Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-10-10 / 41. szám

májét, még azért véglíép nem kell lemondani a reményről hagy már mi soha som bírhatnék megyénk történelmét. Csak akarni kell, segíthetünk magunkon. Átadjuk a világnak történelmünket, habár rendezetlen adatokban is.

Nekünk arra nézve egy tervünk van, melyet jónak láttunk nyilvánosságra hozni Tessék hozzá széllani, élet- ro valú-é?

A terv ez •

„Egyes községek lelkészei (vagy jegyzői) szedegessék össze a saját tűzhelyükre vonatkozó adatokat, s vagy feldolgozva, vagy csak időrendbe sorozva, — közöljék azokat megyénk lapja, a „Tiszavidék„ hasábjain.

így majd csak aztán kedvet kapunk egymástól a munkára. Nincs semmi kétségünk a felől, hogy e lapok szerkesztője készséggel fogja megnyitni a lapot ily nemű közlemények elölt.

Tegyünk valamit mi is uraim! A most meg keríthető történeti adatok, úgy lehet, ha tovább a lomtárban hagynék azokat, eltévedhetnének, inig most átadhatjuk a nyilvánosságnak. Egy megye múltjából sem közöltctelt talán még kevesebb adat, mint Szabolcsmegyééböl. Ne maradjunk tovább hátra. Az idő szelleme int felénk hizlalókig. Ne dugjuk be füleinket bátorító szózata elölt.

Mozogjunk egy kissé — önmagunkért is.

Egy polgár.

— Jól esett lelkűnknek olvasni t. polgártársunk e lelkes sorait. Mi még csak azon őszinte óhajunkat teszük hozzá, hogy vajha ne lennének felhívó szavai a pusztában eredménytelenül elkiáltott hangok.

A legnagyobb készséggel adunk tért szerény lapunk hasábjain a megyénk múltját ismertető közleményeknek.

Valóban, ideje is volna már, hogy tegyünk e téren valamit. Vetkezzük le a közönyösséget. Lépjünk a cselekvés terére.

Csaknem minden megye megelőzött bennünket ez ügyben. És ha már mi jópéldával nem mentünk elől, legalább kövessük a jó példát. Búvárkodjunk megyénk történetében. Emeljünk ezzel irodalmi emléket önmagunknak. Szerk.

Honvédzászló felavatás Kassán.

(Saját tudósítónktól.)

Az abaujmegyei 39-dik számú honvédzászlóalj ma okt. 2. uvatá fel uj zászlóját.

Nagyszerű ünnepély volt ez, a felvidék ünnepe Mindenünnen temérdeken gyülekeztek ide. bizonyára leikök jobb érzetétől vezéreltetve. Eperjestől az ujvasul háromszor közlekedett ekkor kivételesen, s ekkor mindig telvc- voltak a kocsik.

Hiszen a „honvéd“ névnek még most is van varázsereje a lélokro.

A város egyik térés helyén folyt le az ünnepély. Itt hármas sátor volt felállítva, melynek egyikében gr. F o r- g á c h Kálmánná, mint József főherczeg nővérének E r- z s é b e t főherczegasszonynak, a zászlóanyának lielye- tesitöje ült. A koszorús lányok, mind a főranugaliból, ngy néztek ki a zászlóanya körül mintha mindanyian angyaTARCZA.

Dal Júliáról.

is. 1869. Azt mondják, hogy a virágok Elhervadnak télen, ügy az én kis Júliám is Elhervadt voln’ régen;

De ő most is díszelegve Virágzik a kedves,

Szivem — mint méh virág körül — Csak körötte repdes.

Szép ajkain a szerelem Csókrózsái függnek,

Égő szeme forrása a Legboldogabb üdvnek.

Ne mondja hát senki többé,

Hogy nincs virág télen,

A természet is meghagyja — A legszebbet épen.

Siomeo.

Felrándulás a Tátrára

(Tálra Füredről.)

Ki látta már álmában a mennyországot? Azt a gyönyörűséges helyet, hova az emberi sejtelem még csak felemelkedni sem bir.

Én ébren voltam a inenyországban. Hiszen Tálra Füred és vidéke egy kis földi mennyország 1 E hely a Tatra hegység oldalán fekszik. Innen indultunk id a mennyország környezőiét megtekinteni.

Fel lobál a hegyekre!

Kibontakozván a fenyves erdők örökzöld lombjai közül, hova kevés fáradsággal eljuthatni: egy nagyszerű, gyönyörfényben úszó völgy tárul fel kiváncsi szemeink előtt. Ez u I) áj v n 1 g y.

Gyönyörködjünk.

lók lettek volna. E pont körül sereglenek össze a polgári és katonai méltóságok.

Gyönyörű volt ezt nézni a szemnek, de a mi lelkünk a múltba tekinteti ekkor is. Nem ily külső fény lelkesítő a régi honvédeket!

Perger János kassai kath. püspök, ki a zászlót felavatandó volt, 10 órakor jött az ünnepély szinlidlyére

Megkezdődön a szertartás. Oly fényes volt ez, mint egy dúsgazdag kát. püsppktöl kitelhetett. S ily fény közt nem voll csoda, ha némelyek még az elszórt szentelt viz- löl is ihletést nyertek. Ai mise alatt katonai zenekar játszott, s a zene hangjai közzé taraczkdurranások vegyültek.

A zászló fehér selyemszövet, nemzeti színnel köriive, közepén a királyncvének kezdőbetűi s a birodalom és társországok angyaloktól emelt czimerei diszlettek.

Mise után a püspök'beszédet tartott. Lelkesített bőségre, hösieségre intőit. Beszéde egyes helyeit meg is éljenezték.

Ezután aranynyal liiinzell kék selyem szalag tüzetelt a diszes lobogóra, rögtönözöl! jelmondatok s áldó szavak kíséretében.

Majd M aj t h é ii y i Kálmán honvéd százados ragadta kezébe a zászlót, is az ismert törvényszerű eskü- minla szerint a legénységet megeskelé a zászló liü követésére.

Ez volt a legineghalöbb, legnagyszerűbb jelenet az egész ünnepélyen. E lélekemelő pillanat méltó lett volna, hogy megölökiItessék. Az eskü végeztével beszédet tartott a százados. Katonásan beszéli, röviden de lelkesen. Meg is éljenezték magyarosan.

Délben diszebéd volt. A honvédek egyenkinl egy it- cze bori kaptak az ünnepély emlékéül. Az ebéd főszere természetesen sok pohár köszöntés volt.

Végül tánczvigaloni Volt, kivilágos viradlig.

Oh bár azon magasztos lelkesedés, mely e nopo át- lenglo a honvédek kehiéi, meg maradna továbbra is örökrel „Adjon isién a magyarnak A mi kell

A mi jót csak bírni óhajt Á kebel!“....

\’L oi'szággyülós sxüuet<‘íóse alatt, gr, Dégenfeld Gusztáv, Sznbolcsinegye N.-Kállö, Huszár László Komárommcgye Tata, Szabó Miklós Vasmegye Kőszeg, Csörgtie László Abnujmetye szenezi kerület képviselők lemondása, úgy Hoczkó Dániel Békés-Csalm városi képviselő elhunyta következtében az illető megyei és városi központi bizottmányok a képviselőhöz linlározala értelmében, a ház elnöke állal uj képviselőválasztások eszközlésére felliivntnak.

Víiea, szepl. 4. Az elemit éjen 2 óra tájban hore- kesztetett a képviselőválasztás. Képviselő leli Degré Alajos, Szontagli Sámuel ellenében 327 szótöbbséggel. A választás legszebb rendben folyt le.

Vadász törvéiijjavnstafnt dolgozott ki Halász Boldizsár orsz. gzülési képviselő, melyet mint ellen indítvány! az igazságügyminiszter hasonló javaslata ellen fog a ház elé terjeszteni.

Mull hó 29-én Nanlesben is szállott le Párisbúl egy léglinjós, névlog Courlin, ki Paris magatartásáról a leglel- kesültebbou nyilatkozóit. Benn, úgymond 600,000 ember áll fegyverben, szükséges azonban, hogy a deparlementok

— Foglaljanak helyei édes hölgyeim itt a kárpáti pamlagon, e kopár sziklán. Innen felséges kilátás van.

Itt aluliunk ismét fenyves terül cl a völgyben, közepén egy patak csörgedez, méla dali zengvén szikla bölcsőjében. Ainoll a távolban faluk, városok látszanak ; itt e paradicsomot sziklaszegély környezi.

Szép ill elnndalogni a természet gyönyörtől ragyogó keblén. (Jgy tűnik fel előttünk minden, mint egy áláimo- dott élet. Hiszen valóságban lehetetlen ilyet képzelni is.

— Ollsuk el Szöuljainkat itt ez üde forrásnál. Lám a kristály nedv mily sirdogálva rohan felénk, hogy fogjuk fel, ne engedjük a kövektől tovább roncsoltalni. Ab, ez valóban, életi tál.

Menjünk tovább.

Hallod minő zugás? Hallod-e zajt, melyei e csaknem tenyérnyi patak előidéz? — Nézd mily óriási magas szikláról bocsátkozik alá a bullám csoport! Mintha zokogna fájdalmában a kő, melyre önkéntelenül csapódik a viz. A vízözön ez — kicsiny kiadásában. Szakadatlanul, fel nem tartóztathatva semmitől, hogy lóly éjen s napon át. Csörgése kedves dnllamszerü Ez az isteni természet valódi dicséncke. Lélek emelő, meghaló. Beleolvad a szívbe, ragadja magával a gondolatot. Ragadja fel, messze, — fel egész a mindenható fénylakáig. Hiszen ez a természet leg- dicsöbh temploma. Itt minden az isten magaszlulására diszlik I

— Pihenjünk egy kissé a „Rajner emlékénél. Ez egy köböl épilett kunyhó, közepén tűzhely. Fedele aluli nyugodtan dőlhet le a fáradt vándor. Elles itt az álom; angyalokkal, mennyországgal álmodik mindenki. A vidék gyönyöre lündérképben ragyog elölte. Elvtől mátnoroso- dik meg az álmodó lélek.

Innen lellátliiilni a loinniczi csúcsra, az élettelen szírire, melynek tetejét most a Ilii fehér leple borítja. Hányán lehettek olt már a világ minden részéből?! Nem egy hidegvérű kalandos angol zarándokolt már ide csupán azért, hogy Magyarország e bámulatot gerjesztő koronájának ezen legnagyszerűbb gyöngyéi a loinniczi csúcsot megtekintse a helyszínén.

— Vízesések gyönyörködtető zenéje kiséri tovább utunkban. Szíriekről sziliekre lépdeltünk. Minden nyomunkba akadály gördüli; kézzel lábbal kellel csúsznunk, másznunk egyik kőről u másikra, azért a társaságunkban utazó hölgyeket,kikel folyvást karonfogva vezetőnk, a világért sem bocsátottuk volna el. — Oly édes is volt veink utazni. Mellettük a kiállott szenvedések sem voltak fárasztók.

Elértük a tűzkőt. Óriás sziklalömeg ez, mely egy völgyes helyen fekszik, s alatta barlangszerü üreg van. Itt

is mindent megtegyenek az ellenség nyuglalanilástír. E czélra elég 50 ezer ember, kiknek föfeladala lenne az ellenségtől a hol lehet minden élelmiszert elragadni. Szerin- le a Páris belsejében állítólag kitöri lázongások nem egyebek a porosok állal költött hazugságnál.

A franczia várak és megerősíted városok közül ostrom alalt voltak és bevételiek: Strassburg, Tóul, Liilzel- stein, Liehlenderg. Rohammal vételeit be: Weissenburg Rövid elleutállás után megadták magukat: Marsai, Sedan Laon, Vitry le Francais, Összesen 9 megerősített hely. Ellenben ostrom alalt vannak és még nem adták meg magukat: Metz, Páris, Pfalczburg, Méziéres, Thionville, Bitseb, Montmédy. Nincsennek ostrom alatt, hanem csak megfi- gyeltelnck, s illetőleg czcrniroztaltak : Verdun, Schlcll- sladt, Neubreisach, Longwy, Soissons, Carignan.

Mi hír a Nyírben.

sfí Mars íiai. Most tartották a honvédek hadgyakorlataikat. Nyíregyházáról a mi honvédőinknek S. A. Uj- belye kellett vándorolniok.

Tokajból tarka népcsoport jött eléjük, vig zeneszó harsogott lengetlek a lobogók és hungzollak a liasány „él- je“-nek 1 Azonban legszebben kimutatta vonzalmát honvédőink iránt Rakamaz községe, mely menet közben a lovasságot, jövet alkalmával pedig a gyalogságot nemcsak szives fogadtatásban részesité, hanem dúsan meg is vendégelte. F. hé 4-kén estvo a 41-dik honvédzászlóalj tisztikara volt Tokajból Rakamazra hivatalos, a részére kész! lett barátságos estebédet elköltendő,' Magyaros rövid vacsora volt. Az étkek ép úgy Ízlellek mini a hegy ormán szült felséges nedv. Szép toaszlokal mondtak, Rakamaz községének szívélyes érzelmeit tolmácsolták : Gúnya lg- nácz, Iíoncz Kálmán, Kelemen Ferencz, Keresztúri Szlobo- dak (a község bírája) Fábri Károly községi lakosok és a járásnak érdemes főesküdlje. kiket aztán a tisztikor részéről Janik Rézsű őrnagy és Sziklássy Mihály főorvos üdvözöllek viszont szép felköszöntéseikben volt aztán éljenzés taps és koczczinlások, melyek mindannyi fokozói lőnek a társaság kedélyességének. A jó magyaros lakoma esti 10 éra felé érte végét, a mikor is Rakamaz község elöljárói a helybeliek számos csatlakozóitól küszüntve elkísérlek a tisztikart Tokaj felé. Az útban erősen muzsikállak a czigány nyirettyűi s a válutnál édes búcsúszavak hangzottak el. Másnap reggel, midőn a zászlóalj Rakainazon átvonult, az egész legénység reggelit kapott. Még egyszer éltették a derék Rakamaziak lionvédeinkel, s ezek mégegy- szer köszönték meg a példaszerű szívélyességet s aztán megváltak Rakamaztól, emlékükbe vésve az itt talált vonzalmat és lelkesedést!

A mint hazatértek honvédeink, itthon is meglepetés várt reájuk. Nem ugyan a város, hanem a felszentelendő zászló keresztanyjától, Lőnyai Menyhérlné, ö oxccll.enti- ájától, ki a zászló számára készitelt szalagokal e napokban küblié meg. Én láttam ezeket, igazán méltók a nagynevű zászlőanyához és mellék, hogy a szellő egy honvéd zászló rudján lebegtesse azokat. Súlyosak az aranyiéi, s csillámlék az arany betűktől. A szalagokon e felírás van. „Ezzel keresd dicsőségedéi Lónyay Menyhérlné; 41-dik honvédzászlóalj; 1870' E nehány szóban szintúgy ragyogóan, mint ékesen ki van jelentve mindaz, a mi a nagy- mélléságu zászlóanyái, s magukat a haza polgár-katonáit, a feladatuknak teljes tudatában leró honvédeket illeti! . .

van a kárpáti utasok étkezési esetleg liálási helye. Telepedjünk le. Sohasem ettem jobb izüeu mini ill. Szép kisasszonyok főzlek és szolgállak lel a köaszlalra. És azok a német lányok magyar dallal fűszerezek az. ebédet. Ök is velünk eltek, velünk illák.

Borulni kezdett az ég. A felhők lehocsátkozlak a völgybe; felül naptól tündökölt a béreztelö.

— No mászszunk fel az öí tólioz. Berlu kisasz- szony! — szabadkaiját kérnem? így ni

Felliölioinály lepett el bennünket Olt voltunk az eső forrásnál. Valami folyté volt a sűrű levegőben, de nem éreztük, hogy esett volna az eső. Mégis megáztunk, pedig aluliunk ömlött a zápor a völgy hangos ölébe.Úgy tetszett mintha ruhánk láthatatlanul venné magába a vizet. Mindenünk nedves lön. És odafent a hegytetőn szépen sütött a nap. Valóban alig lehet ezt megérteni annak, ki sziliről szilire nem tapasztalta.

De csak haladjunk feljebb. Összetörött sziklákat latunk inindcnüll.Mintha úgy kézzel volnának egymásra rakva. Pedig az isten is Így teremtette ezt.

A loinniczi csúcson gyönyörű szivárvány tűnik szemeink elé. Hiszen olt napfényes idő vau. De ill fellegben vagyunk. Soha sem láttam ily szép szivárványt!

— Csak előre,uraim és hölgyeim! Buvjunk ki a felhő köpenyéből. Menjünk fel a napvilágra,

Itt van az öt tó. Különböző színe van mindenik tónak. Nagyságukra nézve mintegy száz négyszögölnyiek. Innen folyik ez a fiirge kis patak olt a bájvölgyben, melynek zulialagnihan annyira gyönyörködünk. Hiszen ill a magasban sem láttunk egyebei, mini sziklacsoportozatokat, különböző változásaiban. És mégis, oly jól esik itt gyönyörködni a léleknek.

Ki tudja, melyik helyen tapostuk sírját azon bős vezérnek, kit — a monda szerint — a lionfoglalási kávézókban Árpád apánk ide teinotlctetl? Ki tudja hol nyugszik Tat» r, Iliről - állítólag e hegység vette nevét? — Nem tudjuk de legyen áldott emléke annak, ki n boldog szép haza megszerzésében fáradozott.

Dicső áldott ország az, a mely ily pompás mennyországgal dicsekedhetik. Hogy ne szerelnök, hogy ne imádnék mi ezt a szép drága földel.

Óh de már térjünk vissza, menjünk haza. — Bucsu- zóul ihleten ajkainkon is megzendüll a nemzeti ének: „Hn- zádnak rendületlenül, légy Ilivé oh magyar! — Imádkozzunk hogy szerencsésen érjünk le n megázoll s z i UI aber— ezeken! — Kérem a karját Berta kisasszony.

Csengorl.