Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-23 / 21. szám
21 szám. Szombat, május 23.1868. II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121 -ik szám alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor Imsábzott garmond-sorórt 25 kr. o. é. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalbau égcsz évre . 5 Ír. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Félévre..........................................3 „ Évnegyedre ....................; . 1 „ 50 ki'. H irdetések dija : minden ötinTsabös petit- sor egyszeri igtatásámíl ő kr.. többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden szombaton este. A felsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet, a szabolcsi Honvéd-Egylet és a nyíregyházi Terménycsarnok hiteles közlönye, Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Az állalmiak jogában és kötelességében áll-e, a iiépnevelésiől intézkedni l Mielőtt e kérdésre érdemlegesen megfelelnénk vessünk egy futó pillantást Anglia népiskolai oktatás ügyére, kiválókig 1832-ik évtől fogva. Tudjak hogy az 1833-ik évben a parlament 200 ezer ezüst forintot szavazott meg a népnevelés előmozdítására, s liogy az államkormány valamit tett a népoktatásért ez volt az első eset. Versengés támadt a dissen- terek és az állam egyház hívei közt, az ajánlott összeg megosztatása mikéntjéről, s hogy e megszavazott segély qzélszerüleg osztassék fel, a kormány két társulat u. in.: a „National scool society“ és a „Brittish aud Foreign seool societty“ közt osztotta fel. Azonban a kormány befolyását kellőleg nem érvénye- sitbetvén, felállittatott 1839-ben „országos iskolai tanács“. Az állam-egyház püspökjei ez ellen tiltakoztak, és midőn a parlament a kormánynak 1843-ban a közoktatás terén szabadabb mozgást engedett, ekkor meg az independensek, sőt a babtisták is az állami nevelés ellen léptek fel; látnivaló tehát, hogy a vélemény Angollionban is nagyon megoszlott e tekintetben, mert némelyek kizárólagosan a szülék kötelméül erősitik, mig mások az államnak jogos és méltó beavatkozást igényelnek. így van a véleménymegosztás nálunk is,de e tárgyat érintsük röviden : „Az állam különböző néposztályokból alakul s úgy tekinthetjük azt mintegy óriási gépezetet, melynek kerekei habár különböző nagyságnak s alaknak, szerkezetűek, de egymásba illesztve s mindegy egészet alkotva, ha egyik megmozdul a többi részek is követik azt“; Így a társadalomban öszhang- zásnak kell lenni, s habár az alsóbb néposztály némely országokban most is a lenézés szemüvegén nézetik, de az mégis egy oly szükséges kiegészítő része az államnak, mely életföltétele az aristokrata osztálynak, mely nélkül ily osztályt csak képzelem világában lehetne alkotni.“ Volt idő — fájdalom — midőn nemzeti nyelvünk a gunyhók lakóinál kellett, hogy menhelyet találjon, nagy kincset őrzött meg számunkra az alsó néposztály méltó tehát, hogy ez mint az állam alapja figyelemre méltassák, s hogy ezen alapköve az államnak az egész épületet romba ne döntse, kell hogy reá kellő gond fordittassék; az állam kellő virágzásnak csak akkor indul, ha az alsó néposztály is kellő miveltségre vergődött. Ne higyjük az ámitók tév tanait, kik azt hirdetik : hogy az úgynevezett parasztot nem kell tanítani, mert tu dákosságával a közjóiét ellenesévé válik, kik ily tudományt terjesztenek, épen azok legnagyobb mételyei a társadalomnak, kik a tudás világa eleibe fekete fátyolt vetnek, s a tudomány kisugárzásai ellen erős bástyákat építenek. Az ily akarat Istennel ellenkezik. Égető szükség a népnevelés „hogy fokozódjék a népszellem, hogy bizonyos stádiumán a közjog gyakorlatában megállhas- son az“. Csak az oly államban lehet békés nyugalom, hol a nép mivelt. Ha a nép szeme megorvosoltatik a reá tolult hályogtól,ha tiszta valóságban tudja látni a tényállást, akkor meg kell hogy szégyenüljenek a zavarosban halászók, s dicstelen álláspontjukról le kell térniök azon álláspontról „mely saját érdekeinek valósítására tűzte ki magának a nép biztonságának kizsákmányolását “ A nép, mely tudatlan, vezethető mint járomba fogott állat. Ha az tudományosan kimivelt, elveszti hatását a lázitás szava, el az idétlen henczegés, a gyűlölet éle megtompulván, az állam nyugalma nem zavartathatik meg'. Nem akarjuk azt vitatni s axiómául föl-* állítani, hogy a nép oly magas miveltséget nyerjen mint a felsőbb osztály, de azt állítjuk, hogy annyi miveltséget kell adni az alsó néposztálynak, mely a maga köréhez s emberi méltóságához illő; és ha a nép birköréhez mért miveltséggel, fölismervén a valót a hamistól, tudni fogja, melyik úton haladjon, igy az állam boldog és virágzó leend, mert az ország nyugalma tudatlan vad csőcselék által nem zavartatván, az a közmiveltség útján előrehaladhat s jobb jövő dereng a haza egén. Ki volna, ki azt mondhatná, bogy inár e tekintetben is nem szükséges a nép mi- veltsége, ki merné tagadni, hogy az ország nyugalmára nézve nagy hatással van a ini- veltség. Nem akarunk hosszas fejtegetésbe bocsátkozni s példákkal illustrálni állításunkat, elég légyen a befátyolozott múltra, önvédelmi harezunk idejére utalnunk, megmutatta az időszak, hogy a tudatlanság menynyire fölhasználható az állam romba döntésére, s váljon nem lélckismeretből s szigorú kötelemből eredő következetesség az, hogy az államkormány a népnevelésről intézkedjék, mert mig egy szüle fölismeri kötelességét gyermeki neveltetése iránt, addig' 40—50 bizonynyal mit sem akar tudni. Az állam- kormánynak áll tehát jogában, sőt kötelességében, hogy a népet ne hagyja barom módra felnőni, hanem ha szükség, erőhatalommal is szorítani gyermekei taníttatására, mert a tudatlan nép még úgy szólva bölcsőjében szendereg, még rábeszélés, szép intés és figyelmeztetés után sem bírja fölfogni, hogy a tudomány mi jót eredményezhetne családjára, sőt az egész államra. (Vége következik.) T A R C Z A. A varsói mnickiillek. Történeti beszély Gyöugyösy Sámueltől. (Folytatás.) Most az utasok megkétszerezték lépteiket, azonban* időről időre megállották hallgatódzni, ha váljon közeledők zaja nem liallatszik-e utánunk, mit ily néma éjben messziről észre lehetett volna venni : De semmi nesz nem volt hallható. Még jó ideig linkidtiik. midőn a sötét erdőben, ind csak a bóvilág mutatott némi irányt megállapodtak, s még egyszer figyelmesen körül tekintvén — (ima már általunk is némileg ismert barlang nyílásában eltűntek. Itt mindenek előtt egy fáklyát gynjtottnk meg, de annak világánál sem lehetett elburkolt arezaikat felismerni, egy bangót sem szólva haladtak elébb-elébb, inig nein ama tágas földalatti üregbe értek, melyben a lengyeleket láttuk gyakorlatot tartani, idő érkezvén a jobboldali sziklahasadékokat felolvasták s a hetediknél megállapodván, rendbeszedték fegyvereiket A Febroniá- >mk szólított ismeretlen nö elővette öltöuye alól a kötélhágcsót, s midőn bevilágítottak a hasadékba a férfi óvatos léptekkel előre ment a fáklyával, a barlang nyílásánál a hágcsót megerősítette s tlgyelmeztotvéu Febro- i'iát, hogy kezével erősen tartsa, nehogy majd a kettős teher alatt kitáguljon — lesietett az üregbe, egy fehér Szerit, pl. bm. h. lepedőt a bulla betakarókéra kötvén keresztül derekán, egyik kezében pedig a fáklyát vivén. Febroniát csak hamar komor sötétség vette körül, a barlang lakói a fénynél felriadtak s inig feje felett egy egész denevér gyarmat mozdult meg. a hullát rejtő kissebb üregből a röpkedö állatok egész serege repült ki, melyek hozzá ütödvén ijesztő vihogással csapódtak a penészes sziklafalakhoz; az üregből csak gyér világosság hatott fel s F'ebronia megborzadt a halál e sötét tanyáján, mihez még az is járult, hogy lábai alatt valamit érzett megmozdulni, mit midőn kezeivel érintett volna, valami sima felületű hideg tárgy csuszszant tovább, mely annyira megrémesztette, hogy felsikoltott. s kevésbe múlt hogy a hágcsót másik kezével is el nem bocsátotta, a mire pedig most már nagy szükség vala, mert úgy tetszett, hogy kétszeres teher nehezült reája; azonban csakhamar visszanyervén lélekjelenlétét, a kötelet nemcsak el nem bocsátottá, sőt ijedelmében ösz- tönszerüleg még erősebben tartotta azt. Mindez felette gyorsan történt s alig vett több időt igénybe mint a mennyi elbeszélésére megkiváutatik; a közelebbi perezben már mind jobban-jobban kezdett ömleni a világosság, most a fáklya fellobogott s az ismeretlen férfiú lepedőbe burkolt terhet hurczolva magával kijött a földalatti üregből. A fáklyát a nö kezeibe adta, lei a kötélhágcsót összeszedte és öltönye alá alá rejtette. „Eddig minden jól ment, most gyorsan el — szólott a terhe alatt libegő férfin — előre a fáklyával Febronia!“ A lepedőben csakugyan egy bulla volt, még pedig mint már gyaníthatják olvasóim, a Makrin hullája, a két éjeli kalandor kijutván a nyílásból sietve haladtak a bullával előre, de alig tehettek néhány lépést midőn Febronia ijedten kiáltott fel : „Barátom Sagán! el vagyunk veszve, zajt hallok, nézd a bejárat világosulni kezd! Minden, minden veszve van.“ „ Hah az áruló 1 — mormogó fogai között a Sa- gánnak szólított ismeretlen férfi —• én jól tudtam ezt, ismerem a rókát, ez ő, ez okvetetlen ő lesz, Febronia a fáklyát oltsd el hirtelen, vonulj a nyílásba. Hány lövésed van ?“ „Tíz“ — felel röviden a kérdezett. „Jól van! nekem is tiz lövésem van, C3ak bátorságod uc hagyjon el Febronia, lia feles számmal nincsenek, a mitsem gyanitókat lelövöldözhetjük. De ez csak utolsó esetben fog történni, nem akarnám hogy két évi fáradalommal épített bosszuterveim egy pillanat alatt összeomlanának. Én még nem akarom halálát. Ah! igen, jó szellemem egy tanácsot súgott nekem : ezek az oroszok nagyon babonásak. . a halottaktól rendkívül félnek, erre alapkőm meneküli síinket. Most el a hasadékba, rejtsd el magad, fegyvereidet csak akkor használd, ha erre jelt adok.“ Ezen szavak után Febronia a nyilasba rejtődzött s épen jókor, mert ez alatt n világosság a barlangban mind jobban terjedett, s a világosságnál egészen kivehető volt Gyurovics százados tizen ,ét fegyveres vitézzel, a kik a barlangban kutatni kezdettek, a sziklafal nyílásait figyelmesen megvizsgálták, összekerestek minden zugot.
