Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-02 / 18. szám
gyobb részint mind elenyészett, lést szerezvén a védoltás üdvös — és csak lomha vagy épen lauyagsága egyeseknek még az, a hatóságok őrbuzgalma folyvást ■tik. r egy részlete volna a védhimlö- ouasi intézmény nek, a melynek életbeléptetése annyira óhajtandó volna. Ez az ujraol- tás (revaccinatio) felkarolása. A tapasztalás ugyanis immár felderité, miszerint bizonyos évek — általában 14 év — múlva elveszti óvó erejét a védhimlő, s akkor annak megújítása, ismétlése válik szükségessé, hogy a veszélyes himlőzési hajlam végkép elenyésztessék. Az ujraoltás tehát egyszersmind, volna gyakorlatba veendő. II. Gyógyszertára k. E megye területén 16 gyógyszertár áll fenn. Mint az ez évi vizsgálatokról kiállított jegyzőkönyvek igazolják, köztök ugyan egy sincs, mely ellen — egyedül a helyiségre vonatkozó — csekély észrevétel ne tétethetnék; de fölszereltségök csín- és rendben tartatásuk tekintetében — alig egy-kettő kivételével — kifogástalanok. És azt vélhetné az ember, hogy a rendes, mondhatni fényes kiállítás bizonyosan valami fényes jövedelem tőkéje. Azonban — fájdalom! — nem úgy van! Ezen szempontból tekintve, körülményeinkhez képest virágzó állapotban csak három gyógyszertár van : a kállai, kis- várdai és bátori, igen középszerű állapotú öt van, u. m. a p.-ladányi, újvárosi, nádudvari és az ezekhez alászállt nyíregyházi három gyógyszertár; a többi hét nem mondható egyébnek, mint a tulajdonosok részérőli stoi- cismus jókora adagát követelő — kisszerűnek. De általában a velők együtt fejlett s a szilárdult lovalis gondolkozásmód és kötelességérzet eszközli azt, hogy a tudomány eme férfiai, a szellemnek áldozatot hY'zva, erejük feszítéséig, sőt még helyenkint mellékes gaz- dászati gondokat is véve segédül, törekesz- nek feladatuknak megfelelni. És mégis, hogy az egészségügy e tekintetben érzékeny hiányt ne szenvedjen, s az arra szorultak ne kényszerüljenek, miután több mérföldnyi távolról meghozatták az orvost, ismét annyi óráig várakozni — gyakran a fenyegetett élet koczkáztatásával a szükséges gyógyszer megérkezésére : igen ajánlatos, hogy a megye még a meglevőkön kívül, három gyógyszertárral láttassék el. Ezeknek helyei pedig lennének : Gáva, Acsád és Polgár. Gáván azonban — mint hírből halljuk — már engedélyezve van gyógyszertár, s felszerelésén dolgoznak. Igaz, hogy az eddigiek virágzati foka nem oly édesgető, miszerint itt térnyitásra lenne szükség, s azonnal versenyre tolonghatnának az ügy szerencselovagjai. De nem is lenne szükséges kikötni, hogy a felállítandó gyógyszertár, a nagyvárosiak mintájára, minden fölösleges és fényüzési czikkekkel ellátva állíttassák fel. Aztán meg, a nép természetében fekszik, hogy a mivel nem birt, úgy szólván, érzékkel sem bir ahhoz; de ha a szükségeit fedezhető eszközök előteremnek, azokat élvezni szükségletévé válik; s igy a mi kezdetben talán gyér forgalomban részesül, idő haladtával — kitűnvén czélszerüsége keresett czikkül fogyasztatik. Igjr a felállítandó gyógyszertárak is, habár eleinte nem bűbájos gyülpontjai lennének is a vidék pénzforgalmának; de a becsületes szorgalom és kitartás okvetlen megteremné kedves gyümölcseit : s a közegészség ügyben is illő és kellő szolgálat lenne téve általok. A megye gyógyszertárainak eddigi száma mellett, a megye népességéből egyre több jutott, mint 13,000 ember, s a megye területét tekintve 7 □ mérföldnyi terület tartozott egy-egy gyógyszertárhoz. Ha 19 gyógyszertár lesz : fog esni egyre kevés Inján 11.000 ember, 6 □ mérföldön. Ez mindenesetre igen tekintélyes szám, s első tekintetre elszörnyüködni volna hajlandó az ember azon könyörületlen hanyagságon, melylyel a hatósági kormány annyira ignorálja nyavalyáktól ostromolt polgárai létét, hogy ily tömegnek is alig juttat egy patikát. Azonban népünk miveltségi fokát s bajaiban a végzet zsarnokságán megnyugodni szokott apathiá- ját ismervén és figyelembe vevén : nem fogjuk nagy mérvben keveslem g-yógytáraink számát. De a belteijileg is haladó jövőben is egyszersmind hazafiasán emberi minközre- inűködésünkben vetve reményünket; méltányos, hogy megyénkben lassankint minden 10.000 ember számára egy gyógyszertár állíttassák. Egy uj tűzoltó eszköz. Azon számtalan szerencsétlenségek, melyek tűzvész alkalmával családokat, falvakat, városokat juttattak vég- insógre s az irgalom keserű kenyerének keresésére; s melyeknek pusztító következéseit a biztositó társulatok sem valának képesek enyhíteni, a mennyiben épen a legszegényebb osztály, a melynek egyebe nincsen hajléaz emberiségnek oly megvettetett páriái volnánk, hogy minket mint kártékony férgeket ki kell irtani ?... Szegény hazám, szegény szerencsétlen nemzetem, meddig találnak még fel legyilkolásodra újabb kínokat, mért nem döfik inkább keresztül egyszerre szivedet? Ah! ha halni kell, halnánk együtt, s nyugodnánk egy nagyszerű síri hant alatt! . . . Borzasztó! borzasztó sors ez barátaim !... “ Most ismét sűrűén hullának a grófnő könyei, s midőn ég felé emelte fájdalmas tekintetét, a jelenlévők könyei is mind megeredtek, a honfifájdalom könyei valának ezek. De egy perez múlva a grófnő lelke felmagasztosul, szemei villámokat szórnak s kemény hangon ismét tovább beszél. „Mit vártok még lengyel férfiak, azt-e hogy fejeitekkel játszanak gyilkosaitok s legyilkolt hulláitok felett gúnyolódva tomboljanak ? . . . Azt várjátok-e hogy nejeiteket, gyermekeiteket szentségtelen kezek illessék s gyalázzák meg, s fejetekre gyújtván házatok tetőit, a leomló űszkök velük együtt eltemessenek. Avagy nem ismeritek-e a pórlázadások iszonyatosságának történetét a népek, sőt fennen hazátok múltjának történelméből; összedugott kezekkpl fogjátok-e bevárni a végső nagy csapást, mely veletek a hazát semmisitendi meg? ... Fel lengyel férfiak, erősek vagytok ti, de az erő öntudatára csak küzdés emel. Küzdjetek, hogy erőtöket felismerve erősek legyetek! Vannak fegyvereitek, az alkalom önként kínálkozik a forradalomra, egyesüljetek látszólag a pórok valóban a közös nagy ellenség ellen, és meglátjátok hogy a félrevezetett nép megismervén erőtöket, csatlakozni fog hozzátok s fegyverét a közös ellenség ellen forditandja. De hogy ez reménylhető legyen, zászlóitokra a párizsi torlaszok hőseinek jelszavát kell felírnotok : szabadság, egyenlőség, testvériség! Nem a ti bűnötök, apáink bűne, hogy e jelszó még fel nem emeltetett, de jóvátenni az ő mulasztásokat nektek kelletik. A jelennek nemcsak az apáktól örökség gyanánt reá maradott romokat kell építeni, de rombolni is hol az kívántatik, rombolni azon érczfalakat, melyeket meggondolatlanul átkunkra épittettenek, értem az osztályokat elkülönöző választófalakat. Nézzetek Magyarországra, mily erős lett e 300 év óta sanyargatott ország! hét, nyolez felől táinadtatött már meg s mégis a maroknyi nép mint egy óriás tud ellentállani. Miért ? mert rombolt, ledöntötte a választó falakat; és a romok felett nép és nemesség testvérkezet nyújtott egymásnak a népszabadság nagy gondolatában s testvérileg osztoztak meg a haza szent örökségén a törvényes örökösök a kitagadottakkal. Kövessétek őket, lelkesüljetek a kor magas eszméiért, és a legiszonyúbb fegyvert kiveszitek gyilkosaitok kezéből; mert hol a nép szabad, ott osztálygyülölet nem létezik s a bujto'gatásnak nincs tere. Fel lengyel férfiak, az idő elérkezett, midőn tenni kell. Én gyenge nő vagyok, de ott fogok küzdeni soraitok között, véletek, érettetek, nemzetemért, hazámért. “ Midőn a lelkesült grófnő igy buzditá az egybegyűlteket, félbe kellett szakítania láng szónoklatát, mert Babilas ismét megjelent s újból egy sürgetés levelet nyújtott át egyik főurnak, de ezen levél valamint az előbbeni is a felmerült tárgy rendkívüli érdekessége miatt elolvasatlanul maradott. Zawisza Löriucz mintegy 40 éves férfiú használva a félbeszakítás alkalmát, mielőtt Babilas eltávozása után a grófnő szóhoz juthatott volna — felvette a beszéd fonalát s mintegy felelni akarva a grófnőnek lelkesülve szólott : „Lelket emelő örök igazságok a grófnő szavai s a honfiérzelem szavára hallgatva én volnék első, ki vezérlete alatt síkra szállanák, de nekünk a honfiú eszét is komolyan megkelletik kérdeznünk, szerencsétlen bátyám Zavisza Arthur története megfontolásra int. Ne feledjük el a nagy különbséget, mely van 1830 és 1848 között; akkor még a magasba röpkedő sasnak habár megtépve, de elvágva nem voltak szárnyai, az oroszlán megsebesítve bár s vérezve, de még szabadon járta be kánál, nem képes a biztosítási díj fizetésére : mind hangosabban követelték már rég idő óta a tűzoltó eszközöknek a tudomány dönthetetlen igazságainak alap- jáni tökéletesítésüket. És ime a napi sajtó utján arról értesülünk, hogy egy uj tűzoltó eszköz fedeztetett fel, melynek neve tűzfojtó (Extincteur), sőt véle Pesten már a legmeglepőbb sikerrel kísérlet is tétetett. Jelesül, félölnyi hasábos fából tüzet raktak, mely ismételten kátránynyal leöntetett, és az ekként fellobogó élénk tüzet az említett eszközzel egy percznél rövidebb idő alatt teljesen eloltották, sőt e mód szerint mintegy másfél öínyi felületű fellobogó lánggal égő kátrány tüze 20—25 másod perez alatt teljesen eloltatott. Ily meglepő sikert mutatván ez uj találmány, nem lesz érdektelen azt alkatrészeiben e lapok olvasóival közelebbről megismertetni. A tűzfojtó gépezet (Extincteur) mindenek előtt a szénsav elméletén alapul, melyről mindenki tudja, hogy midőn ez must forrásakor a pincze levegőjébe vegyül, az égő gyertyát stb. eloltja. Szerkezete : ónozott aczél- lemezből készített hengeralaku edény, mely mintegy 36—50 iteze vizet foglalhat magában. A megtöltésnél oly vegyanyagok öntetnek a vízbe (borkősav és savanyi szénsavas szikely), melyekből a leggyorsabban nagy mennyiségű szénsav képződik — az edény nyílása erős xsavar által légmentesen elzáratván. A készülék alsó részén csap van, melyre mintegy 3 lábnyi mindenfelé fordítható kautsukcső van megerősítve; használatkor a tűzoltó egyén puttón gyanánt hátára veszi, a kautsukcső végét az égő tárgyra irányozván. A csap kinyitása alkalmával a szénsav nagy nyomása a vizet hatalmas sugár alakjában lövelli a tűzbe. A meglepő hatás a viz közönséges oltó képességén kivül leginkább annak tulajdonítandó, hogy a tűzfojtó gépezetből a vizsugár rendkívüli erővel tódul ki, mely a szénsav kipezsgése következtében 3—4 oly terjedelmű szénsav légboritéktól van környezve, mely az égő tömeg közeléből a levegőt kiszorítja és részint ez által, részint a szénsav azon tulajdonsága miatt, hogy körében mindenféle égés lehetetlenné válik : a tűz ok- vetetlenül eloltatik. Legnagyobb előnye azonban a készüléknek az, hogy bármily kis szobában, bárminő szűk helyen a tűzhöz közel juthatni, s igy általa az oltás sokkal erélyesebben eszközölhető, mint a nehézkes nyo- mattyus fecskendők által. — Egy 36 itezés tűzfojtó ára 45 frt; — 50 itezényi térfogatúé pedig 55 frt. Ajánljuk az erélyes városi elöljáróság figyelmébe ezen uj találmányt, s talán nem volna elveszítve azon nehány forint ha kisérlettétel végett a város költségén egy példány hozatnék; a mikor azután czélszerünek bizonyulván be a tűzoltás ezen gépezet által eszközöltethetnék. A megyei gyülésterembfíl. Az ápril hó 1-én megkezdett, de az ünnepek miatt félheszakitott megyei bizottmányi ülések folyó hó 27-én folytattattak első alispán Bónis Barnabás elnöklete alatt. Ez alkalommal fontosabb dolgok nem kerültek tárgyalás alá, többnyire kiildöttségi jelentések vétettek fel. Ezek közül a közmunkák ügyében még múlt évben kinevezett küldöttség jelenti, miszerint a 1865-iki hátralékok kiszolgálva még mindig nincsenek s egyszersmind a hátralékban levő és a mostani közmunkák mikénti teljesitésérőli javaslatát is beadja. A munkálat egész terjedelmében elfogadtatott. Az útfelügyelők fizetése 250—400 forintra emeltetett s néhánynak napidij mellett leendő alkalmazása elhatároztatott. Ezután a felső tiszai ártéren magánosok által épített gátak betiltása tárgyában kinevezett küldöttség jelentése vétetett fel, melyből kitűnvén, hogy küldöttség által két gát leromboltatott: eljárása helyben hagyatott. a puszták sivatagjait : akkor még volt nemzeti hadsereg, nemzati kormány; — de most kezünk lábunk keményen szorító vasba van, szárnyaink levágva, vas börtönfalak között nyögünk! Ah! mi külsegély nélkül semmit sem kezdhetünk. És ha a pórok ellen szerveznénk magunkat, a szervezésnek a pórlázadás kitörése előtt kellene megtörténni. Mit gondoltok urak, a kormány látván aljas czéljai felfedezését, talán összedugott kezekkel fogná nézni tömörülésünket ? Oh higyjétek el, hogy álszégyenében könnyen találna módot lefegyverzésünkre, megsemmisítésünkre, nyíltan fogna a pórok pártjára kelni s ő nemtelen czélját igy is elérné; mert vajmi könnyű leendene néki hamis tanukkal felségsértési vádat bizonyitani ellenünk s ennek folytán vagyonúnktól, életünktől megfosztani. Én azért azt tanácsolom, hogy egy időre hagyjuk el tűzhelyeinket s vonuljunk félre mig a vihar felettünk keresztül vonul!“ Zawisza még alig végezte el szavait midőn Babilas ismét leveleket hozott, s nehány perez múlva ismét többeket úgy hogy a jelenlevők majdnem mindenike kapott egy-egy sürgetős levelet, de mindannyian fel- bontatlanul lökték maguk elébe. E rövid félbeszakítás után Grubecski Simon egy ötvenes barna zömök férfiú emelt szót. „Én — úgymond — a menekülést is veszélyesnek tartom, a kormányban tömeges távozásunk tervei általunk történt felfedezésének gyanúját költené, vagy a mi még veszélyesebb lenne reánk nézve, köny- nyen gondolhatná, hogy forradalmi törekvések miatt távoztunk, s higyjétek el urak mind két esetben bűnhődnünk kellene, s aligha visszatérhetnénk valaha tűzhelyeinkhez. Én legczélszerűbbnek gondolnám a honnma- radást, s csupán a veszély pillanatában egyesülve elég erősek lennénk az ellenállásra, biztosan hiszem, hogy ha egy párszor véres homlokkal űzetnének el a lázadók, nem lenue bátorságuk a harezot újból kezdeni.“ (Folytatása következik.)
