Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-01-18 / 3. szám
ságukuál, azon elv alapján : „ubi sponsa, ibi copula“ akadálytalanul kiállítani, s igy a 11, §-nak ily értelemben érvényt: szerezni? — Ha igen, akkor mi is. ; 4) Szándékozik-e a 12. §. szem előtt tartva,, az evangélikus vőlegényeket római(görőg) katholikus menyasszonyokkal,. téritvényvétel. nélkül templomban, activa assistentia mellett esketni? Ezek azok, mikre nézve, midőn követendő eljárásühk szabályozása tekintetéből , főtisztelendőséged becses hivatalos nyilatkozatát kikérm bátorkodnánk, megkülönböztetett tisztelettel maradtunk Nyíregyházán, jan. 14. í 869. Tisztelendőse'gedhivktálqs szolgái Bartholonaaeidész Járitís ág. év. lelkész — esperes, Bartholomaeidesz Károly ág. ev. lelkész és dékán.“ twiKözli* Bbjl'-'i S.-U.-Ujlficly, jau. 15. 1 (K—y.) Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök és- Zeinplénmegyé központi választó-kerületének már két ízben közfelkiáltással elválasztott képviselője, mint e lap közelebbi számában már előre jelezve volt, folyó hó 14-én csakugyan megjelent S.-A.-Uj- helyben, választói előtt számot adandó a múlt országgyűlési időszakon át követett eljárásáról s a kivívott eredményekről. Megérkezését a tisztelt grófnak nem jelzék zajos külsőségek. Inkább, bizonyos hideg közöny nyomását érzé a figyelmes szemlélő. De amint a testvér grófok (a miniszterelnök és a főispán) kocsija a főutczán végig haladt a megyeház felé, egyszerre fölhangzott az utczán hullámzó tömeg Szűnni nem akaró éljen kiáltása, s mindenki rohant az ország legtöbb emberének nézésére. A mint megérkezetta tisztelt képviselő ur, a kerület választói a megyeház nagytermében 1 összegyűlvén, ■ a küldöttség ft. Fesztory Tamás1 s.-a.- ujhelyi gk. lelkész és főesperes: úrral élén, ertesité a képviselő urat választói együttlétéről, mire a t. gróf és képviselő választói körében lelkes él-| jenzéselc közt megjelenvén, képviselői! eljárásáról a tiszta lelkiismeret hang-j ján s mindvégig nemes bátorsággal tartott eszme- és érvdús beszédben* adott számot képviselői eljárásáról lelkesedéstől ittas választói előtt, erősen hangsúlyozván- az országos ellenzék, által a kormány 'ellenében elfoglalt állás ingatag- és gyakorlatiatlauságát.1 Megnyerő képletekben igén gazdag, bár nem épen sarcasmus nélküli be- szédének beféjezése után fit. Bessenyei Pál s,-a.-ujlidíyi rom; kath. lelkész -és főesperes fejezé ki valóban rémek szó-! nóklatában/a A'ála'sztó1kérLilétnek a ti gróf ur képviselői magatartááávali telj jes megelégedését s a ézemélyéhea kötptt bizalom változhatlanságát, a bénsőség érzékeny és érzékenyitő hangján. 1 ■ Ezután a választok nagy tömege elhagyá a termét S miniszterelnök' ur ő excelléntiája az egyes tisztelgőket fogadta a főispáni osztályban, valódi nagyúri, szokott megnyerő leereszkedő. modorával. . Öt óra után a város kivilágittatott s 6 órakor fényes fáklyás menet húzódott végig a főutczán a városházától a megyeházig, mely alkalommal fi Baifibos Tivadar ügyvéd ur adott kifejezést a választó- kerület és S.-A.- Ujhely város összes lakossága érzelmeinek. Hét órakor a választók által a megyeház . nagytermében rendezett fényes diszlakoma vette kezdetét. Itt már a bizalom és.tisztelet kifejezése a képviselő irányában a, tetőpontra hágott. A csendes egyszerűséget hangosan nyilatkozó benső ragaszkodás váltá föl. A terem alig volt képes befogadni a 300-nál ,több részvényest,, úgy hogy-igen sokan állva kény telep nittettek elkölteni estelijöket. E lakomán Zemplénmegye fénye volt képviselve. A lelkes (lési szebbnél §zqbb poharköszöntések egymást követték. A legerősebb színezetű ellenzékiek La legmelegebben üdvözölték a magás és kedves vendéget, Zemplénmegye büszkeségét, a haza első tisztviselőjét, Európa egyik legjelesebb diplomatáját gr. Andrássy Gyulát. A nap hősé-, nek, az ünnepelt követnek talpraesett pohárköszöntéseiről sokáig fognak bé- szélni az ott,jelenvoltak, s nem mondunk hihetlen dolgot, ha állítjuk, hogy a lakomát' mindenki (még a baloldaliakat* seni vévé ki, kik igen szép Számban- jelentek ,meg) azon gondolattal hagyta el, mikép : Bár nem minden az, mit nyertünk, ; . J)zért,« lesz a követünk!, GAZDÁSZAT. Ismertetés az állatgyógyászat köréből. A fekete hályog. A fekete hályog alatt á látideg üdült betegségét, meghüdését s a világosság iránti örzéketlenséget értjük;- mert a látideg és ideghártya a. fény-, sugaraktól nem ingereltetik, pedig a szemnek többi hártyái különösen a viznedv és a jég-íenCse egészen átlátszó. Megismerésé ékek kórnak igen nehéz;, különösen ha csak egyik szemen fordul elő, mert-a szem maga úgy. néz ki, mintha rendes állapotban volna. Megismerhető azonban a, láta, nagyobb'kitágulása és a szivárvány- hártya mozdulatlansága, által. Az ily lovat magaviseletéről, is meg lehej ismerni, p. o. járás alkalmával lábait magasra emeli, mintha süppedőben járna, füleit minduntalan mozgatja s járása oly feltűnő, hogy a gyakorlott szem, vakságát távolból is megismerheti.;, Fenyegetésre semmi menekvő mozgást nem mutat, az annyira szokásban levő kézzeli legyintés a szem előtt igen csalékony, mert a reá hajtott levegő áltar az egészén megvakult szem is mozgásra ingereltetik. A fekete hályog kór okai igen ritkán ismeretesek, támadása észrevehetetlen lobos állapotban , fejlődik, mig némely esetekben nagy lobok előzik meg, ezen kór nemely lovaknál örö- kölhetőnek, tekinthető. Jóslat: a fekete hályog Orvoslását megkísérlem hasztalan, mivel a kór-ok eltávolítása nem eszközölhető, bár elvezető és belső szerek legyenek is alkalmazva; annak daczára mindig ’siker nélkül marad.. , A fekete hályogban szenvedő lovak —bírjanak :bár azok a legkitűnőbb tulaj donokkal — legtanácsosabb a tenyésztésből kirekészteni. Sóváry István. LEVELEZÉSEK." ■ ,Vr- Beregszász, január 14. (Bizottmá- nyi gyűlés) Beregmegyében .e-bd 12-.én tartatott, meg a megyei bizottmány^ gyűlés, melynek .főtárgya'a központi választmány megválasztatása volt. 'Azonban a főtárgyon mihamar átestünk; miután. Lónyay János főispánj helytartó ő mtga. 'égj előre eíkészitettí tisztából felolvasta a központi választtmány leendő tárgyait. — Második tárgy .volt Wenkheim miniszter leirata a megyei költségvetés tárgyában, mély a megyéi,bi-' zottmány által felterjesztett .költségvetést még- háladta. E tárgyban Horváth“1 István I. alispán legelőször szólalt fel, véleményezvén, hogy a mennyiben az érintett miniszteri,leiratban 8% meggazdálkodása kívántatik, ezt' a megyei bizottmány, által felterjesztett költségvetést meghaladó őszvégbol kívánná levonatníi, Váz ézén- felül-még a megye rendelkezésére álló összegből a főmérnök .fizetését még 300 ft úti általánynyal pótolni s 400 ft fizetéssel mellé egy se- , gédet alkalmazni 'szükségesnek látná. — Ez utóbbi állomás szükséges voltát többén beís- j merték, azonban a segédmérnök-fizetését a közmunkából .bejött pénzből vélték fedezhetni, állítván, hogy ez állomás felállítása által nyerendő felügyelet mellett annyi munkaerő és anyag meggazdálkodható, a mennyiből a segéd- méi’iiök fizetésé kitelik;’4^- Blbkstty István ügyvéd s bizottmányi tag, pedig a megyei költség- vetésből lehető meggazdálkodás kérdésében oda nyilatkozott, hogy a mennyiben a tisztviselők fi- : zetéseinek kevesbitése az- igazság: szolgáltatás óhajtandó gyorsabb menetének gátul szolgálhat, csak'is a fa gyertya papír s (más irodái szerűkben lehet valamit mégtakáüfáni. -Végré Sípos Férencz • ügyvéd ázon indítványt tétté, ) hogy ezen kérdés eldöntésére egy küldöttség nevezhessék'ki, mely ‘indítvány elfogadtatván Horváth látván elnöklété alatt .Uray Miklós, Bay, Feréncz Péohy jfiá),: Sipos Ferenez, s több bizottmányi tagok kiküldettek. Történt' azonban' e bizottmányi gyűlés alkalmával egy, esemény, melyet, felemlíteni szükségesnek látok., Előre kell bocsátanom, miszerint én az 1848. 10-ik tczikkben a megyei bizottmányi gyűlésekre kimondott nyilvánosságot oda értelmezem, hogy a ,nembizöttn)fnyi- tagoknak szavazuiok nem, de felszólaltok meg- engédtetik, s' úgy látszik1 Lonyay J. főispábí helytartó ur is e véleményben volt miután a múlt bizottmányi, gyűlés* alkalmával a bizottmányba még eddig fel nem vett izraelita polgárok 'egyikének skólást engedett; azonban a legközelebbi bizottmányi .gyűlésben egy beregszászi köztiszteletben álló ügyvéd ki a megyei TÁECZA. Nagy idők apró történetei. Képek az 1848/s-iki szabadságharczból. Gyöngyösy Sámueltől, m. A HULLÁK HÍD JA. Sziklay Gábor egy volt a legkomolyabb fiatal emberek közzül keveset beszélt, ritkán mosolygott, de annál többet ábrándozott; ha valaki őt látta, kimért lassú járásával, azonnal felismerhette benne a kedély egyhangúságát, valamint az érzelem mélységét is, mert a csendes nyugodt külső a mint majd látni fogjuk csak keblének óriás harczát takarta el; az emberismerő szemlélő felismerte e harózöt, hallani vélte a fegyverek csattogását, jólehet a .küzdelemnek nevet adni nem tudott Sziklay Gábor nem tartozott a szép fiatal emberek sorába, himlő helyes arczát apró ritka bajusz és szakái boritá; kék szemeiben a halvány arcz nyugalmával ellentétben álló szenvedély tüze lobogott, ajkain örökös gúny ült, s az ajkak rendes mozdulatja közben ezen jelleg még határozottabb alakban mutatkozott: és még is daczára ezen inkább visszataszító külsőnek, ha valaki látta e fiatal embert, annak deli méltóságos temetőt; ha arczába tekintett, a lélek nemességének bizonyos fényét látta azon elömleni, ha bánatos hangját halottá, lehetetlen volt iránta rokonszenvet nem érzeni, k a vele való társalkodás bizonyos fájdalmas nyomokat hagyott | keblekben, a nélkül, hogy ezen benyomást valaki megtudta volníi fejtem, szóval azon emberek közzé tartozott a kikkel visszataszító külsejűk ellenére is rokonszenvezünk. Szüleitől még kisded korában megfosztat- ván, már ekkor féijnél levő testvér nénje gondviselése alatt neveltetett, és ezen a testvéri háznál való neveltetése határozta el élet sorsát! Csak futólagosán kell érintenünk Sziklay Gábor neveltetésének körülményeit hogy azonnal fölfedezzük komolyságának, érzelem mélységének sőt a keblében dúló harcznak, is biztos forrásait, ő együtt növekedett ugyanis testvér nénjének kedves kis leányával Lujzával, kinél1 Csák' álig báróm 'évvel volt idősebb; mit dőn ezt1 kimondottuk, igenisokat mondottunk) Yan-e erősebb van-e kedvesebb kötelek mint á. minővel'' az j ártatlan' kebleket a gyermekkor közös örömei, ltözöá fájdalmai fűzik önszé? együtt játszódva keresztül az élet röppenő távasz korának örökre elfeledbététlen bábjáíé- kait,' együtt részesülve ázon apró, > de a gyermek kornak oly drága meglepetésekben, melyeket szerető szülék ,- készítenek gyermekeiknek, együtt játszani, réggel,'együtt egész náp, együtt szagatni a kert virágait, együtt fedezni fel, újabb és újabb ártatlan gyermek játékokat együtt :«rni midőn a az egyik csínjáért meg-! fenyittetett: mindezek oly kedves emlékek, melyekre ha az élet későbbi éveiben, pnidőn a rideg; való. pem hagyott, egyebet számunkra; a küzdelmeknél, — vissza emlékezünk, mint egy elvósztett tündérvilág álmai lebegnek azok lelki szemeink előtt, s minden .egyes virága mellett aszép emlékezetnek feltűnik elpttünk azon alak is, melylyel együtt élveztük át é vissza soha nem varázsolható, boldog kör örömeit./ Ily kötelék fűzte össze Gábort és Lujzát! A folytonos együtt lét Örömeit majd megzavarta az iskbla,1 midőn- a nap nagy részét egymástól külön kellett tölteniük: de az el- rablott órákért mindig kárpótlást szereztek a gyermekek) Gábor elébb megtanította kiszabott leczkéjére Lujzát, ilyenkor mindig egymás mellett ültek, Lujza rendesen, a Gábor vállán pihentette szőke kis -fejét, azután ismét együtt játszotak, reggel és estve egymást köszönteni, és megcsókolni soha el nem mulasztották. így teltek az évek egymásután, a gyermekek észre sem vették midőn ifjakká levéllek s az eltűntek helyére új vágyak új remények, új ábrándok költöztenek; változott körültök a világ, de keblökben a testvéri szerelem ugyanaz maradt, tőt az évek haladásával növekedett, a nélkül hogy ezen érzelemnek nevet tudtak volna adni b hogy azt testvéri szeretetnél egyébbnek gondolták volna. Pedig az már ekkor több volt, a testvér nevezet szívok csalódásának oly palástja volt, ' mely alatt a valót föl nem ismerők. Már Lujza a virágzó hajadoni kor legszebb szakába lépett, a leghóditóbb női kellemek birtokában igéző Látást gyakorolt a fiatal emberek világáéit, s nem''érgy (kettőnek okózött: psak csupán látása miatt álmatlan 'éjeket; Gábor iskoláit végezye töltötte, pttbon a pihenés , napjait. Ok most is oly bizalmasok yrijták, ártatlan mulatságaikat együtt iélvezték, s talán mert Lujza nemiyplt bátyja irányában oly tartózkodó,.point ezt más fiatal emberekkel tevetálán'öntudatlanul alkalmat adott Gábornak)' hóditó női kel- lemei felismerésére, elég az ihozzá hogy Gáborban az eddigi szerelem a leglángolóbb szenvedélybe ment át; ,s talán mert az ifjnfelfedezte e szénvedély tiltott ' voltát-; — mindén nappal komolyabb, bánatosabb lett, futni akart, de egy ismeretlen kéz vissza tartotta, s midőn Lujza sokszor szobájába: benyitott reggeli öltör zetében, hogy „jó reggelt!“, kívánjon, íjnegtÖr- téut hogy Gábor előbb vonakodott őt megcsókolni, miért midőn Lujza megpirongatta, I másik tulságba esett, keblére ölelte s szászor meg szászor, csókolta meg 1. Ezen körülmény teljesen megfejti előttünk a Sziklay Gábor kedély állapotát, felismerhetővé, teszi keblének óriás, tusáját, melyet ész és szerelem, higgadt megfontolás és szenvedély küzdöttek egymással. Sokszor elhatároztá -magát Lujzának megmondani, -hogy nekik már jgy nem szabad egymást szeretniük, de más részről nem akarta eloszlatni az ártatlan szív kedves csalódását. 1 De a csalódásnak végro is elkellett oszolnia I Lujzának kérője jelentkezett, s a kérő a szülék beleegygyezését ki is nyerte. Midőn Lúj-! zával elhatározások tudatva lett, őrülten rohant ez Gáborhoz s kétségbéesett fájdalommal |adá, tudtára, hogy őket elakarják egymástól sza- kasztani. Azon pillanat volt ez, midőn Gábornak hallgatni, bűn leendett, férfias bátorsággal és lemondással adta tudtára Lujzának a lehetetlenséget, felmutatván az óriási mélységet, mely Őkét egymástól elválasztja, s a melyre még eddig Lujza nem is gondolt soha! Most meglátta az irtóztató örvényt mely lábaik előtt tátongott, szemeit eltakarta, s csaknem eszmélet nélkül hanyatlott egy karszékre, zokogva csak ennyit tudott mondani : „Mi nem lehetünk egymáséi kedves testvér de esküszöm senkié sem leszek!“ E szavak után Gábor is ünnepélyesen jelentette ki: „Esküszöm én is — úgymond — hogy e fájó, szív szerelmét bimi .senki nem fogja soha!“ , És most egymás, keblére borulván zokogva sírták mindketten mintha örökre elkellene vál- mok, mintha1 a-mái nap esemétíyei után egymást látniok többé nem volna, szabadi. A menny bezáródott, és abba lépniök bűn nélkül többé nem lehetett!... Még mindig együtt sírtak, midőn észreyét- lpnül ,a szoba ajtaja megnyílott s azon a házi nő, a Lujza édes anyja, a Gábor testvére lépett be, elsápadva, megdermedve a látványon mely. előtte feltárult. „Mi történt itt?“. Kérdő a legindulatosabb hangon. „Mintha az ég villáma sújtott volna le, oly megrémülve ugrottak fel,az ifjak ülő helyeikről, arezuknak zavart kifejezése s az azt elborító eleven pír azt mutatták, hogy e látogatás épen oly meglepő,, mint váratlan volt reájuk nézve; mint tetten kapott bűnösök lesütve szemeikét nem merték felemelni. Végezetre Gábor merészkedett szóláni felemelte halvány fejét, s könyezye mondá : ■ „Kedves néném meg fogsz bocsátani, mi búcsúztunk, én örökre elhagyom házadat, s nem lehetett hogy Lujza testvéremmel, — kihez a gyermek kpr legszebb emlékei csatoltak, — ezen elválást hidegen végezhettük volna el!“ „Hogy házamtól távozol öcsém árúm- az nagyon helyén van, a ma történtek után ha azt önként nem tetted volna, én parancsolnám Isten véled!1...“ .Szavai után leánya kezét kíméletlenül megragadván, inkább vonszolta mint vezette azt magával, s a nélkül hogy Gábort csak, • egy test-, véri kézszoritásra is. méltatta volna, méltósá- gos léptekkel eltávozott. Gábor megkövülve maradt állva szobája közepén. Oda künt zúgott a vihar, sötét volt az ég, sötét volt mindén : úgy zúgott a vihar, olyan sötét volt a Gábor keblében, is, a ki őti e pillanatban meredt tekintetével, halvány ar-| czával, gúnyos ajkaival látta volna, azt hien-[ dette hogy előtte egy őrült ember áll, . (Folyt, köv.)
