Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-11-14 / 45. szám
még egy biztosítéki alap is fog felállittat.ni, a mely a hitelbirtokosoknak a nyert hitelösszeg után 5%-vali befizetésük által, és oly czélból képeztetik, miszerint a tartalékalapjuknak kimerítése utáni veszteségek ezen biztosítéki alapból fedeztethessenek; — mely esetekben azonban ezen biztosítéki alap a hitclbirto- j kosok részéről az igazgatóságnak egyszeri fclszólitá- | sára előbbeni befizetésük arányábani utánfizetés által kiegészítendő, úgy hogy az mindenkor alapszabályszerit eredeti összegében megtartassák. 79. §. Ha a közönséges tartalékalap netaláni veszteségek fedezése folytán a befizetett részvénytőke egy harmadánál alább szállna, az a tiszta jövedelem ; 10"/„-jának hozzácsatolása által ismét öregbítendő. 80. §. A közönséges tertalékalap ötös kamatai saját növelésére mindaddig hozzácsatolandók, a útig a 78. íj-ban jelölt magasságot elérte. 81. §. Ha valamely évben a bank tiszta jövedelme a tettleg befizetett részvénytőke utáni 5 "/„ elö- osztalékot nem fedezné, annak kiegészítésére a kö- | zönséges tartalékalap felhasználható. VII. Fejezet: Általános határozatok, és a bank előjogai. 82. §. A bank első üzletéve 1869-ik évi deczem- ber hó végével fog befejeztetni, melyről a rendes közgyűlésnek az első számadó jelentés előterjesztetik. 82. §. Az egyleti viszonyokból támadó minden peres kérdések, melyek akár a részvényesek önmaguk, akár a részvényesek és az intézet ügykezelésével megbízottak', akár az utóbbiak között származnak a rendes peruijának kizárásával az 1868-ik évi 54. t. czikk 499-ik és következő §§-ai értelmében esetről esetre magok a felek által választandó bírák állal fognak elintéztetni, kiknek ítéletétől sem felebbezés- nek, sem perújításnak helye nem lészen, — az elnököt a mondott törvényczikk 503-ik §-a rendeletéhez képest a megválasztott bírált választván. Ha a választott birák között az elnökre nézve szavazattöbbség nem jönne létre, azt a többször idézett törvényczikk 506-ik §-a értelmében az illető törvényszék fogja kinevezni. A jegyzőt az idézett 503-ilt §. értelmében minden esetben magok a választott birák választják. 84. §. A társulat pecsétje a magyar országos cziiner „Nyíregyházi ipar és kereskedelmi bank“ körülírással. 85. §. Az intézetnek jogában áll mindazon előlegek után fedezésül letett árukat, nyers terményeket és értékpapírokat, melyek lejáratkor ki nem váltattak, vagy a melyekre árfolyam csökkenése következtében tett felszólítás után a kellő fedezet 24 óra alatt meg nem adatik, két szakértő hozzájárultával törvénykezésen kívüli utón nyilvános árverés mellett ol- adatni, s a vételárból a ki nem egyenlített előleget, valamint annak kamatait, és a költségeket levonni, — a netaláni felesleg esvén csupán a tulajdonos rendelkezésére. Ha pedig az illető fél a rendelkezésére álló felesleg fölött a vele való tudatástól számítva egy év alatt nem rendelkeznék, a felesleg a közönséges tartalékalaphoz csatoltatik. Pesti levél. Pest, november hó 18G9 Szomorú idők — Pénzkrizis — Politika - Sajtótörvény — Önbíráskodás — A nemzeti színház intendánsa — Gallmayer — Varietés — Színház — Frohner — Meghívás a farsangra — Báró czigány, czigány báró. Már régen, nagyon régen nem éltünk oly kedvezőtlen körülmények között, mint jelenleg, már maga a télies idő levertté teszi az ember hangulatát; ide járul még a fortissima rés: a pénz hiány. Szegény pénzesek! szomorú tapasztalatokat gyűjtöttek maguknak, mert ha volt is némi orvosi ismeretük, azt még sem sejtették , hogy a prostata féle bajnak ez a kimenetele; a fényes fogatok, melyeket dél tájban a tőzsde (most annyi bankár és kereskedő anyagi javainak sirhalma) előtt volt alkalmunk látni, most mind eltűntek; részint cladatván , részint mivel az hiedelemmel meg nem egyezőnek tartják ilyen prostatás időkben per equipage járni; amott is megy egy úri ember lekonyult fővel és morog magában. Szép vagyonka — Prostata Dalmatia — pari alul — minden pfutsch; összefüggés nélküli beszéd ez és mégis mindennemű commentár nélkül meg lehet érteni. A politikai láthatáron is felhők jelentkeztek; a szokott nyugalom ugyan köreinkben már lassan-lassan vissza kezdett térni, nem lévén napi renden valami resignáló miniszter midőn — a még most is uralkodó — dalmát felkelés a kedélyeket izgatottakká tévé, nevezetesen azon körülmény, hogy épen magyar seregek küldettek c lázzadás fékezésére, e helyütt én is örömest tennék nehány észrevételt, de nem szabad, — nem szabad pedig azért, mivel a „Tiszavidék“ nem politikai lap, és igy még csak néznie sem szabad arra, hol politika — különben tessék : 9 szavazattal 3 ellenében 4 hétre Váczra menni, még pedig saját költségen. Sajtóról lévén szó, magjegyzem alkalmilag, hogy Más hitelezők korábban szerzett jogai azonban mind annyiszor épségben tartandók', ha azok a tárgy átadásakor vagy ismeretesek, vagy könnyen felismerhetők valának. Vili. Fejezet: Az államkormány felügyeleti joga. 86. §. A kormány — ha a szükség úgy kívánná — esetről esetre kiküldendő miniszteri biztos által gyakorolja felügyeleti jogát. A miniszteri biztosnak jogában áll, az ülésekben részt venni, alapszabályellenes határozatokat felfüggeszteni, és magának a pénztár állapotáról s az üzlet ! állásáról bármikor tudomást szerezni (Vége köv.) Levelezések. Nyíregyháza, nov. 12. 18C9. C ‘ E lapok olvasói biztosan emlékeznek még azon jegyzék váltásra, mely egyházi kérdések felett, közöttem és a helybeli r. k. lelkész S. E. ur között e lapok hasábjain folyt.attatott. — Hogy ne? hiszen alig lehet valami érdekesebb, mint két papot hajbakapni látni. A czél, melyből akkor e lapok hasábjain felléptem, nem volt más, mint bogy a hitfelekezeti kérdéseket, melyeket a legújabb vallási törvény ismét uj stádiumba hozott volt, ha lehet, gyakorlati téren is, egymás között, úgy rendezzük el, hogy ez által elejét vegyük minden netáni további hivatalos súrlódásoknak. Oly szép dolog volna, ha rólunk, e város különböző hitfelekezeti lelkészeiről is, el lehetne danolni, hogy: „eccc, quam bonum, bonuin et ju- cundum, habitare fratres, fratres iu unum“. Főleg a vegyes házasságok ügye az, mely iránt óhajtottam volna S. E. lelkész társammal, testvéries alku útján megegyezve, tisztába jönni, melyek nálunk már mindennapiak, mintegy bizonyságául annak, hogy híveink magok mutatják lelkészeiknek azon útat, melyen nekik is halad- niok kellene. Felhívtam tehát S. E. lelkész társamat mind hivatalos levélben, mind e lapok, tehát a nyilvánosság útján, melyet az ilynemű kezdeményezésnél és ajánlatnál, a r. kath. elérus irányában, legczélszerübbnek tartok, — szabályoznék e tekintetbeni eljárásunkat azon elv szerint: „ubi sponsa, ibi copula“, s ide vonatkozólag többi között következő két kérdést is intéztem hozzája: a) Szándékozik-e, a hivatkozott törvény 10. §-sa értelmében, vegyes házasságoknál az elbocsátó leveleket, illetőleg hirdetési bizonylatokat, azon elv alapján: „ubi spensa, ibi copula“, akadálytalanul kiállítani, s igy a törvény 11-dik §-sának ily értelemben érvényt szerezni ? — Ha igen, akkor én is. b) Szándékozik-e, a törvény 12-ik §-sát szem előtt tartva, az evang. vőlegényeket, téritvény kívánása nélkül, templomban esketni ? Ezekre nézve S. E. lelkész ur, f. évi jan. 16-án kelt válaszában ezt mondja: „mind a két ügyben az újabb törvények szolgálván zsinórmértékül s eljárási szabályul, a z érintett törvényekhez s érsekek útasitásához a 1- kalmazandom hivatalos teendőimet; rever- salist vegyes házasságok esetében nem követelek a nem-katholikus féltől; haijein híveimet hivatásszerüleg szent hitünk buzgó védelmére fi- gyelmeztetendein, s azokat, ha vegyes házasságra lépnek, a templomban fogom megesketni“. Ezek igy lévén ; — tudva azt a tapasztalatból, hogy a magános hivatalos érintkezés még úgy sem vezetne czél- hoz — jelenleg ismét a nyilvánosság terére lépek, s ez úton S. E. lelkész úrtól a következőket kérdezem : . némely sértett fél ugylátszik nem igen akarja elismerni a j sajtóbiróság compelenciáját, hanem maga alkot magának törvényeket és azokat rögtön végre is hajtja; ilyen eset adta magát elő egyik legnépesb kávéházunkban : egy tőzsén (talán ő is prostatában szenved) egy helybeli német zuglap szerkesztője által felszóllittatván egy közlött hirdetésekért a járuló dijt megadni, ez megtagadtatván, a szerkesztő fenyegetődzék, az illető tőzsént lapjában felszólítani , és ha ez is sikertelen egyik-másik szép tettét közzétenni, mire előlegesen is két oly hatalmas arezütés birtokába jutott, hogy azok rohama által a szomszéd asz- I tál alá rogyott és oly tetemesen megsérült, hogy jelenleg 3 orvosnak gyógykezelése alatt áll; ezen eljárás a sajtó- törvényeknek legújabb paragraphusát képezheti, de csakis ' „némely civilisált által fog használatba vétetni.“ — De en- ; nél sokkal fonotosabb tárgy foglalkodtatja az egész fővárosi közönséget: ki lesz az intendáns ? Már valami tiz van kijelölve és ezekből hihetőleg egy tizenegyedik lesz, mint ez a belügyminiszter Rajner kinevezésénél is történt; mindenesetre kívánatos volna, ha a kormány, melynek kezében van e nemzeti intézet sorsa, inkább szakembert nevezne ki, mintsem a dolgot siettetve, a nemesi casinó tulbefolyása folytán valami zűrzavaros elméjűt, — ha mindjárt aristokrata ur is — ki azután megsemmisítené ama úgyis csekély alapot, melyre eddig a színház szert tett. Az ideiglenes intendáns gr. Rhaday alatt is csak lassacskán mennek az ügyek; a repertoirt egyformaság bélyegzi; talán az újonnan szerződtetett tag Bu- lyovszky Lilla fogja azt némikép föleleveniteni; ugylátszik , hogy a magyar Thaliától elpártoltak mindinkább visszatérnek, Toperczer Ilka is már föllépett „Faust“ operában, szerződtetése is valószínű. Ez egyszer a német színházról is tudunk valami érdekest följegyezni: Gallmayer k. a., ki jelenleg itt vendégszerepei , oly rokonszenvvel viseltetik a magyar nép, vagy talán csak egyes tagjai iránt, hogy állandóan szándékszik nálunk letelepedni; e végből folyamodni fog a német színház igazgatóságának elnyerhetéseért; meg fogja-e az ena) Miként történik, hogy ö ünnepélyes nyilatkozata daczára, „miszerint hivatalos teendőit a vegyes házasságok körül az érintett, törvényekhez: s igy azok 11 -ik §-sához is alkalmazandja“ — és a róm. kath. egyház azon elve ellen, mely a vegyes házasságokat in et ex principio kárhoztatja — a gyakorlatban mégis m i n d e n vegyes házasságok megáldását minden kivétel nélkül magának követeli, s bár többnyire sikertelenül, mégis mindent elkövet, hogy vegyes házasságra lépni szándékozó hívei által e tehintetben az evang. felekre is nyomást gyakoroljon. Avagy ez talán nála annyit jelent, mint híveit hivatalszeriileg szent. Intők védelmére emlékeztetni ? b) Miként történik, hogy egyetlenegy eset kivételével, az elbocsátó levelek, illetőleg hirdetési bizonylatok kiadását szárazon megtagadja, s az e végett nála, a törvény értelmében eljáró párokkal rendesen szóba sem áll V c) S miként történik, hogy ünnepélyes nyilatkozata daczára, most is újra reversalisokat követel a nem-katholikus féltől, s ezek megtagadása esetében ö is az esketést megtagadja, s ez által saját híveinek lolkiesméretén erőszakot követ el, mint p. o. Náhalkó János evang. vőlegény és Kjekety Katalin róm. kath. menyasszony házassági esetében, kik .miután tőlem nyert hirdetési bizonylattal nála megjelentek volna, több óráig általa reversalis követeléssel kinoztattak, s végre déli 12 órakor, oda hagyva a r. kath. templomot, hozzám jöttek letenni a hitet. Nekem sem kedvem, sem időm S. E. lelkész társammal újólag polemisálni, annálinkább nem, mert az eredményt most is előre látom; — s ha valaki mégis kérdezné, hogy hát akkor miért lépett, fel újra e czikkel ? válaszom nem lehetne más, mint hogy ezt azért teszem, mert fájdalom e téren a nyilvánosságnál már, főleg igazságosb bírót nem ismerek: —Mi evangélikus lelkészek utasítva vagyunk sérelmeinket, esetről-esetre felhatóságunknál bejelenteni; ámde azok, kik azt tették, mit nyertek? Az utolsó supe- rintendentiális gyűlésen Rozsnyón, közvetlen főnököm, a superintendens hivatalos jelentést tett arról, hogy egy igen sérelmes, ily természetű esetben, többszörös sürgetése után sem nyert választ a magas cultus minisztériumtól. Ez nem lenne más, mint a volt helytartótanács eljárása újabb kiadásban, mely mindazon sérelmes eseteket, melyeknél az evang. félnek kellett volna igazat adnia, agyon hallgatta. Úgy látszik, hogy az oroszlánrész meséje magát ma sem czáfolja meg. Bartholomeidesz János, ág. ev. lelkész — esperes. ]¥yifitlér.í;) Könyöradomány kérés. Minden emberbarát, ki n helybeli árvaliúz iránt őszinte részvétet érez, felbérelik az idei — bárminő — terményből fenlarlásukhoz járulni, egyszersmind ez utón az intézet fentartását a város és emberiség javára jövőre is biztosítani; mely végre -—• Juhász Kálmánná szertár- noltnö asszonyhoz — beküldőt! szives adományok ezen lap utján fognak nyilvánossá létolni. A nyíregyházi nőegylet elnöksége. ftfysid&tláwzat. Nagy és líubassy nyíregyházi knreskedöczég megnyugtatására s a közönség elölti igazolásuk tekintetéből ezennel kijelentem, miszerint a nevezett kereskeéöezég- gel pénzbeli összeköttetésben nem állottam. Karczer Bruno. *) *) E rovat alatt közlőitekért csak a sojlóhntőság irányé— | ban vállal felelőséget. gedélyt kapni, az még kérdés, de mindenesetre igazsága van, ha teheti Geistiger Becsben, miért ne tehetné ő Pesten ? Egyenlőség mindenekelőtt. A részvénytársulati Varietés-szinházról még működésének megkezdése előtt is csak dicséretest mondhatunk ; Hirsch ur, a legkedveltebb színészek egyike, áll eme részvénytársulat élén, és ismert művezetése előre is biztosítja a sükert, mihez még azon körülmény is járul, hogy kitűnő — részben ismert tagokat szerződtetett, különben jövő levelemben önt ezekről bővebben fogom tudósítani. A vigarda termei is teli fényben úszkálnak már, a bérlő Frohner ur mindent elkövet, hogy a közönség megelégedését vívja ki magának, mi neki a legnagyobb mérvben sikerül; azonfelül számos uj rendezménynyel és bállal fogja a közönséget meglepni; de ezeket még titkos fátyol födi, mely némikép ugyan emelve a sétány-hangversenyek által, melyek minden tekintetben fölülmúlják az eddigieket. Ezek-, valamint a bérlő ur által rendezendő tílar- ezos bálákról kimerítően fogom a t. olvasókat értesíteni, de mivel tudvalevőleg az, a mit látunk, sokkal élénkebb, sokkal tartósabb benyomást gyakorol, mint az, mit csak olvasunk, sokkal helyesebb lesz, ha a nyájas olvasó farsangra feljő és mindenről személyesen meggyőződik. Végül még egy esetet: vasámaponkint Bunkó czí- gány-batidájávaí az „Europa“ czimü vendégfogadóban győ- nyörködtett valóban művészies játékával; legközelebb múlt héten a jelenlevő gr. V.. annyira feltüzesedett — ő kitűnő zenész lévén — hogy nem állhatta ki, hogy egyik czigány kezéből ki ne vegye a hegedűt, melyen oly művésziesen játszott, hogy az ember önkénytelenül is rá mondta: „Húzd rá czigány, ki tudja, meddig húzhatod“. A szomszéd asztalnál ülő inegjegyzé: „Hogy a gróf jó czigány tud lenni, azt látjuk, de szeretnők tudni, váljon a czigány tudna-e oly jelesen bárót repraesentálni“. Sajkay Béla.
