Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-09-05 / 36. szám
sunkat elfoglaljuk, iparunkat kellően emeljük, és ezt semmi sem segíti jobban elő, mint könnyűszert! egyenes vasúti összeköttetés. Nekünk missiónk keleten ipartermékeinknek pia- czot keresni, és azt a sokkal távolabbi Angol, Franczia és Porosz concurrentia mellett felfogjuk lelni, mihelyt közlekedésünk rendszerint javítva, s köz állapotaink az ipar mezején is — mihez teljes kilátás van — haladni fognak. Azon vasút tehát, mely a felső magyarorszagi mindennemű iparnak ily megrövidített utat nyit keletre, mely kelet népét ekkép a békés fejlődés mézején, egyenes kereskedelmi összeköttetésbe, s ily közel hozza hazánkhoz, azon vasútvonal, mely a legrövidebb és legegyene- sebb pálya éjszak és dél, valamint éjszak és kelet között, kétségkívül bir annyi internatiouális fontossággal, hogy mint első rendű nemzetközi pálya emlittessék. Mondottuk, hogy kiindulási pontul mindég Miskol- czot véve fel : Miskolcz Baziáshoz 76% mfld. 52 mfldre lesz, mihez 1-ször hozzá csatoljuk, hogy Baziás azon pont, hol a felföldi ipartermék, az aldunát elérte. — Innen a vizi közlekedés a du :án, Bukarest. Galacz, Braila, Odessa s a fekete tenger felé nyitva van, de Baziás egyszersmind 2-szor azon pont is, honnan a török vasutak egyik ágának, a magyarországi vonalnak, a Morva völgyén későbben létesülni kell, mely a Szalonicjii öbölnél találkozik a keletfelé menő legegyenesebb iránynyal, s összeköttetésbe hozza a felső magyarországi ipart igy Miskolczon át egyrészt Konstantinápolyal kelet fővárosával, másrészt a Levante tartományaival. De épen nem kedvezőtlenebbek azon argumento- mok sem melyek e vonal belforgalmi fontosságáról felemiit hetük. E pálya Ernődről kiindulva direct érintené M -Csáth, Karczag, Déva-Ványa, M.-Berény városokat, e mellett belevonja forgalmába a hozzá közel levő Csege, T.-Füred, Egyek, Kun-Madaras, Nádudvar, P.-Ladány, Tur- kevi. Füzes-Gyarmat, Szeghalom, Körös-Ladány, Gyoma terményekben oly gazdag vidékét, s hozza termékeiket az eddiginél sokkal rövidebb vonalon, az alföldi terményt fogyasztó felfölddel, és az éjszaknak menő kivitellel rövidebb összeköttetésbe, a nélkül hogy a Pesten vagy Szolnokon át, Losoncz, Szucsán, Oderbergnek irányuló forgalmat legkevésbé is alterálná. E mellett ki nem felejthető azon nevezetes előny, hogy a tüzelő anyagban oly szegény alföld vidékünk barna szenével, építési s más ott hiányzó anyagával, közel összeköttetésbe jut. Ennél fogva maga a belforgalom ezen 16% mértföld hosszúságú uj pályán biztosítja a befektetés jövedelmét, s visszaadja azon fuvar erőt, mely most Ernőd és M.-Berény között sokszor feneketlen utakon, e vidék termékét, a meglehetősen távol vasúthoz viszi, a mező gazdaságnak, hogy ez az által is nem kis mérvben értékben emelkedjék. Nem mulaszthatjuk el azon meggyőződésünket is kifejezni, hogy miután a Miskolcz, Szerencs, Przemyslei vasút kiépítése leginkább hazánk védelme szempontjából lön elhatározva, és miután Eperjes megerőditéséről is van szó, épen nem lenne közömbös hadászati tekintetből, hogy Eperjessel és Przemysellel Arad és Temesvár délkeleti váraink és az alduna vidéke is a legrövidebb vonalon köttetnék össze. Ily körülmények között tehát miután e rövid vonal, vasút hálózatunk egyik főágazatán jóvá teszi az előbb elkövetett hibákat — e vonal létesítése méltán óhajtandónak nevezhető. — E vonal kiépítése a térviszonyok (sik pálya lévén az egész) alkalmasságánál fogva, mindössze legfölebb 7—7% millió forintba kerülne. TÁRCZA. Egy végrendelet. Beszély. N. báró, egy magyar főnemes, ki fiatal éveiben mint divat fia szerepelt s csapougott a nagy világban ■— egy nap birtokát körül tekintve sétálni indult; alig haladt fél dűlő földet, midőn ott egy fiatal sugár paraszt suhanezot vön észre, ki két ökörtől vont eke szarvát tartó kezében. Az ifjú eleven tekintete, szőke haja, szabályos szelíd arcza a báró figyelmét magára vonta. „Ki vagy te?“ kérdezé a báró. „Báró ur — felelt a paraszt ifjú szalmakalapját könnyen meghúzva — én nagyságod bérlőjének Mogyorósi uramnak cselédje vagyok.“ „Nem azt kérdem tőled, pimasz, látom hogy bérlőm cselédje vagy, én nevedet kérdezém.“ „Gyuri.“ ■ „Es atyádat hogy hívták?“ „Atyámat nem ösmertem, anyámat Náninak hívtak, ott a nagy malomban, ki nagy szomorúságomra már három évvel ezelőtt meghalt. E válasz után az ifjú vállat vonított, ökreit indulásra keszteté, a bárót köszöntő és tovább ballagott. A báró egy ideig még követé tekintetével az ifjút s gondolatokba-merülve kastélyába tért. Midőn a tábla föld fel volt szántva, mely nem csekély terhes^ napi munka volt Kaszás Györgyre nézve ?.. . 1111 üaczara alacsony sorsának, mint elbeszélésünk hőset mutatjuk be olvasóinknak — fogatját a bérlő udvarába terelte. Az ifjút külsejére nézve már nehány szóval bemutattuk; jellemét illetőleg szinte dicséretest mondhatunk róla, Anyja szegény, de munkás életében nevelte gyermekét s azért a fiú vidám szelíd kedélyű Ion, megáldva természetes, helyesen Ítélő észtehetséggel mely őt alacsony sorsán felül emelé. ’ Miután ökreit az istálóba elhelyezte, fris luczerná- val és szénával ellátta, György egy számára szobául szolgáló kamarácskába ment, arczát megmosta, tiszta ruhát váltott s aztán gyorsan távozott hazulról, útját — Fontossága mellett, ez összeg;csekélységnek nevezhető, mely e mellett dúsan jövedelmezne, ha tekintetbe vesszük e vonal nemzetközi és belforgalmi fontosságát, mely számára a lehető legélénkebb üzletet biztosítja. Technikai nehézség a kivitel dolgában hasoidóan nincs, mert kevés helyen bir a Tisza oly rendes és normális partokkal, minőt épen, a szinte mellékelt 2-ik_ táblán tervezett áthidalás bir felmutatni. Mind ezeknél fogva e pálya terve úgy mutathatik be, mint egy közszükséget pótló, s különben jövedelmező töke elhelyezést ígérő válalat. Kelt Miskolczou, julius 29-én, 1869. Miskolc/i levél. (Miskolczi élet. — A szenti rág mondata. — Tapolcza. — dírino- linos onnribns. — Por. — Esős időjárás. — Sár. — Tűr. — Mi mélyebb a Pecze, vagy a sár? — Színház. — Gépszinliáz. — A mechanismus ereje.) Ez egyszer megváltoztatom pesti levelemet „mis- kolczira“ és nagyon könnyen, sőt valószínűleg megesik, miszerint sok miskolezias dolgot fővárosias szempontból fogok föl, mit rósz néven — remélem -- senki se veend; „errare humánum est.“ — De térjünk át a miskolczi életre. Alig találunk a szentirásban mondatot, melynek annyi hívője s követője volna, mint a következőnek, mely körülbelül igy hangzik : „hat napon át dolgozzál, a hetediken pedig légyen ünneped;“ találkozik ugyan számos reformátor, kik e mondatot is módosítják : hat napon át mulass, a hetediken pedig pihenj a - Kat- zenjammertól; no de nem ezekről akarok szólani, hanem igenis azokról, kik a szentirás feuntebbi idézetét teljesítik. A hetedik nap — vasárnapon — kirándultak (köztük én is) az itteni Tapolczára, még pedig „krino- linos omnibusou“ — (miért kriuoliuos? talán, mert oly kényelmetlen, mint a krinolin). A kimenet legunalmasabb az egész mulatságnál; a mennyiben minden szögletnél 10-fő perczig kelle várakoznunk, uj meg uj passagierokra; miglen a már beunülők akaratjok ellenére kényszeritvék az érkező kocsik okozta porát lenyelni, mely por plane oly nagy, hogy az utóbbi időben oly nagy hírre vergődött Pest Budai por hozzá képest csak null, s oly sűrű, vastag, hogy szintén vágni lehet és nem találtunk menekülést, bár mennyire bújtunk a krinolin alá. Maga a Tapolcza ellen nem lehet semminemű kifogás; a vidék gyönyörű szép, vadregényes, a fűrdő-viz — ismert gyógyító hatásán kívül — még üdítő, kellemes, a restaurátió is tapintatos kezek vezetése alatt áll; a czigány is jókedvűen húzza a magyar nótát — mi reám nézve annyival is inkább gyönyörködtető, a mennyiben Pesten csak Straus és Zieh- rer-féle darabok szerepelnek; a magyar nóta, pedig ritka, mint a fehér holló. Szerencsénkre vasárnap kedvezett az idő, mert azóta folytonosan sűrű, ködös felhők borítják az ég boltozatot, eső esik, minők következtében sár is van, de kérem nem mindennapi sár, hanem olyan, hogy épen 1, 2, 3, 4, 5-öt lehet számlálni, mig az ember egyik lábát a sárból kihúzza és a másikkal belép; utitársanj — porosz, — a sárra vonatkozólag megjegyzé : „Wenns hier rejnet, musz mau in Schwimmhosen jeh’n, damit mau jehörig schwimme;“ — mondott valamit. Miskolczuak egyik szép oldala az : hogy roppant tüzes, tudniillik alig merül az ember éji álmába, midőn tűzharaug kelti fel onnan, szóval : nulla dies sine — igne; a kedélyek már annyira izgatottak, hogy a déli 12 órára való harangozást is tűznek tarlják; sőt minap bizonyos egyén meg nem említendő oknál fogva végig szaladt Lovassi Erzsébet a falu egyhori iskolatanitó özvegye házacskája felé irányozván. E jó asszony laka szegényesen de jó karban volt tartva, a szoba padozatát jó keményre vert agyag föld helyéttesité, melyen semmi nedvesség nem törhete keresztül. Az egész butorozat alig egy ágyból, egy szekrényből, egy asztalból s nehány székből állott, s ha bár egyszerű fenyő szolgáltat is hozzá a szükséges anyagot, tiszta s rendes volt az mind. Az ki ezek feletti felügyelet gondját viselé az öreg Erzsébet asszony unoka- buga volt, egy 18 éves leányka, kék szemekkel, szerény magatartással, egyik főérdeme pedig, hogy az egész környéken oly ügyes varrónő mint ő nem találtatott. „Jó napot Erzsébet asszony, jó napot Mariska leányasszony mondá a paraszt ifjú a két nőhöz közeledve, lm itt hozok egy kosár szőlőt, melyet gazdám engedőiméből kertjében szedék.“ „Köszönöm fiam“ szóin, az öreg asszony, „csak tedd az asztalra és ülj le. Mogyoróssiék tehát mindig jó embereid?“ „A milyen jók csak lehetnek, Erzsébet asszony, oly jók hogy megigérék béremet uj esztendőtől kezdve 10 forinttal feljebb emelni, és igy bérem aztán már 60 forint leend.“ „Az szép pénz.“ „Na de ez nem marad annál, én mindig előbbre törekszem, most azonban rólam elég. Hát Mariska leányasszonynak szemei hogy vannak ?“ „Meglehetősen jól György“ feleié a leány. „Meglehetősen jól“ dörmögte Erzsébet asszony, minek a kendőzés, mond inkább meglehetősen rosszul. „De hiszen kelmétekhez orvos is jár.“ „Úgy van, ki valami vizet is rendelt, melylyel Mariska szemeit minden reggel mossa; de legjobb orvosság volna számára, ha szemrontó munkájától visszatartaná magát, mit pedig Mariska nem akar tenni.“ „De ha a szükség úgy kívánja.“ „Ej mit szükség, Mariska el6Ő szükségnek tartja a munkát, öreg nénjét kézi munkájával táplálni és bár mint kérjem, boszankodjam, semmi áron se tudom öt lebeszélni. A jó asszony e szavakat zokogva ejté ki. Mariska felállott hogy őt megcsókolja. Egy ideig néma csend lön. „Mariska“ — szóla György, ez épen nem szép a leányasszonytól hogy oly nyakasan szegül ellen orég az utczán, de utána iramlanak, hol a tűz? hiába kér szegény, hiába fply homlokán az izzadság, s esküszik^ hogy nincs tűz, nem eresztik el, beszéljen hol a tűz, tálán még valami gyújtogató, csak mások-köz bevetése folytán engedik szegénynek útját fqlytatni, ki azután kettóztetett erővel fut haza — talán a tüzet oltani? A tűzvésznél ép oly lassúság tapasztalható vizi fecskendőkéi illetőleg mint nálunk Pesten, csakhogy a tűzoltók oly ügyesen járnak el, hogy egyrészt mini)enne mn további szerencsétlenséget elhárítanak ; másrészt a tűznek körülharapódzását gátolják; a .tegnapelőtti (29) tűzvésznél ilyen párbeszédnek voltam fűltanujá : A. A tűznél nem sérült meg senki, kivévén a petroleum- hordót (mely a tüzet okozá) szállító talyigás, szegény emberi égve futott egész a Peczeig hova égő sebeivel veté magát. B. Impracticze cselekedett, mért nem .veté magát a sárba? A. Sokkal impracticusabb kend, hisz ha sárba löki magát, okvetlenül megful. Minden oldalról nevetés de egyszersmind helyeslés követé e párbeszédet; részemről csak azért közlöm, mivel világos tanúja annak, hogy nem csak az idegen, de maguk 'a bennszülöttek is elismerik e sár szerfeletti ritkaságát. Színtársulat jelenleg nem működik, de falragaszok hirdetik Latabár színtársulatának érkeztét, első előadásul pedig „Laíla Boukh“ czimű regényes operát. Sok szerencsét 1 Már nehány nap óta mulattatja a kicsinyeket valami gépszinliáz; a karzat is letört, a sérülések nem voltak tetemesek — már ugyhiszein két Lónyay hatos bementi díj mellett többet nem lehet kívánni. E színházban is érdekes kis episode adta elő mamagát. — Egy apa kis fiát elvezető, hihetőleg, hogy a mechanicai erőt tanulja megismerni, de aligha nem tanult többet az apa fiánál, ki azon jelenetnél midőn a tolvaj (gépiesen) beugrik az ablakon, elkiáltja magát: Ni tatya épen igy ugrik X bácsi is (hihetőleg nem gépiesen) a mama szobájába, ha te nein vagy itthoni!; a tatya (szegény tatár!) nyugalmat színlelt de, az előadás végét sem várhatá he, hanem fiával távozott, valószínűleg nagyon is meg volt győződve a mechanismus csoda tevő erejétől. Ezt azonban ne tessék valami adomának, vagy phantasia-szüleinénynek gondolni — mert komolyan mondva merő tény, az ugyan igaz hogy : „már nagyon régi mese, mégis mindig uj marad.“ Sajkay Béla. Értesítés. Köztudomásra hozatik, hogy a már maros-szigeti lielv. liitv. lyceum pártfogásának f. év julius 3-kán tartott nagy-gyülésében kelt. határozata folytán a lyceümban a jogi tanfolyam, mely 1837-től kezdve, a dicső emlékű But ti er János gróf kizárólagosan e czélra tett alapítványából 1853 ig 16-éven át fenállott és virágzott, ez utóbbi év augusztus havától fogva azonban, a körülmények szigorúsága miatt egész mostauig szünetelni kénytelenitete.tt, a jogi tanulmányok mostani igényeihez mérve és a hazai kir. jogakadémiák jelenlegi tanszervezetéhez alkalmazva, három éves tanfolyammal viszont felállittatott. Ezen örvendetes körülményről azon megjegyzéssel értesittetik a t. közönség, hogy az. ekképen fel-, illetőleg visszaállitandó jogi tanfolyamnak, melynek visszaállításáról a um. m. kir. oktatásügyi minisztérium is értesít, tetett, első évi folyama a most jövő 186vdik tanévre már, szeptember hó elején, határozottan megnyittatik, a második és harmadik évfolyam pedig a közvetlenül következő tanévekben egymásután foiytattatni fognak Az első jogi évfolyamra, miként az egész lyceum- ban is, beirási időül 1869. szeptember hó 1—5 napjai nénje és barátja tanácsának. A leányasszonynak ápolnia kellene magát, nem fél hogy egy vagy két hónapig is munka nélkül keilend lennie. Én még a múlt évi béremből 25 forintot megtakarítottam és én azt a leány- asszonynak szivemből felajánlom.“ „Gyöigy“ köszönöm nagylelkűségét és különös barátságát. Mondtam már hogy jobban vagyok s ez a való. De ha a sors úgy akarná, hogy javulás helyett roszab- bat várhatnék, úgy igénybe fogom venni ajánlatát — Ígérem azt. „És fogna ajánlatomra cmlékéztetni ?“ „Minden bizonnyal, György én nem fogom feledni.“ A szegény emberek báza hátamegett egy kis zöldséges kert terült. György ott maradt és azt egész éjen át munkálta, következő nap elmúlt anélkül hogy György az öreg asszonyt és ennek unokahugát fölkereste volna Este lön: Mariska szükséges aprólékos vásárlás végett a falu boltjába ment. Nem sokára egészen fölindult állapotban tért haza. „Milelt téged?“ kérdé az öreg nénje. „György már nincs Mogyorósiék szolgálatában.“ „Ó Istenem szegény fiúi“ „Ö, az reám nézve nem kellemetlen újság. A báró a falutól 3 órányira eső p—i majort adta neki haszonbérbe, melyet a báró akaratja szerint azonnal elkelle foglalnia s már ma reggel a báróval együtt oda kocsiztak. Képzelhetni, hogy e hir mily feszültséget szült a faluban. A mi pedig a dologban legkülönösebb, hogy a majort, melyért eddig 16 száz forintot fizettek, a báró Györgynek nyolezszázért engedte át. De én azt nem hiszem, kedves néném, az lehetetlen.“ „Én sem hiszem“ mondá az öregasszony „de legyen csak fele való a dologból, t. i. hogy a báró Györgyöt haszonbérlőjének választó, már is nagy szerencse a fiatal legényre nézve. Most már csak a te szemeid javulnának — ezután nincs egyéb kívánságom.“ E rövid beszélgetés után a két nő nyugalomra aludni tért. György különös szerencséje az egész falú beszéd tárgyává lön. A rósz nyelvek már régóta beszállók, hogy a béres szolga feltűnő hasonlattal bir a báróhoz; emlékeztek, hogy a bárónak fiatal korában számos szerelmi kalandjai voltak és hogy Nőni a nagy malomból huzamosabb ideig járt a kastélyba, a báró szolgálatában volt alkalmazva. (Folyt köv.) )
