Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-02-07 / 6. szám

! E kórhozi hajlammal egyedül a lovak birnak, néme­lyeknél átörökölt bajnak tekinthető. Kórkép: a betegség kezdetén a szemlobnak minden jelei nagy mérvben mutatkoznak, többnyire csak az egyik szemen; a másik szem csak akkor betegszik meg, ha az előbbin a lobnak minden jelei elfogytak, az ilyen ló a vilá­gosság iránt igen érzékeny, a szemgolyó nem ritkán meg­kisebbedik, a felső szemhéj szögletformán felhuzodik, úgy, hogy az ilyen szem egészen háromszög alakban tűnik elő. Észrevehető ezen baj a szivárványhártya sárgás zöl­des színéről, a szem nedveinek zavarodásáról, - vizsgá- lásnál a szem melső részein bársony forma kórterményt látunk úszkálni. A láta az ily lovaknál igen kitágult, a szemben s folyadékaiban előjövő változások csákhamai elenyésznek, úgy, hogy felületes vizsgálásnál úgy' tetszik, mintha a szemnek már semmi baja sem volna. Jóslat: e betegség mindég kedvezőtlen-, minden or­voslás mellett is kimenetele a megvakulás. S ó v á ry István urad. állatorvos. Nyirfalombok. ív. (Röppentyű-telepek ellenünk. A Bodrog folyam és a sim- raeringi vasút. Egy merész tervező. Az árkanzászi vasút. Könnyű ellenvetések és nyomatékos czáfolatok. Panorama és angolok. A vasut-terv egyetlen hibája és annak rektifi­kálása. Felfordult világ megbukott farmer - névcse­rélő sennor). Megvalljuk, először csak mosolyogtunk a jámbor új­dondászon és az ő nagy hitén, hogy ennyire engedte magát valami furfangos kópé által felültettetni. Később olvasva valahol a lefejezett és az olasz tudor által ismét „megfe­jelt“ brigánti sajátságos kalandját, (nagy kár, hogy az a doktor nem 180 foknyi eltéréssel ragasztotta vissza a le­vágott idegen főt, akkor bámult volna még a lenyakazott dominus, hogy saját háta közepét tükör nélkül is látja) s ezen „humbugról“ eszmerokonság alapján a vasúti hum­bug is eszünkbe jutván, homéri kaczajra fakadtunk. Azon­ban egyszer csak azon veszszük észre magunkat, hogy ko­moly, solid egyének s velők (nem köztök) egy praktikus farmer barátunk is, mi rajtunk kaczagnak s Tamáskodnak, hihetetlenkedésünk várnégyszögét röppentyű-telepekből lövöldözik. — Dicső gondolat . . . — Felséges terv . . . —• Isteni eszme . . . — Szerencsétlen ember, ki nem bírja felfogni nagy­szerűségét és hasznosságát. . . Hm! hiszen ezek a különben hüllővérii gentlemanek oly tűzzel és lelkesültséggel beszélnek, hogy hátha mégis lenni kell valaminek a dologban Nem járunk-e úgy, mint hajdan a tudós államférfiak s köztök egy lord Palmerston, egy lord Derby, kik keletkezésekor kinevették, sőt chima- rának, őrültségnek kamonizálták a vasúti közlekedés esz­méjét, utóbb pedig magok is vajmi gyakran robogtak, ver­senyezve a széllel, az elegáns és kényelmes coupékban ? Tehát figyeljünk rájok, halljuk érveiket. . . . — Barátom 1 — hangzik dón Blásiósz Exáltádósz ajkairól, egy magunkhoz hasonló skeptikiishoz intézve, — a Nyíregyházáról Bérceinek irányzott vasút terve valami nagyszerű és páratlan a maga nemében . . . — Igen, mint a simmeringi „monstre“-vasut, siet közbevágni a kétkedő kollega. — Nem, nem, a simmeringi vasút egészen más. A Bodrog folyamról azt mondja a néphumor, hogy meder­irányát „részeg koldus péczézte ki vak lovon", — az em­lített szörny-vasutra szinte biztosan ráolvashatjuk az Íté­letet: eszméje lázbeteg agyában fogamzott; kivitelét a bibliai „tékozló fiú“ eszközölte; passagierjei reményvesz­tett szerelmesek, életunt desperátusok, s ha nem is, min­den esetre olyan „spleen“ félében szenvednek; jövedelme a fagyponton alul, jövője semmi. . . Hanem a mi vasutunk- kal teljességgel nem igy áll a dolog. —■ Tehát hogyan áll ? — A mi vonalunk — primo — mindenütt síkságon halad, s igy nem szükséges mint amott minden vonathoz két mozdony, hogy hegynek fel nagy keservesen felvon­tassa a meredélyre, s hegyről le, ellentétes irányú műkö­dés által fékezze s lassú ereszkedésre kapacitálja az önsú­lya által sebes rohamra sarkantyuzott waggon-sort. — A mi vonalunk — secundo — mesés termékenységű ösfölde- ken halad keresztül, gazdag szénatermő kaszáitokat, ki­fogyhatta# erdőségeket, s utóbb úgy lehet, kiaknázhatlan kőszéntelepeket is érint, s igy nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetlen is nemzetgazdászati szempontból. Annyival is inkább pedig, mivel — tertio — a mi vonalunk minden­ütt a Tisza mellett épülvén, ez által az eddig gyakran ve- szélyezett védgátak véglegesen biztositvák, és ártereink, a Kanahán földének ezen legújabb kiadásai, örök időkre mentesítve lesznek a fékvesztett vizelem gyakori rombo­lásaitól. ............................................................................... Eleget hallottunk, ... és most türelmes olvasó! itt vagyunk valahára Arkanzászban; s ha - a min épen nincs okunk csodálkozni — eddig erősen unatkoztál és ásitoztál hosszadalmas csürés-csavarásunkon, most már gyönyör- ködhetel a látványban, mely szemeid előtt feltárul, már tudnillik az Árkanzászi vasúiban és az ő hírneves dicsősé­gében, ... a mint jelesül azt mi képzeljük. . . A szabolcsmegyei Árkanzászi vasút fekszik (Griind- lichkeitot Ígértünk, s ime beváltjuk szavunkat, daczára annak, hogy ezért pedánsoknak fogunk neveztetni), fekszik •—• mondjuk — a hosszúság 39—40 és az északi szélesség 48 — 49 foka közt, . . . vagyis prózai nyelven szólva, kez­dődik a kótaji homokbuezkákon túl, s halad per Bérezel a Tiszaparton Záhonyig. Az igaz, hogy e vonal olyanformán viszonyul az egyenes vonalhoz, mint M. Miska barátunk marcherouteja, midőn anno boldogabb időkben, ndnt legá­tus a fentkölt lelkű Lórántfi Zsuzsánna által kegyelt főis­kolából, Munkács tájára választván ünnepet, előbb egy takaros „vargabetűt" téve, Pestet is útba ejtette, s úgy kocsizott aztán — apostol-fogaton — a történeti emlékű város felé, hol egykor honszerző apáink: „biberunt mag­num áldomás“, s hol „fejedelmi terem fogadott fejedelmi la­kókat s küzde nemes harezot Zrínyi leánya soká“. . . No de ki törődnék ilyen csekélységgel, miután, midőn e sorokat 1 írjuk, talán már azt is elhatározták Rómában (pedig ők ! csalhatatlanok), hogy többé nem érvényes a régi tétel: „az egyenes vonal legrövidebb“ és merő absurdum az állí­tás, hogy „legjobb az egyenes ut“. — Halad aztán a vonal mindenütt (KJ - 12 mértföldig) magas töltésen, még pedig nem olyanon, miről az angol utazó azt jegyezte meg, hogy „ponunt lutum super lutuni, et vocant illud: töltés“, ha- ! nem a ltakamaz-Tokajhoz hasonló szilárd töltésen, mert ha csak az óvilági „két árok közé szorított kikerülhetlen sár“-töltésre épül a pálya, úgy elsiilyed cók-mókustól, mint egyszer az ecsedi lápon az országút), hogy még Vogt Károly sem fogja többé felfedezhetni. Ez a kitöltés ugyan, azt hisszük sokba fog „kóstál­ni" — de hát nincs-e nekünk bőven pénzünk, holott az úgynevezett „tanfelügyelők“ díjazására is tudunk megsza­vazni 270 ezer (betűvel is kiírjuk, mert máskép azt mon­daná valami „csimpánsz“ hogy sajtóhiba), mond kétszáz hetven ezer forintot akkor, midőn a hazában öt ezer isko­la „van“ — a mi „nincs"! Aztán meg mily regényes utazás lesz e pályán! Minden állomáson kapnak az utasok béka-serenadeot, és egyesült szunyog-libucz-vizi- bika-koncertet nyáron; — mig télen hatalmas sportot rendezhetnek rókákra, vidrákra, csikaszokra; azt nem is említve, hogy az angol comforttal berendezett hőtelekben mindenütt élvezhetik a ráklevest, paprikás kecsegét, csik- ragoút.-t, körmöshal-fricassént, tukorcza-omolettet, zsia- fánkot, hegyeske-piskótát, halászi zsalukáter szinii bort s több hasonnemü delicatesseket. — Hogy hogy ? azt mond­ják önök V hogy azon a vonalon nem hótel, de az őrháza­kon kívül hajlék sincs ? Eh! beli járatlanok Izraelben! Ha Amerikában pár év alatt a nyomorult farmer-viskók he­lyén pompás városok emelkednek, miért nem létesülhetne nálunk is hasonló nagy mérvű átalakulás? Az alap külön­ben is meg van, — ott laknak már a „regulatorok,“ csak hogy önök csúfságból még mindig „kerülőknek“ hívják őket; ott vannak a „kubikolók“ festői öltönyeik­ben, . . . hiúban gúnyolódnak önök, hogy ezek a costume- ök a „paradicsomi figelevélre“ emlékeztetnek, mert ez az állapot csak is az árkanzászi kiima kifolyása. — Hát még ha a Tisza egy nagyot gondol és kiárad, mint a múlt év vége felé, persze a túlsó óldalra, — mily nagyszerű pa­noráma jelen meg szemeink előtt! A hatalmas folyam az egész Bodrogközt elöntötte, az áradat bőszülten sodor mindent, itt egy folt juh habókol a vízben, amott czime- res marhák kapaszkodnak a partra, most egy bölcsőt lá­tunk rengeni a habokon s a bölcsőben alvó csecsemőt, is­mét uj látvány: fiatal szép hajadonok kezeiket törve, s égre emelt szemekkel imádkozva úsznak egy félig elmerült lélekvesztőn, átellenben egy közel száz ül hosszú véd gát dől nagy zuhanással a Tiszába, a háttérben a Csapi csil- lagvégü fatorony hintázik a hullámokon ; . . s mindezekhez adjuk még a jajgatás, káromkodás, vizmoraj, harangzú­gás, fáklyafény, rémsikóltás, záporeső iufernalis tableau- ját, — teljesen hisszük, hogy ha valami angol tourista e grotesk jeleneteknek szem- és íültanuja leend, Albion fiai épen úgy fognak zarándokolni vasutunkhoz, mint az igaz hitű muzulmán Mekkába, s versenyeznek, hogy ezen lát­ványosságok kedvéért aranyon ezüstön , még pedig nagy áron magokhoz váltsák vasutunkat. — Az persze gyarló ellenvetés önöktől, hogy hátha a mi óldalunkon törki a Tisza, — hiszen kérem képtelenség ez 1 . . . hát nem tud­ják , hogy a mi Tiszatársulatunk elnöke maga a pénzügy- miniszter ő excellentiája, — quis contra torrentem, quis contra ministrum ? Hanem (ezt már csak súgva mondjuk, hogy valami „laikus“ meg ne hallja) egy hiba még is van ennél a vas­útnál! Jelesül — ha reánk hagyják — mi vittük volna a pályát Kótajtól lbránypak, még pedig Béla tanya, Meny­hárt tanya, Bodzás tanya, Gyalapár, Faluérhát, Nagyszi­get , Zugó, Jásztelep, Csűr és Nagyerdő népes és virágzó községeken keresztül. Igaz, hogy ezek még csak tanyák, de hát majd vagy száz év múlva nézzük meg, bizonyosan különb faluk lesznek mint holmi Rád, Megyer, Beszterec voltak ezelőtt két századdal! Innen fordultunk volna Pa- szabon át (a paszabi dohány kedvéért) Vencsellőnek, miu­tán ott „is“ egy exellentiás ,,barátunk urunk“ és „riszvi- nyes kollegánk“ lakik; — Gávát természetesen nem ke­rülnénk el, ne hogy megbántsuk ezáltal a mi G8-ki szives gazdáinkat s köztük azt, kinek akkor a gavai szőlőskert­ben hegyaljai bora termett. Gáváról aztán mehetne a vo­nal Berczelnek, s igy tovább, ... a mi praktikus farme­rünk részére ott fen az erdőben egy állomást okvetlenül rendezve, hogy széuatermését könnyű szerrel hazaszállít­hassa , Dombrádnak hasonlóul állomást adva, hogy majá­lisai jobban sikerüljenek fináncialis szempontból, mint múlt évben . . . egészen Záhonyig, vagy a manó bánja azontúl! akár meddig . . . így képzeltük mi magunknak nagy érdemű publikum! az Árkanzászi vasutat Szabólesmegyében. — Sajnos hogy nehány hete a Tisza Vörösmartnál lerombolta védgátait, s igy az Árkanzászi vasut-tervet még a legvérmesebb remé- nyüek agyából is elsepertc! Most már sokszor emlegetett farmer barátunk káromkodik, hogy vasúti állomása meg­bukott ; dón Exáltádósz atyánkfia pedig - a mint a fama kürtöli — folyamodni akar a minisztériumhoz, hogy ed­digi nevét megváltoztathassa eképen: Don Humiliádósz— Tiszaárviz-bukádósz. . . Z. Y. Vegyes hírek. — 1870. jknuár havi üzlet kimutatása, a nyíregy­házai ipar és kereskedelmi banknak. Nevezett bank ügy­vivője a „Nyíri Közlönyben“ ellene indított polémiát isme­retlen emberrel folytatni, ki magát megnevezni nem meri — nem akarván, szerkesztőségünket megbízta annak kije­lentésére, hogy a kik kételkednek kimutatása valódiságá­ban : egész készséggel ád a bank helyiségében meggyőző felvilágosítást. Szerk. Bevétel Pénztári maradvány 18(19 2138 frt 54 kr. Visszafizetett váltókból 58,735 „ 0% betétekből .12.222 „ Lesz kamat szám 1,440 „ 25 „ Bizományi üzletből 2,000 Különbözőktől 27 49 Nyomtatványokból 21 „ 96 ’ Bizományi jutalékból 7 „ 5<1 „ Kiadás 7G.592 írt 74 lu*. Váltókra 64,770 frt — k; ti“/,. Betétekre 8,238 „ 40 „ Bizományi üzletre 2,000 „ Tisztitíz. házbére 238 „ Üzleti költségre 5 ,, 40 „ Felszerelési költségre 333 „ 78 ,, Betét kamatokra 42 „ 22 Pénztári készlet 1,904 „ 90 *, 76,592 frt 74 kr. — Tisztelt szerkesztő url Legyen szives azon neve­ket b. lapjában felvenni, kik a január hó 19-én tartott izr. nő-egy. bál jövedelmét utólagosan szaporították, névsze- rint: Keiner Regina asszonyság Dorogh 4 frt, Mándel Lduárd ur Ny.-Bátor 3 Irt 6s özvegy Spissák Antalné a termet 5 írttal olcsóbban számította a szegények iránti könyöriiletességből. Kelt Nyíregyházán, 1870. feb. 2-án. Stern Mathild, . Flegmann Marie, eiűők- pénztárnok. — Ifj. Csáthy Károly könyvkereskedése Debreczeu- ben és Nyíregyházán átvette a Pesti első magyar vonalzó s könyvnyomda részvény társaságnak kereskedelmi s gaz­dasági mindennemű iró könyvek bizományi raktárát. Ajánljuk a nagyérdemű közönség"figyelmébe. — Czucker Vilmos helybeli rőfös kereskedésében egy jó izraelita házból való fiú mint gyakornok felvétetik. — A nőegyleti bál jan. 29-kén a szokott fénynyel és elegáncziával megtartatott, a várakozásnak azonban a résztvevő tagok száma nem felelt meg, mi azt óhajtottuk volna a kitűzött nemes czélok érdekében, ha egymástól mozogni sem tudtunk volna. Annál kelleinetesebb volt ez azonban a tánezoló fiatalságra nézve, kik az áradozó jó kedv íelhevült pillanataiban nem utasittattak rendre erős oldal és hátdöfések által, a nd pedig vajmi gyakran meg­történik, ha a tánczÖlók száma a terem térfogatával nincs egy arányban. Minden hideg fesz nélküli jó kedv lengte át az egész gyülekezetét. A férfi-öltözékeknél a magyar volt a túlnyomó; hanem fájdalom a hölgyek koszorújában egyetlen magyar viseletét sem láttunk, a miért is azzal büntetjük szépeinket, hogy közzülök nem teszünk bálki- rályuét. — A ref. egyház tagjai február 1-én a lelkészvá- lasztás tárgyában értekezletet tartottak, melynek eredmé­nye azon határozat lett, hogy mivel az egyháznak sok tör­lesztendő adóssága van, de másrészről, "hogy a-tervezett templomépitésnez némi pénzerővel járulhasson, nem kí­vánja az üresedésbe jött lelkészi állomást rendes lelkész­szel betolt ni, hanem kérvényezni fogja az illető hatósá­goktól ezen állomásunk interimális pappal leendő betölté­sét. Ez indítvány azonban a közelebb február 6-kán tar­tandó egyházi közgyűlés eleibe fog terjesztetni végeldön­tés végett. Mit mond majd erre a Traktus, ha csakugyan elfogadtatik az indítvány? A mit ugyan egyátalában nem hiszünk. — Időjárásunk néhány nap óta a legzordonabb hi­degbe ment át, mely oly keményen tartja magát, hogy kö­rülbelül kipótolni Ígérkezik a két előbbi esős és sáros téli hónap minden mulasztásait. —- A n.-kállai dalárda múlt héten tartott közgyűlé­sében a közelebb oda ref. lelkészül választott Gyöngyösy Sámuelt tiszteletbeli elnökének választotta el. — Egy városunkon átutazó és egy éjjet a nagy ven­déglőben töltött előkelő ur bízott meg bennünket keserves vendéglői éleményeinek megírásával. Hasadt ajtóval biró hideg szobában, melynek uyilása egy ujjnyi tért fogott el, kellett dideregnie, ír leggyarlóbb kiszolgálat mellett, fizet­vén annyit, mint Pesten akár az első rangú szállodában. Jól tudjuk mi azt, de hát mit tehetünk róla, ha illető he­lyen agyon hallgatják nemcsak a lapok felszólamlásait, ha­nem még a képviselet elé nyújtott, tekintélyes tagok alá­írásával ellátott folyamodványokat is. Csak az vigasztal bennünket, hogy nem messze van a tisztujitás. — Mire valók Nyíregyházán az éjjeli őrök? A múlt éjjel a nagyorosi utczábanegy gyanús kül­sejű csavargó által rablási bűntény szándékoltatott elkö­vettetni. A megrohant lakók zaját a szomszédbeliek meg­hallották és itt is zajt ütöttek, kiabálván az éjjeli őröket, ezek azonban valamely meleg szobában kétségenkivül az igazak álmát aludván, nem igen siettek elő; minek követ­keztében a tolvaj áttévén magát egy kerítésen, szerencsé­sen megugrott. Most már, a mint halljuk, az éjjeli őrök csakugyan megcsípték ... a nyomát a hóban 1 Egy bará­tunk, midőn ezt hallotta, azon indítványt tette, hogy azon egyének, a kik éjjel szoktak haza járni, jó lesz, ha egy sí­pot csináltatnak, s ha az éjjeli őrökre szüksége lenne, ezen hangszer segélyével szólingassa őket, mert ezek csak a hi­vatalos nyelvet értik. — Polhammer Matild büvésznő városunkban nehány „csoda-estélyt“ rendezett, a természettan, géptan, villa­nyosság és vegytan köréből. Előadásaiban ügyességének szép jeleit adta a büvésznő, melyet több Ízben tapsokkal jutalmazott a néző közöuség. — Múlt hóban városunkban két csendőr között majdnem szomorú eredményű összeütközés történt. Ag eset következő : M. városi csendőr mulatni ment be az úgynevezett Pick kávéházba, hol mir D. megyei csendőr meglehetős jó kedvben lévén, őt mindenképen kezdette sértegetni és boszantaui, elannyira, hogy a mái- ittas Dt., mint mulatságrontót, a káveházból ingerültségében ki­dobta. Azonban a jelenlevők által figyelmeztetve, hogy u ittas kidobott embernek a nagy hidegben valami baja tör­ténhetik , M. elfeledve mindent, azon Ígérettel, hogy Dt. haza kíséri, el is hagyta a mulató helyet, s mint az éjeli örök is látták, csakugyan mindkét kézzel támogatva, ve­zette hazafelé csendőr pajtását^ Azonban alig haladtak nehány lépésnyire, midőn tanuktól nem lehetett félni, D.

Next

/
Thumbnails
Contents