Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-03-14 / 11. szám
nyomorék v.olta miatt mesterségre sem vétetvén fel segélyezésnélkül, kénytelen volt kol- d.usvezetőnek állani. Nem vádoljuk a városi előjáróságot, az megteszi a maga kötelességét, és egyátalában nem őrködhetik minden pillanatban az ily gyermekek ellátása felett: de épen azért látnánk czélszeriinek, egy önálló intézet létesítését, mely e téren egyedül működhetnék üdvösen a szűkölködő emberiség javára. És ezen eszme nem ütköznék annyi akadályba, mint egyelőre gondolnék! Niregyháza városa azt hisszük, egész készséggel ajánlaná fel lelenczházi alapul azon öszvegnek megfelelő tőkét, melyet évenként az árva gyermekekre szokott fordítani. De első sorban a nőké lenne a kötelesség; keblük nemes sugallatának engedve, egy „szabolcsmegyei nőegyletet“ alakítva felkarolni az eszmét, s annak életre költésén fáradozni. Mi felszínre hoztuk az eszmét s azon édes reménynyel bocsátjuk olvasóink elé,hogy nem engedendik azt bölcsőjében meghalni, sőt mind az eszme megvitatása, mind annak miként lehető keresztülvitele végett, szerencséltetni fognak becses nyilatkozataikkal lapunkat megtisztelni. Egyházi élet. Vagy 01 1868. Deciember 8- kán szentesítést nyert 53-dik törvényciik, 17. §-sának alkalmazása a magyarhoni ág. hitv. evangélikus egyházban. Az újat b időkben felmerüli napi kérdések közölt alig van egy, mely az e hazátlan lakó különböző vollásfe- -tekezeteket élénkebben foglalkodlalná, mint a vegyes házasságok ügye. A törvényhozás e kérdést is szabályozni óhajtván, ■méghozta „a törvényesen beveti keresztyén vallásfelekezetek yjszunyosságáról“ intézkedő 1868 53-ik lorvény- ezikkel, s ebben a vegyes házasságokból született vagy Születendő gyermekek váltásos nevelésére vonatkozó 13 filéídikiS-Sókat. A 17-dik § szerint „a jelen törvény életbe léptetése előtt kötött vegyes házasatokból született vagy születendő gyermekeit vallásos nevelésére nézve, azon törvény határozata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében, hatályban volt.“ Midőn a magyarhoni ág hitv. evangélikusok egyetemes gyűlésén a múlt 1869, évi okt. 6 és köv. napjain, ez említett tőrvényezik a gyűlésnek elnökségileg bémutallat- nék; az egyházkerületek felszólalása folytán n gyűlés ezen tőrvényezik illetőleg annak 17. §-sa alkalmazására nézve, következőleg határozott: ,4. Ugyanazon (1868. évi) jegyzőkönyv 5-dik pocijára, mely szerint az országgyűléshez, az 1848. 20-dik t. czikben megállapított jogegyenlőség és viszonosság alapján hozandó törvény iránti kérelmeinket tartalmazó petitio intézteim határoztatott:elnök ön méltósága jelentvén, miitép ezen petitio annak idejében az országgyűléshez beadaI III . IN —— II . — ■ - ... .J.ll.l. ■■■■■ mankóját, mely még mindig az egyik lábát pótolta, s a melyet ö többé einem hagyhatott; igaz, hogy Gyula a legjobb módú apák egyikének örököse,s nem volt arra szorítva, hogy munkája vagy hivatala által keresse élelmét, de mindenesetre nagy előnyt nyújtott az öreg Erseginck a Szeu- veiné ellenében megindított harcznál, azon körülmény, hogy a vagyoni kérdéssel uralkodhatni vélt fiának nősülét! elhatározása felett, aminthogy ilyenfélékvt mormogott is magában, midőn Gyulát fekhelyére bevezette, a kin most a láz még nagyobb mértékben kezdett uralkodni. Gabriella szereteti és remélt; elbeszélgetett virágaival, melyek az ablakokban dúsan virultak, fehér galambjával mely hozzá kimagyarázfiatlan vonzalommal viseltetett, édes bus daUoknl játszott zongoráján, s érzelmeit sokszor a hangok hullámaiba temette el... Várt és e várakozás tartotta fenn hogy a léginek látszó alak össze nem roskadott hetek, majd holnapok múltak el, már tél is lerázta magáról a dermedés bilincseit,,uj élet pezsdült fel a szép természetben mindenütt,eljöttek a vándor madarak megigazgat- ták elhagyott ócska fészkeiket s újólag tanyát ütöttek a lombkoszorus fáknak ágain, és Gyula nem jött, sem róla semmi hírt sem hallottak I Hová lett, ini történt vele, hogy legalább levélben nem tudósítóim őket? Szenveiné már veszteit csatáról gondolkozott, Gabriella naponta halavá- nyabb és bánatosabb toll; annyit hallottak mások homályos elbeszélései után, hogy Gyulát atyja a fővárosba vitte gyogyitatásvégett,de hát Iliért nem ir legalább, hiszen atyjának bármi szigorú ébersége daezára is cscmpézhctett volna hozzájok egy levélkét csak egy sort, csak egy szól, hogy még mindjg szereti Gabriellát! Végre a kiuos várakozás nyugtalanságát szétoszlatta a Gyula megjelenése. Halvány volt az ilju se halványaiig inég érdekesebbé tette őt, arezát szép fekete szakáll boriloUa, nagy eleven szeméből öröm sugárzott midőn Gabriellát keblére ölelhető, mankóját a fővárosban hagyta, s annak helyét egy művészileg készített láb pótoló mely alig engedő cszre- vétetni a csonka az elvesztett tagot. Újra feléledi a már haldokló remény, újra vissza tértek a szerelem szép napjai, a virágok, a lugas ismét mind oty szépek valának, a nap fényesebben ragyogott, az ég ké- kélib, a csillagok tündökletcsebbhek valának, Gabriella ismét a régi vidor a kedves kis lány leve. tolt, s mint már tudva van — a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról, a törvény az 1868 53-dik t. czikkben meghozatott s életbe léptetett. „Ezen tőrvényezik 17. §-sál illetőleg az egyházkerületek, lelkészeink egyöntetű s következetes eljárása eszközlése tekintetéből — ezen törvény alkalmazása iránt, az egyetemes egyház irányadó s utasító nyilatkozatát kikérvén:“ Az egyetemes egyház ezennel kinyilatkoztatja, mi- kép mar az 1818.20.1. ez. a bevett vallásfelekezetek közli tökéletes jogegyenlőséget és viszonosságot kimondván s az 1868 53-dik I. ez. is, az 1848. 2U-ik I. ezik alapján hozatván — „annak a 17-ililv §-sa rendeletéi, ezen a jogegyenlőséget és viszonosságot megállapító 1848. 20 I. ez. értelmében akarja vétetni, s előforduló esetekben akkép kezeltetve látni, hogy az 1848-dik 20-dilc tőrvényezik meghozatala óla, az 1868. 53-dik t. ez. jogerőre emelkedéséig kólóit vegyes liázasságboli gyermekek valásos ne- vcllelésénél, az 1848. 20-ik t. ez. rendeleté nyerjen akép alkalmazást, hogy az ezen időszak alatt, említett vegyes házasságokból született s ezentúl születendő minden gyermekek, atyjuk vallását kövessék, ulasilatván a lelkészek, hogy előforduló esetekben, ezen értelemben járjanak el“ ; a vegyes házasságoknál kivett, vagy ezután kivétetni megkísértett térit vényeket illetőleg pedig, odaulasitalnak lelkészeink: hogy magyarázzák meg az 1868, 53-ik t ez. 12-dik §-sát a népnek, mikép ezen törvény által, az ily téritvények vagy eliez hasonló rendelkezések mint múltra, mint jövőre érvényteleneknek, és semmi esetben se jogerővel birhatóknak kimondatván: azokat sem a múltra megtartani, sem ezen túl adni nem tartoznak.“ Eddig az egyetemes gyűlési határozat. Ebből kifolyólag, a magyarhoni ág. ev. hitv. lelkészek eljárása, a vegyes házasságokból született vagy születendő gyermekekre nézve, azoknak keresztelése, con- firmálása, eltemetése és esketése körül, azontúl a következő leeml: a) Az 1848. 20. t. ez. előtt kötött vegyes házasságokból született vagy születendő gyermekek az 1791. 26. t. ez. 15, §-sa szerint, ha alyjok kuthnlikus, ennek vallását követik, ha pedig evangélikus, csupán a fimagzalok követhetik azok vallását.1 b) Az 1848. 20. t. ez. és 1868 53. t. ez. közötti időkben kötött vegyes házasságokból született gyermekek, kivétel nélkül alyjok vallását követik, s így evang. ntya gyermekei is — nemkülömbség nélkül evangélikusok, c) Az 1868. 53. t. ez. életbe lépése után kötött vegyes házasságok gyermekei, nem szerint oszlanak el a szülők között, 16 éves korig, s így a fiuk az apa, a leányok az anya vallásán nevelendök. Ezen eljárást követendi a nyíregyházi 13,000 létekből álló ág, ev. egyházban és annak vidékén létező vegyes házasságokból származott vagy származandó gyermekek s azoknak keresztelése, confirmálása és esketése tekintetében, a nevezett egyháznak lelkészi hivatala is; először mai napon alkalmazva azl, Benos Sámuelevg. apa és Cho- vanecz Sára rom. kaik. anya — leánygyermekének megkercsztoléso által — mint a kik 1866. nov. 28-kán vegyes liázasságilag kelvén össze a b. alatti categeriába tartoznak. Kelt Nyíregyházán, fuhr. 16 1870, Barlholoinneidcsz János, ág. ev. lelkész esperes. Nyirfalombok. IX. (Menekülés és ujahb malheur. Egy három hetes boldog férj és egy uj menyecske. Tolongás a könyvkereskedésben, az az dehogy olt, a diák konyhában ! Régi ének, de igaz. Csoda tevő szerek, Farsang a böjtben. A farsang áldozatai.) Ha olykor Gyula szótlanul elmerengett s kedvese okát kérdező, fájdalmas hangon kérdező tőle: — Fogod-e szeretni mindig a csonka honvédet kedvesein, fogsz-e érettem nélkülözni tudni, ha kérlelhette!! atyául vagyonából kitagadva, — munkámmal fogom keresői élelmünket, nem fogaz-e megutálni, ka talán sebeim kiújulnak, ha meglátod, hogy én csak egy nyomorult koldus vagyok? fogsz-e ápolni, fogsz-e szeretni mindég? — Ah éu hősöm,én egyetlenem! - válaszolá ilyenkor Gábriolla — magyarleánytól kérdezhetsz ilyet? megvetni megutálni azt, ki hazájáért áldozta vérét, életét, ah uem I kényeimmel csókjaimmal fogom behinteni fájdalmas testedet, vadaimat nyújtom támaszul „és dolgozni foguk ha képtelen lész, dolgozni éjjel nappal, hogy szükséget, ne láss, ah én neked orvosod, vigasztalód, táplálód leszek A honvédnek nem szabad hazájában hontalannak lenni, s ha nemzeted, melyért magad feláldozád elfelejtene, én ott leszek, és szerelmem kipótolja minden veszteségedet. A szerelem e boldog porczei között teltek a hetek, a hónapok, Gyulának ugyan mint monda, sürgős teendői végett gyakrabban kellett a fővárosba utaznia, de távolié után csak annál boldogilóbb volt a viszonttalálkozás. így érkezett el folytonos remény és várakozás között 1851. év szeptember hava ! Szép őszi estve volt, a hold magasan tündökölt ábrándos ezüst fényével, a virágok elmúlt élvezetekről suttogtak, s a hűvös barmai etilen szorosan összevonták zöld palástjaikat, érezte mindcnik hogy szomorú napok következnek s rolian feléjük a halál, a gyengébbek már egészen lehajtották bánatos fejüket. A Szenveiné szobáját csalt a Imid világitotla meg, már éjről körül járt az idő, s inig ö csendesen szundikált karos széliében, Gyula és Gabriella suttogva beszélgetlek szerelemről, boldogságról, paradicsomról De ha valaki közelről nézett volna a Gyula szemébe, felfedezte volna benne azon állati vágyat, mely a zászló szentclési ünnepélyen l’éler állal oly felre iiiegyurázliatlnnul felismertetett; nyugtalan volt, Szenveinéhez gyakran intézte szavai, meggyőződendő a felöl, hogy csakugyan alszik-e; de az nein felelt szavaira, ilyenkor még nyugtalanabb lett. Észrevétlenül egy kis üveget vett ki zsebéből, s azt ajkaihoz emelő, azt mondván Gabriellának, hogy még most is gyógyszerrel kell élnie; de a figyelmes vizsgáló meg„Köd előttünk, köd utánunk“ — szerencsésen megmenekültünk a „kereszttűzből“ s olyan jól érrezzük magunkat, mint az angol katona, ki Sebastopol ostrománál a Rcdán gyilkoló ágyutüzéböl ép kézláb térhetett viszsza echt orosz Ilmájához s nem volt kénytelen igénybe venni — mint annyi szánandó bujtársai — a nemes lelkű miss Niglitingliale gyöngéd ápolását.. . Nem csak, hanem most mar teljes biztossugban is vagyunk, hogy legalább egy hétig nem érhet bennünket semmi veszedelem. . . Nem érhet? Jó is volna, hu ilyesmi velünk örökös kalauiilásra született emberekkel megtörténhetnék valaha. .. Eccet bal nem mindjárt elég „malheur“ az, hogy azonnal lefülel beliünket az a bóriliurgas egyéniség, nov szerint Féveuykova barátunk, jelenleg immár városi lakos, hogy végig Hallgassuk vegetleil „jéreuiiadjal“ a nők szeszélyességéről, makraiiczossaggaról, idegességéről és in- gatagsugaról, melyekből az ö öorzos leiének oly bőven kijutott boldog (_?J házasságának már harmadik (?) hetében a nem reménylett jutalék, hogy, ha lehetne, rögtön visszuszuladua a reá nap-napután zuhany-sugárként hulló uldas elöl Fulóbomok Uerezegségenek pókhálós és porlepte nőtlenségébe . . . Dejszen amice Bürgüzdi, nekünk ugyuu nem lamentálsz többe, elég volt egyszer déltől napestig hallgatni,.. . megjósoltuk mi neked mindjárt azután a bal Illán, hogy „hiba lesz a kréta körül“ mert „elszerelik a menyecskéi“ — s Íme „el is vau már reges regen, a felül inár atliatik kend.“ — No meg ha az a tűzről pattant brunette békén eltűrte, midőn lakadalmatokban abban az éjfél utáni csárdásban „széles jó kedvedben — bor zúgván lejedben* egyik laoad vegével könyökét elég szerénytelenül meg sleinpiizted, (meg lan most ia meglátszik a helye l> tűrjed le is a filozóf rendületlen nyugalmával, ha beteljesül rajtad líulwer uialitiózus észrevétele : „der Ehestand ist ein Stand des Friedens.. . .das Sinnbild des Friedens ist das Füllhorn, velllies die Frau und der Mann unter sich Hielten,. . .Sie trägt die Füle und Er.. .das Horn“. . .Demár aligha fog teljesülni, mert iine, akihez eddig sohasem járt’ doktor Uaboda ügyvédhez kacsázolt be, az erdemes doktor juris pedig közludouias szerint a váló perek „pálrónusa“ ... Gluck auf ifjú barátunk! egyébiránt az egek óvják szemeidet a „Fraumutter* és tanya hófehér és bársony- puha kacsócskaiktöl, valamint (arezádat is a doktor élelmes „cape, rape“ karmaitól 1 Hala fiatal Tibame,— alázatos szolgája nagysád I mii keres most ily egyedül az ulszán, iiolut az elölt soha nem volt látható nyilvános helyen férje nélkül, miután férje meg Shakespeare Ülliellójánai is szűz perczentel Olltel- lóbu?lgaz, most jutóit eszünkbe, hogy az iftasszuny ott hagyta azl a veszedelmes „feliér szerecselil“ s szinte válni készül... Mennyi édes remény, mennyi boldog álom egykor, és most keserű csalódás, mily kínos kiábrándulás... Tálán azok a harangok is azcrl zugnak oly folytonosan és mindegyik turunybun, mert az emberek hervadt reményeiket. buldugsaguK mosolygó álmait akarják ellemettetni. • .. ? I ? De mit akar az a temérdek ki-s be járó nép ott a Csálhy könyv kercstiedcsében ? A „Traiiosciust“ keresik-e olyan erősen, hogy buzgó zsolosináival elnémítsák száműzzék a farsangi onfeleukezés gyolrclmcs vadjait és rém- lulásuit, vagy valami Iranczia zainalu „cbronique scatulu- leuse“ jelent meg, melyet bármily silány legyen is mindig sukkal élénkekben leikarol a publikum, unni — nem is említve n komoly tartalmú könyveket — akar melyik ragyogó tollú magyar iró világhírű regényét...? Minden esetre gratulálunk önnek tisztelt „princzipálts ur“ ott a csapó utszHSZöglctéii a pereeek es debreczcni „ezcrrclu belesek“ hazájában s kívánunk tiszta szívből vállalatának czeiitulra is hasonló forgalmat, virágzó szép jövendőt!. .. Goddam! litván ismét a másik „malheur“... az a kóbor lálszeresz ugyan behúzod berniünkéi ezzel az őt győződhetett volna hogy Gyula annak tsrlnlmót nem is érintette, s az egészet úgy telte az asztalra a mint voll. Most elkezett sírni á fuldokolva szóllolt: — Imádóit angyalom 1 egyetlen boldogsága életemnek, most eljöll a perez a midőn titkolódzás nélkül kell szollanom; atyám kitagadott minden vagyonából, én nyomorult koldus vagyok, e szép kis fejér kezek nem durva munkára vannak alkotva ah ezek csak arra valók hogy csókjaimat hintsem reájok, nyomorba taszitnuui téged nem leheti Engedj meg hogy szereltelek, bocsáss meg hogy el kell löledjválnom, de elválok csak testileg lelkeni itt marad velőd, és lebegni, őrködni fog álmaid felett, a koldusnak boldogabb hazája vau oda fen a fénytő világban ... én; Gabriella én amaz üveg tartalmában mérget vettem be, hogy itt hallhassak meg karjaid között 1 . . . . én meghalok, de áldásom hagyem reád I ... — Szent Isten ! — sikolt fel Gabriella — akkor együtt halunk meg s mielőtt Gyula meg akadályozlialtavolna, kiUrittete a kis üveg tartalmát, — így I . . én kedvesem, igy . . . haljunk meg együtt . . . Egymást át ölelve, szótlanul üllek egy ideig a painlagon, most Gyula panaszkodni kezdett hogy roppant fájdalmakat kezd belsejében érezni, Gabriella is érezni monda u kinokal, mind közelebb vonultak egymáshoz, a hold arezát felhő takarta el, a szoba olsöléteileti, Szenveiné csendesen aludt karos székében, csak a fejér galamb zörrentelle ineg néha szárnyait — Ah fejem, ég .. . érzem a halál lehelteiéi, ide ide Gábrielt« szivemre, egy hosszú egy örök csók kisérjen benőnket a túlvilágra — szóllolt Gyula lázason. Gabriella már csak nem önludullan állapotban volt, ti Gyula szemei ördögi fényt lövelltek gúny mosoly vo- nagiott ajkain . . . De e pillanatban a lezárt zsalukat erősen megdön- gette valaki, a fejér galamb nyugtalanul csapkodott szárnyaival és Szenveiné felébredett mély álmából, odakint pedig egy fényes csillag hullott le az égről. (Folytatjuk)
