Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-11-28 / 48. szám
VI. évfolyam 48. szám. Hétfö3 november 28. 1870 Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében NYÍREGYHÁZÁN. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN, Bérmenletlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyíl! lér aláll inimlní Immíi ’intSáli!s garii)üiiílsoj- ?5 kr. ék 30 kr. béJyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egdkz dvte'5.50 Házhoz vagy postán klll'dvchilit Félévre . . . i í. 3.— Évnegyedre . j. ^ ,LÍC^P Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásánál 5, többsz-örih’élA*’^- Ixflyegdij 30 kr Előfizethetni IWyiregy8íá*áli Illincz Gynla (előbb ifj- Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiaez. IBeSírecseiBlíeSí ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, JPeSÍen Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál és Petők Gézánál hol egyszersmind hirdetések is lehetetnek A természet maga is kedvezett a nagy halott i végtisztességtételi ünnepélyének A nap vidám sugá- I rainak fényével szőtte be a koporsó gyászfátyolát, s a kesergők könyüiben megtört fénysugarak a remény, a bit szivárványát varázsolák elő, melyen ama jelige látszott felírva lenni: „a férfiú nem halt meg, csak aluszik, a szellem, mely őt lelkesítő, élni fog a hivők, a honfiak soraiban, kik a vallás, kik a houszabadság diadaláérti küzdelmek közben uj-uj erőt fognak menteni a megtörhetlen nagy szellem péidáuyszerü tetteiből!“ Már reggel nagy tömegekben hullámzottá nép az utczákon; minden arezon látható volt a gyász, a bánat s a részvét kifejezése, mit a 10 óra előtt egy negyeddel megkondult harangok zúgása általános megilletődés magasztos ünnepélyévé emelt. A boldogultnak Széchenyi utczai lakásán össze- sereglettek a koporsó körül az egyházak, a polgári hatóságok tagjai valláskülönbség nélkül, az ifjúság, töbnyire ünnepi magyar öltönyben, s közöttök a jogászok kivont karddal. Török Pál a dunánitraeni s Kun Bertalan a Tiazáninneni h. h. egyházkerületek superintendensei; Dégenfeld Imre gr. egyházkerületi főgondnokunk s az espe- resi és lelkész kar, a honvédség1 nehány derék tiszte osztoztak a boldogult egyetlen fiának Balogh Imrének s családjának a koporsónál vissza nem tarthatott fájdalmában, mire a beláthatlan népsorok rétegeiben hallatszott sóhajok adtak visszhangot. A rendes katonaság soraiból is voltak képviselők, kik a nagy férfiú gyászünnepélyén kifejezést adtak a közös bánatban és fájdalomban részvétüknek; a tanuló ifjúság között levő önkéntes hadfiak pedig diszegyenruhában jelentek meg, hogy az egyház nagy halottja iránti tiszteletűket s szeretetöket kifejezzék. A főiskolai énekkar sikerültén előadott gyász- éneke s a halotti rendes gyászéneklés után megindult a menet, a piaczon át a nagy templom felé, a nép ezreitől kisérve, melynek rétegeibeu a legszebb rend uralkodott, s a nagyszámmal felállított városi hajdúk rendészeti szolgálatainak alig kelle igénybe vétetni. A nagy templom, melynek: előcsarnokában tétetett le a koporsó, minden zugában zsúfolásig megtelt: a mellett a templom környezete is folyvást nagy tömegekkel s kocsik hosszú soraival volt betelve. A főiskolai énekkar üsszhangzatos gyászéneke után orgu.ukiséret mellett felhangzott a „Te benned bíztunk eleitől fogva," s a midőn a közönség által buzgó áhítattal énekelt gyászdal utóhangjai elnémultak, egy fejedelmi alak, papi méltóságának s hivatásának öntudatában bár, de majdnem leroskadva a mélyen érzett fájdalom súlya alatt, jelent meg a gyász- szál bevont szószéken. Pápay Imre esperes, s hajdúböszörményi lelkész volt ez, kinek ajkairól oly kenetteljes oly szivreható gyászima repült az egek urához, hogy a jelenvoltak legnagyobb részének szemébe, a meghatottság, a megindulás könyei lopózkodtak. A jeles ima után Máté evangélista evangyelioma XXVI-dik részének 36-dik versét, mely a következőleg hangzik: Monda neki Péter, ha meg kell is veled halnom meg nem tagadlak téged. Hasoulatosképen szólának a többi tanítványok is, — Vette fel alapigéül. A gyászbeszéd a felvett igéket legfőképpen a vallás, a hit melletti állhatatos megmaradás, kitartás szempontjából fejtegette, s 1859-iki s 1860-iki, protestáns egyházunkra oly emlékezetes idők alkalmából a megboldogultat úgy mutatá be, mint a hithez, az egyház törvényeihez való ragaszkodásnak egyik rettenthetlen bajnokát, ki ha kellett volna, vértanu- ságot is fogott szenvedni hitéért, meggyőződéséért. A megboldogult hiterős jellemét csakugyan híven tükrözteté vissza ezen beszéd, melybe az elhunytnak igen híven előadott életrajza volt bele szőve. A gyászbeszédet a főiskolai énekkar karéneke követé. Azután Tóth Sámuel főiskolai hittanár lépett a szószékre, egyházi gyászbeszédet tartandó. A szónok az ifjúi lélek ihletett melegével rajzolá, mintegy előképül az egyház magasztos érdekeiért küzdő nagy lelkek jellemvonásait, melyek gyanánt felmutatá a tudomány szeretetet, a keresztény hitet s vallásossá got és jellemszilárdságot; az eleven ész meglepő érveivel bizonyitgatja, hogy ezek az egyházi korináuy- férfiu szükséges kellékei. Szépen fejtegető szónok, hogy a megdicsőült agg mikép fogta fel hivatását, s mint töltőbe munkakörét? Az elhunyt a törvényhozói és kormányzási tisztet szép ciss-hangzásba tudia hozni, előharezosa volt az önkormányzat megtartásának, nii in tántorithatlan volt, mert a jog ínegingathatlah sziklájára vető lábait; feje nem szédült a magasságtól szeme nem vakult a fénytől, s keblét nem törék még panaszok. — Szónok búcsúztatóval végezte bestédét. Ezután a főiskolai énekkar templomi gyászéné- két zengett. Majd kijött a sokaság a templomból, 's egyesült a kintvárakozó tömeggel; olláthatlan voltáé gyászmenet hossza. Hiszen a kedvéit föpásztort anyi- an szerették, oly sokan tisztelték! Az utón a tanuló ifjúság folyvást gyászéneket zengett, közbe közbe az énnek kar is. A mint a menet a sirhoz megérkezett, roppant tömegű nép várakozott már a temetőben. Mindönki vágyott látni azt a helyet, hol az agg főpásztor fogja aludni végálmait. Végre letették örök hazájába a kihűlt porokat; a sir köré néptenger özönlött, mellette közvetlen.az elhunyt tisztársai s a temető ifjúság állottak Először Dégenfeld Imre gr. az egházkerület főgondnoka vetett földet a koporsóra, majd a jelenlevő két püspök és lelkészek s végre a tanuló ifjúság temette be a drága hamvakat. Az énekkar talán sohasem zengett fájóbb, szomorúbb hangokon! És most nyugodjál békében kisz uvedett ;ngg. Legyen könnyű a föld áldott poraidnak. = Szerdán délután G órakor egy fényes csillag futott le a magyai' protestáns világ egéről, egy emberélet aludt ki, kinek halála hire ezer meg ezer szivet döbbent meg. Gyásza van a helybeli főiskolának, gyásza az egyháznak, és egyházkerületnek: 1 IcLc Balogh P é t o r meghalt. Szatmármegyc Nábrád községében alacsony nádas házban látott először napvilágot, azon férfin, kit i most a püspöki székről ragadt el a halál, szegény szülei 1791-ben adtak neki életet február hó 18-án. A kis tíu már a falusi iskolában megkedvelje a tudományt s csak nem önerejére támaszkodva hagyá oda a szülei házat, hogy tudomány-szomját a debreczeni főiskolában kielégítse. TARCZA. Távolból. Ha már minden elhágy, mint madár az ágat, Szakasztok hát én is még egy virágszálat.. . A boldog ifjú kor legszebb idejébül. Boldog napjaimnak örök emlékéül. . . . Régen volt az igaz! de még most is látom, A szerény kis lakot, amott a domb háton; Csendes vidékének minden egyes képe Szivembe, lelkembe, mélyen be van vésve. '.v; Régen volt! és még is úgy emlékszem rája, Mint a kisded az öt szerető dajkára. Lelkemnek is mintha volna szellő szárnya, Szép emlékezettel vándorol hozzája. Látom a kis kertet a ház oldalában, Mint kígyózik végig a kis part aljában, Látom a kis lugast virág között úszva Mint szép mp'im-nsszony úgy fel van koszorúzva. Tarka szép virágok a virágágyakon, Integetnek felém mint ismerős . . . rokon . . . A szőlő gerezd is . . . (nem múlta idejét) Váltig kinálgatja Ízletes gyümölcsét, Ott áll az udvaron a knt ágasával Sugár hosszú gémmel, vékony ostorával . . . Rajt’ lógó vedrében mintha most is látnám . . . Tarka korsóját mint meríti meg lánykám. Beljebb a ház előtt egy kis deszka pádon. . . . A megszokott helyen, a csendes alkonyon . . . Esti munka után a család fog helyet, Mint folyt napi dolguk, arról beszélgetnek. Jobbról ül a gondos anya leányával, Balról a családfő galamb ősz hajával, A két kisebb gyermek a tágas udvaron Versenyt készül futni mindkettő-... fa lovon . . . A tisztes család fő hosszan . . . hosszan beszél, Régen műt időkből, egyet kettőt mesél, „Az élet szebb részét mi már rég elhagytuk . . . De boldogok valánk s vagyunk nem de anyjuk!“ A viruló lányka anyja oldalánál Elmereng a mesén, s néma csendes vágygyal Kérdezgeti szivét, kérdezgeti magát; . . . Váljon mi is lehet hát, ... az a boldogság. És miutha azt hinné, hogy az a szép virág, Nem föld virága von, mint regényben Írják; Szép ragyogó szeme csillag közt tévedez, Mesés boldogságot magának ott keres. .... így múlik el az est, a csendes alkonynál Mig aztán előlép a hóid, az éj király . . . S fényes sugarából mit ott fent kötözött Szép koszorút fűz a boldog család fölött Óh 1 kedvesek nekem, kedvesek e képek . . . Képzeletem szárnyán sokszor ide lépek, És miértne? hiszen lelkem is azt véli . . . Itt vannak, itt laknak szerető testvéri. Óh! ha én most szellő, lágy szellő lehetnék . . . E kedves családnak körébe repülnék. Óh! mi nagy is volna örömöm határa, Megtérni hozzájok végre . . . vakítóra. C o r i o 1 a u. ________• - * f . F LORETTE vagy IV. Henrik első szerelme. Fordította * TI. Kiss Kálmán. (.Folytatás.') VII A meglepetés. „Távol jársz aczéllól!“ sugá a hang, és csókok hulllak vállaira, többé nem számlálva, hanem úgy köveivé egy másl, mint a mandula cső. — E közben kiszabadná magát Florelte az idegen kezek alól, s fejecskéjét a fogságból. Körültekintett. Olt állt Henrik. Ott állt Florette. Mindenik mosolygott. A leányka szemérmesen fenyegetve emelte fel ujját és monda : „Nem hittem hogy kegyed oly vakmerő legyen! «egyediül — ifjú url őrizkedni kell.“ A herczeg vakmerőségéért bocsánatot kért. Ö azt nem is akarta tenni, s így bűne megbocsátható. Floretté- nek a bocsánatért esengöl látva, — azonnal eszébe jutott hogy nem öl Illett a megbocsátás joga. Majd megbánta szavait, melyekkel az ifjú herczeget sérteni vélte. Menlege- I tűzni kezdett kemény kifejezéséért. Látni kellett volnH, mily fáradtan tön az ifjúhoz közel egy lépést, és aztán mint lépett viszssza, mint tette össze kezeit azt kérni akarván ; mint csUggeszlé le fejecskéjét, s mini lépdelte szét a í a kezébe akadó leveleket.
