Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-07-18 / 29. szám
29. szám. IV évfolyam. Hétfő, julíus 18. 187Ö. Szerkesztői iroda: nyíregyházán, N.-Kállói-ulczában 1018. sz. a. Kiadóhivatal ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen éa Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Xyilf tér alatt mindén három hasábos jrnrmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegül]. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évré 5.50 Házhoz vagy postán küldve 61.-— Félévre . . . . . . 3.— Évnegyedre ........................1.50 H irdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igla- tásónál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 Ur. ............ ......... ■■■ E lőfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj- Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Ludvigh János, a tudós, a kitűnő publicista, a derék hazafi, jul. 11-én reggeli 6 órakor, íróasztala mellett végezte munkás életét! Halála nagy csapás a hazára, nagy veszteség az ellenzékre nézve, melynek soraiban mint országgyűlési képviselő küzdött ernye- detlenül, meggyőződésből, a haza jobbléteért. Gyászolja őt a tudomány nemtője, gyászolja a független hazai sajtó, melynek utolsó óráig'- kitartó jeles munkása vala! . . . Ludvigh János máraz 1848—49-diki mozgalmakban kiváló szerepet játszott. Mint országgyűlési képviselő s a képviselőház jegyzője, mint a felső magyar hadsereg főkormánybiztosa, majdnem a harcz véglejártáig, tevékeny munkásságával támogatta az önvédelmi harczra szorított nemzet törekvéseit. Majd a gyászos katastrófa bekövetkeztével, mint menekült, idegen föld vendégszeretetét vette igénybe, — „nem találva honját a hazában!“ — A pesti cs. hadi törvényszék által 1851. évi szemptember 21-kén hozott ítéletben az ő neve is azon halálraítéltekéi közt vala látható, kik a törvénytelen bíróság idézésére meg nem jelentek, s szeptember 22-kén az újépület megett állott faraktéren jelképileg fölakasztattak. A halálraítélt férfiú, külföldön is erős tanúságot tett a haza iránti hő ragaszkodásáról s tudományos képzettségéről. Nem szűnt meg, tollal kezében, szive melegével keblében, szolgálni‘a haza szent érdekeit. Midőn a zsarnokság lánczai kezdtek szét pattanni, s a halálraítéltnek is szabad lön nyilván jelentkezni a sajtó terén, a „Hon“ hasábjain olvastuk nagyszerű czikkeit, melyek miliókba öntöttek lelkesedést. Majd haza jött, részt venni az alkotmányos élet küzdelmeiben, melyekben a siker csiráját vélte rejleni. Mint országgyűlési képviselő, mint kitűnő publicista, fáradhatlanul munkálkodott folyvást, utolsó perczéig, melyben íróasztalánál találta a halál! .. . így hullnak el jeleseink! így szállnak sírba jobbjaink, a sükerért küzdve, harczolva utolsó pillanatig.! . . . Oh bár legalább a süker biztos reménye éleszthetné utolsó órájokban a feltámadás hitét! . . . Öltsünk gyászt, mély gyászt a jobblétre szenderült nagy hazafi sírjánál! Legyen könnyű a föld, drága hamvai fölött! —-----------—- Ludvigh János életiratára vonatkozólag, a következőket említjük meg: Bélán született 1812-ben, s Késmárkon, Eperjesen és Sárospatakon tanult. A szepes- ségi városok iparüző, németajkú, de magyar szellemű polgársága közt növekedve, korán sajátjává tette amaz elemeket, melyek a mai társadalom főtényezőit képezik minden virágzó országban: a műveltséget, a detnokra- tia eszméit, s a munkásságot.. Már juratus korában tollat fogott, s a Thaisz Endre által szerkesztett „Sas“ czimü folyóirat munkatársa lett. Támogatá tehát a magyar hírlap- irodalmat már akkor: midőn az még zsönge korát élte. Majd aszepességen magyar nyelvművelő társulatot alakita, de ezt a nádor és kanczellária csakhamar betilták, okul adván, hogy egyesülésre csupán felsőbb engedély adhat jogot, mert hiszen még a magyar akadémia is csak törvény utján jöhet létre. A nagyreményű ifjút ez időben Béla város választotta főjegyzővé, s majd a szepességi tizenhat város kerületének lett főjegyzője s diétái követe, mely utóbbi állásában erélyesen küzdött a mellett, hogy a szepesi városok visszanyerhessék ősi országgyűlési szavazatjogukat. E czél elérésére feltűnő tudományos készlettel állita össze egy nevezetes okmányt is, mely a szepesi városok diplomatiai történetét foglald magában, s melyet kéi-vény-gya- nánt nyujta be az országgyűléshez. Sok czik- ket irt ő ez időkben a „Jelenkor,“ „Hírnök,“ a „Protestáns iskolai és egyházi lapok“ és „Pesti Hírlap“ számára. Főleg ez utóbbiban, mely által Kossuth a hirlapirást hazánkban is valódi hatalommá emelte, tűnt ki tartalmas leveleivel, melyekben a felső vidék élénk mozgalmait rajzolá, bonczolva, jellemezve a viszonyokat, s ostorozva a maradiságot s lelkes örömmel üdvözölve a kor szabadságát. Egy társadalmi fontos kérdés. II. Ha a katonaság szellemének a társadalmi életre gyakorlott hatását élénken akarjuk az olvasó elé tárni, nem tehetünk mást, mint rámutatunk egyenesen a napi események hosszú sorozatára. Tapasztaljuk ezt minden néposztály körében. Menjünk alulról felfelé. A nép legalsó osztályát talán tulszigo- ruság volna számításba vennünk. Hanem nézzük meg a közép osztályt, azt a természetes józan észszel termett népet, mely tulajdonképen a nemzet zömét képezi, azt a népet, mely a történelemben csaknem kétezred- év óta szerepel. E néposztálynak a katonaság szelleme rontott hazafiaságából. Merész állításnak tűnhetik ezfel némelyek előtt, de be fogjuk történelmileg bizonyítani. Tekintsünk vissza hazánk szabadság korszakára. Sokan emlékeznek még arra, midőn a magyar ember oly szívességgel lépett ki honáért a tett mezejére, sokan emlékeznek azon áldozatokra, midőn a honfi önként ajánlotta fel nemzetéért még életét is. Akkor a katona polgár, a polgár katona volt, mindkettő egymásnak testvérei, és örömmel vegyültek együtt társaságba. Vidám nemzeti dallal köszöntötték egymást. Az apa fiát küldte, a fiú apját hívta a hon védelmére, s szerencsésnek érezték magokat, hogy a katonai rendnek tagjai lehetnek. Nem igy van most. Atalánossá tétetett a hadkötelezettség. A „haza“ szent nevével hívogatnak ugyan most is a katonaság zászlója alá, önvédelmünket emlegetik a buzdításban, és — Ismerjük mindnyájan a polgárfiak lelkesedését. Az egyszerű apa, sajátszeríi felfogása szerint áldásnélkfil elbocsátott fia eltávozásán nem tud más szavakkal sajnálkozni mint. igy: az én gyermekemet elviszik németnek. Hetekig siránkozik az édes anya, hogy az ő fiát „elrabolták.“ Átkot szór mindenre, — gyermekéért. Ezt pedig bizonyára nem a honszerelem csalja a szülék ajkaira. Az úgynevezett miveit osztály legnagyobb része igyekszik minél hamarabb meg- szabaditni a hadkötelezett ifjút a katonaság kötelékeiből. A katonai szellem közkedvességét igazolja ez? De más oldalról is van hatása ennek a társadalomra. Veszti a nép önmagában való bizalmát, fogyasztja tetterejét. Ugyan, mit is tegyünk, ha azon intézmény, mely annyi idők óta szolgált elődeinknek védelmül, - nem a miénk többé, nem a mi szellemünk tanyázik ott. Lehet-e ahoz továbbra is bizalmunk ? Nem okoz-é ez csüg- gedést a nemzetben, midőn ifjúságától megfosztják? A csüggedés pedig nem edzi a testet, nem fokozza a béleli munkavágyát. Végül hagytuk a legszomorubb tény fel- emlitését. Mindenki tudja, hogy azon rablóbandák, melyek szerte szét a legbarbárabb módon garázdálkodtak, leginkább a szabad- ságos katonák kerültek ki. Távol legyen tőlünk, mintha ebből az egész testületre vonnánk következtetést. Nem. De azt állíthatjuk, hogy az ott uralgó szellemnek ezekre volt befolyása. Ne fűzzük tovább a sötét képeket. . . . Egy tanulságos történelmi adattal zárjuk be sorainkat. A szabácsi ostrom alkalkalmá- val a török fogyjul ejtvén az osztrák császár katonáinak egy részét azokra ily váltságdijt szabott: „egy oláhnak 3 garas, egy németnek 5 garas, egy magyar gyalogosnak 3 írt, egy magyar huszárnak 5 írt a váltság dija.“ Ellenség bírálata ez rólunk. De akkor nem ily szellem uralgott a katonaságban. Annak titkát mi — ugylátszik — nem bírjuk. És hogy hol lelhető fel e titok kulcsa? — azt találja ki a honvédelmi minister. Szatmári Károly. Pótlék az „Egy örömnap Nyíregyházán“ czimü czikkhez. Lapunk közelebbi számában megjelent-.^egy öröm* nap nyíregyházán“ czimü czikkel, kővetkezőkkel egészítjük ki. ..ni li'ri ; ■ i T. Palánszkyné — Csapó Ida asszony növeldéjébcn a vizsga nyilvánosan n kisdedóvó nagytermében jun, hó 30-án 8 órától, délutáni t óráig tartott.
