Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-03-14 / 11. szám
IV évfolyam. 11. szám. 1 Hétfő, mártius 14. 1870. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Egyház-utcza 170. bi. a. Kiadó hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. > Nyílt tér alatt minden hár-om-hasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.-*Félévre . .......................3.— É vnegyedre........................1.50 Vegyes tartalmú hetilap. Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásánál 5, többszörinél 4, <— bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. *“ Nyíregyházán márczins 10.1870. (Gy.) Nem lehet eltitkolnunk az örömöt melyet érzünk akkor, a midőn a Nyíregyházán közelebb megindult mozgalmakat észleljük; - a város előhaladását szivükön viselő nemes keblű férfiak egymással mintegy versenyezni akarva lépnek élire egy egy már rég pengetett és korszerűnek bizonyult vállalatnak, itt a képviselet egy már elodázhatlan szükséggé vált nagyszerű vendéglő létesítésén, amott az iparbank egy gőzmalom épittetésén, itt ismét némelyek gőzfürdő,am ott mások a már elkerülhetetlen járdák és állandó színház teremtésén fáradoznak. Nem akarunk magunknak mindebből legkissebb érdem-jutalékot sem követeim, de jól esik látnunk, hogy az eszmék, melyek e lap hasábjain a közvéleményre támaszkodva, kifejezést nyertek, olyanoknak bizonyultak be, melyek csakugyan korszerűek és életre valók. A sajtónak egyik legfontosabb kötelessége felszínre hozni az eszméket, melyek forrásban vannak, tért engedni a különböző nézeteknek, melyek annak létesítésénél felmerültek; sajnos, hogy sokszor a legégetőbb kérdések megvitatásánál mutatkozott az e tekintetben konpetens közönség részéről a legnagyobb indifterentismus, s azt kellene [finnünk, hogy a kiáltás pusztában hangzott el, s az eszme halva született csecsemő. Pedig nem úgy van, az eszme forrásba jő, s folytonosan érlelődik, csak a nyilvánosságtól félünk nem is csoda, mert sokszor a legtisztább meggyőződésből merített igazságok önzetlen TARCZA. Kihűlt szivek. Nagy tengeren boldog sziget Felelte árnyas, zöld liget I . . A hab körötte inegse zajdul. Most mewl a vésztől, ment a zajtól. A hold sugara mint ezüst lény Rezg a tengernek tiszta tükrén . . . lg,*, vóJtia —- »ilbitdsl) lat llöi.í._ !« ■ Puha lombbal félig befedve. Ábrándos lányka ti! epedve. Mereng a távol kék ködébe. Hol késhetik szép vőlegénye. De íme mint a gondolat, Felé egy csolnsk küzd halad. S a lányka nem hiába vára, Szerelmese keblére zárja. Még tartja öl ... az ajk pediglen Beszél halkan, beszél szelíden. Soká. .. soká. . . .s még is hamar. {Ilidén már búcsúzni akar. . . Még egy búcsú csók mely gyötör. Mint fájó, mint kínzó gyönyör. S az ilju szól: „tied halálig Az utolsó szivdobbanásig.“ A nő felelkell-e több nekem? Tied leszek holnap egészen!? s jóczélu nyilatkozatok, az.ellenszenv szenvedélyes fegyverével táinadtatnak meg, s magyaráztatnak félre, s a mi több összezavarta- tik a személy az ügygyei, s ha valaki magát pelengérre nem akarja állíttatni, le teszi tollát és hallgat, mert érvekkel harezoló czáfolat helyett, mindn érveket mellőző gorombaságokkal támadtatik meg. Nem akarunk czélozni senkire, de einem halgathatjuk amaz igazságot, hogy közérdekű kérdéseknél, a személyeskedés az egyetlen gát, mely útjában áll a legnemesebb intézmények létesülhetésének. Midőn közügyekről van szó, akkor szólaltunk kell „sine ira et odio.“ Azonban a sajtónak a megtámadtatások daczára sem szabad elhallgatnia: tervszerű kötelessége neki folytonosan előre haladni fennen hordozni az eszmék zászlaját, melyeknek életre segéllése az emberiség boldogitá- sának ogyegy szerény napszáma. Ezen elvből kiindulva ismét egy uj eszmét pendítünk meg, nem sajátunk az, de bizalmas körben a telette történt eszmecsere következtében a legnagyobb készséggel engedünk tért számára, hogy felszínre jővén a közvélemény nyilatkozhassék felette. Az eszme egy „szaboicsmegyei lelencz- ház“ létesítése! Lehetnek sokan kik gunymo- solylyal fogadják az eszmét! Pedig nincs ok reá! A mi nagyban kivihetőnek és czélszerü- nekbizonyult be az kicsinben mindig is oly kivihető és czélszerii. S a tengeren eliávozónak titánná súgja: „holnap holnap.“ Pirul a hajnal s a leány már Virágot szedve a mezőn jár. Halvány liljom. . . pirosló rózsa Kötözve szépen koszoróba . . . De int rniez? az tig sötétül, Tenyérnyi sincs ki már a kékből Szilaj orkán süvölt rá nyomba, Maga előtt a fát lenyomva. Most a sötét felhőkbe öklel, Birkózni dőrén Itigködökkel. Majd a vihar bősz nyargalása A tenger babját mélyre ássa. A sok bajó, mint könyü labda Emelkedik s lehull a habba. S a leány szivében küzdve bajjal Versenyt fut a szálló viharral. Egy kis remény még, hátha itt van A fák tövében a csalitban .... Ott bejebb, hol gyakorta ketten Enyelegtek az árnyas ligetben De hasztalan fut össze vissza, Hazug remény szavában bízva. S meg áll a parton félelemmel, Lenn dnzzadoz a szörnyű tenger. Mindent a vihar szárnya föd be S ő néz merően'e szürke ködbe. Francziaországban hol a lelenczházak és bölcsődék eszméje először pendült meg, Párában van a legnagyszerűbb lelenczház, mely évenkint 5000 kitett és talált gyermeket táplál és nevel, évenkint tehát 5000 lelket ád az emberiség nagy contingenséhez olyanokból, kik legnagyobb részben a szegénység, nyomor és az idő viszontagságának áldozataivá lettek volna. ■nn'.ltJmmal laddim«» Ha Szabolcsinegye csak 50 gyermeket mentene is meg az emberiségnek, nem nagy nyeremény lenné-e az is? Ha a gyermekek ha- landóságátfigyelemmel vizsgáljuk, a legelszo- móritóbb arány íog mutatkozni; nem nagy itt a kitett vagy talált gyermekek száma, sem agyer- mekgyilkolás nem divatozik nagyban, legalább a napfényre került ily esetek ritkán fordulnak elő, de nem tagadhatjuk hogy a gyermekek legnagyobb része, gondoskodási hiány folytán a nyomornak, az idő viszontagságainak lesz szánandó áldozatává. Ha azok az apró hullák okosan tudnának szóllani, beh sok hajmeresztő lelketlenség, beh sok öntudatlan gyermekgyilkolás jönne napfényre! Nyíregyházán a meleg humanitással bíró képviselet gondoskodik a talált, sőt még a szüléden szegény árva gyermekekről is! De azon egy pár forint, melyet e nemes czólra, sokfélül igénybe vett pénztárából áldozhat, vajmi kevés arra, hogy a gyermek tisztességesen élelmeztessék, ruháztassék és neveltessék: szomoritó példákat tudnánk felmutatni e tekintetben.Közelebbmultévben egy a várostól segélyzett gyermek megunván a koplalást de Éjfél haját a szél lebontja, S zilálja szélyel tépve, rontva, ■ nMitfi'lVl Hókeble kinn vagyon, ruhájátBosszankodó szelek czibálják. S ó egyre áll szobornyugodlnn './ ti -VÖrSSM Felsohajt fájón ollan otlan. v.'ütVö ntVÁ! Koszorúja kézben . . . mihaszna?, Virág« mór kihullt elrfszva. t’M.kO De végre minlha vőlegénye ■■ k*tií .,R« A távolból feléje jöné. ■: lí Víá .'S Ott jő hajója, a vitorlán ■i iv5Stv.il Pattog dobolva n vad orkán. FtífiWl Htíív'P /•-‘■tó .fiiv'lVt/í S a lány sikolt, kiált elébe, • iC'-i Koszorújával int feléje. i'jMjS.m • vvilW De azt kézből legott kikapja,. ö/zivl.^vi S ragadja a szélvész haragja. w;’. Most a hajó is elmerül, Mely küzdött eddig emberül. 1 ■ S a lány őrülten felkaczagva Beugrik a tengerbe, habba ... Egy sikoltás! ... s két ifjti élet A hánykolódó tengeré lett. l.uhács Odón. Fejér galamb, fejér rózsa. • Eredeti beszély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) VI. A közelebb lefolyt jelenei alkalmával Szenvciné a kellemetlen helyzet behatása alatt, Gabriella a viszqjitlá- tás édes örömétől clkapatva, észre sem vetlék a Gyula
