és olajunk elveszett, füstbe ment, —

Hej hamis portéka az asszony regiment . . .

Levelezés.

Nyíregyháza márcz 18, 187©.

Tisztelt szerkesztő url

Közelebbi napokban a lennénycsarnokot meglátogatván, midőn a tagok névsorát olvastam, nagy megütközéssel vettem észre, hogy a kereskedelmi mteligentia legkiválóbb tagjai, az egyletnek alakítója s volt elnöke valamint a közelebbi közgyűlés által megválasztott némely választmányi tagok is hiányzanak a sorozatból. Megszűntek ezen urak tagok lenni, vagy talán az uj titkár, ur, a ki a mint halijuk valamelyik cochineb'nai újságnál felcsapott görög istennek már annyira az olyntpuson képzeli magái.bogy a csarnokban is szabad kénye kedve szerint intézkedik? Nem tudna a l. szerkesztőség e tekintetben nekünk némi felvilágosítással szolgálni ? *)

tisztelettel

Stark Emmánuel.

Meg kell vallanunk, hogy cgyáUlában semmi felvilágosítással nem szolgálhatunk, de közlültük e levelet azon reményben, hogy illető helyről nem fognak késni a magyarázattal. Szerit.

Az állat gyógyászat köréből.

A lovakról.

A ló az emlős állatok azon rendéhez tartozik, melyeknek iab végok egy szaru nemű tokban van, miért is egy palájuaknak nevezzük; fejők bosszú és három féle,

u. m. 12 metsző; 24 záp, és négy agyar fogakkal ellát— vák; mely utolsók a kanczánél csaknem mindég hiányzanak, csak idősebb korukban láthatók, néha s igy a mén lovak 40 a kanczák 36 fogakkal bírnak, — a ló nagyságához mérve aránylag kis gyomorrai bir, azért is nem kíván oly teriméjü tápszert mint a szarvas marha: miért is a lónak inkább táplálóbb takarmányt kell adnunk, hogy az aránylagos test. henger alakját el ne veszítse, s erejét meg tartsa.

Azon lovak, melyeknél az izom és ideg rend-szer az uralgó, felelnek meg egyedül a kívánt igényeknek, miért is ezeket nemes lovaknak nevezzük, azon lovak ellenben melyeknél a képző élet oldal az uralgó, nemtelen'lovaknak neveztetnek; ha valamely lóban az izom és ideg rendszer az uralgó megismerhető arról, hogy az illyen ló dúsan ellátva, a legtáplálóbb takarmánnyal tartva, is soványnak, mint mondani szokás,száraznak, szikárnak látszik, az egyes izmok alakja, és a visz erek a bőrön is kitűnnek továbbá észre vehető a csontokban valamint a test egyes részeiben is.

Az ily test alkaiásu lovaknál a mozgás a túlnyomó életoldal, minélfogva mindaz önkéntes, mind az önkéntelen mozgás elevenséggel s gyorsasággal megy végbe, innen a gyorsjárás; az eledel hamarabb megemésztése, szaporább lélekzés, s gyorsabb érverés, a mi pedig a mozgásnak két tényezőjét, t. i. össze húzódást, és ki tágulást illeti, az össze húzódás túlnyomd, mit legjobban meg ismerünk az ülér feszültsége, és a szívverés érezhotlensé- géböi; mivel eleven mozgás élénk érzés nélkül nem gondolható: éppen azért bírnak az ily alkotásu lovak élénk érzéssel és a következő tulajdonságokkal, melyeket a következő állatoktól kölcszönözték u. m.

az asszonytól széles szügyot vagy mellet, gömbölyű csipöl, és hoszu serényt;

az oroszlántól bátorságot, felfogást és tüzességet; a bikáktól homlokot, szemeket, és lábakat; a juhoktől, őrt, türelmet és szelídséget; az öszvértől erőt kitartást és biztos lépést; az őztől fejet, csontokat, és rövid szárt; a farkastél, a nyeldekiöt nyakat, és a hallást; a kígyóktól, emlékező tehetséget, és eleven fordulatot ;

a rókáktól, fület, farkat és poroszkálást; a nyultól, futást, és gyorsaságot.

Ha a képző élet oldal a lovaknál az uralgó akkor annak tulajdonai a fent említettekkel éppen elenkezök : az ilyeneknek festők nagy fejük húsos valamint a nyak igen vastag, orrlyukaik aránylag szükek, szemeik kicsinyek nem kiállók végtagjaik vastagok pstájok szélles, csontjaik otrombák porhanyók, külsejük elárulja a nemte- lenségct s butaságot, s az ilyen lovakat nemtelen lovaknak nevezzük.

Sóváry István, uradalmi állat orvos.

Vegyes hírek.

— Luxemburg grófné fejének városunkban is sok bámulói voltak, s csaknem minden ember saját képzetségi szempontból fogta fel ezen optikai csalódást, mely a legegyszerűbben kimagyarázható. Az értetlenek illusioját azonban semmivé teszi, midőn véletlenül az ulczán vagy a vendéglőben találkoznak a testet nyert fővel, s nem tudják megbocsátani, hogy ha már csalódtak s mégis fizettek érette, minek ébresztik fel őket csalódásukból ingyen.

— A harnngszó hatása. Három felvidéki tótalyafi erőssen össze szóllalkozott tegnapelőtt Nyíregyházán, a czivakodás hangja fokonként erősebb durvább és kíméletlenebb lett, a szemek mind mérgesebben kezdettek forogni, az ajkak sápadlak, azarezok neki pirosodtak, a karok ökölbe szorítva kezdettek feszülni s tisztességtelen érintkezésbe jönni egymás fejével hajávcl sál. Éjien azon pillanatban midőn már véres ütközetet remélt a néző közönség a calh, toronyban üti az óra a tizenkettőt mire a harangozó rá rántja a harangot: erre a mi tót atyánk fiai elbocsátották egymást s fövegeiket lekapva borulanak térdre, s mintha semmi sem történt volna, mondják el imáikat. Azt hitték a jelenvoltak hogy a legalkalmasabb perezben történt a harangozás s most már elmúlik a csaté- paté. De biz itt az imádkozás csak egy kis intermezzo volt, mert az atyafiak elvégezvén az imát annál mérgesebben folytatták a szeretet munkájának gyakorlását, t. i. a veszekedést.

— Psenyeczki Nagy Sándor „franczia nyelvtan“- nak, középtanodai használatra, harmadik tetemesen bővített és javított kiadása. Nagy 8-ad 22 iv ára 1 frt, 60 kr. most jeleut meg ifj. Csáthy Károlynál.

E nyelvtan czélszerüségét mutatja azon körülmény is, hogy mar, több előkelő tanintézetekben s Pesten is használják.-+- Fólyó hó 20-kán tartotta meg Reményi Ede második hangversenyét, a viharos idő daczára is szép számú közönség gyűlt össze, kiknek számát meglehetősen szaporították azon vidékiek, a kika liszuszabélyozási társulat gyűlésére jöttek be

A mint tudomásunkra jutott a műkedvelők rövid időn jótékony czélu előadást fognak tartani; a kiválasztott darab „Rezsi és Rozsika“ lenne.

Nikelszky Mátyás ur a polg. nlv. egyleti bál alkalmából utólagosan 2 flol adott az egylet könyvtárára.

= A képviseleti gyűlésben elvileg elfogadott uj nagy vendéglő helyiségére vonatkozólag, a mennyiben az a többség állal n mostani helyiségre határozatott építtetni nagy véleménykülönbség uralkodik u város polgárai közölt. Óhajtandó volna, hu á vendéglő kérdésével megbízott küldötség, minél elébb össze jönne, és azon ügyet megoldása felé siettetné.