Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-11-14 / 45. szám
ül. Uj évfolyam. 45. szám. Vasárnap, november 14.1869. Szerkesztői és kiadó iroda: nyíregyházán, Piaez-utczn » Komló melletti tóiban. Btlrmenlellen levelek cl nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden bálom hasábos garmondsor 25 kr. és 30 hr. bélyegdij. TímviDGk. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.5Ö^ Házhoz vagy postán Küldve 6.Félévre ............................3.— É vnegyedre......................1.50 H irdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadóhivátalban és iíj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyháza november 2.1869. Emlékezzünk meg az elhunytakról! Az emlékezet fényes fáklya, mely sugarait a múltak alakjaira vetvén, a képzeletet eltűnt árnyak között hordozza meg; az emlékezet merész búvár, mely a feledékenység sötét folyamából hordozza fel az eltemetett gyöngyöket; kéz, mely feltépi a sebeket, mikre az idő márgyógybalzsamotadott; fegyver, mely feltöri a sirok fagyos zárait, és az eltűnt embernyomok rothadékiba uj életet lehel, hogy a fényes phantoinokat lássa még egyszer előtte ellebegni, hogy aztán ismét megsirassa. Az emlékezetnek mindig van siratni valója. Az emlékezet könnyeihez mindenkinek joga van. Az emlékezet könnyeinek két emlék ünnepnapja van, egyik tavaszszal, másik őszszel; az egyik akkor, midőn a természet virágival pompázza fel a sírokat, a másik akkor, midőn a természet leszaggatja hervadt virágait a sírokról is, és azokra sárgult lombokat hullat. Az emlékezetnek egyik ünnepe „Nagypéntek“ a másik „Halottak emléke“ amaz a legnagyobb halott, emez elhunyt milliók emlék ünnepe! így találkozik egymással a temetőben az ősz és tavasz; így fog kezet egymással a sírokon az enyészet és a feltámadás, az emlékezet és a remény! Halottak emléke van. Emlékezzünk a halottakról és keressünk reményt sírjaik felett. Parányi lámpáddal egyedül bojongva, ártatlan gyermek kit keresel a halottak bús országában? Szüléidét! Oh jólteszed, világosítsd meg sírjukat, könyezve borulj hamvaik fölé; s az emlékezet fényénél a remény sugá- riban meglátod Istent, a valódi jó atyát ki el nem hagyand soha! És te jó ifjú ki után merengesz oly hangtalan fájdalommal, hogyha szemeid köny- cseppjeit nem látnok orczádon végig hullani, azt hinnénk, hogy valamelyik sírnak feljáró lakója vagy? Elvesztett édened után sohajto- zol, menyasszonyod széttépet fátyolának foszlányait szorítod oly görcsösen ujjaid között és lelked fáj mert a kedves ajkakat a sir férgei csókolgatják, és á szép szemek melyekből menny mosolygott reád, örökre megtörve hunytak el? Szomorú emlékezet, de lámpádnál ott csillog a remény, te őt ismét feltalálod egy magasabb szellem világban, és akkor el nem váltok soha ! Hányán nyugosznak a sírban, mely felé oly fájdalmasan borulsz, gyászruhás megtört liliom? Mindnyájan ott feküsznek férjed és magzatid, és te egyedül maradtál a viharzó tengeren kormányos és evező nélkül, s most lelked puszta, mint a természet mely letépte kedvesid sírjáról a kényeiddel táplált virágokat? Szomorú emlékezet! de ott fénylik a remény a sir felett! Ah nézd, a temetőre is elszokott jönni az uj tavasz, virágival íelékesiti a rothadás helyét és a csalogány kedvesid fejfá- ján zengi el a nagy feltámadás hallelujáját. Vigasztalódj, a lent nyugovóknak is lesz egy dicső tavaszuk. Itt a csaták téréin elhullottak véres árnyaira, amott a vértanuk ezreire veti bús világát az emlékezet. Tegyetek fehér koszorút sírjaikra ! Megérdemlik mert a szabadságért küzdöttek és hullottak el; inkább oda dobták az életet, mintsemhogy rablánczot hordozzanak. A vértanuk sírja iránti kegyelet a zsarnokság elitélése! Tegyetek fejér koszorút sírjaikra. Ítéljetek és tanuljatok. A test összedől mint kiirtott erdő sudár tölgyei a favágó fejszéjének csapásai alatt; egy bárd villanás, egy fegyver dördület a zsarnokság kezében s a bajnoknak vége van: de mint az erdő újból sarjadzik a föld beszakadt gyökér szálakból, s minden kidöntött tölgy helyén egy-egy kis erdő bokrosul; úgy a vértanuk szétszórt porainak mindenik szeméből egy-egy harezosa támad az elgázolni akart eszmének. A vértanuk porából épül a nagy eszmék győzedelmének diadalkapuja, melyen keresztül viruló boldog tájakra fog jutni az emberiség. Gondold meg, nem valamelyik vértanú porából születtél-e, s ha igen, előre! küzdeni , miként apáid küzdöttenek, s a nemes ügy melyért elvérzettének évezredek bizonysága szerint okvetetlen győzni fog. Emlékezz meg az elhunytakról, halottak emléknapja van, de az emlékezet világánál tanulj reményleni, tanulj nemesen küzdeni! □ Néhány szó a sóstói fürdőről. A fürdői saisonnak már jó régen vége van, s magát a fürdői helyiségei véve fel, alig Írhatnánk egyebei, mint reminiscenliákat az elmúlt vigalmak feleli; vagy bús költeményt a sárguló őszi lombokról, melyeknek zöld árnyékában oly gyakran pihent a mulató közönség; de sem rem- niscenliákat, sem költeményt nem akarunk irni, hanem nagyon komoly valóságot, nevezetesen a Sóstóra vezető utak rendellen, használhatón, söl sok tekintetben veszedelmes voltáról akarunk megemlékezni. A sóstói részvénylársulat és annak fáradhatatlan elnöke elkövettek mindent, a mi ezen elhanyagolt fürdő-helyiség emelésére és a vidéki közönség részére is élvezetessé tételére szükséges volt, s valóban alig ismerhetünk rá immár a régi ronda fészekre, hol sein a belső tisztaságra , sem a külcsinra semmi gond nem fordit- latolt, s ha még egy oly vendéglős fog válal- kozni, a ki ellen nem lesznek örökös panaszok, meglehetősen élvezetes lesz a sóstói fürdöbeni mulatás. „ Csak egy nagy baj van, melynek elhárítása már nem áll a részvényes társulat hatalmában, a mely pedig igen sok vendégel visszariaszt a Sóstó élvezetétől. Ez a nagy baj a Sóstóra vezető út rosszasága. Úgy véljük, hogy midőn ezen útal rosznak, rendellennek, söl veszedelmesnek állítjuk, ezen állításunk igazolására semmi szükség nincsen, meg lévén arról győződve mindenki. De szükség felhívni az illetők figyelmét ezen baj orvoslására; és pedig felhívjuk első sorban a városi elöljáróság és képviselet figyelmét. Minthogy pedig némely urak olt a képviseleti gyűlésben minden újításnak, minden elhaladásnak útjába állanak, s azon igen háládatos kortes fogással emelik érvényre elitéit nézeteiket, miszerint a városi pénztár nem bírja fedezni a tulhal- mozoll kiadásokat: hogy ezen maradó urakat is megnyerjük az ügynek, jónak látnánk, ha ezen út kiépítése nem a város pénztárának terheltetésé- vel eszközöltetnék. Teljesen hiszsziik, hogy a részvényes társulat sem riadna vissza a tőle kitelhető áldozattól, a mennyiben a jobb úlak állal eszközlendö sűrűbb forgalom az ö anyagi nyereményüket emelné, a város részéről pedig fel lehetne használni e czélra a közmunkát. Az ú! kiépítése szükséges, hogy vállalkozónak adatnék, a városi közönség vagy természetben szolgálná le a rá eső napokat, de nem úgy, hogy egy-egy 12-14 éves suhanezot küldjenek 10-12 órakor, hanem leszolgálva rendesen egy napot; vagy pedig megváltanák, a kiknek kötelezetIsé— i gökel a vállalkozó teljesilletné. Ha az illetők erélyesen hozzálátnának ezen eszme valósításához, teljesen meg vagyunk győződve , hogy a jövő fürdői idény megnyílásáig az út teljesen elkészíttethetnék, és pedig ha ezen munkálat vezetésére a részvényes társulat elnöke, mint különben is szakértő és tevékeny férfiú kéretnék fel, minden kétségen felül áll azon biztos reményünk, hogy a jövő évben jó úlakon menve élvezhetnénk a Sóstó éleményeit. Ajánljuk a tárgyat az illetők munkás figyelmébe. . . . r. . . I. A nyíregyházi ipar és kereskedelmi bank alapszabályai. Y. Fejezet: A társulat igazgatási és kezelési közegei. (Folytatás.) C) A társulati választmány. 47. §. A társulati választmány az igazgatóságnak társtanácsát, és a banknak bíráló és ellenőrző testületét képezi. 48. §. A választmány feladata a beérkező kölcsönkérelmek felett az igazgatósággal egyetértőleg tanácskozni, és azok elfogadása, avagy visszautasítása felett határozni. Jogában áll a társulati választmánynak a köl- csönkérök viszonyainak alaposabb megbirálhatása végett a részvényesek közzül bizalmi férfiakat meghívni, kik azonban az igazgatóság által megerősítendők. Végül a választmány az igazgatósággal együtt az intézeti hivatalnokok fizetését határozza meg. 49. §. A társulati választmány a számviteli könyveket, a váltó- és lombard-tárczát évenkint legalább kétszer megvizsgálni tartozik, mely teendőket egy kebeléből választott bizottságra is ruházhatja. 50. §. A társulati választmány huszonnégy tagból áll. 51. §. A társulati választmány tagjai három évre választatnak, és a tagok egy harmadrésze minden évben kilép. A kilépés az első és második alkalommal az eredetileg megválasztott tagok közötti sorsolás, később pedig a hivataloskodás tartama által határoz- tatik. A kilépett tagok újból megválaszthatók. 52. §. A társulati választmány teljes ülései az elnökség által hivatnak össze, a hányszor ezt az igaz
