Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-06-14 / 24. szám
házi reactió-pártnak bő támaszt nyújt es hogy a leghatalmasabb nemet államban is a nemzeti és egyházi újítás főakadálya, minden hittársainkat felhívunk éberségre, tömörülésre és minden a szellemi és lelkiismereti szabadságot veszélyeztető törekvések erőteljes elhárítására.“ Ezen határozat nyomtatásban a közönség közt kiosztatott és a templomon kívüli tömeg előtt is felolvastatott az elnök által. A tömeg riadó lelkesedéssel fogadta a határozatot és aztán a nagyszerű Luther-emlek- hez vonult, a hol annyi ezer ajkon megható elragadtatással zendült fel az ének : „Erős várunk nekünk az Isten.“ — Nagyszerű volt látni azt az átszellemült tömeget, melyet hitének bensősége és melege megannyi vértanúvá tudott volna tenni. Látni kell ily vallásos lelkesültséget és az ember könnyen megérti a keresztes háborúkban uralt csodás bűbájt. Most abban az időben élünk — hála az égnek! : hogy nem kell attól rettegnünk, hogy lelkiismerétünk és godolataink szabad közléséért máglyát gyújtsanak alán le, habár még igen sokszor a szabad szónak sós*) kenyér az ára, — azért én úgy hiszem, hogy azért, mert egy történelmi tényt közöltem, senkisem fog kővel rohanni rám, vagy a ki azt teszi, az nem tudja tisztelni a gondolatok és tények közlésének szabadságát, és igy tekinteten kivül esik. Különben úgy is hasztalan a békó a Galilaeiknek; mert nem termett meg a földön az a hatalom, melynek szemébe ne mondanánk azt a mi szívünkön fekszik. Dobi'ánszky Péter. Pár szó Eszéki ur válaszára. Fölötte sajnáljuk, hogy újból foglalkoznunk kell az E. ur emlékezetes indítványával. Azt hittük, hogy előbbi felszólalásainkkal sikerült arra halotti szemfedőt borítanunk, és ime E. ur újólag feleleveníti a kérdést, mert — legalább az ő egyéni és talán egyedüli felfogása szerint, — „a leányzó nem halt meg, hanem csak aludott.“ Nagy kárt tett vele, hogy felébresztette ! Legalább bennünket igen furcsa helyzetbe hozott üres válaszával. Nincs ugyanis hálátlanabb munka, mint oly — ellenféllel polemizálni, ki nem okokkal és érvekkel harczol, hanem általános és minden kaptára egyaránt húzható nagy szabású frázisokkal áll eléd, közbe-közbe elferdíti szavaidat, s végül pro coronide rád fogós reád tukmál oly állításokat, a melyeket soha eszedágában sem volt mondani, de a melyekből ő aztán saját inye szerint a legpompásabb következtetéseket tudja levonni, — úgy hogy a szegény meghurczolt olvasó elvégre nem tudja mit képzeljen, s utoljára is a nyakatokért gyarló okoskodás fonalát végképen elveszítvén, nem tehet mást, mint — boszankodik. Ilyen formán vagyunk mi E. úrral. — 0 sem harczol mi ellenünk okokkal és érvekkel, s hosszadalmas válaszában reflexióink egy pontját sem igyekszik megdönteni okszerű czáfolattal; hanem a gyümölcsöző polémia határait egész kényelemmel túllépve, rövid mentegetődzése után kénye kedve szerint összekalaudozza az üres frázisok — napjainkban meglehetősen letarolt — mezejét; felhord dolgokat, és fejteget nagy unalmasan rég elcsépelt eszméket, melyek indítványával távolról sincsenek okozatai összeköttetésben ; a legcsodálatosabb észjárás- és logikával átugrik egyik tárgyról a másikra; összehalmoz és egybehord lelkiismeretesen mindent, hogy a türelmes olvasót annak rendje szerint kifárassza, aztán pár bámu*) Sós — a könytől. latos szókötés után egy kis ferdítéssel, egy kis ráfogással él, s válaszát, talán épen a re bene gesta érzelmével, befejezi, cseppet sem törődvén azzal, hogy czikke mindezek folytán oly galimathiássá vált, mely élvezhetlen- ség dolgában mindenesetre ritkítja párját. Távoról sem vártuk E. úrtól, hogy indítványát. helyes indokokkal tudhassa támogatni. Tarthatatlan positiókat nagyon nehéz dolog védelmezni. Hanem megvalljuk, azt mégis óhajtottuk volna, hogy ne éljen ellenünkben oly fegyverrel, mely sem ő hozzá, sem az ügyhöz nem méltó. Mert mondtuk-e mi azt csak szóval is észrevételeinkben „mintha mi az anyagi jólét- és a népnevelésnek oly magaslatán állanánk, hogy e téren már kívánni valónk sem lenne?“ Dehogy mondtuk, észünkágábansem volt ilyesmit mondani! Es ime E. ur mégis szánkba adja e szavakat, hogy aztán e tételből kényelmesen hajthassa saját malmára a vizet. Aztán vádol, hogy elmagyaráztuk szavait, midőn az indítványában említett „elemek“ alatt zsidó polgártársainkat értettük. Felhívunk minden józan gondolkozása embert, lehet-e mást kimagyárázni az E. ur indítványából? 11a valakit, úgy egyedül magát vádolhatja E. ur e tekintetben, mert hiszen mért nem nevezi meg határozottan ama bizonyos „elemek“ tényezőit. Tudjuk, hogy néma gyermeknek anyja sem érti szavát;ha tehát csakugyan léteznek azok az „elemek“, éspedig — mint E. ur mondja — hazánkban : mért nem mutat rájok s mért nem mondja meg, hogy kik vagy mik képezik hát ezen „elemeket“? Hisz ez épen erkölcsi kötelessége lenne. A dolog érdemére már elmondottuk a magunkét észrevételeinkben; üres szalmát pedig nem szeretünk csépelgetni. Itt is csak annyitjegyzünk meg, hogy mi az E. ur népből alakítandó részvéfly-társaságát most is olyannak tartjuk, a miért „kábaság víni hasztalan tusát.“ És e hitünkben önmaga E. ur erősített meg bennünket leginkább a válaszában felhozott H. ur példája által, dicsőségesen kimutatván, hogy az ő indítványa a gyakorlati életben nem kivihető. Igen alkalmatos példa, köszönet érette 1 És most hagyjuk el e hálátlan tért, mely úgy látszik E. ur ellenében csak töviseket terem. — Majd ha nem fog nekünk E. ur „az 1860 óta legjelesebb fér fiaink szónoklatai“-ról beszélni (hát azelőtt nem voltak jelesek?); majd ha nem mondja,hogy „Már pedig legfőbb dolog, gazdagítsuk meg nemzetünket“ és hogy „mi magyarok földrajzi helyztünknél fogva vagyunk földmi vei és re utalva“; s majd ha nem beszél egyik perezben consortiumról, másik perezben telepitvényről s nem ferdíti, nem csavarja el szavainkat, és nem ad szánkba olyasmiket, a miket nem mondottunk, hanem megtanul érvekkel küzdeni érvek ellen, « majd ha tüzetesen válaszol indokolt kérdéseinkre, melyeket indítványa gyakorlati oldalára nézve észrevételeinkben hozzá intéztünk : majd akkor mi is szívesen felvesszük a vita fonalát, sőt ha indítványa helyes voltáról meggyőz, legelsők leszünk, kik töredelmesen elrebegjük a mea culpát. Addig azonban mi e vitát részünkről befejezettnek tekintjük. Gondolkozzék E. ur átlátandja, hogy ezt épen az ő érdekében tesszük. p. b. LEVELEZÉSEK. Tisza-Lök, juníus 6. Mudrány János, több választó felkérése folytán, a leendő képviselő-választás czéljából, e mai napra, ide a választó-kerület székhelyére, az összes választókat értekekezletre hívta fel. Mudrány János hirtelen lett betegsége miatt meg nem jelenhetvén, elnökül egyhangúlag id. Ragályi Gedeon kéretett fel, nemkülönben jegyzőül Balog Zoltán. Daezára annak hogy a meghívó körlevél szétküldése rövid időre volt szorítva számosán gyűltek össze. Az értekezlet, megnyitása után, legelőször is sajnálatát fejezti id. Bónis Sámuel e választó-kerület képviseléséről lett lemondása felett. Határoztatott azon ország szerte tisztelt férfiúnak — ki eddig 6 Ízben Sza- bolcsmegyét s illetőleg a t.-löki választó-kerületet mindig elvéhez híven képviselte — eddigi fáradhatlan működéséért jegyzőkönyvileg hálás köszönetét kifejezni. Ezen jegyzőkönyvet kivonatilag, — a volt képviselőnek felküldeni kimondatott, s ennek teljesítésére BalogZol- tán értekezleti jegyző felkéretett. Továbbá felemlittetett, hogy uj képviselőül egy a megyében s különösen a kerületben lakó férfiú választassák; s hogy a jövő választás minél nyugodtabban folyón le, oly férfiú jelöltessék ki, kit mindenki szívből óhajt és tisztel. Ennek következtében egyhangúlag Bónis Barnabás első alispán kéretett fel a képviselőség elválalá- sára, de az az értekezlet többszöri felhívására is a képviselő-jelöltséget előadott alapos okok miatt el nem fogadta, s igy az értekezlet óhajtásától megfosztva kénytelen volt más képviselőjelöltről gondolkodni. Sokan ezutánis ragaszkodván az előbb kimondottakhoz, hogy csakis a megyéből s külnöseu a választókerületből választassák képviselő, kik is Szomjas Józsefet ajánlották; a többség azonban Bernát Zzigmond veteran volt képviselőt jelöltül kiáltotta ki. E szerint a t.-löki választó-kerületnek ismét két képviselő-jelöltje van. Habár a jelen perezben a választási vélemény két felé iránylani látszik, reményijük, hogy jóval a választás előtt a két párt egybe fog olvadni, és hogy f. évi junius 28-án a t.-löki kerületnek ismét baloldali képviselője lesz. D. F. I r u <1 a I a in. Csokonai életrajza. Irta Szana Tamás. Debre- czen és Nyíregyháza, kiadta ifj Csáthy Károly, 1869. 8-r. (164 lap) csinos borítékba fűzve 1 fi t. 20 kr. — (Beküldetett.) Nemzeti irodalom történetünk, Toldy Ferencz nagy müveit kivéve, alig növekedett más Íróktól szabatosabb és szakavatottabb tollal irt művel, mint a jelen életrajz, melyben szerző fénytárasztó sziliekben nyújtja át nemzetének szorgalma eredményeit, és megvilágítja a homályban setétlő háttért, melyből Csokonai Írói munkálkodása tündöklőén lesz láthatóvá, és házi életéből egészen uj s ezúttal való adatoknak jövünk tudomására. Szerzőnek Csokonai szülőhelyén tett személyes buvárlódásai tették ezt lehetségessé, s igy lehetett, azon téves állításokat visszanyomva melyekkel költőnk nevét és műveit szerették ócsárolni, most már a maga valóságában visszatükrözhetni. Csokonai művei napjainkban is, és még sokáig gyönyört s élvezetet fognak nyújtani a nagy közönségnek; és fognak leginkább azért, mert szabadelvű és népies iró volt már akkor, a midőn még ilyennek lenni korai volt és lantját meg nem értették. Csokonai tehát nekünk készité dalait. Azon város, melynek akkori polgárai nem nagy részvéttel állták körül e költő ravatalát, s a nagyszámú tanulóságnak minden sürgetése és kérése daczára sem engedtetett meg a végtiszteletnéli jelenlét., .azon város nehány hónap múlva költséges érezszobrot emel nagy szülöttének, — a nemzet költőjének. Ilyen emléket honleányaink is emelhetnek sziveikben, ha Csokonai élet- leirásával. mely komoly tartalma mellett, irodalmunk fejlődése korából, figyelmet lekötő irálylyal vau összeállítva : önmagukat vagy családjaikat ajándékozzák meg. Közöljük itt a mű végsorait : „Csokonai, mint a népies irány első öntudatosabb bajnoka, erőteljes, zamatos nyelvével, ragyogó eszméivel mindvégig erősen kidomborodott alakja marad költészetünknek és művei feledésbe nem mehetnek, mig a négy folyó partján magyar él és zengzetes nyelvünket hangoztatják. Szellemének fénye átsugárzik az idők homályán : nemzete melynél dalai ajkról-ajkra szállanak, mint szálltak ossián énekei, — mindig védelmére kel a jogtalan támadás ellen és ha valaha feledve lenne is Csokonai neve : „lelke mig magyar lesz, él a nép szívében. A lángelme maradandó emléket állít magának, — szellemének termékeiben.“ A könyv díszes kiállítása a pesti Könyvnyomda részvénytársulat érdeme, és kiadója ifj. Csáthy Károly szorgalmas fiatal könyvkiadónk. Dereszlényí Etel. Magyar köny vészét. Közli ifj. Csáthy Károly könyvkereskedése Nyíregyházán. Asbóth Lajos. A hadvezér s a hadtudomány alapelvoi az ujabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva- Második olcsó kiadás. N8-r. (669 lap) fűzve 3 ft. Függellék a polgári törvénykezési rendtartáshoz. Igazságügyminiszteri rendeletik. Hivatalos kiadás. 80 kr. Hajnik Imre. Bevezetés a magyar alkotmány- és jogtörténelembe. N8-r. (38 lap) 40 kr. Hamary Dániel. Komáromi napok 1849-beu, Klapka György honvédtábornok alatt. 8-r. (VIII és 135 lap) 1 frt. Hugó Victor. A nevető ember. Regény. Ford. Huszár Imre. Első kötet. 8-r. (384 lap) 2 frt. Képes játékkönyv. 300-nál több mulattató foglalkozás játék, talány és tréfa. Mindenkora fiú- és lánygyermekek számára hasontartalma német művek után. 122 képpel s ábrával. 8-r. (152 lap) 1 frt. Lieber, dr. Polgári szabadság s önkormányzat. Szabadon magyariták Scholcz Victor és Vajda János. N8-r. (VII és 158 lap) 1 frt. 40 kr. Szabó Károly. A magyar vezérek kora Árpádtól Sz.- Istvánig. Első fűzet. N8-r. (128 lap) 1 frt. Sz emere B. összegyűjtött munkái. Naplóm. A száműzetésben irva. Első k. 8-r. (VI és 144. lap) fűzve 1 f”'Folytatás a mellélzleteu.
