Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-28 / 13. szám

14. szárti.

II. évfolyam.

Szombat, april 4. 1868.

Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN,

Széna-tér 121-ikszám alatti házban. Bérmentetleu levelek el nem fogadtatnak.

Nyílt tér alatt 30 kr.’bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorért 25 kr. o. é. fizetendő.

SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY.

Előfizetési díj :

A kiadó-hivatalban egcsz évi*a 1. 6 fr. 50 kr.

Házhoz vagy postán kiildvt*6 „

Ééíévre . . .. . . . . • ^ || § ■

Évnegyedre . . | « •. . . • 4 fí 60 kr.

Hirdetések dija t minden .Öthasábos petit- sor egyszeri igtatásánnl 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr.

Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este.

Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Bécsben, Hamburgban, Berlinben,

M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében.^ ^ Pesten : Zeisíer M.

Előfizetési felhívás

a

nemzetségek szerint. A társasági ösztön egyik főoka annak,hogy az emberek államokat

jó székeket, asztalokat bir előállítani, és ha már most a szabó az asztalosnak ruhát varrt,

Melléklet a „Nyír“ 13-ik számához

TÁRCZA

A Naiu városi özvegy.

Szenttörténeti ballada

........y s.........tök

I 1

Mint széttépett virág teritőn sápadoz Nainban egy szegény özvegynek magzata;

Ez egy reménye volt mit sorsa meghagyott,

Ez folt borult égén utolsó csillaga.

Öröm helyett reá búszinü éj terül,

S gyászának fátyolán könyek Tagyognak át; Fényes könyek minők a tenger gyöngyei,

Miket vihar között kebléből partra hány.

Letört az ifjú ág, s a törzsnek oldalán Hosszú mély seb marad, a vérző fájdalom: Gyógy-balzsamot ad-e majd áldó kéz reá,

Nő-e örömvirág a búszin lombokon ? . . .

IL I

A perez jelen, indul a gyászmenet,

Sir, jajgat és kiált a jó anya :

S az összegyűlt nép harsány énekét,

Túlzengi kin s fájdalma jaj szava 1

A sírok már közelben látszanak,

Mély szirtüreg ásit a holt után :

A bús anya fétrengve roskadoz,

Nem bir többé uralgni bánatán.

Most felzokog, majd jajgat s felkiált,

Jajjával megráz minden érezőt :

Oh Isten! add, add vissza gyermekem,

Korán volt még álomra hivnod őt!

Az életen, ez elpusztult mezőn Virág többé nem nyilik énnekem;

Oh ég! oltsd el létfáklyám lángjait,

•Vagy szánj meg, és add vissza gyermekem! . . .

Es újra sir, kiált, de hasztalan,

Fiának nem jő hang zárt ajtóra;

Lehúnyt szemén a sír gyászéjje leng Es ébredés csak nem jő álmira.

De egyre sir a jó anya, míg nem Panaszait megérti fenn az eg :

S im a halottkisérő nép közzé •— Szemközt jővén — egy tisztes férfi lép.

Ez egyszerű, szelid, alázatos,

De lényén szent méltóság ömlik el; Önérzettől sugárzó homlokán Az égiek szerelme ünnepel.

Vonásain részvét BÚgározik,

Vágytól ég a könyet szárítani;

Talán nem is a föld szülöttjé ő ? . . . Hisz’ nem szokás itt boldogítani.

A fájdalom szavát megérti ő,

S meglátja a siránkozó anyát.

És oh! dicső emberbaráti szív! . . .

Az ő szemét is köny ragyogja át.

A mint közel a halott fiúhoz ér,

„Megálljátok“ — igy szól lágy hangokon, És a halottvivők megállanak,

Elnémul a hang, minden ajkakon.....

Kíváncsian fordul feléje minden arcz, Feltárja a halotti lepleket,

A holtra néz s szelíden újra szól :

„Ifjú kelj fel, vedd vissza éltedet!“

Felkél az, és a nép bámulva áll,

Egy szent varázs igézi őket el :

S mig álom és való közt tétováz,

A férfiú sietve tűnik el.,...

Utánna mintha dalló lágy szélek Suttognának szelidebb éheket Oly égi szent öröm derenge át Fájó szivet s kesergő lelkeket.

Mig visszanyert fiát a megvidúlt Anya, forró csókjával hinti be :

A néptömeg örvendő lelkiben Felzeng Istent dicsérő éneke :

Áldott az Ur, Jákobnak Istene Mert végre megszánó a népeket;

Reánk tekint, prófétát ád kegye,

Izrael, ob I zengj néki éneketI

Ki e csodát mivelte köztétek,

Égből szállott, az égnek gyermeke,

Dávid fia, a názáretbbeli,

Áldott legyen az urnák szent neve!

.óim/,

Ki jársz a földi lét 'nagy pusztaságain Ne sirj reményeid elhúllt-virágain;

A pusztaságban is virágokat fakaszt, Gyakorta a szelid teremtő uj tavasz!

Ne sirj, ne búslakodj ha szived kedvesét A sir hideg kemény ágyára fektetőd :

Eljő az Ur ha majd itt minden romba dől, S a végpusztulás felett uj lét koránya kél.

Csak kebled templomát a hit ragyogja át, A hit neked reményt és égi üdvöt ád ;

Az égre nézz, ott a nagy názáretbeli, Kedvét ő mostan is a jó tétben leli!

A varsói menekültek.

Történeti beszél?

Gyöngyösy Sámueltől.

(Folytatás.)

Midőn a társadalmak kormányainak legnagyobb bűne gyanánt mutatjuk fel azon körülményt, melynél fogva sokszor politikai czélokból az erkölcsiség aláása- tik, az emberi jellem megfertőztetik, s rablásra és zsákmányolásra az önző érdekeknek tágas ps kényelmes út nyittatik : nem tudjuk érdemlett nevén nevezni a kormányok azon irtózatos bűnét, midőn felhasználva a társadalmak nagy részében még mindig divatozó osztály1- különbséget, az osztályok könnyen felkölthető gyűlöleté'- nek és féltékenységének egymás ellen zúditása által igyekeznek nemtelen ezéljaíkat elérni. A nemzet által irtatják a nemzetet; a nép által veretik le a nép színét és virágát, hogy -az ekként véres lábakkal elgázolt nem- zetrom felett felépíthessék a legyilkolt nemzet sírkövét s gúnyos hahotával mutathassanak -a feliratra,, mely hirdeti, hogy egy nemzet elveszett. '

Agyvelőnkre tolul a vér, szivünk lázasan dobog, midőn e gonoszságot egész alávalóságában, egész 'bor- zasztóságában átgondoljuk. Itt már az embernek nyoma sem láttatik, mint a homok pusztában, midőn arra a szélvész uj fövényt takart. De nemcsak ember, még állatnyom sem észlelhető a véres gyilkolás e pusztaságiban. mert az állatok országában hasonlót nem -tapasztalunk.

Azon számtalan állatfajok, melyekkel a nagy alkotó benépesítette a föld határait, pusztítják ugyan egymást, mert rendeltetésük az, hogy egymásnak eleden lül szolgáljanak : de hogy ugyanazon fajbeliek irtanák egymást, erre csak is apró kivételes példákat lennénk képesek felmutatni.

Divatozik az emberek között némely helyeken, bizonyos kártékony állatok — az úgynevezett patkányok — kiirtásának egy emberietlen módja, mely abban áll : hogy midőn e szapora állatok sem méreg, -Bem semminemű orvosi szerek használata által ki nem irtathatnak, nehány -közülök elevenen megfogatik s -egy edénybe elszainüzotrek miért panaszKoataic a legrégibb időktől óta sorsuk ellen?

Azért, mert magánosán érzik magukat az idegen országokban, nem értik az idegenek világát, s ezek nem képesek őket felfogni : a legnépesebben emberektől hemzsegő piaczokon elhagyottaknak és árváknak látják magukat, mint a sivatagban eltévedt utas : társadalomban élnek, de nincsenek társaik az idegen földeken. Mind ez fényesen igazolja ama régi bölcs régi mondását : az ember társas állat!

Emberi természetünk e tulajdona okozta azt, hogy az emberek nem éltekés élnek elkülönítve egymástól és elszórva egyes példányokban mint a sasok; hanem már legrégibb időktől fogva összecsoportosultak, először egyes családok, később egész fajok és Szerk. pl." bűi. h.

szabó vágy épitesz, vagyis inkább mindenik egyénnek mind e-háromhoz kell érteni,minden állat és mindenik vadember ezermester. De éppen mivel mindenhez ért, nem érthet egyhez sem külön : nem haladhat egyben sem.

De az egy álladalommá egyesült emberek mindenike kevéshez ért, hanem azt aztán alaposan értheti és sikerrel űzheti. Azáltal azon körben, melyet magának választott, munkássága folytán nemcsak maga szükségleteit fedezheti, hanem másokét is. A szabó nemcsak magának varrhat ruhát, de szomszédjának is, és miután mindég csak ruhát varr, sokkal jobb és több ruhát dilit elő, mint olyan, kinek a ruhavarráson kívül még száz más mesterséghez kellene tudni. Szomszédja megint mást készít : ő asztalos,

azért, oly becses élőttünk a szabadság, mert versenyre nyújt alkalmat s ébreszt egyszersmind ösztönt! A hol pedig szabad verseny van, ott van haladás és javulás is, ott fejlődik a pulgárisodás, a nemzeti nagy és jólét isj

Es azért a szabadság, főleg nekünk, a munkás, teremtő polgári osztály tagjainak, hőn szeretett imádottunk! A kik nem muu- kájok után élnek, azok a valódi szabadsággal nem sokat törődnek, ők szabadság alatt legfőlebb azt értik, hogy ők tehessék mind azt, mi nekik tetszik. A nagyok pedig azt- bárminő kormányforma mellett teszik: s úgy nekik mindig virít az ő szabadságuk. De a valódi szabadság mellett az ő becsük? keletjük fölötte csökken, mert a valódi szabadság nem öröklött, haneni o«rk személyesen szer-