Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-11-21 / 47. szám

VI. évfolyam

Kiadó hivatal

Illincz Gyula

könyvkereskedésében

nyíregyházán.

Szerkesztői iroda:

ifj. Csáthy Károly

könyvkereskedésében

DEBRECZENBEN,

Bérmentetlen levelek cinem fogadtatnak.

47. szám.

Hétfő, november 21. 1870.

Nyílt lér alatt minden három hasábos garmoiidsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij.

Előfizetési dij:

Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.—

Félévre.............................3.—

Évnegyedre .... 1.50

Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tasánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr.

Előfizethetni Wyfl'Cgyházán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. üdef»B*eczenbeil ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, S*esten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek

Debreczen város pusztáinak bekebelezése kérdéséhez.

Biharvárraegye bizottmánya 1870. November 16., s több napjain N.-Váradon tartott közgyűlése jegyzőkönyvének czikkeje.

936.

Pallay János tiszti főügyész az 5530 — 1870. sz. rendeletre sz. kir. Debreczen város által, a Bi- barmegye területén fekvő, Ebes, Szepes, Pacz, Fan- csika és Haláp nevű pusztáknak 6aját határába kebelezése iránt, a képviselő házhoz bead ott kérvénye tárgyában jelenti, hogy véleménye szerint a megyének nem lehet ellenvetése, a kérdéses pusztáknak Debreczen város határába leendő bekebelezése ellen.

937.

Belügyminister f. hó 8. 15,641. sz. a. kelt rendeletében az érintett puszták kérdésében f. évi szeptember 17. hivatalt sz. a. kívánt nyilatkozat felterjesztését megsürgeti.

Végzés.

A megye közönsége jelentő tiszti főügyész véleményét, a felhozott indokok alapján egész terjedelmében elfogadván: belügyminiszter urat, hozzá intézendő jelentésében értesíteni rendeli, hogy bár az Ebes, Szepes, Pacz, Fancsika és Haláp nevű puszták ezen megye területének alkatrészeit képezik is, mindazon által tekintetbe véve;

1 szőr. Hogy az 1848-dik évet megelőzőleg sz. kir. Debreczen város egész határán, az elősorolt puszták belefoglalásával, a közigazgatási, közrendőrségi, a nem nemes személyek feletti bíráskodási és polgári bíráskodási teendőket, emberi emlékezet óta kizárólag a városi hatóság teljesítette, sőt a betáblá- zásokra hozott 1840. évi XXI. t ez. is Debreczen városra aképen vétetett foganatba, hogy a 15. §. által a betáblázási könyvek a föld- könyvveli összekötése következtében, a kérdéses pusztabeli tanyaföldek, a városi betáblázási könyvbe vétettek fel, és azon birtokokat terhelő kölcsönök betáblázása, mindenkor a városi tanács által rendeltetett el, — és igy Bihar és Szabolcsvármegyék törvényhatóságának a kérdéses puszta birtokok feletti hatásköre, csak is a város, mint erkölcsi nemes személy ellen indított zálogos perek ellátására, és a nemesség által elvállalt országos terhek kivetésére, s a város területén lakó nemesek személyes ügyeire szorítkozott.

2- szór. Hogy az 1848. XXIII. t. czikkben kimondatván az, hogy a kir. városok, mint önálló köztörvényhatóságok, minden más törvényhatóságtól függetlenül igazgatják közdolgaikat, hogy annál fogva a városnak, mint törvény hatóságnak, úgy rendőri mint büntető és magánjogi tekintetben a város határában lévő minden egyén és javak, különbség nélkül alárendelteinek, s igy a nemes személyek és javak között az előtt fennállott törvényhatósági jog gyakorlati különbség is eltöröltetvén, Debreczen város hatósági köre a kérdéses puszták belefoglalásával lett foganatba véve.

3- szór. Hogy midőn a hiteltelekkönyvi munkálatok teljesítettek, a kérdéses puszták úgy tekintetvén, mint a városi terület tartozmányai, illetőleg annak kiegészítő részei, az arról készült ivek Debreczen város telekkönyvéhez csatoltattak, és a midőn 1861-dik évben a Debreczenben székelt megyei törvényszék mükédése megszűnt, a város egész területét illető telekkönyv, a városi törvényszéknek, mint egyszersmind telekkönyvi tanácsnak adatott át a pusztai birtokok telekkönyvével.

4- szer. Hogy mind földrajzi fekvésűknél, mind pedig a városi polgárok közötti kiosztásnál fogva, azon pusztákbeli tanya földek birtoklása, az erdők haszonvételének felosztása szorosan és elválhatlanul van öszvekötve a városi beltelkek birtoklásával.

De méltányosnak s igazságosnak tekinti a me- j gye közönsége' sz. kir. Debreczen város kérelmét any- i nyival is inkább a törvényhozás feladatához tartozik egyes területeket azon törvényhatóságba kebelezni, mely azon területnek a kormányzat sokszerü teendőit leggyorsabban, és úgy az állam, mint a kormányzottak jogos igényeinek megfelelő módon legczélszerüb- ben képes teljesíteni.

S hogy e tekintetben Debreczen város hatósága leginkább hivatva van a kérdéses pusztabeli tanyá- kom lakók ügyeivel foglalkozni, s a kormányzat sokszerü teendőit a különböző pusztákon leggyorsabban és legolcsóbban képes teljesíteni: az kétségbe von- hatlan igazság. Mig ellenben, ha a kérdéses pusztai tanyabirtokosok az illető megye hatósága alá rendeltetnének, a mennyiben azon birtokosok közül többen különböző pusztákon közös birtokosok, s egyszersmind Debreczen város lakosai is: a kormányzat sokszerü teendői a közrendőrség, közmunka, közoktatás közegészségre felügyelet, ujoncz állítás, s különösen az árvák érdekeinek megóvása szerfelett nehezítve lennének, a személy és vagyonbiztosságot illetőleg pedig, a mennyiben Debreczen város gazdászati szempontból is őrszemélyzetet tartván, a kérdéses pusztákon a közbiztonságra való felügyelet ugyanazon fáradsággal és költséggel eszközölhető, mig ellenkező esetben a közbiztonságnak azon területeken való fen- tartása már csak a helyi viszonyoknál fogva is, a megye részéről csak túlzott áldozatokkal vólna fentart- ható.

Mindazon okoknál fogva a megye közönsége inkább á méltányosság és gyakorlati czélszerüség követelményeit tekintve irányadókul, mint a szigorú jogi állásponthoz ragaszkodva, beleegyezését nyilvánítja, hogy sz. kir. Debreczen városnak a képviselő házhoz intézett kérelme teljesítetvén, a Biharmegye területén íekvő Ebes, Szepes, Pacz, Fancsika és Haláp nevű puszták nevezett város területébe kebelez- tessenek.

Egyébbiránt e tárgyra vonatkozólag szükségesnek látja a megye közönsége jegyzőkönyvileg kifejezni, hogy miután Szabólesmegyének a törvényhatóságok rendezése alkalmából, azok területi épségének feutartása iránt intézett átirata folytán azon óhajtását nyilvánitá, hogy a törvényhatóságok jelenlegi határai tiszteletben tartatván, terület bekebelezések csak rendkívüli, s a körülmények vagy helyi viszonyok által mulhatlanul igényelt esetekben vétessenek foganatba; a jelen esetben pedig a megye kiegészítő részeit képező pusztai birtokokat területéből önkéntesen által engedvén ; nehogy ezen felületes szemlélet után ellenkezőnek feltűnő két rendbeli cselekménye által önmagával következetlenségbe jönni láttassák: ezen oknál fogva szükségesnek látja kijelenteni, hogy mig Szabolcsmegye érintett átirata folytán keletkezett határozata természetesen azon területekre vonatko - zott, melyek az illető törvényhatóságnak nemcsak jogilag, hanem egyszersmind a közélet minden ágaza tában, úgy közigazgatási, mint törvényhozási tekintetben alkató részei, mig ellenben a jelenlegi elhatározásnál lényeges indokul szolgált azon körülmény, hogy Biharmegyének fenhatósága a kérdéses pusztákra nézve bár jogilag tagadhatatlanul fenáll, de a gyakorlati alkalmazásban, a közélet mindennemű hivatalos jellegű étintkezést és öszveköttetést tekintve már huzamosabb idő ólta, tényleg hatályon kívül volt helyezve. Jegyzetté s kiadta Dobozy Miklós főjegyző.

Paris.

Érdekességénél fogva helyén találjuk közölni a „Daily News“ párisi levelezőjének eme kissé régibb keletű (nov. 3-ki) tudósítását:

Ma fog végbemenni a szavazás, Írja levelező, fenn akarja-e tartani Páris népessége hatalmában a nemzeti védelmi kormányt. Jövő szombaton pedig a 20 városnegyed mindegyike polgármestert és négynégy ülnököt választ. A kormánynak ma előreláthatólag nagy többsége lesz. E plebiscitum magában véve valóságos absurdum. Valódi czélja mindazáltal, hogy szilárdítsa a hatalom letéteményeseinek kezét s képessé tegye őket a fegyverszünet megkötésére, ennek eredménye az alkotmányozó gyűlés leend,mely felmentse őket a kedvezőtlen békekötéssel járó felelősség terhe alól.

A helyzetet kiválóan a közvélemény orgánumaiból ismerhetjük fel, melyek ezelőtt oly czikkektől hemzsegtek,la melyek a főváros népességét arra hiv- ták fel, hogy temesse magát falainak romjai alá s hősies önfeláldozásával szolgáljon dicső például egész Francziaországnak. Ma e lapok következőleg nyilatkoznak: „Úgy látszik, a departementok nem akarják megengedni, hogy Páris hőshöz méltóan viselje magát. Békét óhajtanak, s nekünk nincs jogunk reájok erőszakolni saját elhatározásunkat, hogy harczolni fogunk a győzelem minden reménye nélkül.

Jules Favre szerint a jövő szombati választások a „község ^tagadása“ lesznek. — Ez alatt ő ezt érti, úgy hiszem, hogy a választandó polgármesterek és ülnökeik csak illető negyedeikben fognak hatalmat gyakorolni, de collectiv müködésök nem fog elismertetni. Mivel azonban ezek lesznek az egyedül törvényesen választott testületek Párisban, s mivel ezek kétségen kívül gyakran össze fognak jőni: nagyon valószínű, hogy képesek lesznek saját akaratuknak érvényt szerezni a kormánynyal szemben. E szó „község“ (commune) az első revolutió szótárából kölcsönöztetett. A rémuralom alatt a muuicipium mindenható volt s magát községnek czimezte. E kifejezés alatt tehát egyszerűen oly|raunicipium§ értendő, mely elég erős hallgatag magába szívni a kormányt törvényesen illető hatalom egy részét.

A kormány jelenleg egyik vagy másik minisztérium helyiségében ülésez. A városházán csak Arago uralkodik. Ő maga is tagja lévén a kormánynak, saját collegái túl nem adhatnak rajta, de nem bíznak benne, s nem tudják világosan velők van-e, avagy ellenük. Tegnap valamenyi zászlóalj a városház körül állomásozott. Aragojlejött, hogy fölöttük szemlét tartson. Fogadtatása nem a legkedvezőbb volt s a tisztek értésére adták, hogy ők nem azért mentek oda, hogy felettük szemlét tartson. Kevéssel ezutánjTamisiertbk. haladt át a sorok előtt s „Le a községgel!“ kiáltásokkal iidvözültetett.

A tény az, hogy a párisiak túlnyomó száma minden áron békét kíván. A jelen körülmények között én nem is rovom meg e kívánságot. Egyetlen város sem köteles Moszkau példájátjutánozni. Ha azonban a párisiak ostromzár alá fogatják magokat s aztán kapitulálni hajlandók oly feltételek mellett, a melyeket előbb visszautasitotak, mielőtt komoly ütközetet kísérlettek volna meg s mielőtt élelmiszereik fogyaté kán lennének: nagyon okosan cselekednének, ha nem hívnák fel alvilágot fönséges voltuk'szemtanuiul. Meggyőződésem szerint a párisiak csak egy pontra nézve fognak megátalkodást mutatni, ha t. i. a poroszok állhatatosan megmaradnak a franczia főváros elfoglalásának követelése mellett. Semmint a németeket a bo- ulevardokon végig vonulni engedjék, inkáb oda engedik Elsasst, Lotharingiát és még egy fél tuczet más tartományt’; minden egyébre Shakespeareként úgy fognak ordítani, mint egy „szopós galamb.“ A mi a munkás osztályt illeti, ez még könyebben beleegyeznék, mint a polgárság. Igaz ugyan, hogy ha a poroszok a falakat megtámadva kényszeritenék, a munkások vitézül fognak harczolni, de minden lármás kitörési követeléseik mellett is elárulja valódi érzelműket azon tény, hogy egy vagy más ürügy alatt egyhangúan mindnyájan szeretnek kibúvni a falakon kívül teljesítendő önkénytes activ szolgálat alól. Trochut valóban sajnálom; ő jó, becsületes, emelkedett szellemű férfiú; kissé makacs és kissé hiú, de legszebb intenti- ók által vezéreltetik. Itt azonban valóságos darázsfészekbe került Hasztalan hozza fel, hogy Párist be- vebetetlenné tette,'hogy^nem rendezhet [kitöréseket