Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-09-12 / 37. szám
37 szám. HI üj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: . NYÍREGYHÁZÁN, PiacE-utcza a Komló melletti házban, .. , a •» flórmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garraondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési djj : A kiadó-hivatalban egész évre 6.50 Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre ................................8.— É vnegyedre .......................1.60 H irdetések dija: minden öthasábos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyháza, szept. 11. Megyénk másodalispánja által beküldött és lapunk 35-ik számában közlött czá- folat — a börtönökre vonatkozólag — több figyelmet érdemel, mintsem hogy az végképen elejtessék. A folyó év február 3-án tartott bizott- inányi gyűlés jegyzőkönyvének egyik pontja igy szól : „A másodalispáni jelentés stb. — Továbbá szomorú tudomásként vétetett az, hogy a börtönökben a rabok száma annyira szaporodott, hogy némely szobába 36 egyén is van zárva stb. A bizottmány jelentő alispánt megbízza, azonnal — a lehetőségig — intézkedni kellő ideiglenes helyiségről. A börtönök átalakítása vagy bővítése pedig egy küldöttségre bizatik, s az véleményes jelentését a jövő bizottmányi gyűlésre ter- jeszsze be.“ Ezen jegyzőkönyvi kivonatból látható, hogy a lapunk 33-ik számában közlött hir nem egészen alaptalan. A börtönök átalakítása vagy bővítése végett — tudomásunk szerint — még eddig véleményes jelentés nem érkezett be, vagy legalább fel nem olvastatott; pedig azóta már három Ízben volt bizottmányi gyűlés. Nincs szándékunkban a többször említett küldöttség feladatába avatkozni, mert ugylehet fontos okoknál fogva (?) nem készülhet el azon véleményes jelentés, mely még az april 3-án tartott gyűlésre beterjesztendő volt; de a megyei érdekek előmozdítása mellett felszólalni kötelességünk, s egyedül ezen okból közöltük a 33. számban, a többször említett és biztos kútfőből meritett czikket. Hogy biztos kutforrásból merítettük közlésünket igazolja az, hogy határozottan kijelenthettük, hogy egy rabra alig jut 20 köblábnyi lég — miről ezideig másodalispán urnák talán tudomása sem volt — mely csekély és büzhödt romlott légkör által a scrofula származott. Itt helyreigazítjuk, hogy : nem a börtönben találtatott egy időben 413 scrofulosus egyén, hanem a megyében; de ezek mindnyájan a börtönből nyerték ezen — nemzedékünkre sajnos — betegséget. Másodalispán ur czáfolatát — úgy látszik — nem hidegvérrel irta, mert még azt is valótlannak mondja, mit közlésünk soraiból nem olvashatott : t. i. hogy a küldöttség eredménytelenül szétoszlott. Az erre vonatkozó passust ismételjük, nehogy olvasóink kénytelenek legyenek a 33-ik számot újra felkeresni, mely következőleg szól : „Azóta mindössze csak egyszer ült össze e küldöttség, de ekkor is minden eredmény nélkül stb.“ Ezzel úgy hisszük nincsen mondva hogy eloszlott, hanem inkább az van mondva hogy szíveskedjék összeülni. Végre a mi a kinzó kamarákat illeti, nem a rég időben használt kinzó eszközök általi kínzást értjük, hanem igenis értjük azon kamarákat, melyek alig 15 embert foglalhatnak és melyekben 36-nak kell megférni; szerintünk ez nagyobb kin, mint a botozás vagy korbácsolás. Óhajtjuk hogy a legközelebb jövö bizottmányi gyűlés után mindezeket megezá- folhassuk. A papság állása a társadalomban. A papság társadalomtól különvált szerkezetének a kasztszerüség adott életet: azon kasztszerüség, mely az ember isteni rendeltetése, öröklött jogai ellenére kifejlett a társadalmakban, s mely mint véres szalag hu- zódik keresztül azoknak történetén, — azon kasztszerüség, mely az öntulbecsülés, elbizakodottság, kevélység és a legvastagabb önzés méhében fogamzott, s melynek tömör fallá épitése és lerombolása érdekében annyi százezerek vére loescsant szét ama tömör falak hideg kövein! A kasztszerüség papi uralma a többi minden osztályok zsarnoki letiprásával, a lelkiismeret, szabad gondolkozás, szabad akarat romjaira lépve, különösen előbb Egyiptomban a pogányság, majd Rómában a keresz- íyénség életében ünnepelte legfényesebb diadalát. ■— Ott mint itt a papság felhasználva a tudományokkal! egyedáruskodást. a társadalmi élet legszéditőbb magaslatára emelkedett, s hideg megvetéssel hordozta szét büszke tekintetét a lábainál porba boruló lelki szegények elvakitott táborán. Évszázadokon keresztül hallatott az eltaposottak siralmas nyögése a lelki zsarnokság kinzó békjóiban: de e nyögés a Vatikán vastag falán be nem hathatott; a gyenge szellő, mely csak elfojtott sóhajokból származott, meg nem ingatliatá a „ser- vus servorum domini“ hálántékain ragyogó tiarát. De a nyögés és sóhajok mind élesebbekké lőnek, mig végre oly földet rázó viharrá nőtték ki magukat, mely bezúzta a Vatikán ablakait, végig üvöltött a fényes termeken, megdöntötte a büszke trónt. Háromszáz éve már mióta e büszke trón aláfelé bukik, de oly magasan és oly szilárdan állott alapjain, oly mélyen bocsátotta gyökereit a vakhit, tudatlanság és babona neveletlen földébe, hogy az aláhullásra, a gyökérszálak végképeni elvagdalására háromszáz év kevés idő vala! Az újjá alakító a szilárd trónt megmozgató erő volt a reformatio, mely tűzhalmok vérnadok áldozatainak hamvaiból és véréből merítette világrendilő erejét és hatását, mely egészen megváltoztatá a papság szerkezetét. És mi történt a győzedelmes reformatio folytán? Minő lett a változás melyet a papság kebelébeh előidéztetett ?... A reformatio, mely a papi uralom és visszaélések elleni oppositio vala, önakaratlanul is előállította a végletek érülközését, a mennyiben azon papi osztály helyébe, mely miudeki felett uralkodni akart, egy oly papság szervezetére nyújtott alkalmat, mely felett mindenki uralkodui akar. Mind a két tan lealázó, amaz a társadalomra, ez a papságra nézve. A római papság nagyrésze még mindig küzd, hogy kasztszerii ordója méltóságát föntartsa s nem akar a társadalomba elvegyülni, jóllehet a korszellem fenhun- gon követeli tőlük, hogy a haza más polgáraihoz hasonlókká legyenek; — a más, a reformatio szellemébeni papság nem akar külön osztályt formálni, hasonló akar lenni minden kiváltságok nélkül, a társadalom többi tagjaihoz, ezt meg nem akarják engedni bévegyiilni. erőnek erejével osztályt akarnak belőle faragni. Amott a magasság, itt a mélység terjeszti ki karjait s a két kar egymást érinti a papság®) fogalomban. Nem csoda ha ily körülmények között a jelesebb tehetségek futnak e pályától s nem tudják reászánni magokat, hogy akár a magasságra emelkedjenek, honnan le akarják taszítani, akár a mélységbe bocsátkozzanak, honnan nem akarják felemelni; odafent jogaitól, kiváltságaitól akarják megfosztani, odalent pedig a mindenekkel közös polgári jogokat sem akarják megadni neki! Így lesz a papságróli fogalom a legélesebb ellentétek és végletek érülközési pontjává 1 És ez nem merész állitás; ha az életben kissé széttekintünk, ezernyi példában fogjuk látni ezen állitás igazságát. A papság társadalmi állását ugyanis az emberek, vagy vallásos bigott elveik, vág felvilágosodott műveltségük, vagy politikai pártállásuk, vagy leggyakrabban saját önző érdekeik szerint fogják fel és ítélik meg. Lássuuk néhány példát! A felvilágosodott r. katholikus mosolyogva nézi papjának tarka hivatalos öltönyeit s gondolja, mennyivel szebb egy protestáns pap egyszerű fekete köntösében, a ki hivataloskodása lő sulyját a szellemiekre fekteti. nem pedig a külső szemkápráztató czifraságokrn, midőn az ő papja már csak megjelenésével is vakítani akar, hogy a külfény takarja el a szellemet; — egy félművelt protestáns pedig, a ki a czivilizáczió jelenkori eszméivel sehogy sem tud kibékülni, szánalommal nézi papjának egyszerű öltönyét, s elgondolja : mi szép, mi imposans alak egy r. katholikus pap hivatali ornatusá- uak teljes fényében, mily tiszteletre gerjesztő csillogó megjelenése, mennyivel buzditóbbnak tetszik az egyszerű beszéd is annak ajkairól, önkéntelenül hajolni kezdenek az ember térdei a méltóságos alak láttára, mig az egyszerű köntösből hatás nélküli lesz a legnagyszerűbb beszéd 1 O (Folytatjuk.) Tisztelt szerkesztő ur 1 Van szerencsénk a Pesten tervezett kiállítás ügyében működött ideiglenes bizottság munkálatát azon kérelemmel közölni, hogy azt becses lapjában közzétenni szíveskedjék. ® E munkálat e napokban terjesztetett a földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter ur elé, az elöleges megközelítő költségtervezettel együtt, mely szerint a kiállítás kiadásai 901,000 írtra, bevételei pedig 601,000 írtra vannak előirányozva. Pesten, 1869. szeptember 4-én. Mudrouy Soma, Steinaeker Ödön kiállítás-bizottsági jegyző. iparegyesületi igazgató. Nagyméltóságu miniszter ur! Az orsz. m. iparegye- eiilet, orsz. gazdasági egyesület és o.isz. képzőművészeti társulat küldöttei Nagyméltóságodnak f. é. 4008. és 10130. számú leiratai nyomán ideiglenes kiállítási bizottsággá alakulván, működésüket Nmgod óhajtása értelmében megkezdették, és munkálataik eredményét a következőkben bátorkodnak előterjeszteni. Hogy a bizottság munkálataira nézve tájékozást nyerjen, és uévszerint a kiállítás által érdekelt termelő osztályok hangulata iránt némi megbízható támpontokat szerezhessen, legelső feladatának tartotta az ügyet a nyilvánosság terére vezetni, és a hazai termelőket felhívni, hogy elöleges tájékozás végett kiállítási szándékukat a bizottsággal közöljék. E czélból a bizottság az összes hazai lapok szerkesztőségeit fölkérte, hogy először az y alatti, azután pedig a y. alatti felhívásokat közzétegyék. Az elöleges jelentkezésekre tűzött határidő azért szabatott oly rövidre, hogy a várt nyilatkozatok halasztás nélkül küldessenek be; es midőn e határidő lejárt, czélszerünek véltük azt meghosszabbítani, mely czélból a % alatti közlemény küldetett az összes hazai lapokhoz. Egyidejűleg azonban jónak látta a bizottság az országban fennálló gazdasági és iparos egyleteket, kereskedelmi és iparkamarákat, valamint más alkalmas testületeket a kiállítás eszméje iránti érdekeltségbe bevonni és e czélból a y alatti körlevelet bocsátotta szét, a melylyel hasonló értelemben (y. alatt) az egyes városok polgármestereihez is körlevelet menesztett. A bizottság mindezen felhívások közzétételekor igen jól tudta, hogy a beérkezendő jelentkezések a szük- séglendő hely iránt nem fognak précise adatok nyerésére vezetni, mivel a részvétet minden kiállítás iránt elébb helyi bizottságok alakítása által kell felkölteni és tetterős elhatározássá éleszteni. Azonban egy czélt valóban elérhetni vélt a bizottság e felhívások által; azt, hogy a beérkezendő jelentkezésekből meg fogja tudni, van-e már most is oly érdekeltség, mely mintegy csiráját képezheti a részvét felköltósére czélba veendő agi- tationalis szervezetnek, s abból kiindulólag a nemzet összeségétől várt közreműködésének. És e czélt a bizottság el is érte. A nyilvános felszólítás folytán, az idő rövidségéhez képest, elég tekintélyes számmal beérkezett elöleges jelentkezésekből, valamint a bizottság által lehetőleg tág körből meritett tudósításokból és az egyes bizottsági tagokhoz az ország különböző részeiből bejött nyilatkozatokból kétségtelenül kiderül, bogy a tervezett kiállítás eszméje a termelő osztályoknak majdnem osztatlan részvétével találkozik és minden oldalról mint valóban korszerű eszme üdvözöltetlk. E tényt örömmel constatálván, a közvetlenül vagy közvetve érdekelt köröknek e kedvező hangulatában biztos zálogát látjuk annak, hogy a kiállítás bő részvétnek és látogatottságnak fog örvendeni, s ennélfogva bizonyára sikerülni fog és hazai termelésünkre üdvös hatást gyakorlatid. a mi elég hatalmas indok arra, hogy annak megvalósítása erélyesen megkezdessék és végrehajtassák. A bizottság ily módon azon meggyőződésre jutván, hogy az ország termelő osztályaiban meg van vagy felkelthető azon hajlandóság, a mely szükséges, hogy a kiállítás sikeresen létesíthető legyen, további munkálatainak czélszerü és gyakorlati keresztülvitele végett mindenekelőtt tekintetbe vette a czélt, melyet a kiállítás állal elérni akarunk és ezen ez élhoz képest kívánta az eszközöket megválasztani, illetőleg azon kiindulási pontokat megállapítani, melyekből az előmunkálatok a megközelí tő költség - tervezetig sikeresen vezethetők. A kiállítás közvetlen főczéljaiul felismerte a bizottság : , 1) a hazai termelés megismerését és megismertetését; 2) a termelés előmozdítását azáltal, hogy tapasztalásra és okulásra alkalom adassák. A mi az első czélt illeti, nem csak az erett megfontolás, 1 auem az illetékes szaktekintélyek nyilatkozata és az iparos köröknek majdnem egyhangú véleménynyilvánítása azon meggyőződést^ keltette és szilárdította meg bennünk, hogy a kiállítást az 1871. ev tavasza előtt megtartani nem volna tanácsos, de tahin lehetséges sem. Mert ha a kiállítás elébb tartatnék meg, először is a physikai idő nem volna elégséges, hogy a kiállításban való részvét felköltése végett a kellő szervezések megtörténhessenek b a kiállítandó tárgyak rendszeresen csoportosittathassanak, továbbá bog)' a kialhSzerk. pl. bm. h.
