Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-07-18 / 29. szám
III. Uj évfolyam. 29. szám. Vasárnap, jiilius 18 1S69. Előfizetési díj : A kiadó-inv.íIh1!i;iii egész évre 5.Ö0 Házhoz vai/y postán küldve . 6.— Félévre .................... 3.— É vnegyedre ..........................1.60 • Hirdetések dija: minden öthasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ________ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. E lőfizetési felhívás Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Píacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondöor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. TISZAVIDÉK ezévi folyamának II. felére. Előfizetési feltételek : Félévre . . . . . 3 frt. — Évnegyedre . . . 1 — 50 kr. A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala. A t. olvasó közöuséghez! Naponta szaporodó közérdekeink s t. olvasóinknak irántunk tanúsított eddigi szives részvéte mulaszthatlan kötelmünkké tette, lapunkat lényeges változásokon keresztül vinni, szerkesztőségünket — eddigi munkatársaink mellett — uj erővel felszerelni. A „Tiszavidék“ valamint eddig, úgy hasonlókép a jövőben, mig egy részről — mint tartományi lap — főleg helyi viszonyaink közlönye, úgy másrészt egyszersmind az általános műveltség, közhaladás, az anyagi s szellemi fejlődés kitartó emeltyűje lenni tö- rekedend. Erős bennünk a hit, miszerint t. olvasóink szívből óhajtják lapunk jövőjét, mi minden erőnket felhasználaudjuk, hogy a „Tiszavidék“ ez óhajtott jövőre méltó is legyen. Anyagi s szellemi áldozatokat nem kímélünk, csak hogy czélunk : a közjó elérése, t. olvasóink teljes megelégedése mielőbb megközelittessék. A „Tiszavidék“ ezután — többek kívánságára — minden vasárnap reggel pontosan meg fog jelenni, s rajta leszünk, hogy t. vidéki olvasó közönségünk is lapunkat rendes időben kézhez vehesse. Midőn ezeket t. olvasóink tudomására juttatni czélszerűnek véltük; a „Tiszavidék“ újólagos szives pártfogását kéri Nyíregyházán, julius 17-én, 1869 a szerkesztőség’. Magyarország köznépe öuvesztére siet! (Vége.) III. Az embernek legnagyobb lelki kincse : vallása és nemzetisége. E kettő nélkül nincs rajtunk Isten képe : ez emeli az embert felül más teremtményeken, láthatólag semmi sem működik rajta, hogy ura lehessen a földnek : — s viszont ezek nélkül egy sötét éjben borong s tévelyeg lelke, szívéből kihal minden nemes érzés. A vallás legyen tiszta, és magasztos eszménykép! — mely a láthatatlan Istent ösmertesse meg a természet örök működéseiben ; mert úgy is a vallás erős és tiszta lelke emeli az embert nagygyá : lelkesíti törekvéseiben a vallás és haza oltalmában. De ezen vallás legyen tiszta: az öntudatosan kifejlett léleknek vallása. Legyen szabad minden ráhatástól, legyen üres minden külsőségektől ; mert a vallásnak tiszta eszményképe, tárgya Isteü. Kinek-kinek vallása olyan, aminő fogalma van Istenről. És igy a vallás csak bennünk, és nem rajtunk uralkodó lehet. A Szerk. pl. bm. h. szabad vallás pedig egész valónkat elfoglalja. Ezért van, hogy a tanulatlan embernek olyan fogalma van a vallásról, a minő fogalmakat a hatalom rá parancsol. Köznépünknél pedig nagy mértékben úgy van. És hogy felekezetességi viszketeggel ne vádoltassam, e tárgyról többet nem szólok; annyit azonban óhajtok; hogy a vallásos egyenjogúság várt ideje mielőbb jöjjön; de úgy jöjjön, hogy a művelt nemzetek váltásának megfelelő legyen hazánkban is. Hogy a vallás nem kül hatalom drágán fizetett fényétől, hanem önmaga nagyságától fényljék. Had szabaduljanak ki a szabad lelkek békóikból; mert csak igy lesz köznépünk közzé is be hozva a szabad művelődés kifejlése is. A fejedelmek, a világ nagyai, a népek hatalom felkentjei hivatvák hatalmok által arra, hogy nem csak a teijengő gonoszt meggátolják , hanem bölcs intézkedéseikkel nagyhaszuú intézetek felállítása, a tudomány és más művészetek terjesztése által népeiknek kifejlésére, azoknak anyagi hasznaikra, és igy azoknak boldoggá tételére mindent elkövessenek : tudván hogy művelt és gazdag nép lehet csak a trónusok támasza, óltalma. Éz az oka, hogy ma minden nemzetek jóléttöknek e fokán állván, nagyokká és hatalmasokká lettek. Nemzetünk a 19-ik század utó felében is csak sóvárgó tekintettel néz ezekre. — Ha van is mindene, de oda volt kényszerülve hogy a másutt levő tudomány forrásához fiai csak szigorú engedélyek korlátái közt juthattak. Egyeseknek kegyadományiból felállított kevés számú tudományos intézeteinkben nem részesülhetvén mindenki; a köznépközt levő nyomorult iskolákban csak azok vehettek részt, kik önként szerettek valami keveset tudni, mert köznépünk az uralkodó hatalom által csak látszólag kényszerittetvén, fejletlenek maradtak. Csak egy muszka hadjárat alkalmával is, egy beszállásolt durva kozák, — magyar szívességgel megvendégelt, művelt osztályú házi gazdájától azt kérdezé. „Hát te is magyar vagy, hogy a helyett, hogy engemet megennél, még szívességedben részesítesz. Mi úgy küldettünk reátok, hogy titeket irgalmatlanig gyilkoljunk, mert ti magyarok nem emberek, hanem emberevők vagytok “ Az elkárhoztatásnak eme lealázó bilincsei közt csak eszközök voltunk, és bizony a czél nem nagygyá lételünkre; de meg sem- misülésünkre volt irányozva mindenkor. Igazán fájdalmas szívvel mondva, honunk némely vidékének köznépe máig is öntudatos kifejlésnélkül tengődvén : a sok nyomatás, vallásos fanatismup nemzet ellenes és oknélküli szeretetlenség nehéz be'kói közt a szánalomnak inkább, mint megvetésnek tárgya. Tetteiből ítélve alig lehet rajta felismerni Isten képét. így van kárhoztatva az ember tudatlanságra, hogy önkényjátékáuak annál kö- nyebben használtassák vak eszközéül. Honatyák! Ti tudjátok azt bölcsen, minő érdekek, minő okok ellensúlyozzák köznépünknél, testvéreinknél, emberekké fejlődésüket. Emeljétek fel hatalmas szavatokat az ő érdekükben is; — de mindenek felett, és mielőbb, s tördeljétek szét a békókat, melyek az ember szabad fejlődhetésén — szégyenünkre — átokként nehezednek; — hiszen ők velünk együtt ezeréves testvéreink szenyvédésben, lealáztatásban; — és nem most feltalált emberevő vad indusok : ő hoz- zájok jusson el mielőbb — missióképen — hatalmas szavatoknak felszabadító ereje. Hogy egy derék és nagy nemzet ily megsemmisülésre, ily tudatlanságra van kárhoztatva. A közel múltban is hatalmas fogházak emeltettek a gonosztévők befogadására, nevelő-intézet egy sem, — pedig előbb kell nevelni: ki számol ezekért Isten és a nemzetek itélőszéke előtt? Antal Sándor. Nyíregyháza, julius 15. (L.) A linczi esküdtszék ugyancsak megmutatta, hogy a törvény szigorát a Sz.- Lélek által választott (?) apostolok utódai minden anathemája daczára is elég bátor reá mérni arra, ki a felség által szentesített államtörvények ellen nyilvánosan lá- zitni merészel : midőn Rudigier linczi püspököt az ismeretes izgató pásztorlevél miatt f. hó 12-én 14 napi börtönre ítélte. Mi bátor lelket s nyílt igazságszeretetet látunk a linczi esküdtszék férfiaiban, derék bírákat, kik az igazságszolgáltatásnál annyi tekintettel vannak a pásztorra, mint a nyájra. A püspök ur úgy látszik elfeledte, hogy az ur szolgái nem patentirozott urai többé a világnak; elfeledte, hogy beállottak vala- hára a napok, midőn a nemzetek merész kezekkel tépik le a kendőt, melylyel századok óta a Vatican tiarás urai szemeiket bekötve tartották. Bús századok viharzottak le, mig a haladó korral önérzetre ébredt emberiségnek nagynehezen sikerült a hyerarchiát az általa bitorolt térről leszorítani. A ki a történelmet lapozta, fájdalmas meggyőződést szerezhetett magának, mily porbatiport pária volt az emberiség 9/io-ed része a hűbérrendszer alatt; a szegény ember csak egy számot képezett, melyet mindenható ura bármikor könnyen letörölhetett az élet fekete táblájáról; — volt törvény a jobbágy —jog és kiváltság az urak számára. Ez volt a hűbérrendszer, s e világ boldogító systéma finom szálait Rómában a szent kezek szőtték. És e szomorú idők alatt midőn a nyomorukban fetrengő nemzetek szemeiből mint sebes eső hullottak a könyek, élte aranykorát a római közönséges anyaszent- egy ház. Hála a gondviselésnek, más zászló leng ma már a világ fölött, melyre a szenvedésekkel megelégedett örök Isten irta a: szabadság, testvériség s egyenlőség nagy szavakat. Mint az éji rémek tűnni kezdenek kiváltságok s.előjogok, melyek mindig a jogsérelmei voltak s az igazság istennője
