Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-10-31 / 44. szám

nem tudja, mily szempontból indult ki czikke írásánál, világosan mutatja az, miszerint „egy helyen“ azt írja: nehogy a közönség azt vélje mintha Sz. K. ur ezen czikk megírásánál felhasznált adatokat az itten létesített id. tanitóképezdéböl vette volna, — felel arra; „másutt pedig" azt mondja, hogy minden in dokolás nélkül kegyeskedtünk Kálié nevét oda dobni.“ És ezen hamis idézetből“ Sz. K. uram azt következteti, hogy őt nem értettük és ezt magunk is beváltottuk, sőt egész triumphatori gőggel ajánlkozik felvilágosítani eszmezavarunk. Csak hogy mi meg azon nézetben vagyunk, hogy az Sz. K. uram „mély elméje“ van igen nagy zavarban, s midőn magát menteni akarja, maga esik a hig lébe, s abban nyakig úszván, mégis „victoriát“ kiabál!

Ugyan kérem Sz. K. urat, igazítsa meg szemüvegét, és nézze meg még egyszer az idézett helyet, vájjon nem egészen megfordítva, s egy és ugyanazon pontban mondottam-e én azt, a mit „egy helyen és másutt“ mondat velem, szóról szóra e képen: mivel czik kiró ur kegyeskedett N.-K álló nevét oda dobni, nehogy a nagy közönség azt vélje, mintha Sz. K. uraz ezen czikk megírásánál felhasznált adatokat az itten létesített id. tanít ó-k épez- déből vette volna: bátor leszek az idézett közlésre észrevételeimet megtenni. így Írtam én ezt, s ez más képen azt teszi; minthogy Sz. K ur N.-Káliéról illetőleg az ott létesített tanitó-képezdéről is megemlékezvén nem nyilatkoztatja ki, ha vájjon czikke megírására volt-e valami befolyással ezen képezde; a szabolcsmegye közönségéhez írott czikkénél, használta-e a Szabolcsmegyei ezen intézetből menthetett adatokat: ne hogy a nagy közönség azt vélje, mintha az Sz. K. ur czikke megírására a n.-káliói képezde szolgáltatott volna anyagot, meg teszszük a czikkre észrevételeinket. Hol itt az eszme zavar? nem természetesen-e, nem a logicai gondolkozás fonalán van-e ez mondva?

De még nagyobb zavarba jön az Sz. K. ur „mély elméje,“ midőn azt akarja bebizonyítani, hogy ő N.-Kállót nem minden indokolás nélkül“ említette. Azt mondja ugyanis, hogy ő a világ valamelyik zugában Felkán felvette tárgyul az id. tanító-képezdéket, „á t a 1 á b a n ezen intézményt“ és Kalló ezért idéztetett ott „például“ hogy e lapok megyéjében az a város tartott egy ily intézetet. Abban teljesen igazat adunk Sz. K. urnák, hogy valamely tárgyról „átalában“ bár hol lehet gondolkozni; de ha átalában valamely intézményről gondolkozunk, s az átalános- ság mellett Felkán, N.-Kállóra mint „példára“ hivatkozunk, miképen lehet azt kiváni, hogy a „példán“ melyre az átalánosságban vitatott tárgynál hivatkozás történik, azt csak ugyan nem értjük. Mert midőn Sz. K. ur világosan igy ir első czikkében: „A n y á- ri szünidőre, állíttattak országszerte ideiglenes tanít ó-k épez- dék, azaz oly iskolák, melyekben a magokat tanításra képtelennek érző, s ezt önként bevalló tanítók nyernek oktatást. Sza- bolcsmegyében N. - Kálló is tart jelenleg ily intézetet,“ hogy már ezt miként lehessen másképen érteni, mint a mint írva van, hogy t. i. N.-Kálló is tart egy oly intézetet, a milyet az előbbi sorokban Sz. K. ur leír, t i. olyat melyben a tanitásképtelen és ezt önként bevalló tanítók nyernek oktatást, én nem tudom, ha csak Sz. K. ur nem tudja.

Világos tehát hogy midőn Sz. K. ur másképen akarja miuden áron magát értetni, mint őt érteni, el- magyarázhatlan szavaiból lehet; sőt hogy czélt érjen még hamis idézéshez is folyamodik, mint fentebb ki mutattuk: csakugyan ő van „eszmezavarban,“ s ott is hagynánk őt lubiczkolni, az ön készítette hig lében, ha nem tudnók hogy mi okozta Sz. K. urnák ezen eszmezavarát Ugyanis Sz. K. ur „koránébredő mély elmének“ tartván magát, midőn hatalmas hangú recontrájában azt mondja, hogy „K á 1 1 ó b a n későn kelnek fel,“ egyátalában nem akarja beismerni, hogy ő még későbben kelt fel; — mert midőn a nyári id. tanitó-képezdékről „a világ felkai zugában“ a levegőből vezérczikket ir, hogy Szabolcsmegye közönségének újdonságot, is mondjon, idézi „például“ hogy Kálióban is van egy ilyen intézet; de hát nagyon elkésett „korán ébre- d ő“ Sz. K. uram, mert midőn az ön vezérczikke megjelent, akkor már itt a tanfolyam be volt végezve s az önnek tárgyul szolgáló intézményről a gyakorlatban sokan más meggyőződést merítvén, mint minőt „a világ f e 1 le a i zugában“ kigondolt : innen lett az, hogy a czik más hatást eszközölt, mintha azt ön az id. képezde megnyitása előtt közölte volna; és akkor nem is jutott volna senkinek eszébe a káliéi képezdét érteni, az ön gondolatbeli képezdéi alatt.

Különben e tárgy nem érdemié meg a hosszadalmas vitatást, de midőn Sz K. uram oly nagy fontosságot tulajdonított annak, kénytelenek voltunk magunkat bővebben kifejteni, ha mindjárt a lényegesebb pontok rovására is, melyeket Sz. K. uram úgy is figyelmen kivid hagyott „r e c o n t r á j á b a n,“ s leginkább csak egyes kifejezéseinkben kötelőzködik.

Ilyen kötelőzködése Sz. K. urnák, midőn egész önmegclégült tréfás humorral azt erőlködik bebizonyítani, mintha mi az ő némely szavainak „i gazságát“ megerősítettük volna.

Ugyanis igy ir Sz. K. ur: „k i k magukat képteleneknek érezték a tanításra, azok nyertek oktatást az id. tanító - képe ztlábeii Ezt mondók mi; (t. i Sz. K ur) Gy. ur pedig fentebbi szavaink igazságát csak megerősíti, midőn igy ir „be h i- vattak azon tanítók kika prae- parándiai tanfolyamot be nem végzve nem bírtak kellő jártassággal.“ És ezen két kifejezést Sz. K. ur egyenlőnek veszi. Mi „a képtelenséget“ nem tekintjük egy jelentésűnek „a kellő jártasság hiányával,“ a képtelen egyszersmind „örökre alkalmatlan“ s hogy ön is igy értelmezi, beiga zolja azzal mert a társadalmat meg akarja tőlök szabadítani; „a kellő jártasság hiánya“ mellett még meglehet a képesség; képesség mellett a hiány helyre pótolható, ezt állítjuk mi. Ez pedig nagy külömbség, midőn az ujonczozásnál a sorozó bizottság azt mondja valakire, hogy „örökre alkalmatlan“ ez egészen mást jelent mint mindön azt mondják : „jelenleg alkalmatlan!“ amazokat többé fel sem szólítják, de ezeknek be kell állam ismét, és ha oda fejlődtek, hogy a mértéket meg üthetik, bizony be is sorozzák. (Vége köv.)

Gyöngyösy Sámuel, ref. lelkész.

Hernádparti levelek.

I.

A „Tiszavidék“ érdekes tartalmával néha hozzánk is beköszönt: viszonzásul fogadja t. szerkesztő ur e czikk sorozatot, melyet most megkezdek, s ha ön és olvasó közönsége úgy akarják koronként folytatni fogok.

Ott kezdem, honnan kiindul a nemzetélet a népnél és a gazdászalnál.

Hogy a magyar népről sok szépei, s ezek közt igazat is Írlak ideális fővárosi Írónk; azt említeni fölösleges- A magyar népben sok szép tulajdon volt és van most is. Volt idő. midőn Európa több népei közt utazva és lakva: tanulmányoztam azokat, s megvallom, nem csak nem találtam ama hiresztelt nagy különbséget, sőt meggyőződésemmé váll, hogy a német és franczia földész sokkal butább, mint a mi népünk, sőt ezt ép észjárása, a nemes és szép iránt elvilázhatlan fogékonysága testi és lelki ereje, melyekkel amazokat felülmúlja azon reményre jogosítja hogy Európa átalakulásában ez ifjú nemzetnek szerepe lesz. Vannak ott jó oskolák, van itt is elég, mint itt van olt is tudatlanság bigoltsága; a börtönök ott is telve vannak gonosztevőkkel mint itt. Hanem van egy melyben felül múlnak minket a német és a franczia földészek és ez a munkásság és a czélszerü gazdászat.

— Népünket elrontotta, ravaszszá , és munkát- lanná tette — a német uralom, egyenes lelküségéböl egyszerűségből vallásosságból, ősi erényeiből lassanként kivetkőzted az álmivelödés és a szegénység. Mindez, örvendünk rajta, hogy nem annyira eclatans, hogy népjellem legyen de vészjel, mely óriás sulylyai nehezedik annak szivére ki a nép közt figyelmezve és gondolkozva él.

„Romlik a nép, mert szegényedik,“ s valóban ezen bámulni nem leheti Ha csak közelítőleg bő esztendő van, mint a mostani, nem lehet munkást kapni; ha látja hogy van kenyere egy évre : a nép nem dolgozik, söl az '/a tel- kes aratót és cséplőt fogad. Hja, de az év hosszú a kenyeres kosár kiürül, s a nélkülöző ahoz is fog, a mit máskor cselekedni szégyelne.

A gazdák szomorúan tapasztalják minden órában, hogy nem lehet bízni a magyar munkás becsületében. Nem igy volt a régen, mig jólét lakott a magyar földész szalma födele alatt 11

A nép munkálatlanságának oka nagy mértékben az a közöny; mondhatni elkeseredés, mely azon tapasztalatból származott, hogy most a gazdászat terén vagyonosodni csaknem lehetetlen. De hogy is lehetne ilyen adórendszer mellett?! . • . Nincs a társadalomnak egy osztálya is adóval úgy túlterhelve mint a földész. A legkedvezőbb viszonyok közt egy köblös föld tiszta jövedelme 4 - 5 frt és ezután fizet 80—120 kr adót Ki hallott ilyet valaha alkotmányos országban ? I Most és talán még sokáig a mezőgazdaság fogja adni a kenyeret, s a kormány még is erre fordít’ legkisebb gondot, s ez az a melynek ügye naponta hanyatlik.

Az adót exequálják; de hát arra kinek van gondja, hogy nyersterményeinknek piacza legyen külföldön? Bizony még arra is gond van, hogy megfelelhessünk legaI lább annak a kevés bizalomnak, a mi a külföldön irániunk j a kereskedövilág részéről nyilvánul.

Imlainis vasúti közlekedésünk van; a gabonái felhalmozva találjuk, s a külföldi panaszkodik, hogy lölünk I gyors szállítást nem várhatni, s a mit megrendel megro- tnolva érkezik meg. s

Az elviselhetlen adók mellett nincs és nem lesz a gazdagnak más kilátása mint a koldus boti

Vegyük, hogy van egy gazdásznak 50 köblös földje kinek ennyi van az a régi jó középnemességhez tartozik. Nézzük meg hogy áll ennek évi számlája :

Földadó 50 köblös föld után mintegy 50 i't.

Házadő 6 fi

Személy és kereset adó 4 ft. 50 feljebb

Községi pótlék 1 ít. 20 feljebb

Papnak tanítónak 10 ft. — feltbb

Pásztornak iO ft, — fejJeM,

Gazdasági eszközök, vasmunka és épületekre lehet tenni évenkint legkevesebbet 4o fi.

Betakarítás cséplés 60 ft

(Itt még kapás- és növényekre is kellene számítanom, de azt elhagyom az '/3-os kapáltaié« ma okszerűbbnek nyilvánult)

Számíthatunk 1 kocsist vagy bérest és egy szolgáló fizetésére 40 ft.

221 ft. 70 kr.

Számításunk kerek számmal 222 Irt évi kiadást. Nézzük a bevételt. Vegyük hogy a birtok 4 fordulóra van osztva ugar rendszerben ; tehát jövedelmez 36 köblös föld számítsunk ebből 0 köblöst nyári és teli takarmányozásra: fizetni fog maggal 30 köblös, ez fizet neki mag és munka részek levonásával középszámitás szerint 100 köböl magot. Ennek felét értékesíti 4 írttal = 200 frt felét 3 frllal = 150 frt; együtt az évi jövedelem 350 frt. Ebből az évi kiadási 222 irtot levonva marad 128 frt. Hogy (28 :/: száz huszonnyolez forintból hogy lehel házat tartani gyermeket neveltetni ruházkodui: számítsák ki az atyáskodó kormány ungvári mathemalikusai.

„Szükséges hogy egy igazságosabb alapra fektetett adó-rendszer lépjen életbe és pedig mielőbb.“ Az állam adó rendszerével szoros összefüggésben áll az ország felvirágzása, a nemzet hatalma, a korona fénye.

Egy kivetésben igazságosabb, jó adó-rendszer még felvirágoztathat, ellenben az olyan mint a miénk jelenben: koldusbotra juttat pár évtized alatt „szűnjenek meg a közvetett adók,“ melyek kártékonyán halnak a fogyasztásra és igy hátrányosan a termelőkre.

Ez adónemek nem csak szőlészetünket és dohány termelésünket, de egész gazdászatunkot megbénítják, akadályozzák a vagyonosodást és ez által a mivelödést. Alkotmányos országban közvetett adóknak nincs helye, minthogy nem eshetnek alkotmányos ellenőrzés és megszabás alá. Legyen olyan független magyar vámrendszerünk, mely gazdászatunknak iparunknak kereskedelmünknek és nem az állami érdekeknek szolgál, legyen nemzeti valutánk mely a hitelgazdálkodás alapja, eszközöljön a kormány mezőgazdasági hitelt, szüntesse meg a regálékat , hozzon be cselédrendszert, mezei rendőrséget, s akkor csak megélünk valahogy.

Azt mondják ott fenn, hogy egyszerre mindent nem leheti Igaz do nem is minden ez, hanem csak annyi a mennyit egy jóakaratu munkás, erélyes kormány „két év“ alatt lábldgázva elvégezhet.

Meglátjuk megteszi-é?!

Szerelemvölgyi.

Egy elfelejtett őrszem.

Midőn ezúttal egy az anya-természet által mindennemű kincsekkel oly bőkezűen megajándékozott drága hazánk fájdalom I még mindig pangó ipara üdvös fejlődésén hatalmasan lendíteni ígérkező, tisztán honi vállalatról értekezni sietünk, ezt egyedül ama meggyőződés- ben teszszük, hogy valahára rá virrad azon nap, melyen az nem csak az érdemlett elismerést de a tőle eddig folytonosan megtagadott hathatós segélyt is megnyeri. S itt akaratlan is eszünkbe jut azon adomabeli közkatona, ki valamely nagynémetországi „ 12 ed rét kiadású“ államtöredéke egyik falujának legvégére örül állíttatván vagy 20 évig ott járta bolondját — az8Z üleinszerü sétáját mert — elfelejtették fölváltani illetőleg „visszavonni.“ Hazai iparunk ezen úgyszólván „elfelejtett őrszeme,“ mely hivatva van mint annak előőrse „szállást“ csinálni és biztos fejlődésének terrénumát egyengetni nem más mint a borsodi vnshámor föllép pedig a Miskolcz tőszomszédságában fekvő uj gyártelep, mely a nép szaván visszalépett pénzügyminiszterünk nevén „Menyusfalvának“ neveztetik. — All pedig ezen gyártelep a tulajdonképeni vasöntöde és szerszám- gyárából és vagy 80 csinos munkás lakból, melyek a nagyobbrészt benszülött munkások tanyáit képezik; az egész gyár pedig Glanzer Miksa fáradhatatlan és tapintatos vezetése alatt dolgozik körüibelől ugyan csak másfél év óta, mert ennyi ideje, hogy a kormány roppant áldozatokkal alapította ezen minden anyagi nehézség mellett sokat ígérő intézetet. Anyagi nehézség mellett mondjuk, miután az azon vidéken bőven található munkaerőn és Ián kívül, minden egyéb szükséglet beszerzése nagy fáradsággal és költséggel jár. Első rendben áll itt a vasércz hiánya úgy, hogy a nagy mennyiségű szükségletet Gömörböl keli többnyire inpraktikahi- lis, lekervényes utakon átszállítani és miután a gömöri vasul minden sürgetés daczára még a pia desideriák ködös homályában borong, paraszt jármüvek segítségével nem ugyan egészben nyers állapotban mint a „Hon* múltkori ( M ) czikke áílitá, de koholt és tisztított voltában is elég tekintélyes mennyiséget és sújt képviselvén, hogy az anyagárát fölöttébb aránytalan módon föl- csigázza, úgy hogy az ezen vállalatba fektetett roppant töke érdemileg gyümölcsözővé tétclo a lehetetlenségek körébe tartozik. De ha már a nyers anyag szállítása, nevezett vonal hiánya miatt, melynek el nem készüléséért egyedül az illető magán társulatot lehet felelőssé