Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-01-17 / 3. szám

válfala által. Szellemük minden irányban öszhangzatosan s párhuzamosan egyszerre fejtetnék távol minden egyolda­lúságtól, é.s ismerve minden létező hitfelekezet vallási rend­szerét, iskolai pályájok végeztével mindent megvizsgálva választhatnák a lelkűk Műveltségével és vágyaival legösz- hangzóbh vallási irányt. Itt az uj eszme minden költészeti virágok, minden oratori fogások nélkül a maga rideg és száraz prózaiságáBan. Szóljunk hozzá minden oldalról meleg ügyszeretet­tel és higgadt tárgyilagossággal. Vitassuk meg ezt az or­szágos nagy kérdést ebben a vidéki kis lapban ! A közös iskolákbani vallástanitás ügyét közmeg­elégedésre megoldani, annyi, mint a közös iskoláit létesí­tésének legfőbb, — hogy ne mondjam — egyetlen valódi akadályát elhárítani. LitkeiPéter. Nyirfalombok­(Az alföld és nyír solidaritása — a sárban. Különböző észjárások erről a kalainitásról. A mi nézetünk. Egy ó-vi­lági állat kínlódása, s az eredmény. Elkésett Dankadres- seek, mikért bajosan kapunk viszont Dankadresset.) Lőcs pocs az idő nagy a sár A ló benne nehezen jár,... ezt olvastuk haj­dan egy régi krónikában, melyben a csodaszép kunhölgy Ágota történetét énekli egy névtelen kun hegedűs, — de hogy e rimes prózát a nyírre is alkalmazhassuk, hogy az az alföldi feneketlen sártenger, mely Nádudvar és Kar- czag közt a Kara János gátján, vagy a poroszló-füredi töl­tésen Farnhó utolsó malheurjével fenyegeti az utazó ka­ravánt, itt a homok-zaharán is meghonosuljon, ezt — Quäker hitünkre I — csakugyan nem hittük. Pedig úgy van, és ha a szatmári követnek nem is kellene most negyven napig utaznia Pozsonyba, mint az 1832/6-dik országgyűlés alkalmával, de Nyíregyházáról bizonyosan hamarább eljutunk Pestre s talán Pécsbe is|/ mint Kisvárdára. Hát a nyiregyháza-ungvári vasút mit vétett 'í.... „Alszik ő s nem ébred föl zajára.“ — Eh bien! van ennek a kalamitásnak jó oldala is, — jegyzi meg Pazardi barátunk, mert ha a ló nehezen jár, a postakocsi lassan halad, az idézvények elkésnek, nem compareálunk, uj terminust nyerünk, pedig qui habet tem- pus habet vitám. . . És nagy reményű ifjú barátunknak tökéletes igaza van — saját szempontjából. No aztán hogy a hitelezők — e nyughatatlan polyp faj — nem ellenkező szempontból biráljak-e meg a tényállást, ez ismét más kérdés. Azt liisz- szük, aligha áldják Jupiter pluviust, ki vérmes reményei­ket teljesen eláztatta ...se részben merev ellentétben állanak a sarumüvészekkel, kik nem elégelve meg készít­ményeik mostani méregdrágaságát, még petitiót is akar­nak intézni, hogy a jelen sárban fürdő tél „permanenssé“ tétessék, — petitiót az országyíiléshez, és ha ott nem bol­dogulnak, a római zsinathoz. Hát mi mit szólunk e fontos kérdéshez ? Mi az emberiség magasabb áspirátiójára hivatko­zunk s kimondjuk a lucskos, csatakos és habarékos télre „delendam esse censemus“ — magas ítéletünket. Mindenki ugyanis — ha csak jobb érzelmei egészen ki nem hamvadtak — hálás kegyelettel emlékezik meg az év első napján azokról, kik életpályájára kiárasztották a szeretet és boldogság napsugarát. Hajlandók vagyunk az idő e nagy ünnepén megbocsátani még ellenségeinknek, még a konok kritikusoknak is, — azokat pedig, kiket sze­retünk, mind mind keblünkre ölelni, csókjainkkal elhal­mozni óhajtanánk. És ha a sors e kedves lényeket tőlünk messze eltávolitá, legalább nehány sorban jelezni kegyele­tünket, hálánkat, szerelmünket irányukban, — oh mily boldogság, mily elodázhatlan szent kötelesség! De oh keserű sors! a szivacsként elázott lioniok- cliaussée hatalmasan belekapaszkodik a diligence kere­keibe, s ez a teher nélkül is harminc s illetőleg hatvan mázsás „őslénytani állat,“ ez a Metternich korából leszár­mazott „mastodon“ a gyámoltalan csigával is alig képes versenyt mászni; . . . akadozik, nyöszörög, nyikorog; meg­áll, pihen, pausál; a kocsis káromkodik, a konduktor det- tó, az utasok da capo,.. . hasztalan, nem ér semmit bármi cikornyás és kacskaringós „manikheus-áldás,“ (vulgo = káromkodás) az állatkínzó cséza — mintha a pecsovics táblabiró elvét követné : „lassan járj, tovább érsz,“ meg- csökönösödvén inegcsökönösödött, s midőn elvégre oda vánszorog kitűzött céljához, az érkezési órát ugyan küriil- belől pontosan megtartja, csakhogy egy-két nappal ké­sőbben. A napokban érkezett hozzánk egy ilyen csiga-vas- uton pályázott csomag s benne néhány elkésett újévi „Dankadresse“ ismert és ismeretlen jóltevőkhöz, ismert és ismeretlen kegyenczektől. Bocsánatot kérve, hogy az ér­deklettekkel idejében nem közölhettük, s indokolva a fen­tebbiekben késedelmünket, valamint a sár-özön iránti el­lenszenvünket is, sietünk közölni a gratuláló sorokat,... a mint következik.. . I. Tisztelt uram és mitévőm! Az ember nagysága és szivnemessége abban nyilatkozik legfönségesebben, ha fel­fogja ügyét az üldözött ártatlannak, s nem engedi azt el- tiportatni. E nagyságot és szivnemességet ismertük mi fel önben. Mint jámbor sertésőrök jöttünk ki keletről e ha­zába, és e barbár nép nemcsak nem ismert el tésvéreiül bennünket, hanem minden nemzetközi jog daczára, serté­seinket elrabolta, megperzselte és füstre akgatta, s hajh reánk is halál-itéletct mennydörgött. Pedig vétettünk-e el­lenük V Sőt nem érdemünk-e, hogy a tulajdonos legcseké­lyebb fáradsága nélkül megkötjük futó homok talaját, — hogy zöldelünk, diszlünk még akkor is, midőn más inci- finci, vanyiga növények már régen elhervadtak, — hogy évről évre s 1869-ben, a májusi fagy ellenére is, dúsan gyümölcsözünk ? És mégis tűzzel vassal üldöztetünk, pusz- tittatunk s talán már kitörölte volna fajunkat az élők so­rából a magyar vandalismus, ha ön tisztelt patronusuuk! el nem báritja a halálos csapást nyomorult fejünkről. Ön aként tön velünk, mint a becsületes Quäkerek a szökevény néger rabszolgákkal, . . miként az Quäkerek elrejtették, ápolták, menekülni segítették ama szerencsétleneket, bár­ha ezért az állam őket érzékeny pénzbírsággal sújtotta, úgy ön is behunyta szemeit, hogy „látván ne lásson“ ben­nünket, eltűrt bizottmányi feddést, plebejusi gúnyt, újság­írói vakmerő blasphemiát inkább sem mint megsemmisít­sen egy közhasznú növény-nemzetiséget;— oh fogadja mély hálánkat, örök tiszteletünket. Tartson meg —kérjük I— továbbra is, minden fondorlat és felsőbb rendelet da- /czára is, magas kegyeiben, s egyszersmind méltóztassék bennünket, mint loyalis és gutgesinnt alattvalókat leendő hivatalutódának, valamint hasonérzelmii elvbarátainak is ismert erélyességével ajánlani. Kik egyébként vagyunk öröklő tisztelettel. . . Szerbszki Töviski és nemzetisége. (A Monsieur N. N. Juge de la noblesse.) II. Drága Amándám! Képzelem mint várja Ilii lo­vagját uj évre, tehát hogy sokáig ne várakoztassam, tuda­tom, hogy én mire e sorokat olvassa, épen lába alatt fogok szivarozni — New-Yorkban, Kis Janeiróban vagy talán épen a mormonok közt? a jó ég tudja. Miért? kérdi ke­gyed. Hjak édesem! én egy szegény ördög vagyok, lovag- váram, bankárom, ezer hold földem, mikről annyit mesél­tem, —■ történetesen mind a holdban vannak; kegyed szinte nem gazdag, — mi a patvarból élnénk meg? Még e mellett bizonyos váltó hamisítási ügy is erősen genirozott s miután a kegyes sorsnak tetszett egy inás szép, ifjú, és — milliomos hölgyet állítani utamba s azt a kegyedéhez hasonló hiszékenységgel ellátni, — jónak láttam orvosom tanácsát követni s az én kedves Gindittámmal együtt le­vegőt változtatni. . . Ne sirjon, ne hervassza arezrózsáit, — jön a farsang s a kisirt szemű hölgy nehezen menekülhet a magány unalmától. . . Egyébiránt legyen meggyőződve, bog)- én még mindig szeretem, nagyon de nagyon szere­tem s ezért tanácsolom is, hogy jövőben ne adjon hitelt könnyelműen a dicsekvő, hizelgő, szélhajtó magamforma chevalierek csábszavainak. . . Különben ezer köszönet a boldog, a kéjes órákért a verandában ... a holdvilágos parkban . . : a rózsalugosban. Havre, a Plútó gőzösön s talán néhány nap múlva a Plútó ur birodalmában, — hive : Alcindor. (A Madame la veuve de N. N., — née de N. N.) III. Uram! Ez már második levelem önhöz, de ön, úgy látszik nem akar válaszolni ós a mi fődolog pénzt küldeni. Ez-e a jutalom hűségemért, önfeláldozásomért?.... Oh álnok ember, oh csalárd férfiak! Ha látná ön hervadt arezomat, könnyeimet, fájdalmamat. . . Vagy talán inás foglalta volna el, valami jött-ment, de szebb és fiatalabb? Mindegy, nem sirok nem kesergek többé, miért emészte­ném magamat egy olyan. . . . „Hátat fordítok, széles a v i­lág“ . .. Hanem csak annyit mondok, hogy ha harmadnap alatt száz forintot nem küld, viszem azonnal mind a bá­rom fiút a nyakára, majd lesz akkor drága dolog, kacza- gás, gúny, pletyka, ijedés, acsarkodás, . . . ha pedig még ez som basznál, no bizony! mintha nem tudnám én az utat * * felé, meg, nem volnának nekem ott is hatalmas fő­úri patronusaim a régibb időkből. Kedves egyetlenegy szeretett bácsikéin! Épen most vettem becses levelét kétszáz forint melléklettel. Kedves drága jó bácsikéin! Ön nemes lelkű férfin, példánya a hű­ségnek és nagylelkűségnek-----Bocsásson meg a fentebbi il letlen kitöréseimért, de igen kritikus helyzetben voltam; el is téptem volna a levelet, de nem volt‘több levélpapí­rom, itt ebben a „nyomorúság falujában“ pedig papirt nem kaphatni. . . ügy-e „kedves!“ meg fog bocsátani? ... A kicsit jól elhelyeztem s most már alig várom a boldog órát, midőn repülhetek karjaiba, . . . vagyok tisztelő é.s mindenek felett „szerető“ buga Johanna Lukréczia. (Au Trés — Reverend Monsieur Y. Curé de N. N.) IV. Édes nagy jó uram! Már hallja maga, azt csak soha sem hittem volna, hogy a keimet ék városában a 48 előtti Debreczeut. feltalálhatom. Pengő lovamra mondom, olyan takaros sár meg viz még Debrecenben sem volt, mint most van kelméteknél. Szinte gyönyörködtem benne, mikor 3—4 erős ló csak úgy kínlódott egy-egy üres sze­kérrel, én meg a ti lovammal kényesen elhajtottam mel­lette. No Isten áldja meg idős nagy jó uramat, . . . majd ha felfagy, küldöm a kis Misi fiamat kelmétekhez, korcso­lyázni az utczákon, meg a piacon. Kelt Király Mihály ko­mám vendéglőjében, egy üveg bakai- mellett, Burgundiái Lükös ni. p. czivis-pógár. (A Monsieur N. X. Boiifgmestre de N. N.) Z. Y. Vegyes hírek. — Nagy Jakab Euphonium tilinkó és Hunyadi ostormü- vész, e napokban átutazván városunkban hangversenyt rendezett Ungerleider és Fried 1c. a. közreműködésével a nagy vendéglő éttermében. Közönség a nagy sár és rósz idő miatt meglehetős számmal jelent meg. A hangverseny- ző művészileg és nagy sikerrel adta elő darabjait, Ungev- leider k. a. a közönség figyelmét szép játéka által magára vonta; nemkülönben Fried Ilka k. a. is. — E napokban Cotillion jelvényekből dús küldemény érkezett ifj. C sá t h y Károly kön'ykereske- désébe, mit annyival is inkább bátran merünk a t. bálren­dezők szives figyelmébe ajánlani. mert árranézve igen ol­csók s kiállítások is meglepő. — Folyó hó 9-kéu a f.-szabólcsi egyházmegye leg­népesebb ref. gyülekezete Nag.ykálló a nyíregyházai ref. egyház lelkészét s e lapok szerkesztőjét tíyüngyösy Sá­muelt választotta el 240 szavazattal 49 ellenében. mely szavazatok 4 jelölt közt oszlottak meg. Örvendünk’ e választás felett, s kívánjuk, hogy ezen szép gyülekezet uj pásztorának vezetése alatt minden tekintetben emelkedjék. — Folyó hó 12-én tartotta meg tanácskozását a Vá­rosházánál, a törvénykezési helyiségnek a bekövetkező megyei rendezés alkalmával N.-Kállóból Nyíregyházára leendő áttételi eszközlésével megbízott városi képviseleti küldöttség. A tanácskozás egész tárgyát és menetét egy- átakíban nem tartván nyilvánosság elé bocsátandóimk csak annyit említünk meg, miszerint ki lett nyilatkoztatva,- hogy a varos érdekében oly nagy jelentőségű czél elérhe­tése végett a város anyagi helyzetéhez képest áldozat ho­zatalára is kész leend. Egyelőre kimondatván, hogy. a fen­tebbi czélra a városházát, mely alkalmatos helyiséget nyújtana, általadandja. Minden megállapodásai a küldött­ségnek azonban javaslatképen a képviseleti közgyűlés eleibe fognak terjesztetni s azoknak elfogadása vagy visz- szautasitása a képviselet jogkörébe tartozik.. — Folyó hó 14-én fognak a helybeli honvédegylet tagjai tanácskozmányt tartani, mely alkalommal inditvá- nyoztatni fog, hogy a helybeli honvédek közreműködése mellett tánczvigalom : rendezhessék, melynek tiszta jöve­delme az indítványban levő rokkant honvédek háza felépí­tésére lesz fordítandó. Reméljük, hogy nemcsak városunk, de az összes vidék is felkarolandja ezen nemes czélt és sietni fog, hogy inig egyrészről élvezetes estét szerzend magának, másrészről a nemes czél létesítését is eszközlendi. — (Ez is jó egynek.) A miskolcz-hatvani vasút meg­nyitása alkalmával történt. Miké miniszter midőn az indó- liáztól a városba ment, a sárral tulbővölködő útról két szarnarns talyigával szállították a sarat, de a. folytonos esőzés miatt eredménytelenül. A miniszter figyelmeztette utitársát, ki az érdeklett városból való volt, hogy micsoda rendetlenség az, ily ünnepélyre nem gondoskodni kellőleg az üt járható voltáról, ugyan ki lehet oka ezen rendetlen­ségnek? Uram! feleié a kérdezett, városunkban mind a polgármester, mind a kapitány megtette a maga köteles­ségét, de ugyan mit lehet várni (vonatkozva a sárszállitó két állatra) ilyen két szamártól! Jó anekdotta ha igaz! Felelős szerkesztő íiyöiijryöii)' Sámuel. I óra ; p*. ! ni!\*r. | óra | pr. | tmpr. [ óra | pr. | napr. 03 c fcD S3 cq '->3 Heca .... Pcnl .... 0‘ZCgléd . - Szó lódít. . . . Ptitip -La lány j !)i;bf rtezen . . | lökni . . . . I .rti^koicx . . ÍKush . . . . ind 'Ü| — oste 7 30 rep. ,, s 30 rear. 5118 est«­8 lati ,, 8!“ 1V»; 37 9117 éjj«-1 • f­1! :?3 (élű • I 3 • *­31 5 ,, 3 I 18 ii3r> 0 34 óim •bt«' 81 9­71,34 1 01 -10 leié 2 51 d u •'H. 9 ’58 i 1 ő 1 délu 5 23 ” or a ipf-rtv, óra 1 perez napresz íi U é c 0 . , , md 9 Pét* 7 30 l-eggid £ Pest . . . (i 30 retrgel 5 18 • sl 0 *■1 C?.ea'léíl-.1 3 1! 8 19 Szolnok ,, 10 ti; délei ölt 9 17 éjjel •c 1- £ ^ íleaő-Tuf . 1 ! Í9 ,, 11 40 oz C (»e h 0 . . ,, I 9 léí.uUti 2 36 reggel zz Arad ... érk 2 52 • 5 11­“w or* 1p^rezj n m p r « t> a Céca ................... . . <nd. b e ite Peot ................... 01 30: rc.KircI Czegléd ............... ,, 9: 39 I ,y Püsp.-Lodmiy . . . ,, 2; 7 dél illán ™. §• B.-Újfalu ............ ,, 3 18 ^ K. iNugyvárad . . . . 4 I 3 1 1 >> i óra 5 J?-. | napr. |óra| pi*| nnpr. | óra | pr. |napr. — O .r Kofisn . . ind 5 21 r*-g. —'--1 5 37 d.n __ M iskolc;. . , 7 55 3! 201 dein. 8 37 esi. ér: Tokaj ... ,, 9 :’.7 ,, 5! 50 e.cíf Nyíregyháza 10 39 7 33 ti Oehretzeri . 12 19 lé 1) 10 2 éjit’í •C "" ks. Í'űíip -Lnt<nny 1 5 7 délu 1-: 39 Szolnok . , , l .'9 i 39 Cr.e triód ..ék 5 33 Balt’ 15 50 Pest ................ b 39 8 40 y. Bóc? ............... 8 1 1 1 vu « 39 H-tf o T3 O □ a; ; ~ 5 to u*o 3; *« : - .1 'S g -a íü = 6e = S. . s-r I 'kiflii . . Cbflhfl. Mi*». 'I ii Szolnok Czeglmi Pesl . . . B’óc* . . óra |perez| napresz | óra jpprczj aaprege i 2 2 i 2(Jj délután iß _I * 8; 39: 14 8 j II o I £\ 4 5 8 r, reggel ■g •£ Nogyvárad............... lúd B .-lijfßiu.................................. ,, P üsp.-Í.aíiáu) .... «rk Czegldíí. ...... Feöl............................. „ Bécs......................................... ,, óra iperez) áol 44 ! 55 j 33 39 1 J n a p r e a » délelőtt délután eate reggel cn CJ O S3 c-Iá Jvj Cj rn o O Sl ej > < be c- - cc Í3 C s C/; .33-2 Sb­s *-c fen '« 43.* *1. t ti .5 ; s '-2 -a D ^ S = r~ • -a o Cű . >> Jr*”* c Jr íz _

Next

/
Thumbnails
Contents