Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-18 / 3. szám

czifraság tetején, mely az egésznek mint egy koronáját képczé, — mert a t. szerkesztő urnák megsúgom, ha megengedi, hogy a háznál két szép „eladó“ lány van. Mindjárt megértettem az „államcsínyt“, és amúgy ma­gyar kacskaringóssággal vágtam óriási kompiimákat és hókokat az erdő szépeinek, volt aztán mulatság, men- tegetődzés, hogy nem én hoztam azt, hanem a Kriszt- kindli, csakhogy én nem tudtam olyan „kindli“ lenni, a kit az a Iírisztkindli egy könnyen el tudna bolondi- tauí, egri tűzzel folyt tovább is az ostrom, mert én is csak olyanforma hátsógondolatban voltam mint a bécsi fagylaltozó magyar emberek, kiknek hiába papolta az a kintornyás kellner, hogy : „nix blasen!“ mert ők még annál jobban fújták azon platói elvnél fogva, hogy már most csak azért is fújjad pastás, — ne liigyj — a né­metnek! Én sem hittem neki, nagyon jól tudva, hogy az a Krisz!kindli Platónak egy olyan kétlábú tollatlnn állatja volt, a mit németül úgy hívnak, hogy • made­moiselle. A nagy tűzben csak most veszem észre, hogy a várfokon — akarom mondani a karácsonfán ott lo­bog a magyar tricolor, — de már ez igazán olyan győ­zelem volt, melyen magam is tanácsot tartottam ma­gammal, vájjon mosolyogjak-, könnyezzek-, vagy éppen mind a kettőt tegyem-e egyszerre V A magyar nemzeti háromszin tehát a keleti tengerparton lengedez! Ez több mint megható, ez szivmagasztositó volt. Kicsibe múlt, hogy elragadtatásomban rá nem húztam a „szó­zatot“. Ezt már nemcsak nekem, de a magyar nemzet egészének hozta a német Iírisztkindli, a német rokon- szenv. A lengyel, porosz, német színek csoportosultak még hazám nemzeti lobogója szárnyai alatt. így ünne­pel a német nép, ilyen a német jellem : müveit, gyön­géd, kedélyes, házias és mindenekfelett kellemes. Az esteli nem nagy, hanem Ízletes volt, mint ez általában német asztalokon honos. — A hal ez estén kimarad- hatatlan szokott lenni, de itt nem volt, — valami kol­bász és hurka quodlibet burgonya, ugorka és vaj mel­lékletekkel jött fel először az asztalra, ezután valami ezukros mismás, melybe aszalt szőlő, czukerli, kétszei- siilt morzsalék, vaj — és tudja a gourman mi minden lehetett még. Kedélyesen folyt a társalgás, végre az elöliilni szokott házi ur feláll, egy általános „Mahlzeit“- ot mond, és erre mindnyájan felkelve komplimentiro- zuuk némán egymásnak, (annál jobb, mert igy legalább a szemeknek több szerep jut), a férj megcsókolja ne­jét, és aztán a salonba megyünk zongorázni, társalogni, és részükről bámulva hallgatni azt a sok csodadolgot, a mit én Magyarországról beszélek. Közbe-közbe egy- egy tekergős rajnliinder, vagy egy galoppirozó drájsritt czirkalmazza be a salont, vagy pedig a kapuczinerspiel horgonya dolgozik erősen, egész 12-őn tűiig, a mikor a ház ura egy generális kompliment-et csinál, „guten Abend“-et mond, és kiki hálószobájába tér. A karácsonfa uj év utánig megmarad még. Az ün­nep hol három, hol két napig tartatik meg. Ezután nemsokára jő a nőknek különösen érdekes Sylvester estéje, mely a sajátságos jós mesterségek mi­att nevezetes. Ez estéről, ha t. szerkesztő ur és az ol­vasó-közönség szívesen veszi, szintén örömmel fo­gok Írni. (Kérjük. Szerk.) A vidék érdekesnek mondható azon gyönyörű fe­nyő- és nyirerdők, a Visztula és mellékfolyóinak, vala­mint a számos tavaknak összliangzatossága miatt, mely az itteni inkább sik mint dombos természetű talajt kel­lemesen változatossá teszi. A nép lengyel viseletben jár és egyaránt beszéli a lengyel és német nyelvet. Az ág­álj meglepően mérsékelt, bár hó takarja a tájat, de az idő még sem zordon, a mi ezen magas északon onnan magyarázható meg, hogy a közeli tenger és a nagy­számú tavak enyhítik az északi lég csípősségét. Mielőtt búcsút vennék a t. közönségtől, nem tehetem, hogy mindnyájoknak, különösen elhatvanötölt hazánknak bol­dogabb uj évet ne kívánjak a gyermeki kebel azon me­legségével. melylyel az édes anyának üdvéért imázni — édesen szent kötelme a honfi szívnek. Isten velünk! Ajtómon kopognak. —• Mi az ? Korcsolyázni ?! Igen, igen . . . megyek: ádieu szobaleány, sietnem kell, — Isten önnel szerkesztő ur — a viszonttalálkozásigl Dobránszky Péter. Kemecso, jan. 12. T. szerkesztő ur! Becses lapja ez évi első számá­ban egy közlemény jelent meg B. Pál ur aláírásával, mely a Keleti E. igazgatása alatt köztünk működött színtársulat egyes tagjai színi tehetségének avatott tol­lal irt jellemzését hozta. Engedje meg, hogy ezúttal mi is csak eme társu­lat működésére, illetőleg a rendezett színi előadások egy oly momentumának jelzésére szorítkozzunk, melyet az érintett közlemény — könnyen indokolható szerény­ségből — egészen kifeledett, — máskorra tartván fel a szerencsét, hogy igénytelen községünk szellemi és anyagi állapotának mibenlétét, kegyes engedőimével, szellőztethessük. Színi előadásaink legfényesebb episódját azon mű­kedvelői föllépések képezik, melyek által 11. Pál ur bennünket nem közönséges műélvezetben részesite. Mert valóban ő a sikamlós deszkákon is elönynyel tudta ér­tékesíteni mindazon szép tehetséget, melylyel a termé­szet áldó keze oly bőven megajándékozta. Szerencsés színpadi külseje, a természettől nyert szép és folyékony orgánuma, a szolid vagy felzaklatott érzelmek kifejezé­sére egyaránt könnyen idomítható érczes hangja, álta­lában attitud-jei, mozdulatainak kerekdedsége, különö­sen pedig arezjátéka, mely annyira hatalmában van, s mely az indulathullámzások legkissebb árnyéklatának is oly hű tükre vala, szóval egész játéka s azon fesztelen otthoniasság, melylyel nála nemcsak az életben, de a színpadon is találkozónk, valóban kellemesen lepte meg közönségünket. Sőt ama finom nuance-okat is feltalál­tuk előadása és hangsúlyozásaiban, melyeket gyakorlott színésznek is csak hoszszu évek tapasztalata ad meg; úgy hogy bátran elmondhatjuk, miszerint B. Pál ur si­került színpadi játékaival, magasabb műigényeknek is teljesen megfelelend. Fogadja azért meleg köszönctünket szives közre­működéséért, s ne vegye rósz néven, hogy közönségünk egyetemes elismerését nyilvánosan is közzéteszsziik. — A becsülettel kiérdemelt koszorú mindenkor dicsőség, és az elismerés minden magasabbra hivatott tehetségbe csak erőt és energiát önt. Ifj. Sárossy Bódog. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. A horvát-tót országgyűlés GyorgSicskor­elnök által jan. 10-én nyittatott meg. Első tárgy volt az országgyűlési ideiglenes jegyzők megválasztása, a kik is helyeiket elfoglalván, a ház osztályokra oszlott. Az öszszes országgyűlési képviselők 5 osztályba soroz- tatván, mindenik osztályba 15 tag jut. Sorsolás után az osztályok elváltak s eltávoztak alakulás, illetőleg az el­nök és előadók megválasztása végett; mi megtörténvén, a korelnök fél 12 órakor bezárta az ülést az osztályok­hoz intézett azon felszólítással, hogy ha az igazolások­kal készen leendenek, értesítsék őt, hogy a jövő ülést mielőbb összehívhassa. Bécs, jan. 11. Az oderbergi vonaton ma érkezett meg Bécshe az északi vaspálya-udvarba az észak-német szövetségi követjelölt Magnus ur, ki előbb miniszter residens volt a Miksa császár udvarában. Megérkezése után azonnal a várpalotába ment, hol őt ő Felsége azonnal elfogadni s megboldogult testvérének utolsó napjairól szóló elbeszélését személyesen kihallgatni mél- tóztatott. A január 14-ki „Wiener Zeitung“ a császár ab­beli határozatát teszi közzé, hogy a miniszteri állo­másra meghívottakat hivatalos működésök tartania alatt „ excellentiás “ czim illeti. Kuhn altábornagy hadügyminiszterré és Jolin altábornagy a táborkar főnökévé fognak kineveztetni a „N. Fr. Presse“ január 14-ki száma szerint. A „Tagenblatt értesülése szerint a delegatiók meg­nyitása semmi ünnepélyes fénynyel nem leend össze­kötve. Megválasztandó elnökül gróf Auersperg An­tal van kiszemelve. Olaszországban a reactio nagyban kezdi fejét felemelni s a jelen bonyodalmakat önjavára kizsákmá­nyolni. E tény egyik kiáltó bizonyítékának tartható azon sok (?) aláírással ellátott felirat, melyet néhány nap előtt II. Ferenez exkirálynak Rómába küldöttek Ná- polyból, melyben a minden illusiót összeromboló ki­ábrándulás (?) keserű hangján panaszkodva az aláírók jövőjük biztosítását egyedül a ledöntött trón újra visz- szaállitásától várják! ! És ezen tényből némely kárör- vendezök már Olaszország belső feloszlásához közele­dését jelezik, s gúnyolódva hangoztatják ama szavakat: „Italia si disfa da se“ (Olaszország magában is tönkre megy.) Nápolyból írják a „Nazione“-nak, hogy a Ve­zúv kitörései aggasztó mérvben növekednek, a középső kúpból iszonyú lávafolyam ömlik Cereola falu felé. A rázkódtatások folytonosak, a dördülések nagyon erősek. A nép a legnagyobb aggodalomban van; a kitörés a Vezúv mögül óriásikig nagyszerű látványt nyújt. A „Journal de Paris“ oly híreket kapott Olasz­országból, melyek szerint Anglia és Poroszország lépé­seket tesznek Florenczben és Rómában, hogy a ki­egyenlítési tárgyalások megkezdésére alapot találjanak. Az olasz területen a forradalmi párt működései újólag élénkülni kezdenek, s legnagyobb mérvben a pá­pai határokon. A Teridben levő comité folytonosan osz­togatja a vörös ingeket, fegyvereket és lőkészleteket. Orte felett a Tiber jobb partján Kami és Rieti felé százankint mutatkoznak a garibaldianusok. London, jan. 11. A Dublinban elfogatott Len- nonnál fontos irományokat találtak, melyek felvilágo­sítást adnak a fenianok terveiről. A kormány több uj sajtópert szándékozik megindítani. VEGYES HÍREK. ** Tisza Kálmán országgyűlési képviselő f. hó 16-án az esti vonattal városunkba érkezett másnap to­vább utazandó; ezt számosán tisztelői közül megtudván, siettek érzelmüket s tiszteletüket, rögtönzött szónoklat és éjjeli zene által a nagy hazafi előtt nyilvánítani, ki is azt szívesen fogadta és meleg szavakban megköszönte. A helybeli „nő-egylet“-et egy nagybecsű aján­dékkal lepték meg : országgyűlési képviselőnk lelkes neje, nagy hazánkfia Deák Ferencztől egy saját készit- ményü levélnyomót kért és nyert számára. Fekete, négy- szögű talapzaton van egy kis alma fából faragva; egy­szerű gondolat, s mégis oly meglepő! a Ids alma oly természetes, hogy az ókorbeli lefestett szőlőt juttatja eszünkbe, melyre madarak szóltak. Karlovszky-Kobilitz Ottilia urhölgynél van jelenleg, ki a legnagyobb kész­séggel mutatja mindazoknak, kik látni kívánják; csak egy pár krajezárt kór ezért tőlünk a szegény árvák szá­mára. Ki ne adná ezt örömmel? Mint halljuk, e becses ajándékot is ki fogják sorsolni; szép eredményt Ígérünk a nő-egyletnek! □ Egy örvendetes hírrel kedveskedhetünk a „Nyír“ dohányozni szerető közönségének, a mennyiben a pénz- ügy-miniszteriiunuak január 8-án kibocsátott rendeleté­ben a saját használatiul dohánytermelés az 1867-ik évi ápril 30-án kelt elhatározmány módosításával a szegé­nyebb sorsú földbirtokosokra is kiterjesztetik: a meny­nyiben már 1868-ra 20 □ ölben is megengedtetik a termelés, de csak házi kertben és szépen kikörvonalo- zott négyszögben. Az 1 írt felügyeleti dij mellé csak 20 krajezárt (?!) kell fizetni □ ölenként . . . m. . . k . . . JE (Újévi adatok az egyház köréből.) A helybeli ág. ev. egyházban a múlt évben született 690 gyermek, még pedig 364 fi, 326 pedig nőnemű. Ezek közt törvénytelen ágyból 31; halva született 20. Kettős iker 5 pór, hármas iker 1. Meghalt 539, és pedig rtuernű 271, nőnemű pedig 268. Ezek között volt 360 gyermek, lö ifjú, 14 hajadon, 46 férfi, 51 nő, 17 özvegyférfi, 36 özvegynő. A legidősebb halott 86 évet számlált. Az 539 halott között betegségében csak 198 élt orvosi segélylyel. Össze kelt 150. pár. Ezek között 17 vegyes vallásu pár esküdött az evang. templomban; ellenben ot evangélikus vőlegény udott téritvényt, kik között azonban helybeli .születésű csak egy volt. 17 vadházasr súg törvényesittetett, a katonáknak adott nősiilési sza­badság folytán. Áttérési eset az evang. egyházban 3 ®*}ta magát; volt-e ellenkező eset is, nem tudatik. Iskoláinkba az ősz folytán 1450 gyermek hozatott fel; kik közül 1000 a belvárosi, 450 pedig a tanyai isko­lákra esik. Közli . b j □ A helv. hitvall. reformált egyházban született fi gyermek 32, leány 18, összesen 50. Meghalt fi 16, nő * ?> összesen 35. Házasság csak négy köttetett, ezek Közül is 3 vegyes, ezenkívül 9 vegyes házasság kötte­tett egyházunkon kívül. Gy. S. , '" Nyir-Baktán gróf Degenfeld Imre kastélyában 1. ho 15-én fényes nászünnepély volt. B. Podmaniczky Géza Degenfeld Bertha grófnővel tartó esküvőjét. Ki­sérje boldogság és megelégedés az uj házaspárt min­denha. A hazai ipar fejlesztéséről, mily élénken gon­doskodik a városi képviseleti gyűlés, bizonyítja az is, hogy a: országos magyar iparegyesület alapitó tagjai közé öt részvénynycl lépett. Az 500 forint már el is küldetett. && A „Bester Lloyd“ helybeli levelezője panaszra fakad azon bizonytalanság miatt, mely a magyar vasúti kölcsöniigy körül mutatkozik. Igaz biz az, hogy ügy van, de feledi levelező, hogy itt nem pusztán aláírási, hanem ajánlati kölcsönről is van szó, melynél pedig az illető pénzemberek a pénzpiaczok mozgalmait nagy figyelemmel és óvakodva szokták kisérni s igyekeznék kizsákmányolni. Azon szavait, hogy ezen kölcsönnél „ál­dozatkész liazafiságűnkra“ hivatkoznak, tréfának vettük, mert az ilyen 7 -es kölcsön-aláirásnál nem igen lehet okunk „hazafiságunkat“ előtérbe tolni. Vagy a „Poster Lloyd“ emberei előtt az ilyen kölcsön már áldozat?! t (Beküldetett.) Szabolesmegye honvédegyle- tének folyó 1868. évi január hó 15-én N.-Kaílóban tar­tott közgyűlésében, a folyó évi január hó 27-én tar­tandó nyiltkörü tánczvigalommal egyesült honvéd- ünnepélyre vonatkozólag következő határozatok hozat­tak : 1-ör. A tánczvigalom késedelem nélkül 8 órakor fog kezdődni. 2-or. A tánczvigalmat meg fogják nyitni herczeg Qdeschalchi Gyulánő ő magassága, mint az ün­nepély háziasszonya, s mint az ünnepelt 48-ik honvéd- zászlóalj érdemkoszoruzott zászlajának anyja, — Ra- kovszky Sámuel honvéd-ezredessel, mint a szabolcs- megyei honvédegylet elnökével, — lassú magyar lé­pésekkel. 3-or. A herczegnő ő főméltósága diszkisére- tére és a lovas kiséret vezényletére kijelöltetnek Csaj­kos Gyula hadnagy és Fazekas Sáudor főhadnagy. 4-er. A kisteremben a rendre és a kiszolgáltatások pontos teljesítésére fel fognak ügyelni Gruden Ernő és Szel­lemi Mihály századosok. 5-ör. Vendéglős és ezukrászok félfogadásáról gondoskodni fog Székely Benedek száza­dos. 6-or. A táuczok rendezését vezénylendi és a nagy­teremben a rendre felügyelni fog Szentimrey Kálmán százados. 7-cr. A 48-ik lionvéd-zászlóalj érdemkoszoru­zott zászlajának átvétele s N.-Kállóba hozatala végett, Nyir-Baktára, gróf Degenfeld Imre ur ő méltóságához, Rakovszky Sámuel ezredes, vagy akadályozása esetében Mikecz Tamás őrnagy ur vezénylete mellett kiküldet­nek Krasznay Gábor, Szentimrey Kálmán századosok, Borbély Gáspár hadnagy és Gyöngyösy Sámuel guerilla őrmester; — azon megjegyzéssel, hogy e küldöttség megérkezése napját és óráját' gróf Degenfeld Imre ur ő méltóságához jó előre bejelenteni fogja — se kül­döttséghez önkéntesen több honvédek is csatlakozhat­nak. 8-or. Ezen zászló történelmének rövid kivonata az egylet költségén kinyomatni, szünet alatt ünnepélyesen felolvastatni, — s a nyomtatott példányokból begyii- lendő összeg a szabolcsi honvédegylet pénztára segé­lyezésére fog fordittatni. 9-er. 11a az ünnepély költsé­geit az aláírás utján begyülendő összeg nem fedezné, a hiányzó mennyiséget az egylet tisztikara, aránylagos ki­vetés, vagy önkéntes ajánlatok által fogja fedezni. 10-er. A belépti jegyek kiosztását s az ebből begyülendő ösz- szeget, —■ szoros számadási kötelezettség mellett, — kezelni fogják : Szabó Ábrahám, Czikó János és Ápa- gyi Antal honvéd-hadnagyok — kik egyszersmind a felül- fizetésekről is pontos jegyzéket fognak vezetni. — Kelt K.-Kállóbau-. január 15. Jegyzetté : Szabó Ábrahám, honvedegyleti jegyző. fff (Beküldetett.) A „Nyír“ f. évi 2-ik szá­mában, a nyíregyházi műkedvelők által folyó hó 6-án rendezett előadásra vonatkozó czikkre, lehetetlen, hogy hogy ne válaszoljunk, azon oknál fogva, — hogy a mi­dőn ott egy műkedvellő játéka kiemeltetett, a többi csak egyszerűen emlittetik. — Mi kötelességünknek tart­juk azt a hibát helyrepótolni, s Törőné asszonyt (Kralo- vánszky Jolán k. a.), mint ki szabatos s kitűnő játéká­val a legszigorúbb igényeket is kielégité, — ezennel kiemelni. (Tudtommal ugyanez olvasható nevezett czikk- ben is. Szed ő.) Többek egyetértésével V. J .. nő. f (Beküldetett.) Ezennel ünnepélyesen kijelen­tem én is, hogy a f. hó 7-én tartott városi képviseleti gyűlés alkalmával tudtommal nekem se súgtak a fü­lembe, mert biz én, szokásom szerint, a lúd tani. Nyír­egyháza, jan. 15. Egy szenvedőleges képviselő. Az Eperjesen felállítandó Dessewífy-szoborra a város 40 forintot ajánlott egyik közelebbi közgyűlé­sén. Ezen alkalommal, azon óhaj nyilvánult többek ré­széről, vajha egy „központi szobor-bizottság“ alakulna, mely rendszeresen járna el ezen ügyben. Ebben a sok szoborban nem lesz köszönet; de hogy is várhatnék ezt, mikor még a pesti muzeum-kertbelieket is dugdossuki ** E napokban egy helybeli polgártársunk udva­rába, esteli 5—6 óra közt, tolvajok lopóztak és a ház alatti úgynevezett szuszéket felbontották, a benne levő gabonát zsákokba szedték s hordták elfele. A házi úr látogatóba készült lámpással kezében, a magtár mellett elmenve látta, hogy nyitva áll, oda megy, beletekint és ott találja az egyiket a tolvajok közül, ki folytatta a zsákbatöltést. A háziúr rákiált : „ah gazember, rajta­kaptalak, mindjárt elbánok veled“, de a tolvaj kiugrott, a háziurat mellbelökte és elszaladt; meg sem ismer­hette a tolvajt, mert gubájával eltakarta arczáját: (Jobb lett volna a szuszék fedelét lezárni és segítségért menni.)

Next

/
Thumbnails
Contents