Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-10 / 19. szám
III. Uj évfolyam. 19. szám. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Tokaji-utcza 381. szám. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromliaeábos garmond8or 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Hétfőn, máius 10.1SG9. Hirdetések dija: minden öthasá- bos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Megyei hivatalos közlemények. — A nagyméltóságu magyar királyi igazságiigy- miniszteriumnak folyó évi márczius hó 30-án 4100. i. m. 1869. szám alatt kelt intézvényével közlött, s alább látható hirdetmény a szolgabiráknak közhirrététel végett kiadatik. Kelt Nagyfaluban, 1869., május 1-jén. Bónis Barnabás első alispán. HIRDETMÉNY. Kőszegen 1868-ik évi augusztus hó 8-án végrendelet hátrahagyásával elhunyt néhai özvegy báró Meskó Józsefné, született Görcz Katalin, férje hasonlag elhuuyt fivérei, névszerint : Meskó János és Samu törvényes utódainak 5040 irtokat o. é. hagyományozván. Miután a hagyományhoz jogosultak holléte nem tudatik, felhivatnak mindazok, kik arra igényt tartanak : miszerint azt mától számítandó egy év alatt kellőleg felszerelt keresettel ezen törvényszéknél annálinkább bejelentsék, minthogy későbbi folyamodások tekintetbe nem fognak vétetni. — Kőszeg sz. kir. városa 1869. évi január hó 29-én tartott polg. törvényszéki üléséből. Segítsünk a bajokon. A közelebb lezajlott követválasztási mozgalmak alatt heves küzdelemben állottak szemben egymással e haza polgárai, az országos elvi kérdések vitatása, s egyik avagy másik elvnek országos győzelemre juttatása, leszorított, háttérbe tolt minden ügyet, mely természeténél fogva nem tartozott a nap főkérdései közzé; sőt megtörtént nem egyszer, hogy a megyéket s községeket legközelebbről érdeklő ügyek is, a mint azokat egyik vagy másik párt a maga érdekében kiaknázhatá, mint pártkérdések sokszor a közügy kárával egyoldalulag, sokszor épen visszásán intézteitek el. Itt az ideje hogy higgadtan, a pártszenvedély nyűgeiből kibontakozva nézzünk szét a teendők között; itt az ideje, hogy felkeressük a hiányokat, helyrehozzuk a tévedéseket, sőt hogy alkossunk, munkálódjunk vállvetve, közös erővel a közügy érdekében, gyógyitgassuk a szeretet hegesztő irjával a küzdelemben egymástól vett sebeket, takargassuk el a ki- engesztelőde's fátyolával a netalán fájó sérelmeket : mert nincs veszedelmesebb a politikai éretlenség azon szükkeblüségénél, mely az elvek kérdését személyes térre is átviszi, és nem tekintve embert, nem képzettséget, nem jellemet, minden kérdésnél az elvekből kifolyó rokon- vagy ellenszenveknek akar diadalt szerezni. A napi sajtónak és különösen a párt politikával nem foglalkozónak azon szerencsés helyzete van, hogy találkozási pontot nyújthat hasábjain a közügy érdekében még azoknak is, a kik talán különben eszmecsere végett össze sem jöhetnének; tért nyithat minden kérdésnek, mely felett nem az országos politika, hanem a helyi viszonyok a közügyek jobblétének elővitele vannak hivatva határozni. Lapunknak is ez volt feladata egész pályája alatt, tért nyitottunk minden közérdekű eszmének, indítványnak, nem vizsgáltuk soha ha vájjon az jobbról jön-e vagy balról; közlöttük a nap érdekesebb eseményeit jobbról úgy mint balról; és mi lett következése pártatlan állásunknak? az, hogy minden jobboldalról jött eszme vagy tudósítás legalább is 5—6, és minden balról jött válasz, vagy tudósítás 9—10 előfizetőnk visszavonulásába került; és ekként valóban minden oly közlés, melyből ki lehetett olvasni hogy írója melyik párthoz tartozik, általunk igen drágán fizettettek meg. Most azonban, midőn a követválasztási zaj elhangzott, és meggyőződésünk szerint czél- talan volna a pártoskodásnak továbbra is fenntartása : azon reményben vagyunk, hogy megyénk értelmes polgárai a közügy érdekében a múltakat feledve fognak pártkülönbség nélkül tömörülni, és most már úgy a zöld asztalnál mint a magán életben nem a pártoskodás önzése és szükkeblüsége, hanem a közjónak testvéries pártolása és elébb- vitele leend előttük a vezérlő csillag, mely után sietni fognak; meg vagyunk győződve, hogy elpártolt előfizetőink is vissza fognak jönni, és segédkezet nyujtandanak anyagi mint szellemi pártolásukkal e megyénk érdekeit képviselő és annak úgy szellemi mint anyagi haladását előbbvinni törekvő lapunknak továbbra is fentartásához. Három évre be van fejezve a küzdelem, nyugodjanak hüvelyben a fegyverek, a harcz más térre tétetett át; de azért ne vesztegeljünk, ne vegyük közönyösen az elintézést váró megyei ügyeket, hanem előre segítsünk a bajokon, rendezgessük saját házunkat, a rendezésre béke kell, használjuk a béke napjait! ...... M ég egyszer a nyíregyházai járdákról. E lapok múlt évi számainak valamelyikében kissé talán gunyoros hangon, vagy inkább némelyeknek egyátalában nem tetsző humorral szólaltunk fel a nyíregyházai gyalogjárdákról, ajánlván az illetők figyelmébe, hogy gondoskodásukat e tárgyra is terjesztenék ki : azonban azon szerencsétlenség ért bennünket, hogy agyon hallgat- tatánk; vagyunk mint vultunk, és egész télen keresztül lubiczkolgattunk, nem térdig, hanem nyakig a járdák feneketlen posványában. De mivel nem tartozunk azok közé, kik az agyonhallgatist homeopathiai kúra gyanánt használnánk, azaz hogy mi is elhallgatnánk, sőt olyan természettel bírván, hogy a homeopathiai labdacsok épen a szándéklattal ellenkező eredményt idéznek elő bennünk : mi ismét szólunk, s harmadszor, negyedszer sőt századszor is fogunk szólani, mig csak hangunk testté öltözése meg nem kezdődik s egyenkint fogjuk megtámadni, kihívni, boszantani mindazokat, a kik e tekintetben tényezők lehetnek. Egy város, mely folytonosan emelkedik, épül, gazdagodik, mely a megyének egyetlen központja, nem szabad hogy közönyös legyen külcsín tekintetében is. Valóban szégyeneivé s pirulva hallgattuk a közelebb múlt vásár alkalmával is a vidékieknek méltó kifakadásaikat, midőn mig az üres szekerek elakadtak a város kellő közepén, főutezáján a feneketlen sárban, addig a gyalogjárdákon szintén lehetetlen volt a közlekedés. Nyíregyházán egy polgármester alig hagyhatna maga után maradandóbb emléket, mint ha megkezdené, a már nélkülözhetetlenné vált járdáknak legalább a főut- czákon kiburkoltatását. Debreczen Csorbát, ki pedig a maga korában igen hatalmas ember volt, s oly korszakban hatalmaskodott, melynek emléke is gyűlölt, s igy ő is gyűlölet tárgya volt, — azért most is hálásan emlegetik a városnak általa megkezdett kiburkoltatásáért. Hasonlítsuk csak össze Debreczen utczáit a húsz év előttiekkel! Bizonyára a ki elgondolja hogy Nyíregyházát is mennyire emelné az utczák, vagy legalább a gyalogjárdák kiburkolása, nem sajnálná azon csekély összeget, mely közköltség fejében e azélra reávettetnék. De ha a polgámester mint indítványozó elő nem áll, mincs-e meg minden képviseleti tagnak indit.ványozási joga...? Mi [teljesen hisszük, hogy egy ily indítvány a többség által pártoltatva lenne, és akkor teljes reményünk volna hogy már csak harmad ízben sem fog szükségeltetni indítványunk megújítása. Mit is hogy Isten engedjen meg, nagyon óhajtjuk. |—| Gyapjumosó-gyári íészvéUy-társulat. Az orsz. M. Gazcl. Egyesület szem előtt tartva a juhmosás kellemetlenségét, s némely gazdaságban rendkívüli nehézségeit és költséges voltát; más részről ismerve a sok vesződséggel mosott gyapjú eladásánál azon nehézséget is, mely a vevők által lcivánt jó mosás rendkívüli széles értelmű és minden positiv határok nélküli kifejezésben rejlik, s tudván, hogy e kifejezés határozatlansága többnyire csak a tenyésztők kárára zsákmányoltatik ki a gyapjú vevők által; mindezeknél fogva a gazdákra nézve igen előnyösnek tartana minden oly vállalatot, mely őket a juhmosás szükségétől megszabadítaná s azon helyzetbe hozná, hogy a gyapjút vagy mosatlanul. vagy minden zsírjától, mea““«'1»“'1'*''»- állíthatnák piaczra. A mi eddig csak kivétőlesen Oroszország délirészén és Francziaországban történt, t. i. hogy a juhok mosatlanul nyirattak, s azután a gyapjú gyárilag mosatott meg, az most mindinkább kezd terjedni s általános szokássá válni; s nem csak hogy Németország északi részében a gazdák már nagyobb részt csak mosatlanul adják el a gyapjút, hanem már déli Németországban s a nemes gyapjú termelés főhazájában, Si- léziában is azon vannak, hogy e kényelmes eljárást a juhtenyésztés érdekében magukévá tehessék. Ä Verviers-ben (Belgiumban) már létező ily gyapjú mosó intézetnek annálfogva nálunk is életbe léptetését a hazai juhtenyésztés érdekében igen fontos kérdésnek tartván, elhatározta az Egyesület a Lucz [János ur által beadott Schmidtmann-féle tervezetet egypár ezer példányban magyar és német nyelven kinyomatni s minél szélesb körben ismertetni, egyszersmind Czilchert Róbert urat felkérte, hogy a verviersi gyapjumosó intézetet megtekinteni s a tapasztaltakról jelentést tenni szíveskedjék; ki is küldetésében eljárván, a helyszínén gyűjtött adatok alapján kimerítő jelentést adott be, mely felett a közgazdasági, földmívelési és állattenyész- szakosztályolc közös tanácskozást tartottak, s bizottmány küldetett ki, hogy Belgiumból Schmidtmann Armin urat is megliíva, javaslatot dolgozzon ki, az iránt, váljon : Iíivánatos-e átalában a hazai gyapjutermelés Ó3 kereskedés 'érdekében a gyapjúnak gyári mosatása az eddig szokásos mód helyett; s ha kívánatos : Váljon a javaslatba hozott mosási eljárás megfelelne-e a czélnak, s ez esetben; Miként lehetne a tervezett gyapjumosó gyár élet- beléptetését foganatositani ? Az első pontra nézve a bizottmány határozottan kívánatosnak véli, hogy a gyapjukereskedés ne az élő állaton mosott, hanem a nyers állapotban lenyirt s aztán gyári mosás által megtisztított gyapjúra fektettet- nék; az eddigi úgynevezett gazdasági mosásnak ugyanis felesleges bővebben felsorolni hátrányait, melyeket úgy is jól ismer minden gazda. Milyen akadály pl. a gyapjú közönséges, de kellő mosásra nézve sok gazdaságban a vízhiány; mennyit szenved az állat az usztatás s a gyapjúnak a testen való mosása által, minek sokszor tetemes halálozás a következése; mennyire meg _ van kötve a gazda keze s a nyírás idejét illetőleg az által, hogy magát juharnak koczkáztatása nélkül az időjárás szeszélyeihez kénytelen szabni; de mind ezen bajokat nem tekintve, tagadhatatlan tény az, hogy a jól mosott gyapjú rendesen gyorsabb keletnek örvend s magasabb áron szokott elkelni; de miután az élő állaton történt mosás, lett légyen az bár a legtökéletesebb is, még mindig igen sok zsíranyagot hagy a gyapjúban, természetes, hogy az ily módon mosott gyapjúnak értékét nem lévén képes a kereskedő egész biztossággal meghatározni, saját érdekében az árakat lehetőségig igyekszik a tenyésztő kárával lenyomni; ugyan ezeu viszony áll a gyapjukereskedö és gyáros között is; holott a gyári mosásnál határozott számokban lévén kifejezhető
