Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-04 / 14. szám
zett érdemeket ismer el, ilyenek pedig csak munka által kereshetők meg! Azért is legyünk mi polgárok mindenkor a szabadság rendíthetetlen hívei és védői, de nemcsak beszédünkben és — ha kell — fegyverrel; hanem azon értelemben is, melyben a valódi szabadságot fel kell fogni, t. i. a verseny és haladás értelmében! A munkában fekszik a szabadságnak is az értelme, egyedül munka által lesz a szabadság élő, boldogitó hatalommá! (Vége következik.) Vasutaiuk és kereskedelmünk. Ideje már, hogy a közönség eddiginél nagyobb figyelemmel kisérje a hazai vasutakat és azok kezeltetését. Előttünk fekszik egy itteni tekintélyes terménykereskedőhöz külföldről érkezett tudósítás, mely az itt és szomszéd állomásokon még múlt évi november és deczember hónapokban vasúti gyors elszállítás alá feladott, s hónapokon át esőn és nedves helyeken kever- tetett, majd az illetőnek Becsben és Pesten történt fellépte utón, a magas közlekedési minisztérium közbe- szóllására, e napokban elvégre csakugyan ki is szállított nagyobb mennyiségű gabonának külföldre jutását leírja. Azt mondja ezen levél: „Az oly sokáig ott — az az nálunk a tiszavidéki vaspályánál — hever tetett gabonaszállitmány oknál érzékeny károk mutatkoznak; mennyiben ezen termények kicsirázva, dohosán, nedvesen érkeztek ide; zsákjaik pedig belülről formaszer int meggyapjasodtak a penésztől: úgy hogy azokat átvenni sem akarják; mely körülmény azon távirati értesítéssel lett közölve, hogy a többi feladott gabonát nem kell elküldeni, mindaddig mig az a zsákokból ki nem szedetik és hibás része el nem különittetik, s a minő áron lehet el nem pré- dáltatik; és az e tárgyú kár iránt az okozó vasutintézet felelősségre nem vonatik.“ ügy hiszem — nem kell sem ingerlékenység, sem költői hevület arra, hogy valóságos garázdálkodásnak czimezzünk oly eljárást, mely alig lábadozni kezdő kül- kereskedésiinket igy csúffá teszi, és hazánk főkincséből, a gabonából annyi sok milliónyi értéküt, a mennyi még most is a tiszavidéki vaspálya állomásain halmozva áll, a hivatkozott levélben leirottlioz hasonló elrothadásra kárhoztat. A tiszavidéki vaspálya garantiroztatta részvényeinek kamatait, de szállítani, vagyis a kamatjövedelmeket megérdemelni nem képes; nem képes pedig azért, mert az államvaspálya — egy fonák szerződési pont során amannak négyezernyi szállító-kocsiját, mint előT Á R C Z A. A varsói menekültek. Történeti beszély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) „Legyetek üdvözölve testvéreim, Isten hozott benneteket! Hogy miért gyűltünk itt most össze, nagyob- bára már tudjátok azon testvéreinktől, a kik nálatok megjelentek, hogy ide tanácskozásra meghívjanak. Tudjátok mindnyájan, mert keményen nyomja az iga vállaitokat — hogy minden szenvedésünknek, minden nyomorúságunknak okai telhetetlen gyomru földes uraink! Nem elég, hogy az igát húzzuk nekik; nem elég hogy orczánk verejtékét az ő hizlalásukra hullatjuk, nem elég, hogy keservesen termesztett vagyonúnknak nagy részét nekik kell adnunk : de e mellett bennünket kutyáknak tartanak, lábaikkal rugdosnak, az embert meggyalázzák bennünk. Mivel különbek ők ? . . . Isten nem épen olyanoknak teremtett-e minket is ? . . . Mi dolgozunk, ők henyélnek, s mégis mi koplalunk, ők gazdagon élnek; nekünk nincs egyebünk mint a száraz fekete kenyér és fájdalmaink, övék a jólét, öröm, boldogság! De még mind ez nem elég, hogy még nyomorultabbakká tegyenek bennünket, ingerük az atyai kormányt, örökösen lázonganak, a kormány a rend felforgatásán munkálkodnak, s ennek következése az, hogy olyan súlyos adók rovatnak reánk; viselnék csak magukat csendesen, meglátnátok testvéreim, hogy alig fizetnénk adóba valami csekélységet. A nagy adónak is a földesurak okai, könnyű nekik a mi keserves keresményünkből azt kifizetni; de nekünk el kell adni gyermekeink szájából a falatot, el kell adui testünkről az utolsó darab rongyot, hogy adónkat kifizethessük. Azért testvéreim segítenünk kell magunkon, másképen pedig nem segíthetünk, mintha ezen húsunkon és vérünkön liizó nadályoktól megszabadítjuk magunkat, Iíi kell őket irtanunk, még az utolsó csemetét is, és akkor a mi kegyelmes uralkodónk az ő jószágaikat igazságosan el fogja osztani közöttünk, mindnyájan boldogok leszünk s ha e nagy munkát végrehajtjuk, áldani fogják az unokák ezer iziglen emlékezetünket!“ Vad rivalgas, hangos és éktelen tetszés zaj követte a százados szónoklatát az italtól felheviilt pórok ajkairól, némelyek késeiket ragadták elő s a levegőben megvillogtatva azokat, szörnyű átkozódások között mondottak halált a földesurak fejére. Es a nagy tömegben nem volt egy nemesen érező, a ki az elvakitott szenvedély áramlását megakadályozni igyekezett volna : csak az egyetlen Babilas állott komor ránezokba szedett homlokkal, keresztbe font karokkal, s egy keserű mosolylyal ajkain a fellázadt nép között, talán azon gondolat felett tépelődve lelkében, hogy mi nemtelen adják, két forintos napibérek mellett tőle eltartóztatja és tennénykereskedésünk elevenen eltemetésével, más tartományok érdekére használja fel. Pedig az államvaspálya is, a tiszavidéki is, hazánkon vonul végig, és igy hazai intézetünknek kellene lennie. Miért imád tehát idegen isteneket? S miért nincs hazánkban igazgatósága, hogy az ily kártételekért melegében rendre utasítható legyen ? Óhajtandó, hogy a fennálló hazai vasutak szerződéseit a törvényhozás mielőbb vizsgálat alá venné, belőlük a hazánk érdekeit megölő pontokat kitörültetné és igy édes hazánk részére is lmszonkajtóvá tétetné. tt i v o n a t a Nyíregyháza-Ungvári vasut-társulat alakuló gyűlésének jegyzőkönyvéből. Nagy-Iíállóban f. hó 1-én a nyíregyház-ungvári ló- vonatu vaspálya részvénytársulata tartotta alakuló gyűlését, melyben a jelenvoltak közül többen kimutatván ezen vaspálya czélszerütlenségét, a mennyiben az egy ily hosszas vonal tetemes kiépítési költségei vetekedvén a gőzerőre alkalmazott vasútak költségeivel, midőn teherszállításban felette hátramarad azoktól, a remélhető bevételek aligha fognák a befektetett tőkéket kellőleg kamatoztatni. Mely tárgy felett midőn az alapos és szakértő eszmecsere megtörtént : a lóvonatu vaspálya terve elejtetett. De annál élénkebben nyilatkozott a vágy, ezen vonalon gőzerőre alkalmazott vaspálya építésére, s annak eszközlése kimondatváu, a jelen volt részvényesek egyelőre is felajánlották magukat, hogy a mennyiben az elckéut tervezett vasút költségei több kiadást igényelnének, aláirt részvényeiket megkétszerezik, sőt meg is háromszorozzák. A megállapodás megtörténvén, a mérnökkeli szerződés megkötésére és az előleges munkálatok megkezdésére egy bizottmány választatott meg, melynek tagjai lesznek : b. Vécsey József főispán elnöklete alatt, Bernáth Zsigmond, Vay Ádám gr., Iíál- lay Gusztáv, Zoltán Ferencz, Somossy Ignácz, Bónis Sámuel, Erős Lajos, kik is a junius 3-án tartandó gyűlésre eljárásuk eredményét beterjesztendők lesznek. Megválasztatott e mellett egy központi bizottmány Kisvárdán Ft. Györgyényi elnöklete alatt: Lövei Alit., Jármy Józs., Horváth Ged., Horváth Imre, Pilissy Laj., ifj. Szabó László, Czobel Alb., Szögyény Emil, Liptay Károly, Weinberger, Friedmann, GrUmvald, Zoltán Ferencz. — Nagy-Kálló* ban fiók-választmányi tagokul Kállay Ödön elnöklete alatt : Móricz Antal, T. Nagy Lajos, Kállay Emmánuel, Támár Imre, Feldheim, Kohn Ábrahám, Korányi Miklós. — Nyíregyházán ugyancsak fiók-választmányi tagokul Jármy Menyhért elnöklete alatt Riszdorfer János, Zsaak Mór, Samueli Baruch, Meskó Sámuel, Kralo- vánszky Mór, Fisch Sámuel, Bodnár István, Simon Endre, Kovács Sándor, Börkey Imre. — Különösen kiemelendő az, hogy kedvelt főispánunk b. Vécsey József saját költségéu Strassburgba fog menni egy mérnökkel, hogy az ottani sokkakolcsóbb és czélszerűbb szerkezetű vasutat tanulmányozza. lény az ember, ha félre vezettetik, hasonlatos az érzéketlen kőhöz, melyből a szobrász tetszése szerint faraghat angyalt vagy ördögöt; s mi könnyű a tudatlant félre vezetni, kivált ha a társadalom hibás szerkezetében rejlő visszaélések indokait azokban keresik, a kik azoknak egyáltalában nem okai. így lön elhatározva a nemesség kiirtása; a támadás határideje kitüzetett, a mikor különösen a Varsóban lakó urak lemészárolására vállalkozók gyűlhelyéül, ugyanezen csapszék jelöltetett ki, honnan a megállapított terv szerint fog intéztetni a támadás. Nem akarjuk részletesebben leírni ezen összejövetelt, nem akarjuk megismertetni az ittas tömeg egyesei által tartott kebellázitó beszédeket, nehogy pókok gyanánt a virágból is mérget szívni szeretők a bár egészen megváltozott társadalmi viszonyaink között, — kizsákmányolják s félremagyarázzák szavainkat. El innen, el! . . . VIII. De hát hová ? Hol keressünk lelkűnknek a látottak után pihenő helyet, hol találunk most csendes árnyas bokrot, hol madárdal, szellősuttogás, tündöklő holdfény egy tündérvilág álmaiba ringatnak a kebelt, s a csillagtestek miriádjai túlvilági képek ábrándjai felé kalauzolnák a föld gyermekének egy menyei jobblét után sovárgó vágyait ? Áz árnyas bokrokat összetörte, szétdúlta a vihar; a madár fészkét üresen hagyta s egy szebb hazába vándorolt; és a holdfény ? sirbolti lámpa most, mely csak a téli nagyszerű enyészet halott alakjait világosítja meg! Vagy talán a paloták meleg termeit keressük fel, s hogy a lélekrázó látományok után kissé felviduljunk, hallgassuk a kandalló halvány fényénél múlt és jövőről ábrándozó boldog párokat? Ah! mi mindezt nem.tehetjük! vannak időpontok az emberéletében, midőn a sors pillanatonkint megújított rohamban ostromolja a zúgó habok közzé sodort gyenge életcsol- nakot, és minden küzdés daczára révpart helyett csak örvények s újabb sziklák között tévedez. Hol áll meg egykor, nem töri-e össze a csapások vas keze, ki mondhatja meg ? Oly pontok ezek egyesek életében, melyeknek ón-súlyjok alatt még a megváltó Isten-ember is igy kiáltott fel : „a rókáknak van barlangjok, a madaraknak fészkök : de az ember fiának nincsen holott fejét lehajtaná;“ a szenvedések kőpárnáján csak egy Jákob látja álmában az égnek angyalit s a földet menynyel összekötő lajtorját : de mi futunk a vész elől s mig a habok között fuldoklók gyanánt kapkodunk a szabaditó remény szalmaszálai után : elfeledve az egyedüli mentő deszkát — kilökjük lábaink alól a földet s meg kell adni magunkat a kérlelhetetlennek. Ha alakjaink és a felmerülő események csak a teremtő képzelet szülöttei volnának s hatalmunkban állana az eseményeket akaratunk szerint idomítani, mily örömest vezetnénk olvasóinkat a boldogság szolid lakA megyei gyülésteremből. Szabolcsmegye mártius hó 31-ón tartott bizottmá- nyi gyűlés jegyzőkönyvének rövid kivonata. Olvastatott a pénzügyminisztérium leirata, melyben az adóbehajtás körüli szigorú eljárást rendeli. Kiadatott az illető tisztviselőknek aboz alkalmazkodás és: foganatosítás végett. Egyszersmind határoztatott a minisztériumot megkeresni, hogy a gazdaközönséget, mely-! nek a nyári hónapokban jövedelmi forrása nincsen, e^ időre az adófizetés alul felmenteni. Olvastatott az igazságügyminiszterium leirata, melyben a közönségnek tudtára adja, hogy azon egyének, kik a telekkönyvi vizsgákat letenui óhajtják, a minisztériumhoz folyamodjanak. Közhírré tétel végett a szol- gabirálniak kiadatott. Olvastatott a honvédelmi minisztériumnak a katonai szállás előfogat és kiildöncz kiszolgáltatására és ezekért járuló díjazásra vonatkozó leirat. Körözés végett a szolgabiráknak kiadatni határoztatott. A honvédelmi miuiszterium tudatja e megye közönségével, hogy a katonai váltságdíjra vonatkozó múltkori miniszteri rendelet hatályon kívül tétetett, tudomásul vétetett. Olvastatott a honvédelmi minisztérium leirata, melyben rendeli, hogy a katonai élelmezési árverezésekhez mindig egy politikai bizottmány kiküldessék. Magyarország herczeg prímása a t.-löki róm. kath. egyház gondnokának panaszlevelét — melyben a templom romlott állapotát és a patronus közönyösségét előadja — azon kérelemmel küldi, hogy a gróf szóüttas- sék fel annak felépítésére és helyreállítására. Ugyan erre kéri a megyét Bartakovics egri érsek. Mindkét levélre határoztatott : Kiadatik a szolga- birónak megvizsgálás végett azon utasítással; hogy ha netalán a templom romlott helyzete veszélyes volna, rögtön alkalomszerüleg intézkedjék. A belügyminisztérium tudatja e megye közönségével, hogy a külföldi hatóságokkali levelezés csak az illető követségek utján történhet, mert ellenesetben a külföldi hatóságok a magyar nyelven irt leveleket előbb fordítás végett követségeikhez küldeni kénytelenek és ezáltal az ügyek késedelmezése és talán kára előidéztetnék. A belügyminisztérium Nyíregyháza városa azon folyamodványát, — melyben a törvénykezési költségek megtérítését kéri — véleményezés végett e megye közönségének leküldi, mennyiben segélyezendő a kormánytól ? Kiadatott egy küldöttségnek megvizsgálás és véleményadás végett. Borsódmegye tudatja, hogy Miskolczon a hús vágása és árulása szabadon adatott. Köröztetés végett kiadatni határoztatott. Békésmegye a nyilvánosan tartandó bűnügyi törvényszéki ülésekre vonatkozó alapszabályait megküldi. A megye belrendezésével foglalkozó küldöttségnek kiadatni rendeltetett, azon utasítással; hogy adjon véleményt, ennek gyakorlati alkalmaztatása nálunk mennyiben lehetne kivihető ? helyére, megpendítenénk a szerelmes keblek búrjait, ellesnénk a szivek feltárult titkait, kihallgatnánk a titkos vágyakat; lefestenénk a szerelmes ártatlanság szűzies arczpirulatát midőn lesütött szemekkel az első igent zengi el szive kedvesének; oltárt építenénk magasra nyúló szent templomfalak között, s mi szép volna hallani, midőn a révpartot ért szerelmesek fellelkesülve mondanák el zsámolyán, kezet kézbe tartva, szív szívért dobogva — a vallás szent esküjét : „holtomiglan, holtodiglan!“ És tovább ... De mi ezeket nem tehetjük. A Pothorodeczki palota volna egyetlen ismerős helyünk, hol a lefestett látványokra némi reményünk lehetne : de oly időponton kezdettük el történetünket, midőn az egymásra rohamosan következő események, alig engednek alakjainknak csak parányi nyugodalmat. De még csak imént voltunk tanúi a nemtelen szövetségkötésnek e ház romlására; a fegyver, az éles bárd fel van emelve fejük felett : reszketünk közelükbe lépni, félvén, hogy a gyilkos fegyver nem épen akkor fog-e lesújtani, midőn a boldogság parányi álmában szenderegnek ők! Félünk e palotába lépni, még azt sem tudjuk, hogy a féktépett lovak által elragadott kocsin ülőknek minő kimenetelük lett, a rokonszenvüuket megnyert férfiak közül valamelyik nem zúzta-e szét fejét, s otthon a hű kedvesek nem hasztalan várják-e vissza éltök boldogságát, üdvét, mindenét! Mindegy! bármi történt légyen, tovább kell vinnünk az események fonalát, s hátha legalább nehány pillanatra nyugalmat találhatunk, lépjünk be a Pothorodeczki palotába : lássuk mik történnek ott, birnak-e a reájuk készülő nagy veszedelem teljes tudatával; s ha igen, minő intézkedések tétetnek annak eltávolitására. A fennebbi szakaszokban leirt események után következő uap délutánján az ég tiszta volt, mint ártatlan kebel, melyet a bűn foltjai nem homályositának el sötét felhők gyanánt, a nap ezüst fényt öntött a téli tájképek hóval borított csoportjaira. A nap és e hóval takart mezők ábrázolják életünk két géniuszát, a reményt és emlékezetet. Mig az elhervadt virágozás emlékét költik fel a kihalt kórók, az elhullott virágok romjai, melyekkel a vihar tovább repül, kergetvén azokat ama nagy örvénybe, mely mindent eltemet, s melyet enyészetnek nevezünk : addig a nap bár most hideg sugarai egy leendő uj virágozás szebb korának élet szikráját hirdetik, melyből az élet lángja fog fellobogni és szétáradni újból mindenütt! Nekünk is van ily remény költő napunk, s ez a feltámadás hite! . . . Napsugár ez is a sírok bús telén I E napsugár, e hit, és a sírok bús tele szintén egymást ölelő remény s emlékezet! Már ismét el akarnak ragadni ábrándjaink 1 . . . A Pothorodeczki palotába akartunk lépni, és hová jutottunk ? A temetőbe! De hát nem épen oly közel vau-e a temető a palotához, mint a sirásó házához, ki annak szomszédságában lakik ? (Folytatása következik.)
