Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-10-03 / 40. szám
III. Uj évfolyam. 40. szám. Vasárnap, október 3.1800 Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, l’íacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromliaBábofl garmondeor 26 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre 6 60 Házhoz vagy y.oslán küldve . 0.— Félévre ................... 3.— Évnegyedre ........................1 60 Hirdetések dija: minden öthasá- bos petitsor egyszeri igtatásáuál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csátliy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Előfizetési felhívás TISZAVIDÉK ezévi folyamának utolsó negyedére. Előfizetési feltételek : Okt.—deczemb. évnegyedre . . 1 fr. 50 kr' A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala. A napszámosokról. A cselédtartás körül felmerülő kellemetlenségeknél semmivel sem csekélyebb a napszámosok és szakmány- munkások által okozott boszuság, veszteség és rendetlenség. A cseléd házi kötelességeit a mezei gazdálkodásnál napszámosok vagy szakmányosok végezik, mint amaz a nagyobb háztartásnál, úgy ezek a nagyobb gazdálkodásnál nélkülözhetetlenek, és termelő vidékeken, hol az ipar és kereskedelem magokban nem biztosítanak kellő életfentartási eszközt, a föld- birtokosokon kivül, az iparosok és más állásbeliek is oda vannnak kényszerítve, hogy kibérelt földeken legalább oly gazdálkodást folytassanak, mely a mindennapi legnélkülözhetetlenebb élelmi szereket beszolgáltassa; tehát munkás kezekre van szükség! Alig van osztály, mely jobban ki tudná zsákmányolni a helyzet kényszerűségét mint a napszámosok, tudják bogy a gazdának munkás kéz kell, mert a maga idejében meg nem munkált földek rósz termést szolgáltatnak, sokszor egy napi késedelem temérdek károkat okoz: ő tehát szépen fel is használja a helyzetet, és jó drágán, a mint csak lehet adja el kezének munkáját. Már maga a magas napszám az érette való hű megszolgálás mellett is elegendő igen gyakran arra, hogy a mukáltató, ter- meszinényét drága pénzen vegye meg, s jó ha még rá nem fizet, nagyobb termésnél is a haszon a napszámosok zsebébe megy, mert ekkor meg a szó teljes értelmében kielégit- hetetlenek, úgy hogy a gazdálkodó ember e miatt inkább óhajt átalános közép mint bő termést, mert akkor az árak magasabbak lévén, kevesebb kiadás mellett több jövedelme van. Ezen emberek a legszaktudósabb pontossággal tudják kiszámítani a bér nyereségesebb oldalát : ugyanis, ha jó termés van, a keresztek gazdagon fizetnek, nem lehet csépelésre napszámost kapni két árért sem, akkor mind részibe csépel, mert ez rá nézve nyereségesebb, ha pedig kissé gyengébb a termés, akkor meg felébe sem vállalja, hanem csak drága napszámért, mert ekkor meg igy előnyösebb rá nézve. Azonban ám legyenek á napszámok drágák, még ez nem lenne hátrányára a gaz- dászatnak; Amerikában egy dollár (2 frt) a legrendesebb napszám, és mégis képes a vi- lágpiaczon versenyezni termékeivel Európában is, hol mindenesetre olcsóbb a munkáskéz, csak legyen élénk kereskedelem, élénk kivitel, még azon esetben a magas napszám is kifizetné magát; de boszankodvakénytelen látni a gazda, hogy drága napszámosai csak lopják a napot, s három is alig végez annyit Szerk. pl. bm. h. naponkint, mennyit egy ember lelkiismeretesen dolgozva elvégezhetne, a szegény gazda nem mer szólam, mert vagy fel sem veszi vagy ott hagyja, az utóbbi eset pedig még nagyobb kárára lenne; sok helyen pedig étel dolgában kielégíthetetlenek és válogatók ; van oly hely, hol csiga levest, húst mártással, e mellett hússal tele tömött vastag ételt és tejbe riskását követelnek, mely utóbbi eledelről a ezukor és fahéj ha elmarad, ott hagyják a gazdát. Sokan a napszámosok kielégithetetlcn követelésein és időlopásukon úgy kívánnak segíteni, hogy szakmányba adják munkájo- kat előre kialkudott összegért. Ekkor az igaz foly a munka, négy ember tízért is dolgozik, de ekkor meg nincs benne köszönet, megnagyolja a kévéket, megnyesi a földet, — amabba benne marad a szem, ebbe benne marad a dudva, mintha nem is munkálták volna! Ki tudja kiszámítani, hogy több a kár, igy-e vagy amúgy ? Tehát mind e csalásokon épen úgy nem lehet segíteni, mint a cselédek rosszaságain £ Lehetne azon, csak akarni kellene! Miért ne lehetne meghatározni időszakúként a körülményekhez képest a napszámot? A miniszternek, a tisztviselőnek, a papnak, a tanítónak stb. kik mind a nemzet napszámosai, meghatározott fizetésük van, miért egyedül csak a földmívesek bírnak a zsarlás szabadalmával? Ha az iparos rósz munkát ad el jó gyanánt, nyakába vetik s üzletében kárt vall, a kereskedő ha rósz áru czikkeket ad el, megbüntetik s vevői ott hagyják, szóval a társadalom minden osztályánál feltalálható a kártérítés, s csak a földmívelő napszámosokon nem lehet követelni az ellopott nap kárpótlását, s a szakmányos által lelketlenül végzett rósz munka jóvátételét? A földmívelés is ipar, egy iparos segédet egy üzletvezető mester sem fogad fel házához igazoló vándor könyve nélkül, melyben még erkölcsi magaviseleté is fel van jegyezve; a napszámostól nem kívánnak semmit, ezen osztály az, mely az országban legnépesebb, de egyszersmind legszabadabb és legzsarolóbb. E bajon segiteni szintén égető szükség, úgy látszik, hogy nem csak vidékünkön égető e szükség, hanem az ország csaknem minden részében. A budai hatóság belátva mindezeket, a legközelebbi szüretek alkalmára meghatározta a napszámokat , s a lapok utánzásra méltónak találják az eljárást. Figyelmeztetni kívántuk mi is az illető városi és megyei hatóságokat, miszerint figyelmüket e nagy fontosságú tárgyra, a gazdálkodó osztály érdekében kiterjeszteni siessenek. Sit sub lege libertás! A papság állása a társadalomban. (Vége.) Legyen szabad most még jelen elmefuttatásunkban áttérni a napjainkban oly nagy jelentőségű politika terére is, hogy láthassuk e mezőn is a papság társadalmi állását. Túlterjedne e lapok szerény körén, ha kezdettől fogva akarnám kimutatni korszakonkint, a papság közvetett vagy közvetlen hatását a politikai életre, avagy ha festeni akarnám a népnek e hatás, e túlságos befolyás elleni küzdelmeit; a papságnak jelen társadalmi állását kívánván e sorokban ecsetelni, a politika terén is, csak a legközelebbi jelenkort veszem kiindulási pontul, kibizonyitandó, miként mint mindenütt, úgy e téren is mennyire egymásnak ellentmondók a társadalom nézetei. íme a baloldali lapok keserű megjegyzések között kárhoztatják a klérus tevékeny beavatkozását a követválasztásoknál; a jobboldali lapok epés kifakadásokban bántalmazzák a választásoknál vezérkedő vagy szereplő prot. papokat; — különböző elvből indul ki mindeuik, saját pártját uem bántja, ha a pap kissé túlbuzgó vala is, de a kettő együtt egy nézetet képvisel t. i. azt, hogy a pap maradjon a kathedránál, és a publikum nagy zajjal viszhangozza e szavakat! És minő különös ezen társadalmi nézetnek az életbeni alkalmazása! A baloldali catbolicus azt mondja, hogy szeretne protestánssá lenni, mert a protestáns lelkész derék baloldali ember ; a jobboldali protestáns pedig azt mondja, szeretne catholikus lenni mert a cath. pap derék jobboldali ember; — mindenik elkárhoztatja saját papját azért a mit a másikban becsül a mit a másiknak megenged. Miért? Pártérdekkői! Azonban kétségen kivül vannak olyanok is, kik unitáriusok, vagy még inkább nazarenusok szeretnének lenni, csupán azért, mert ez utóbbiaknak nem lévén papjaik, azok a politikába sem avatkozhatnak, és aztán nem is kell egyházi adót fizetni I Tehát politikai téren a társadalom Ítélete a papságról ez : „a pap maradjon a kathedránál.“ Különös axióma! így lehetne tovább folytatni : az ügyvéd maradjon kliensénél, a doktor patiensénél, a gyógyszerész patikájánál, a kereskedő pudlijánál, az iparos műhelyénél, a gazdálkodó ekéjénél; mert hiszen mindezeket épen azon joggal ellehet mondani, mint azt, a mit a társadalom a papokról mond. Honnan igazolja be azt valaki, hogy politikai téren több jogot adott a természet ezeknek mint a papnak, és pedig kivált magyar- országon, hol az egyik felekezet főpapjai tényleg befolynak a törvények alkotásába, és mégis a másik felekezet papjait megakarnánk fosztani azon minden honpolgárt megillető jogtól is, hogy befolyhassanak, a törvények alkotására oly nagy befolyással levő politikai pártmozgalmakba! Ah! vagy igen, azt felelik önök, hogy azt sem helyeslik, miszerint a cath. főpapságnak oly nagy befolyása van, nehezen várják az időt, midőn a klérus leszorittalik a törvényhozás asztalától. Itt ismerünk ismét a társadalomra, a papság állása feletti nézeteiben, igy erőlközuek itt is a végletek! Amott elakarják venni a kiváltságokat, itt pedig Dem akarják megengedni a más polgárokéval egyenlő jogot. Nagyon triviális mentség az, melyet itt felieket hozni a társadalom igazolására, bogy t. i. a papnak mint Isten szolgájának, hivatala komolyságánál fogva, nem illik világi dolgokba elegyedni! Hát akkor kérdem, a világiak miért küzdenek azért hogy az egyházi ügyekbe bele elegyedjenek, mint jelenben a katholikusok az autonómia minél szélesebb alapra fektetéséért ?!... E kérdésnél mindenesetre azt kell eldönteni, hogy a pap mint Isten szolgája ember és polgár maradt-e vagy nem! Hauem polgár és nem közönséges ember, ha csodatevő erővel felruházott prófétákat és apostolokat akar a társadalom tisztelni bennök, akkor hagyja meg őket a szentség glóriájától övedzett magasságban és fényben, hogy annak vakító sugarai között elmosódjék az ö emberi alakja, s hogy a hol megjelenik, már külsején is látható legyen az Istenség; de hogy ha azt akarja, minthogy mást nem is akarhat a felvilágosodás korában a társadalom, bogy t. i. a pap más emberekhez hasonló ember és polgár legyen, ki szellemével az eget keresse, és az Istent az emberek közzé hozza, akkor engedje meg neki, hogy ember és polgár legyen. Ha a papot földi Istennek dekretálta, ne kívánja, hogy az ember legyen, ha pedig embernek és polgárnak dekretálta, ne kívánja hogy földi Isten legyen! Különben e tekintetben a papság két osztályba sorozható. Az egyik osztály semminemű emberi és polgári jogokról le nem mondott, igényt tart az élet javaihoz, s mint családfőnek érdekében áll, hogy gyermekei, unokái szabad, boldog hazában élhessenek, szabad, boldog hazát pedig csak politikai küzdelmek árán lehet teremteni; a másik osztály lemondott a világ javairól, kitépte magát a családi, a társadalmi életkebeléről, zárdák klastromok szűk czellái közzé vonult vezekleni és egyedül Istennek élni. Ne bántsuk egyiket sem, amannak joga van a társadalomban élni, ennek joga van elvonulni; amazt ne fosszuk meg a jogtól, melyről le nem mondott, emezt ne kényszeritsiik arra a miről lemondott. De a társadalom végezetre elitéli a papot azért is, ha egyedül kathedrájának él. Miért fizetjük neki a tengernyi jövedelmet, hisz egyebet nem csinál mint az egy két prédikácziót egész héten, azért nem érdemli, hogy magunkat annyira adóztassuk, a társaság heréje ő kire mi dolgozunk! mért nem keres magának más el fog’altatást is; — és mégis ha valamelyiket munkás szelleme a tevékenység terére szólitja, s a templomon kivül is akar hatni, munkálkodni: akkor már dicsőség, népszerűség hajbászással, rendfelforgatással vádolják, s hangzik a refrain „a pap maradjon a kathedránál!“ Miért? mert boldogság tökély felé akarja vezérelni az
