Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-30 / 22. szám
II. évfolyam. 22. szám. _______________ Szombat, május 30.1868. S zerkesztői és kiadó iroda : NYÍREGYHÁZÁN. Széna-tér 121 -ik szárú alatti házHan. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyogdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-aorért 25 kr. o é. fizetendő. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 Ír. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve 6 „ Félévre..............................................3 „ Évnegyedre ....................................1 „ 50 kr Hirdetések dija : minden öt-hasábos petitsor egyszeri iktatásánál r. kr.. többszörinél 4 kr. Bélycgdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. *— Megjelenik minden szombaton este. A felsőtiszavidóki Gazdasági-Egylet, a szabolcsi Hon véd-Egylet és a nyíregyházi Termény csarnok hiteles közlönye. Külföldre nezve kifidó-hiv-utaluiik számár & hirdetményeket elfo^rtid : flftesenstein es V o^’ler Becsben, 1 h u n 1 )i i j) ;ui, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben e's Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Viilámháriíót a tetőié! Kenyeret, kenyeret! . . . riadoz a szózat „százezrek ajakán“. És a „tej- és méz“-nek bérezek töl koszorúzott hazájában is minden ing viszhangozza a nyomor kiáltását. Kenyeret a test, kenyeret a lélek nyomorának! Az elemek, mik eddig az éggömb fedele alatt vagy a föld gyomrában verekedtek egymással, feladták a testvérküzdelmet és együttes erővel rontanak be az emberi létvi- fizonyok birodalmába. A villám, mely a légkört hasogatta, s miként egy aetheri nyájőr kergette pattogó lángostorával maga előtt a fellegeket, — lejött, hogy világrészeket rendítsen meg czikkázó szeszélyével. Egy bil- lentyünyomás a távírdán : és az átírandó villany ezereket sújt tönkre, ha mint vészmadár csap be a börze hullámlázas birodalmába. A szabad lég, a szabad felhő, a szabad viz üstbe szorult és óriási tüdővel akarja ki- lélekzeni magát újra bilincseiből, csakhogy ezáltal paripává lesz, melyen a fellegeket nyeregbe verni képes csikós — az ember nyargal kénye-kedve szerint. Ez a legnagyszerűbb küzdelem, melyet az ember az elemekkel viv, e harezban nyert borostyán a legragyogóbb, melyet az ember teremtése óta homlokára tudott fűzni, hatalmának lábainál nyög és dolgozik az elemek világa, de félő, hogy a lelánczolt természeti erők elfojtott sóhajában egy-egy titkos összeesküvés feni kését egyenesen a zsarnok — az ember mellének szegezve az élt. Az elemek forradalma az ember ellen ?! Hogy, hogy ? . . . Vessünk egy futó pillantatot a mai gyáriparra. Füstölög valami, mint egy óriási vulkán, a füst betömi a légkört, eltakarja a napot és mintegy tenger ömlik árad az ég felé - Britannia áll előttünk. Szép dolog ekként szállani fel — felfelé a végtelenbe,és Britáti- niának alapos reménye van e felfelé törő pályán maholnap az égbe párologni el, ha kőszénbányáit oly féktelen szárnyakon engedi a magasröptű útra. A lég Zsong, zúg, zörög, csattog, egy ezerkaru szörny nyezseg szemeink előtt, korunk teremtménye — a gőzgépszervezet. Elcsodálkozol, és philántrop kéj dagasztja világpolgári kebledet azon meny- nyci gondolatban, hogy ez az őrülten zsör- tölő vasasszony menydörgő kínjában éppen most szüli az emberiség aranykorát. Vas aranyai szili,— írnaíM' lofftkája. a»- x .«»i~.--.-i zélctuek, de a társadalmi valóság tökéletesen igazolja e merészséget, a kovács midőn pörölyén tengelygyűrűt kalapácsol : tulajdonképen aranyat ver, mely a másik oldalon erszényébe ömlik. (Nálunk bár úgy hívják az aranyat, hogy bankó, de ez bennünket, kik a képviseleti rendszernek édes (?!) gyermekei vagyunk csak boldogítani tud, hisz a bankó is képviselő.) Tehát látni véljük azt a gőzlehü vas- anyát, melyet az ember azért talált fel maginak, hogy neki világboldogságot szüljön. Hogyne? Nemritkán fogod látni, hogy ily gyárakban ezer, kétezer munkás dolgozik. Óriási csődület! Rád erőszakolja magát az a hit, hogy nincs többé nyomor, mely kenyér után kiáltson. Nem lehet, midőn egyetlen gyárban ezerek léte biztosítva van a kenyér- termő munka által. Ez az egyik, az eszményi oldala a képnek, — csábító elragadó! Nézzük a másikát. Nézd meg az órádat. Két-három perez múlva látni fogod, hogy ugyanaz a nyulbőr, melyet szemed láttára éppen most adtak be annak a falánk gépnek, ugyanaz a nyulbőr mint kész dandykalap búvik ki a másik oldalon előtted. Ha látni fogod a tengernyi termelőket, melyet a fáradhatatlan gép gondolatgyors karja özönszerüleg teremt elé : hajlandó vagy elátkozni azt az ördögi fejet, mely az elemeket eként ráültette az emberek nyakára, hajlandó vagy rá, mert ha be kell ismerned, hogy a mit most kétezer ember termei, Tizrt ma^Rui ozjuzitzwx ,*.v— elő, s e szerint a hol most kétezer ember lel keserű kenyeret, ott ezelőtt százezer ember kereshette élelmét. Látod, hogy kétezer kiaszott váz ottzúzza-töri magát a böfögő gép csattogó tagjai körül, hogy estve a nap ideges izomromboló fáradalmának gyümölcsét remegő kezekkel és halvány arczczal koldulja ki a gépek, a gyár zsarnokától, s mig ezt látod : füledet egy riadó tenger vészmoraja üti meg — azon százezrek sóhaja, és könyörkiáltása, kik fagy- és éhtörte tagokkal lepik el a téreket, kik a meetingek székhelyéről kétségbeesett és vésztjósló hangon T Á R C Z A. A varsói menekültek. Történeti beezély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) X. A barlangban történt közelről) leírt jelenetnél, két még előttünk ismeretlennek tetsző alakkal találkoztunk, s kiváncsiak volnánk ismerni őket. Kik voltak ők. az események folytán nem sokára felfogjuk fedezni, de most a főbb események fejlődését kelletvén tovább vinnünk, nem terjeszkedhetünk ki az aj szereplők megismertetésére. Gyurovicsról egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy midőn a tervei létesithetésére megkívántaié bizonyítékok egyikét, a lengyelek által kivégzett Makrin hulláját birtokába nem keríthette, más utakon mindent elkövetett az e miatt szenvedett vesztesége kipótolására. A mi a barlangban vele történt rendkívüli jelenetet illeti, miután több tanuk voltak jelen, kik meg nem állották volna, hogy a bullával való harezot a hir szárnyaira ne bocsátották volna — tanácsosabbnak tartotta azt el nem hallgatni, 6Öt ez érdekben nyomozást is tétetett, de a minek sikere nem lévén, midőn barátai élésének lett tárgyává, ezzel is csak boszuja növeltetett. Sőt midőn kissé komolyabban kezdett gondolkozni e dolog felől, nem kevés fejtörésébe került az a felett való töprenkedés, hogy ki követhette el véle ama vakmerő játékot, mert arról meggyőződött, bogy a bullán kívül más valaki is volt a barlangban, és hogy a bulla magától nem mozoghatott; ezen véleményében még jobban meggyőzte a gúnyos kaczaj, mely a barlang nyilasától utánnok hangozott. A titkot ö csak Babilasnak fedezte fel, de ennek a szerződés értelmében inkább Szerk. pl. bm. h. előmozdítani kellett volna az ő ügyét, mint akadályozni előbbvitelében. Töprenkedései közben gondolatai összefolytak. s legtávolabbról Sem volt képes feltalálni a kulcsot a talány megoldásához. De hogy nem nyugodott meg. sőt nagyobb erővel munkált terve létesítésén mindjárt megfogjuk látni. Addig pedig keressük tel a grófi "palota lakóit s lássuk mik történnek ott, Közelebb a tervben levő pórlázadás előli menekülésre vonatkozó összejövetel óta már három nap telt el a Pothorodeczki palotában, és még sem az egybekelés, sem az elutazás nem történt meg, jólehet a megállapított terv szerint a két fiatal párnak már Varsótól távol kellett volna leuniök. A veszély minden órával közeledett, s még a felől sem voltak tisztában, bogy a figyelmeztető levél nem volt-e csupán törbeejtésre számúvá az ellen részéről, kiknek tudniok kellett, hogy ily nyilvános lázitás különben sem maradhat titokban. Hogy niiért késtek a meneküléssel mégis ennyire, könnyen kimagyarázhatjuk, ha a Hedvig szilárd határozott jellemét megismerjük. Ő nem akart menekülni mint már tudjuk, és sem az apai szigor, sem a férj esdeklései, sem testvérének könyjei meg nem indíthatók. Az esküvőre és elutazásra már minden előkészületek megtétettek s még mindig halogatni kelletett azt. Végre a hajthatatlan grófnő — midőn a távolabbi vidékekről már iszonyú vérengezések hire érkezett Varsóba, s több lönemes családja irtatott ki a legiszonyúbb módon s félni lehetett, hogy az ár sebesen rohanván tovább, idő előtt közzéjök lökheti szennyes hullámait — engedett s beleegyezett az indulásba. Most épen azon perezben léptünk a palotába, midőn a csekély számú nászsereg indulni készül Isten házába, hogy ott Adél és Arthur Isten színe előtt esküdjenek egymásnak örök szerelmet. Esküvő! oh mennyi milliók keble dobogott fel e szóra már, mióta szent frigy köttetik a házastársak között; hány ifjú kebel várja a szív dobbanásai között e nagy napot, mely sokak számára a földi éden és sokakéra ismét a földi pokol kapuit tárja fel. Oh hányán siratják e napot, mely őket feloldhatatlanul egy égő pokolba nvügozé; hányán sülyednek örvénybe e napon, melyből kiemelkedni nem képesek? Obi de hányán vannak ismét, kik e naptól számítják csak éltök napjait. Egy szerető házastárs körében felvidul a család ege, bűvös körébón tápláló, üdítő forrás csergedez, egy virágos ken lesz a házi táj, oltár a hajlék belseje, holott csak ima, öröm, boldogság és szép remények tanyáznak: a múltnak nincsenek könyjei sivár emlékeken; a jövőnek nincsenek féltékeny gondjai szerelmi hajótöréseken és a férj féltve őrzi viruló édenét, és a nő lelke elborul a gondolatra, hogy ez édent feldúlja egykor a halál s fagyos lehelletc elhervasztja színes virágait. Ab egv hű nőkebel szent oltár, mely előtt a férj letérde- prl s küzdelmében megszenteSül: és egy hű férjkebel márványoszlop, melybe a nő mint repkénv bátran ölelkezik. Ily boldogító frigykötésnek leszünk tanúi ez alkalommal A teremben a nászsereg már csak Adél grófnőre várakozók, a ki midőn mennjmsszonyi pompájában megjelent, elbájolá még azokat is, kik őt közelebbről s gyakran voltak szerencsések láthatni s nem mondunk nagyot, lm állítjuk, hogy az ég legszebb angyalát a teremtő képzelet csakis ilyennek gondolhatja. A vakító fehér arezon gyenge pír, és a gazdagon hullámzó szőke fürtök között nrakőSzoru helyett egy eleven piros kamélia oly eszményi alakot állítanak élőnkbe, milyet csak ritkán láthatunk: a puha gömbölyű karokon, a hattyú- fejér nyakon nem csillognak ékszerek, de e keresetlen egyszerűség mellett a lengyel szabású nehéz fejér selyemruha. gyönyörű hattynprémes mente még emeli a nagyszerű hatást, melyet e tünemény környezetére gyakorol. A boldog Arthur kedvese bájai által elragadtatva önkénytcleniil hajolt meg előtte s hévvel csókold meg» a parányi kezeket.; a jelenlevők f 11 ■:kisültek a szép pár látásán, mert Arthur délezeg lengyel öltözetében, bármelyik férfinak sem sokat engedett Volna, akár lel-
