Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-01-25 / 4. szám

III. Uj évfolyam. 4. szám. Hétfőn, január 25. 1869. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utoza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt<tér alatt 30 kr. bélyegdijan kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 26 kr. o. é. fizetendő. Szabolcs- Zemplén- és l*r<|§ltmegye érdekeit képviselő Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A>^jhelybun Lőwy A. könyv­kereskedésében, Bereghszászban Czauder Sándornál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A szabolcsmegyei gyűlésteiemből. (Folytatás.) A központi választmány tagjai. Elnökül Bónis Barnabás első’ alis­pán, tagokul, és pedig : A nagykállói választó-kerületben : Gencsy Ferencz, Kállay Ákos, Szo- boszlay József, László Alajos, Mészá­ros Dániel, Bleuer Miklós, Korányi Miklós, Támár Imre, Yeiszhaus Jakab, a b.-újvárosi bírák. A tisza-löki választó - kerületben : id. Szentmarjay István, Szilvássy Já­nos, Szomjas József, Ragályi Gedeon, Hosszufalusy László, Farkas Ferencz, Graefl József, Lissauer Jakab, a szent- mihályi és rakamazi birák. A bogdányi választó-kerületben : id. Elek Gábor, Székely Benedek, Szent- imrey Kálmán, Bejczy István, Zoltán János, Borbély Gáspár, Bleuer Mór, Vidovich Antal, a bogdányi és keme- csei birák. A nyir-bátori választó-kerületben : Gencsy Károly, Farkas Mihály, Kau- zsay Károly, Gergelyfy János, Mikita Máté, Jármy Ödön, Szilcz Ferencz, Propper Lajos, a nyírbátori és baktai birák. A nádudvari választó-kerületben : Lukács Ignácz, Csathó Dániel, Valkó János, Csapó István, Fischbein József, Nábráczky János , Kálmán László, Kaszli János, a földesi és nádudvari bírák. A kisvárdai választó-kerületben : dr. Reisan Miksa, b. Horváth Gedeon, Lip- tay Károly, Ilosvay Kristóf, Lövey Antal, Sántha István, Komáromy Pál, Pifissy László, a kisvárdai és Gyula­házi bírák. Nincs nagyobb hatalom mint a ha* ladó kor. Honunkban talán egy megye sincs hogy népe, és vidéke kivételnél- kiil, — szellemi és anyagi tekintet­ben, -— az előbb vitelt, tovább fej­lődést nélkülözhetné. Szerencsés fekvésénél fogva Zem- plénmegyét végig tekintvén; a megye fókusán, székhelyén, fővárosán, s. a. ujhelyen kell meg állapodnom : hová hatalmasan irányozza a haladókor ha­tását, mely felkölti a szunyadó eszmé­ket : emlékeztetvén nagyságára, a benne rejlő anyagi és szellemi erő­jére, — nem engedvén elfelejtetni a múlt időnek gyászos múltját sem, mely Zemplénmegye'n mint véres folt le- mozsdhatatlan maradand. Zemplénmegye geográfiái fekvése által is mindég nagy volt csaknem első volt, zászlóvivő volt. Jelenben nagyságát őrzi, jövő nagysága tőlle függ, hogy nagyobb legyen mint va­laha volt. Bizonyltja azt a mai kor rá irányult hatása. Fővárosában jólét, haladás, mí- veltség, társadalmi együttartás, pol­gári egyesülés — lehet mondani a fo­kozatos haladás mértékét nem is tartva meg — egyszerre pezsdült fel, mi arra mutat, hogy nagyot készül tenni, mint a megye tűzpontja készül suga­rait kiárasztani egész megye terüle­tére, hogy főik öltse — mint az uj ta­vasz melege — szunyadó életet, s az egészet egy lélek, egy akarat, egy tö­rekvés, a szent haza nagy törekvése lelkesítse. De hiszen Zemplénmegyének ren­deltetése a haladás, rendeltetése a nagyság! És ha nem akarná is, büsz­kévé kell lenni fiaira, büszkévé kell lenni Hegyaljára. Ha a megyeház falai nem beszél­hetnek is Zemplénmegye nagy fiairól de hirdeti őket a haza. A most élők közzül Vay. — Sennyey, Andrássy Majláth sat. és a magyar miniszté­rium igen sok első rendű tagjai nem Zemplénmegye nagyságát mutatják-e, vagy a szám kivetésben maradt ama fénylő csillag, ki a magyart és Zem- plénmegyét az ösmert, művelt világ­gal raegösinertette, és hogy még szám­talanokat elhallgassak, csak ennyien is, kik nem csak nevelt; de méltó­büszkeségei lehetnének akármely vi­lág résznek vagy nemzetnek ? pedig ezek Zemplénmegyének fiai, dicső­ségei. Vagy ha terményeikre büszkék a nemzetek, ócsái-lási szándékból — mint kétséget — megnein említenék a hegyaljai borokat; de a világ nagy tengerén innen és túl halhatatlanná lett régen a tokaji nektár! És ez a Tokaj nektárával, kivívott dicsőségé­vel Zemplénmegyéé. És midőn Zemplénmegye, és an­nak fővárosa a dicsőség ily fennszé- kében ül, ha társulatokat létesít, lm körökbe gyűl össze, hogy saját és a hazaczéljait előmozdítsa általa; szük­ség hogy tekintetbe vegye, és össze­mérje fel és alvidékét is; azoknak anyagi és szellemi állásukat. Nézzünk le Harangod tereire, néz­zük meg annak magyar fiait, nézzük meg azoknak jólétét : és viszont te­kintsünk Zemplén felvidékére, ott lát­juk a nyomorúságnak mind testi mind lelki törpeségét: pedig azok is a te­remtés czéljaira állíttattak elő. És ez a nyomora kép valóban sötét árnyé­kot vet Zemplénmegyére. A Politikai Újdonságok múlt évi 16—ik számában Éardy István úr Sá­rosmegye északkeleti népét „a felvi­déki nép műveltségi állapotát a tár­ozóban rajzolván; hű képét festette le Zemplénmegye felvidék népeinek is. És ez az éppen miért tollat fogtam hogy megyénk fővárosának figyel­mébe ajánlanám; és ezzel nem a me­gye érdekét kívánván csupán, hanem együtt a közös haza érdekét előmoz­dítani. Az ember alá süllyedésének, az ember botlásainak sokszor az ember nem maga oka, hanem az ha a társa­dalmi művelődés sorompóin kívül ha- gyatik; gond reá nem fordittatik. Meg nem vonom az elválasztó vo­nalat, hol kezdődnék megyénkben e nagy mű, de az 1831-iki véres drá­mára teszek emlékezést, mely me­gyénk örök életére egy lemoshatatlan szeny foltot fent reá, mely a körül­mények róhatására — kikezeskedik? hogy ismét meg nem történhet. :— Sajnos, — de úgy van : megtörtént dolog. Azonban tudjuk azt hogy minden ember tehetségekkel születik, mit a tanulás a művelődés fejt ki. Felvidékünk — hogy úgy szóljak — most durva népében hány nagy tehetség veszett már el, és mennyi fog elveszni, az emberiség nagy kárára. Fel tehát megyénk értelmisége, fel munkára! megyénknek egy nagy része parlagon hever; a gyom elölte, ni éj gyökerei vannak : nagy munkára, nagy kezdetre van szükség hogy ter­mővé tétessék. Erős fal, hatalmas bás­tya a művelt nép a betolakodó idegen elemek rohamainak. / Es a mennyire régi a baj, sok idő kell orvoslására; de bizonyos hogy a megkezdett és szívesen folytatott mun­kán siker, Isten áldása lesz. A kezdet nehézségekkel jár igaz és az úttörők, — azok kik majd meg­kezdik a régi gyepüket bontogatni,— sebet is kaphatnak, mert a régi gye­pűben megfészkelt kigyók nem egy könnyen engednek magokhoz nyúlni. A megrögzött babonás balhiedelmek finom és tapintatos eljárást igényel­nek. De ha valaha most van a kezdet­hez biztos és legbiztosabb idő hozzá fogni, most az akadályok elháritvák. B. Eötvös József vallás és közok­tatási miniszter ő n. méltósága meg­kezdvén a nagy művet; minden ma­gyarhoni tanító kezébe néptanítók lapját adván, hogy rendeltetésük nagy feladatát értsék meg. E nagyszerű kezdés úgy hiszem nem csak a nép­tanítókat hívta figyelemre, hanem azok is felébredtek egy újabb kor haj­nalán, kik a 'népnevelés nagy czélját létre hozni óhajtják. Hogy Zemplénmegye s főváros értelmisége, keresztyén és Mózses val­lása polgárai, s együtt a tudományo­san művelt ügyvédi kar kezet fognak hiszem, és figyelmüket a néptanítók lapja múlt évi 1-ső szám 6-ik lapján megirt népnevelési egyletek alakítá­sára felhívom. Nem kell ennél több, itt az egész megye összejön bizottmá- nyi és közgyűlésekre, ugyan akkor a népnevelési egyletek össze ülhetnek, és a fővárosban lévén a fő népneve­lési egylet, a megye nagyobb váro­sai, vidékei fiók egyleteket szervez­hetnének. Ha a jobb és baloldali Deák de­mokrata és más körök által a haza jóléte czéloztatik előmozdittatni, szen- tebb s nagyobb czélu törekvések ál­tal nem mozditatható az elő mint a nép érzelmi fejlesztése által : és ha valaha tétetett le alapja hasznos inté­zetnek, hasznosabbnak aligha tétetett le, mi idővel bizonynyal sikerülend, hogy Zemplénmegye felvidéke kimű- j veltetvén, ők a magyar hazának vis- j sza adatnak, és jöhet, de kell is hogy jöjjön idő, hogy a most fellelkesült kezdőknek buzgó törekvése, áldást árasztó munkáságuk össze hozza Zemplén idegen ajkú fiait; s igy a most magyar ajkú testvéreik iránt el­lenszenves felvidéki tót, — megtart­ván saját nyelvét is, — de elérendi a műveltség azon fokát, hogy Haran­god, Hegyalján Bodrog-köz fellelke­sült fiaival, mint testvérek karöltve, egymást megértve, tiszta magyar han­gon, és lelkesedéssel fogja kiáltani. Éljen a hazai! Kolbása január 14. 1869. Antal Sándor. Egyházi élet. Nyíregyháza, január 21. 1869. A nyiregyházai ágost. hitv. evang. lelkészi hivatal, e lapok 3—ik számá­ban közlötte azon hivatalos levelét, melyet az 1868. LHI. vallási törvény- czikk tárgyában, a helybeli római és görög kath. hitvallású lelkész urakhoz intézett. — A közönség, főleg a hívek tájékozására czélszerünek találjuk, a beérkezett válaszokat is, némely ész­revételeink kíséretében, ugyancsak e lapok utján közzétenni. I. 3. sz. 1869. A helybeli rk. plébá- nusi hivataltól. Nagytiszteletü lelké­szi hivatal! Tegnap, vagyis folyó hó 15-én vett felhívó hivatalos levelére, az átmenet s vegyes házassági viszo- nos ügyekre vonatkozólag, van sze­rencsém hivatalosan s átalán vála­szolni : miszerint mind a két ügyben az újabb törvények szolgálván zsinór- mértékül s eljárási szabályul az érin­tett törvényekhez s érsekem utsaitá- sához alkalmazandorri hivatalos te­endőimet. — Iieversálist vegyes há­zasságok esetében nem követelek a nem katholikus féltől, hanem hívei­met hivatásszerüleg sz. hitünk buzgó védelmére figyelmeztetendem, s azo­kat, ha vegyes házasságra lépnek, a templomban fogom megesketni. — Különben jelszavam a, béke, s viszo- nos szeretet. Hivatalos tisztelettel ma­radok Nyíregyházán, január 16. 1869. Simon Endre rk. plébános esperes. II. Nagytiszteletü lelkészi hivatal 1 F. hó 14-ről kelt, hivatalos felszólítására van szerencsém válaszolni : hogy a nyíregyházi gk. egyház lelkészi hiva­tala valamint eddig, úgy ezután is mindig a törvény s méltányosság terén fog maradni; és az illetéktelen hely­ről tett interpellátiókat mellőzve, na­gyon örvend azon : hogy valahára egyszer, az általa igen tisztelt ágostai evang. egyház lelkészi hivatalával is ezen a téren találkozhatik. —■ Meg­különböztetett tisztelettel maradván Nyíregyházán, 1869. január 17. A lelkész távollétében Zloczky Kornél nyíregyházi gk. segédlelkész. Legyen szabad c két levelet, ne­hány szerény észrevétellel kísérnünk. Nagyon sajnáljuk, hogy a ft. plé­bános esperes ur, csak „általán“ szí­veskedett levelünkre válaszolni, minek folytán levelünk 1. 2. 3. pontjai ha­

Next

/
Thumbnails
Contents