Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-21 / 12. szám
számlálván árva fejemet, kikről régtől igy zeng az ének, hogy : „Járnak kelnek a világban, Ma itt, holnap ott, S a kinek tetszik annak Emelnek csak kalapot.“ Én ezeknél jobb vagyok. — Megsiivegelem azt is, a ki a szerkesztői titkok sűrű fátyla alatt,' a „Nyirfa- lombok“ hűs árnyában fonogatja, amaz „embernemesitő eszközöket“, miket a „boldog hajdan korban“, az iskola kurátora, — utánozva a boszuló nemesist — oly szives készséggel, és valódi lelki örömmel, tánczoltatott végig bizonyos részünkön. Ám de hasztalan 1 — a pálmafa is csak igy nő fel magasra, ha koronáját sulylyal megterhelik; „virgando crescimus!“ Ilyetén felbuzdulásomra — jól tudom — tiszt, szerk. ur barátom, egyet mosolyg, s csudálván csudál- kozik, hogy az, kit tanúsított egykedvüségeért és elvonultságáért, akár a halikamassusi mausoleum alá te- metettnek is gondolt már : egyszerre éledni kezd és szerkesztői itélőszékéhez apellál. Haj az agrotis, ennek oka, az agrotis! Igaz, a kezelésem alatt levő gazdaságban, a rep- czevetést, nemcsak hogy az agrotis nem bántotta, de eddig a tél változó szeszélye sem tett benne kárt, s igy — quod deus avertat“ — csak a jég és hó ellen nincs biztosítva még. De azért mégis, csak az agrotisra! Tudja meg tehát, tiszt, szerk. ur barátom, hogy ezek után, kiragadván a „Nyirfalombok“ árnyába vonult Z. Y. kezéből a „mpgna cum solertia“-val fonoga- tott nyirfavesszőt, először is ön felé fordítom azt, megértendő vele, hogy: „Omnis actio reactionem parit“.— Azt valahogy ne gondolja azonban, hogy én tán valami lejárt dicsőségért perrorálok itt. — Én nem vésződöm a dicsőséggel, — „soli Deo sit gloria!“ — igy mondták őseink — s mi is, jobb ha ráruházzuk, a kit per eminentiam egyedül illet meg; — mert itt nálunk a földön elébb-utóbb elkopik, elvásik, elhervad; akár borostyán alakban fonják halántékainkra, akár kereszt alakjában akasztják gomblyukaink — avagy plane, a nyakunkba is; e keresztek egyike sem feledteti velünk ama — sokszor erőnket meghaladó — keresztet, melyet a sors változó szeszélye, vajmi gyakran vállainkra rótt. Hm, hű csak az agrotis, az agrotis bánt! Mert, értse meg tiszt, szerk. ur barátom, azt már még sem gondoltuk, hogy annyira cserben hagyjon bennünket, midőn — zsörtölve a szecskavágó gépek kezdetlegessége, — s a sajtó ellen, — hosszadalmas felbuzdulásunkért, a „Nyír“ kurátora Z. Y. kikelvén a „Nyirfalombok“ hűs árnyából, — nekünk esik, s az agro- tissal —- nem ugyan repczénket, — megéteti nevünkből az „i“ betűt, azt gondolván, hogy az ekképen támadt hézagot „j“-vei. is kitölthető; bizony tiszt, szerk. ur barátom, ezt roppantul resteljük; mert hát — négy szem közt megsúgjuk — hízelegtünk magunknak avval, hogy tiszt, szerk. ur barátom Z. Y. tévedését megfeketecsil- lagozván, eredeti névírás modorunkat a „Nyír“ rendéi között inaugurálni el nem mulasztandja. — No de én — haragtartó ember — nem vagyok; megsüvegelem önt is s ekkép kiegyenlítvén kölcsönösen minden diffe- rentiát, maradunk a régiek. — Haj a szerkesztőknek . . . „múlta licent, . . . séd etc. . . .“ Mind ezek után kell, hogy a „Nyirfalombok“ árnyába vonult Z. Y. felé is nézzek már, érintvén őt az önkészitetto vesszővel, őt, ki a hazaszeretetei és hon- boldogitást kizárólagos tulajdonának és titkának vallja, s kinek vágyai, az orsz. magy. gazd. egyletnél magasabb régióban csaponganak; — „0 terque, quaterque bea- tus!“ — Tudom nekem esik majd ezen „ráfogásért“, de vigasztalódjék meg a régi versre, gondolván : „Mundus non mundat, mundus verő inquinat; ergo Qui manet in mundo, quomodo mundus érit.“ Nekem természetesen, mint amolyan röghöz tapadt embernek, nem is lehetnek ily „merész röptű“ vágyaim, hogy a göröngy- és porból kiemelkedhetnének; s a laikus — mert „vágyainak sólyom-szárnya támadt“ — mosolyogva kiáltja felém, az elért boldogság szédítő magasságából : „álmodott boldogság mindég álom marad“. „0 laikus terque, quaterque beatus!“ — Kérdem én tehát, lehetséges-e, hogy a gépek jelen túlcsigázott ára, mind addig lehető minimumra reducáltathassék, miglen azoknál hasznavehetöség és czélszeriiség tekintetéből, valami kívánni való marad ? — lehetséges-e, hogy — mig a kontár és lelkiismeretlen üzér, rósz gépe árából hasznot húz — a lelkiismeretes iparos solid és czélszerü készítményét olcsóbbért adhassa, és észszerűen következtetve, gondolható-e csak, hogy adandja is? A verseny csak egyenlő erők mellett és egyenlők között lehetséges. A rósz gép — jóllehet — olcsó, de a jó gép csak azért is drágább leend! —• Jó gépeket tehát mindenek előtt, s akkor „álmadozhatunk mezőgaz- dászatunk nagymérvű felvirulásáról“, mert akkor lesznek olcsó gépeink is. Áll, hogy' gépek nélkül nincs gyökeres reform e téren, s reform nélkül nem lehet haladás“, de nem áll, hogy gépek nálunk csak is uradalmakban találhatók, mert bizony azok kellőleg, kellő s a szerteágazó, kiterjedt gazdasági viszonyokat megillető számmal és számban, ott sem használtatnak; a mi korántsem azok drágasága, de igenis azok czélszerütlen- sége mellett bizonyít. — Csak czélszerü, jó gépeket először és akkor lesznek olcsó gépeink is. Hogy a tokaji egyszerű kézműves 10 írton adja jó vasekéjét, ez hasonlóan csak is állításaim mellett bizonyít. Magára lévén hagyatva ő, a sötétségből lép kikiáltott nevű versenyzők közé, s ennek tudatával előre is, ő ítéli el keze munkáját; — „igaz, hogy nem olyan mint a pesti, de nem is kérek annyit értté, csak megállhassak mellette!“ — Ezek nem üres szavak, ez merő tény! — Távol legyen azonban tőlem, hogy ezekkel a gépek jelen — valóban kettős krétával irt, — árjegyzékét föltétlenül helyeselném, mert ellenkezőleg megsúghatnám Z. Y.-nak, hogy a tokaji kézműves ekéjét 7 o. é. írton is — haszonnal — árulhatná, s hogy ■— eljárásában — ő is csak a világ folyását követi. És végre, vágyam az orsz. magy. gázd. egyletnél feljebb nem emelkedhetvén, kérdem én — a szédítő magasságban csapongó — Z. Y.-tól, vágya nem oda gravitál-e, nem ott culminál-e az orsz. magy. gazd. egyletnél, melyet mint országost — midőn a gépek olcsóbbá tételére, e honban az összes gazd. egyleteknek szövetkezniük kell, — a kezdeményezés vezérszerepe méltán megillet ? ! — Extrema se tangunt!“ — De végtére „umgekehrt ist auch gefahren“, Z. Y. először olcsó — s igy — jó gépeket kíván : én ellenkezőleg, mindenek előtt jó és olcsó gépeket óhajtok; hogy általok legyen gazdászati haladás, vagyonosság miveltség e népnek, — hogy „Miért soká epedtünk, végtére meg legyen : Paraszttól a királyig, öröm minden helyen!“ És ebben egyetértünk : „Quod cupis, id cupio; quod spernis spemo; tuumque Velle, meum velle est; nolleque, nolle meum;“ hogy legyen boldog e hon, boldog a nép, s „Kint hatalmas, bennt virágzó És szabad !! — Fábián Ferencz, gazdatiszt. VEGYES HÍREK. — A debreczeni izraelita ifjúság f. hó 19-én táncz- vigalmat rendezett, melynek tiszta jövedelme fele részben a debreczeni honvédegylet, a másik fele az újonnan építendő izraelita tanoda javára van ajánlva. Ez alkalomra a debreczeni honvédegylet Perczel Mórt meghívta, ki is a meghívást elfogadva az nap d. u. 3 órakor Debreczenbe érkezett, a pályaudvar és az utczák átláthatatlan sokaságu néppel telt meg, mely is a 48- iki tábornokot folytonos éljenekkel üdvözölte. — A pálya-udvarnál Scheér Bernát fiatal izraelita rövid velős beszéddel fogadta. Innen a város ötfogatu hintójábán 6 lovas banderialista és a nép sokasága által a városba kisérve. A városháza előtti nagy téren a honvédek részéről Wesselényi László huszár-százados által egy majd egy óra hosszat tartó beszéddel üdvözöltetett, Ezután a város házában megszállt és a honvédtiszteket egyen- kint fogadta; örömét fejezte ki, hogy a szalbócsi honvédek közül is kettő jelen volt. Estve a deákság fáklyásmenettel tisztelték meg, mely alkalommal a kollégium kitűnő dalárdája a „Sózat“-ot és Kossuth-indulót éneklé, egy közülök pedig velős szép beszéddel az ősz bajnokot üdvözlé. Estve a tábornok ur bálba ment, másnap tiszteletére 100 terítékű banquette volt. ** Úgy halljuk, hogy a democrata-kör Kis-Várdán f. hó 15-én tartott közgyűlésén Lövey Antalt választó meg elnökül. ** Mártius 15-ike igen csendesen folyt le. Ha jól értesültünk, Kralovánszky Mór indítványa folytán egy- nehányan baráti körben összegyűltek a Sóstói fürdőben és megemlékeztek a nevezetes napról. Az ebéd alatt Noszák egy toasztot mondott volna, mely az egész társaságot átvillanyozta. (?) E hírről nem kezeskedünk, mert szem- és föltanui nem voltunk. ** Megyénkben a szabad húsmérés minden községben már gyakoroltatik, de a mészárosok talán sehol sem élnek annyira vissza ezen szabadalommal mint Nyíregyházán; mert most már nemcsak rósz, hanem drága húst is eszünk, még pedig vámfonttal mérve. Ezen visszaélés ugyan nem sokáig fog tartani, mert úgy halljuk, hogy két úri ember szándékozik széket felállítani, kiknek nincs szándékukban minden ökör mellett egy házat nyerni, s úgy nem leszünk kénytelenek 20 krajczárért 28 lat rósz húst enni, melynek fele csont. ** Múlt vasárnap mártius 15-én Bánhegyi István ur felolvasást tartott a kaszinó teremében a „szénsavról“. E felolvasás egyike volt a sikerültebbeknek, s tökéletesen megfelelt a népszerű előadás czéljának és kellékének. Helyszűke miatt bővebb birálgatásába nem bocsátkozhatunk. ** A szabolcsmegyei korházegylet e napokban tartá tisztújító gyűlését : ismét megválasztattak: elnöknek gróf Dégenfeld Imre, alelnöknek Somossy Ignácz, választmányi elnöknek Kállay Emmanuel, alelnöknek Thámár Imre, pénztárnoknak Ferenczy Gyula, ügyésznek Szesztay, újonnan választatott jegyzőnek Onody Bertalan. ÜZLET. — Kis-Várda, mártius 19-én. A mai hetivásáron csekélyebb forgalom volt, minek oka a hétfői országos vásár. Az árak következők voltak : búza 5 frt, rozs 3 frt 50 kr, tengeri 2 frt 70 kr, árpa 2 frt 70 kr, zab 1 frt 50 kr pozsonyi mérőnkint. Szesz jelenleg csekély forgalom mellett nagyban eladva magyar itczéje 30 fokú 19 kr. G. — Tokaj, mártius 20. Búza köblönkint 10 frt 40 kr, kétszeres 8 frt 60 kr, rozs 7 frt 60 kr, árpa 4 frt 50 kr, zab 3 frt 40 kr, köles 10 frt, kukoricza 5 frt, szalonna mázsája 34 frt, disznózsír 38 frt, marhahús fontja 15 kr, burgonya köble 2 frt, szesz 30 fokú magyar itcze 22 kr. H. M. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Börkey Imre. KÜMUTATÁS a cs. kir. szab. tiszavidéki vaspálya forgalmának bevételeiről. Utazók Poggyász B e v é t e 1 gyorsvonattal személyekholmikért száma es teher ért poggyAsz ób gyor-BzalitmAny teher 1868. Forgalmi vonal 78*/2 mfld Február hó .................................... mázsa ff fr. kr. fr. kr. fr. kr. fi-. kr. 27939 1052640 40 67197 50 7705 82 297555 40 372458 72 Január 1-től bezárólag 31-ig . 29606 946570 89 71804 98 11227 24 269894 87 352927 09 Egész 57545 1999211 29 139002 48 18933 06 567450 27 725385 81 1867. Forgalmi vonal 78y2 mfld. Február hó .................................... 2 5818 563235 28 58378 59 4233 72 180428 17 243040 48 Január 1-től bezárólag 31-ig . 32902 818107 26 72922 80 7588 05 243030 58 323541 43 Egész 58720 1381342 54 131301 39 11821 77 423458 75 566581 91 A cg. kir. szab. tiszai vaspálya igazgatósága.
